Kamaszokhoz, szülőkhöz! Az miért van, hogy egy kamaszfiú a kórházban inkább az ápolónő előtt mutatkozik ruhátlanul, mintsem az anyja előtt? (Tapasztalat lent)

Én felnőtt nő vagyok, de én sem mutatkoznék szívesen a szüleim előtt pucéran. Ha nekem is választanom kellene, hogy egy kórházi ápolás alatt az ápolónő vagy az anyukám fürdessen le, akkor inkább az ápolónő. Nem tudom megmondani miért, az biztos, hogy ennek a szeretethez nincs köze. Szeretem az anyukám, de valahogy mégsem....

Kellemetlen lenne.

Másik oldalról meg anya is vagyok, természetes, hogy hasonló helyzetben én szeretnék mindent megtenni a gyerekemért.

Kamasz fiúról van szó, tudom, hogy rosszul esik az anyának, de inkább engedni kellene, hogy az ápolónő segítse ilyenkor.

Elsővel értek egyet. Én is anyuka vagyok, de inkább egy ápolót/ápolónőt választanék a mosdatáshoz, ágytálazáshoz, mint egy családtagomat. Szerintem az ember ilyen esendően - pláne kamaszként minden ciki - inkább mutatkozik valaki ismeretlen előtt, akinek ez a munkája és ezer ilyet látott már, mint akár a saját anyja előtt. Ha a fiú ezt választotta, nem kéne erőltetni.

Ami talán jó példa erre: a férjem bent volt a szülésemnél, mégsem szerettem volna, ha elmegy a fejem mellől, pedig már látott párszor :)

Én is így vagyok ezzel a dologgal,szerintem ebben semmi különös nincs.Régen nekem is kellett egyszer ágytál(kézműtét miatt,szédültem,nem tudtam vécére menni),azt az ápolónők intézték el:)vécére viszont anya kísért ki,mikor már ki tudtam menni.Utána persze hánytam,mert amúgy még nem szabadott volna felállni.Anya előtt sem szégyenlősködtem régebben,de mostanában már előbb mutatnám magam meg egy idegennek.

17/L

én is az ápolónőt választanám,lehet,hogy még dögös is.

Ne anyám pisiltessen,ha lehet.

Bizony, kamaszként nekem is volt ilyen élményem és tényleg nem könnyű egy ilyen helyzettel.

Én combcsonttörés miatt kerültem deréktől talpig gipszbe, ágyhoz voltam kötve teljesen. 13-14 lehettem. A kórházban a nővérek mosdattak, ágytálaztak, kacsáztattak, azt én is valahogy elfogadtam természetesnek, de aztán hazakerültem és ott nem volt mese, a szüleim ápolására szorultam. Az tényleg nagyon rossz érzés volt, de persze valamelyest hozzászoktam a gipszes hetek alatt.

A pisilést megoldottam a takaró alatt én magam, csak a kacsát adták oda, meg vették el, de a nagydolog és ami vele jár, meg a szivaccsal mosdatás az mindenképpen szülői segítséggel ment csak és olyankor bizony (a gipszet nem számítva) teljesen csupaszon voltam előttük. Nagyon megalázónak éreztem. Ezt csak az tudja, aki átélte, hetekig, napjában többször is kamaszként. Nem kívánom senkinek.