Miért mondta Jézus: "Szeresd ellenségeidet"?

Nem vagyok hívő, nem is leszek. Ezt csak azért írom le, hogy tisztázzuk a hovatartozásom a témában :) Ettől függetlenül a téma érdekel, mert a HIT maga egy nagyon érdekes emberi viselkedés.

Valaki azt írta itt, hogy "hiába imádkoznak [...]" a hívek, ha nem szeretik ellenségeiket. Nem arról volt szó, hogy nem hiába van? Nem úgy volt, hogy feloldozást nyer, aki meggyónja bűneit, s hogy így Istenhez kerül? Nem ez a lényege az egész életnek? Jézus szerint az lehetett, mert ő abban a korban, mikor az ellenségeid még szemrebbenés és büntetés nélkül megöltek, azt mondta, hogy ne haragudj rájuk. Szeresd őket. Igen, mert a végső cél úgyis az, hogy Istenedhez kerülj. Ő azt mondta el, hogyan maradhatsz azon az úton, ami a Mennyországba vezet.

Persze ez mind az én értelmezésem - laikusként. Kövezzetek meg, még csak el sem olvastam a Bibliát. Gondoljatok bele, hogy még ebben a pár soromban is van ellentmondás. A Bibliában vajon mennyi lehet? Nem akarom elolvasni, mert csak még emberibbé válna az egész. Ha már itt tartunk az ellentmondásoknál, mi az, hogy Jézus megbocsátott az ellene vétkezőknek? Ahhoz haragudni kell először, hogy valakinek megbocsássunk.

A Bibliát mindenki magának értelmezze, és élje úgy az életét, ahogy jónak látja. Ha megkérdezed a legmagasabb egyházi hatalmakat, mind mást mondana mindegyik kérdésedre.

Most pedig konkrétan a kérdés megválaszolására térnék ki. A mai világban ezt kivitelezni _szerintem_ közel lehetetlen. Nagyon mélyen magadba kell zárkóznod ahhoz, hogy ne érezz gyűlöletet, haragot, félelmet (az is haragot szül), hanem csak szeretetet. Ha Isten (vagy aki dönt) tényleg ez alapján dönt, ki hova kerül, akkor egyedül ücsörög odafenn. Szerintem is félrefordítás. A lényeg az lenne, hogy ne utáld az ellenségeid. Senkit nem szabad utálni. Én próbálok egy saját kódexet kialakítani, aszerint élni, és ez is benne van. Jó embernek tartom magam, hit nélkül is segítek, akinek csak tudok - ha igény van rá. Talán a legfontosabb ahhoz, hogy ne utálj senkit, hogy próbáld meg az Ő szemszögéből látni a dolgokat. Szánj rá két percet, egy órát, pár órát, hogy csak fekszel, kiüríted a gondolatokat, és megpróbálod _megérteni_, hogy valaki miért tett meg valami olyat, amiért Te kitaposnád a... Bocsánat, de ez az érzés ilyen. Ez a gyűlölet. Bennem is van, de ha megértek valakit, valahogy ez eltűnik. Mint amikor a filmbeli gonosz antihősről kiderül, hogy az apja verte. Megérted. Nem fogod ettől még szeretni, de felszabadulsz, mert utálni sem.

Én így látom a dolgokat, bocs, hogy ezt egy kicsit hosszan írtam le. A szavak kevesek, hogy érzéseket osszunk meg vele.

Az embereknek szükségük van hitre. amikor minden erőnk elvész, és megtörni látszik az emberi mivoltunk, olyankor jó ha van kiben bíznunk, hinnünk.

Maga a szeresd felebarátod kijelentés segít abban hogy ne ítélj meg mindenkit elsőre, engedni kell hogy megismerd őket, akkor jönnek elő az igazi értékek (és ez sztem mindenkiben van). Továbbá tudni kell megbocsájtani, bármekkora bűnt is követtek el, hisz Isten is megbocsájt majd neked amikor arra kerül a sor. Ráadásul Jézus is érettünk halt meg, hogy feloldozzon a bűneink alól.

Mások úgy gondolják, ha az egyén törekszik a tökéletesedésre, előbb utóbb a világ is tökéletes lesz.

Sőt, egyszer azt mondta egy nagy ember, tartsd közel a barátaid de ellenségeid még közelebb. Ez persze már messzebb áll a témától, és kicsit frissebb is :) de remélem a lényeget sikerült leírnom.

Az én mindennapjaimban ez úgy jelentkezik hogy nem vagyok haragtartó, mindig látok második esélyt, és nem gyűlölködöm ha valaki nem kedvel. Persze nem lehet mindenkit szeretni, de utálni sem kötelező. Ehhez szükség van egy viszonylagos lelki békére is. Na, azt kell elérni.

(Nem hinném hogy valaha is olvasnám e topikot a jövőben, de email címemen szívesen varom bárki kérdését, ötletét. saduntrist@gmail.com)

Kedves Kérdező!

Hétvégén nem jutottam netközelbe, ezért csak most válaszolok. Azt azért nem állítanám, hogy valami felsőbb dologban nem hiszek (vagyis inkább nem zárom ki a létét), de ez inkább köthető lélekhez, szellemhez, tudathoz, vagy nevezzük, ahogy akarjuk. Ettől függetlenül sem azért próbálok "jó" lenni, mert valakinél odafent be akarok vágódni, hogy jó helyem legyen, hanem mert valahogy ilyen lett a természetem. Nem a neveltetésemből fakad ez, mert gyereknek elég rosszféle voltam, keveset is figyeltek rám otthon. Talán a személyiségem ilyen, tehát nem is tehetek róla :) Mondhatom, hogy szerencsés vagyok? Na persze csak ezzel, mert sem anyagilag, sem sok más dologban nem voltam az soha. Magamat nem tudtam egyelőre annyira megismerni, hogy tudjam a választ erre, de nem is lényeg. Nagyon jól érzem magam úgy, ahogy élek. Hajszolom én is a pénzt, és persze, hogy önző módon az elsődleges én magam lennék, de valahogy mindig beértem a kevesebbel, s végül valami megfejthetetlen motiváció miatt inkább másnak akarok örömet okozni, minthogy például új cipőt vegyek öt-kilencezerért, ha még jó a másik. Általában a legszegényebbek tudnak a legkedvesebb emberek lenni. Na persze ez egyre inkább klisés, ráadásul a mai világra már nem is biztos, hogy igaz. A Három Királyon kívül szerintem a Bibliában sem volt túl sok "kedves gazdag ember" :) Ez van, a sok pénz csak elvakítja az elmét, átírja a gondolkodásmódot, és a legjószívűbb önzetlen egyénből is előhozza a fenevadat, aki csak a még több anyagi javakra hajt. Ez persze már nem függ össze a kérdéssel, kicsit elkalandoztam.

Hogy hogyan tudok ilyen lenni Hit nélkül? Belül viaskodom magammal, a szívem helyett az eszemre hallgatok, amikor csak tehetem, átgondolom a dolgokat, átértékelem. Mert minden ember máshogy gondolkodik a beleültetett (éppen aktuális) társadalmi értékrenden kívül. Erre jó példa az "amikor én voltam gyerek, ..." kezdetű örök szállóige. Nagyapám azt mondaná, hogy akkor őt elküldték a földre dolgozni már 12 évesen. Mikor apám volt 12, neki már azért ott volt a tanulás esélye is eléggé, de valami könnyebb félét dolgoznia sem ártott, hogy megéljen a család - meghát addig is tanul a gyerek :) Mikor én voltam gyerek, nekem már csak tanulnom kellett, sőt, kötelező volt. Ma egy 12 évesnek (szerintem az elamerikaiasodás és a globális elbutulás miatt) már szinte semmi dolga, csak várni, hogy mikor kapja az új multi-touch "telcsijét", vagy mikor jön ki a dúmnyolc. És apuci-anyuci megveszi, mert nekik meg ez a dolguk. Ebből azt akarom kihozni, hogy nem váltják egymást a generációk, hanem együtt él egyszerre minimum 4. Minden generációnak volt mondjuk (ha már sztereotipizálunk) 3 féle alapideológiája, az már 12 féle felfogásmód, ehhez jön az Egyén egyénisége... Ha tipizáljuk is az embereket, több ezerféle létezik. De azért nem szabad ebben általánosítani. És ez még csak Magyarország. Ha nem érted meg a többieket, legalább fogadd el, hogy gondolkodhatnak másképp. Most értem el oda, amit ebből ki akartam hozni. A lelki békéd megtartásához a kulcs az elfogadás. Szerintem ez az alapja annak, hogy ne gyűlölj senkit. Hogy mi motivál? Sosem fogom megtudni. Ha létezik Isten, lehet, hogy ilyennek teremtett - szerencsémre. Ha lélekvándorlás van, biztos valami jobbféle lelket kaptam :) Én inkább azt mondanám, hogy ezt saját magadban kell letisztáznod, és a közhiedelemmel ellentétben nem a szívedre kell hallgatni. Erőltesd magadra azt, amit TE jónak gondolsz. Ha ezt a Bibliában találtad meg, tedd magadévá az ideát, ne birkamód a tömeget kövesd. Nem biztos, hogy minden igaz, ami le van írva benne, de biztosan megtalálod magad benne. Én is megtalálnám, csak én nem akarom, mert szerintem én így leszek az, aki szeretnék lenni. Te azért szeretnél "jó ember" lenni, hogy ez Istennek tetsszen? Magadért legyél az, úgy a legkönnyebb. Magadnak nem hazudhatsz.

Remélem, ezt senki nem mondja majd istenkáromlásnak. Nem vagyok én senki ellensége, vagy ha mégis, nem utálom miatta :)

Még annyit hozzátennék, hogy ennek ellenére vannak előítéleteim, és mégiscsak léteznek olyan emberek, akiket minden ismeretség nélkül tudok utálni. Viszont ha egy ilyen egyén jön oda hozzám mondjuk cigiért, vagy útbaigazításért, adok/segítek neki. Ennél messzebbre nem nagyon merészkedek a témában inkább, mert ezt csak azért írtam, hogy nehogy azt hidd, hogy én olyan nagyon jó ember vagyok. A saját értékrendem szerint igen, de a Tiéd szerint már nem teljesen. Mondhatnám, hogy emiatt dől az egész... Ez a gyűlölet, ami bennem is van, amolyan "magyarbetegség", ráadásul sokaknál (ahogy nálam is) rossz tapasztalatOKon alapul. Tudom, hogy ez rossz, de a félelem haragot és gyűlöletet szült, ahogy már említettem. Talán egyszer le tudom győzni magamban ezt is. Nagyon remélem. Amúgy mindezt nem is túl nagy élettapasztalattal mondhatom el magamról, 27 éves srác vagyok. Te fiatalabbnak tűnsz nekem (bocs, ha tévednék), és ez becsülendő, hogy már most is azt keresed, hogyan lehetnél jobb. Csak így tovább. De szerintem magadért tedd, ne másért.

Szeretsz adni? Adj, ha tudsz. Jólesik, ha megdicsérnek? Tanulj vagy dolgozz jobban, mint amit elvárnak. Persze ne sokkal, mert akkor az lesz a "norma", onnantól már azt várják el :D Esetleg jól tudsz hallgatni? Kicsit őrjítő lehet hosszútávon, de hallgass meg mindenkit, aki rászorul - hálás feladat, mert közben megismered az illetőt és egyre többféle gondolkodásmódot fedezel fel. Használd ki a jó tulajdonságaidat, hajlamaidat, később ezekre a dolgokra fognak emlékezni az emberek. Közben pedig elhagyod az általad rossznak ítélt dolgokat, ha szerencséd van :) Senki nem lehet csak jó vagy csak rossz, de törekedni azért lehet rá.

Elég az okoskodásomból, remélem, segítettem valamennyit :) Mindig azt mondom, hogy én NEM adok tanácsot, esetleg elmondom a véleményem. Ebből mindenki azt szűr le magának, amit akar. Rám később ne hivatkozzon senki :)