Egy 14 éves lány érettebb a társainál/barátainál, ha az anyja lassan 4 éve meghalt, és az anyja halála előtt 3 évig ápolta őt?

Bizonyos dolgokban biztosan érettebb vagy a korodnál, mert jó sokat tapasztaltál és felelősséget vállaltál nem is kicsit. De azért nem mindenben, légy óvatos ! élet tapasztalatod azért még kevés van, nehogy valaki visszaéljen vele.

27/L

Igen,szerintem sokkal érettebb vagy.Nem csak a külső a kinézet,hanem a felelősség az ami érettebbé tesz minket.Az anyukádért őszinte részvétem.:(

Nagyon rossz érzés lehetett az,mikor tudod,mi fog történni,de látom,te is segítettél és gondoztad anyukádat felelősségteljesen.Remélem sokat segíthettem és hasznos volt a válaszom!Tarts még ki nagyon ügyes és erős lány vagy!!És érett is..:)

Sajnos nekem is volt tapasztalatom ilyenekben. :( 7 éves voltam, amikor egyik nagybátyámnál torok daganatot találtak, majd nem sokkal később rákot diagnosztizáltak... 11 éves koromra már mindenen végig ment, műtét, őssejt, csont pótlás, gége metszés, bal oldali bénulás. Akkor diagnosztizálták másik nagybátyámnál a hasnyálmirigy rákot. Még mindig tisztán emlékszem, hogy ezt nekem decemberben mondták el, én pedig kétségbe estem. Ő februárban meg is halt, majd azt követő szeptemberben másik nagybátyám is. Akkoriban volt 8(!!) agyvérzése dédipapámnak is, ő 7 évig élt "fél oldallal". Az ő ápolásába be kellett szállnom. Imádta a dédunokáit, a végén már beszélni sem tudott, csak sírt amikor meglátott. Aztán nagypapám... ha őt láttam akkor én sírtam, félévig az ő ápolásából, itatásából, "sétáltatásából" is kivettem a részem, és fájt amikor utolsó előtti hetekben megkérdezte mamámat, hogy ki volt az a lány az előbb mellette, de bár a könnyeimet nyelve, kibírtam. Tavaly decemberben dédimamám halt meg lyukas tüdővel, őt is próbáltam minél többet látogatni, rengeteget beszélgettünk, megölelt, aggódott értem, és még mindig emlékszem az utolsó puszijára :( Talán életemben nem éreztem annyira közel magam az ájuláshoz egy temetésen a zokogástól mint az övén. Egyszerűen imádtam, ő volt a példaképem, és nehéz feldolgozni hogy nincs többé. Minden elismerésem azoké, akik ezt az édesanyjukkal, vagy édesapjukkal csinálták végig, én belebetegednék az biztos. Elég ragaszkodó természetű vagyok, és hiába tudom, hogy ez az élet rendje, akkor is borzalmasan nehezen tudom elfogadni, és feldolgozni az ekkora tragédiákat.

Kérdésedre válaszolva, én is mindig kilógtam a sorból, amíg mások jóízűen nevettek az "ördögös, halálos" vicceken, addig bennem valahol mindig keserűség jelent meg. Amíg mindenki azt mesélte, mit csinált a rokonokkal, mindig arra gondoltam, hogy milyen szép és nagy családom lehetne, ha ez a nyomvadt rák ne szólt volna bele, és sajnos most még csak a legközelebbi rokonokat emeltem ki!:( Elismerésem, és vigyázz magadra, illetve a lelkedre, nehogy kihasználja valaki ezt a bizonyos fokú érettségedet.

Biztos érettebb vagy, de azért vigyázz, mert ez nem jelent semmit. Van bőven a világban olyan dolog, ami, hiába vagy érett, butaságot hoz ki belőled, nem helyesen fogsz cselekedni.

Tudom, hisz én is átéltem.

Én 15 voltam, mikor anyám meghalt, előtte betegeskedett. Apámra nem számíthattam, hisz mindig iszik, pénzt költ.

Persze érettebb lettem, de mégis sikerült hülyeséget csinálnom, ami akkor nem annak tűnt.

őszinte részvétem:(

én is csak azokat tudnám leírni mint az elöttem szólóak:)

Nagyon sajnálom anyukádat!!! :(

Egyik nagyon jó barátnőmnek is meghalt az édesanyja rákban ,még mikor kicsi volt,és ő nagyon is tudja milyen nehéz anya nélkül felnőni! Te sokkal érettebb vagy a korodnál és olyan dolgokat éltél át, amit más lehet hogy egész hátralevő életében nem fog!!!!!!!!!!!!!