Ti mit szeretnétek jobban: hogy létezzen Isten, vagy ne?

Ja és még visszatérve a kérdésedre (#9 vagyok):

számomra nem eldöntendő, hogy melyik lenne a jobb, mert nem határozható meg egyértelműen a létezése még úgy se, ha nincs semmi lényhez hozzákapcsolva.

"Én személy szerint örülnék neki, mert az egyfajta biztonságérzetet adna".

Ezért hisznek benne megrögzötten a vallásosok. Mert képtelenek felnőni, képtelenek felelősséget vállalni a saját tetteikért, és sokkal nagyobb biztonságban érzik magukat, ha elhitetik saját magukkal, hogy van egy felsőbbrendű akárki, aki átvállalja az ő nyomorukat, sorsukat, felelősségüket.

Ez nálam attól függ, hogy az adott isten milyen tulajdonságokkal rendelkezne.

Ha ez az isten egy erkölcsös, gondolkodó isten, aki ha kell, akkor be is avatkozik a világ menetébe, egyszóval a jelenléte hasznos és pozitívan hat, akkor felőlem teljesen rendben van.Nem mondom, hogy szeretném, vagy nem, inkább csak tudnék azonosulni a tudattal, hogy itt van és segít, ahol szükség van rá.

Viszont ha az isten, akiről szó van, egy önző, esetleg magát mások fölé képzelő entitás, nemtörődöm, vagy egyenesen gonosz, akkor inkább nem kérek belőle, mert nincs rá szüksége a világnak.

Zárójelben megjegyzem, hogy agnosztikusnak gondolom magam, azaz számomra a tény, hogy valamiféle isten létezik, vagy nem, teljesen elhanyagolható.Én úgy látom, hogy ha van is, azt semmilyen formában nem közli felénk, ezért mindegy, hogy létezik-e, vagy nem.

Szerintem is nagyon nehéz kérdés. Ha bibliát hiteles forrásnak tekintjük, akkor egy ellentmondásos Isten érzékelhetünk. Azt is emberi léptékkel, és emberileg felfogható módon teszi. De a valódi arca nem hiszem, hogy ilyen lenne. Olyan lehet valójában, amit az ember nem képes ésszel fel fogni.

Ha döntök valamiről, akkor mindig a hatását vizsgálom meg. Itt jön a kérdés, hogy napjainkban Isten, mennyire avatkozik bele a mi életünkbe? Ha semennyire, akkor nem tudok dönteni, mert nincs miről. Ha nincs hatással az életünkre, akkor ilyen szempontból értelmetlen a kérdés.

De ott van a másik oldal. Én, mint halandó ember, nekem szükségem van-e arra, hogy a tudatomban létezzen-e az a gondolat, hogy van nálam egy magasabb rendű entitás, aki valahol figyel - többek között - engem is és ezáltal jobban viselkedem az embertársammal. Akkor a kérdés már is nem olyan egyszerű. De itt ismét kikötünk oda, hogy ha nincs hatással az emberekre, akkor miért döntsek arról, hogy létezzen-e vagy sem.

Különben is ki vagyok én, hogy eldöntsem, hogy szeretném-e, hogy Isten létezzen-e vagy sem. Nekem, mint embernek el kell fogadnom, hogy létezik (vagy sem), és ezzel kell együtt élnem. No meg persze a hittel (vagy anélkül).

szia

Hogy létezzen,

Miért?

Az évezredek során az ember és az ember által kitalált uralmak és törekvések áldatlan állapotokhoz vezettek, és vezetnek

Nem véletlen igaz Isten szavában leirtak amit Bölcs Salamon is leirt:

(Prédikátor 8:9) . . .ember uralkodik emberen a maga kárára.

Az Isteni uralom más, s ezt a Teremtő is bizonyitotta

Ha egy kicsit elmélyülünk a hit kérdésében és nem ragadunk le egy felhőn ülő dörgedelemes ember képében, (amely ma már csak az alacsony szinten álló ateisták sajátja, talán a festészet képi ábrázolásai nyomán)

akkor:

megtaláljuk azokat, amelyek arról szólnak - már több ezer éve, noha kimondva csak az patriszika, és a skolasztikusok mondták ki így szó szerint:

Isten a Lét.

*patrisztika

ja, igen, a kérdés, ha nagyon szenvedtem, felmerült már néha, bár csak ne lenne, semmi, én sem, semmi.