Az igaz, hogy egy átlagos Jehova tanúja többet tud a bibliáró mint akármelyik katolikus pap (püspököket is beleértve)?

Ha nem olvasod a Bibliát, akkor pótold, legyen szellemi táplálékod minden nap. Mi is ezt tesszük, és gondolom más felekezetek is.

Egy átlagos tanú pontosan annyit tud, mint ami le van írva az őrtoronyban. Biztos vagyok benne, hogy vannak akik mellé még sűrűn forgatják a saját kiadású bibliájukat, de mivel köztudottan az a saját szájuk íze szerint lett fordítva, ezért ők inkább az őrtorony írásokat ismerik jobban, nem pedig Isten Igéjét.

Előfordulhat, mert ők állandóan a Bibliát bújják és minden betűjét bemagolják.

A más vallások papjai viszont nem tudják kívülről a szöveget.

ez egy mit tanít könyv tanítás. helyesen: egy átlagos Jehova tanúja több bibliai idézetet tud, mint akármelyik katolikus pap, vagy püspök. sajnos ezen idézetekel kiragadott tanításokat támasztanak alá. a minap hallottam ezt a megdöbbentő idézetet a kereszt viselése ellen. egy nyakláncra akasztott aranykeresz ellen ment az érvelés:

"mivel ők a maguk részéről újból oszlopra feszítik az Isten Fiát, és nyilvános szégyennek teszik ki őt"

héberek 6:6

első hallásra ez helyes érvelés.

azonban: az írásszöveg szövegkörnyezetét megvizsgálva kiderül, hogy egyáltalán nem a bálványokról van szó ezen a helyen, ergo nem lehet azt kiragadni onnan, és más jelentéstartalmat tulajdonítani neki. aki teheti, nézze meg, kiről van szó ott valójában.

másrészt: az úvf szerint oszlopról van szó, ergo miért baj a kereszt? senki semm azért hordja, hogy azt mutassa, milyen nagyszerő dolog a megfeszítés, hanem azért, hogy emlékezzünk: Jézus a kínhalálával megváltott minket. aki szerint ez helytelen... aki szerint ez felér Jézus újboli megfeszítésével, az szerintem perverz. nem láttam még senkit az utcán leborulni és imádkozni egy aranykereszthez... de én tudatlan vagyok a zrt tagjaihoz képest, akiknek ponzos ismeretük van mindenről, DE NEM A BIBLIÁBÓL, HANEM A SZERVEZETÜK IHLETETLEN KIADVÁNYAIBÓL. ezért is van az, hogy a közterületen ácsorgó, szebt szolgálatot végző tanók standján NINCS biblia. csak társulati kiadványok... miközben ócsárolják a teológiát végzetteket, hogy aki teológiát tanul, az nem a bibliából tanul, hanem egyházi irodalmakból... szerintem ők ugyanazt teszik.

ez pontosan így van, külön teokratikus iskolában képzik őket, mire mit feleljenek, eljátszák a lehetséges ellenvetéseket, eljátszák a jó választ, és a rossz választ is, konkrét céllal mennek az ajtódhoz, ne hidd, hogy nem azért mennek, hogy megváltoztasd a vallásod...

hogy csak segíteni akarnak... hogy csak ezt az egy kiadványt szeretnék itthagyni... hogy csak egy bibliaverset szeretnének felolvasni...

Nem igaz, mert sok helyet a Tanúk nem olvasnak el, és nem is bátorítják őket rá, hanem mindig csak a hozzá való szakirodalmat bújják, azokból szedik az idézeteket, amelyeknek a helyét is tudják, így szakavatottnak tűnnek.

Míg a pap emlékszik a sztorikra a teljes Bibliából, de a pontos helyükre nem. Vajon melyikük tud többet?

minden. pl:

4 Tapintatosság alkalmazása a szántóföldi szolgálatban. A házankénti szolgálatban azzal nyilváníthatsz ki tapintatosságot, ha beszélgetésedet olyan dolgokkal kezded, amelyek a házigazdát is érdeklik és ugyanakkor megmutatják, hogyan gondoskodik megoldásról Isten Királysága. Hivatkozz a házigazda igazságszeretetére, értelmére és a jobb dolgok utáni vágyára! Vallásos szemléletének kigúnyolása vagy elítélése csupán bezárná elméjét. Ezért ahelyett, hogy olyan dolgokról beszélnél, amelyek vitát kavarnak, hivatkozz azokra a dolgokra, amelyeket az emberek általában helyesnek fogadnak el! Ha szükség van néhány vitatott dolog közlésére, akkor először keress olyan pontokat, amelyekben egyetértesz a házigazdával, és hangsúlyozd ezt az egyetértést! Ha a házigazda elméjébe vésed a Királyság reményt keltő igazságait és áldásait, a többi dologban majd ő maga teszi meg a szükséges változtatásokat, amikor Isten ki nem érdemelt kedvességének értékelésére jut.

5 A tapintatos ember mindent elkövet, hogy a társalgásba való bekapcsolódásra és véleményének kinyilvánítására bátorítsa azt, akihez beszél. Pál igyekezett azoknak a szemszögéből vizsgálni a dolgokat, akiknek tanúskodott. Ezáltal tudott még erőteljesebb bizonyítékokat felhozni a Jóhír érdekében (1Kor 9:20–22). Nekünk ugyanezt kell tennünk. Ha rokonszenvvel tekintünk mások körülményeire, megpróbáljuk megérteni, hogy miért teszik, amit tesznek, miért hisznek és mondanak valamit, ez majd lehetővé teszi számunkra, hogy tapintatosan és meggyőzően foglalkozzunk velük. Lehet, hogy különböző életkörülmények, különböző tapasztalatok vagy különböző szaktekintélyekre való támaszkodás a felelős a gondolkodásmódjukért. Ha valamennyi fogalmat alkottál a másik fél gondolkodásmódjáról, akkor ezt figyelembe véve kedvező módon feltárhatod előtte a Jóhírt, ahelyett, hogy szükségtelenül megsértenéd őt, mivel valójában még nem ismered a gondolkodásmódját és gondolkodásmódjának okait.

6 Tartsd szem előtt, hogy a másik szemléletmódjába való beleélés nem jelenti az igazsággal való megalkuvást. A tapintat nem a tények elferdítése. Mindenkor szilárdan kell ragaszkodni ahhoz, ami helyes. Máskülönben arra ébredünk majd, hogy tapintatosság helyett megalkudtunk az igazsággal. Arra jövünk majd rá, hogy emberek félelme indított az igazságosság szeretete helyett. Mégis, bár a tapintatosság nem jelenti az igazságban való megalkuvást, de jelent időérzéket, azaz bizonyos információ továbbadása idejének a meghatározását. Néha tapintatosságra vall, ha egyszerűen mellőzzük, amit mondanak. Talán a legjobb, ha bizonyos dolgokat későbbre hagyunk, amikor az illető már kész lesz azok befogadására. Amint Jézus mondta tanítványainak: „Még sok mondanivalóm volna számotokra, de jelenleg még nem vagytok képesek elviselni azt” (Ján 16:12). Így tehát, bár talán nem értünk egyet azokkal, akikkel beszélgetünk, mégsem élezünk ki minden hamis elgondolást. Ha ezt tennénk, az csupán az illető elméjének bezárására és a további beszélgetés megakadályozására lenne jó.

7 Ha a beszélgetés folyamán a házigazda sok dolgot hoz fel a Bibliából, amelyeket ő helytelennek mond, nehéz rövid idő alatt tapintatosan megcáfolni minden ellenvetést. Gyakran a legjobb egyszerűen mellőzni a legtöbbjüket és csupán azokat megbeszélni, amelyek összefüggésben vannak a tárgyalt témával. Vagy talán a házigazda megpróbál belevonni világi dolgokról való vitatkozásokba. Tapintatosan kerüld ki ezt és adj bibliai választ az ilyen világi problémákra! Ezzel Jézus példáját utánozod (Máté 22:15–22).

8 Ha haragos házigazdával találkozol, légy tapintatos és mégis szilárd! Ne alkudj meg az igazságban csupán azért, hogy lecsendesítsd! Inkább igyekezz megérteni, hogy miért érez úgy, sőt esetleg kérdezd meg tőle, hogy miért ez a véleménye. Ha elmondja, akkor te viszont azt mondhatnád neki, hogy szeretnéd tájékoztatni őt arról, miért érez úgy. De függetlenül attól, hogy meddig vagy képes fenntartani a beszélgetést, a tapintatosság a legjobb eredményeket szüli. Gondolj a Példabeszédek 15:1 tanácsára: „A szelíd válasz elhárítja a haragot, de a fájdalmat okozó szó haragra ingerel.” Ha azonban néhány személy ésszerűtlennek mutatkozik, akkor a legjobb otthagyni őket (Máté 7:6).

" Ha azonban néhány személy ésszerűtlennek mutatkozik, akkor a legjobb otthagyni őket"

Én jártam már így. Mikor megkérdeztem az engem leszólító hölgyet, hogy hogyan tért meg (visstakérdezett, hogy mondja el mikor ismerte meg jehova tanúit? Mondom neki, nem, hanem hogyan és mikor tért meg?), utána pedig elmondtam neki, hogy a jehova szó csak a 15. századtól létezik, az előtt nem volt ilyen szó, plusz még elmondtam neki, hogy egy név van, ami üdvözít, na akkor hagyott ott. Pedig biblikus voltam és nem ésszerűtlen.