Isten folyton a megbocsátásról beszél, de ő sem bocsátotta meg a bűnbeesést soha, nekem miért kéne bármit is megbocsátanom neki a nyomoruság miatt, vagy bárkinek aki nekem ártott?

"röhögnöm kell...vagy inkàbb sìrjak?"

Mindegy. Zárom soraimat, idő-pazarlásaimat azzal:

Ha ránk hallgatsz, azt csinálsz amit akarsz! ! !

"És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):

Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól." (5.Móz.29,19-20)

"Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket."

Csak, hogy lásd, tudom a választ. De többet nem adok, csak ha tiszteletben tartasz.

Kérdező, te egy nagyon szánalomra méltó ember vagy. És ebben semmi cinizmus, vagy megvetés nincs a részemről (bár kétségtelenül van némi viszolygás bennem a stílusod okán), hanem a szókapcsolat szoros értelmében mondom.

Neked fel sem tűnik milyen lekezelő vagy, de ami ennél is rosszabb -főleg számodra-, hogy téged egyáltalán nem érdekelnek a válaszok. Csak a saját nótádat fújod, és legjobb esetben is csak önigazolást keresel, és eszedbe sincs kilépni abból a gyűlölködő attitűdből, amibe elhelyezkedtél.

Remélem egyszer eljutsz oda, hogy őszintén érdekelni fognak ezek a kérdések és a rájuk adható válaszok és egyszer őszintén az igazságot fogod keresni.