Mi az élet értelme?

"Nem tűnik ésszerünek, hogy néhány évtizedért.... hiszen Ádám több mint 900 évet élt!"

Lehet valakinek tartalmas, értelmes és megélt élete 90 év alatt is. És leélhetné valaki csak szimplán tartalom nélkül az életét 900 év alatt is. Az embertől függ mit hoz ki az időkeretből.

„...Nem vagyunk állatok......ez az állat sorsa.”

De állatok vagyunk, és nekünk is ugyanaz a sorsunk, mint más élőlényeknek. Ha létezik mennyország vagy feltámadás, akkor az nemcsak emberi privilégium, mint ahogy azt fennhéjázva hangoztatod. Aki képes ilyen mély gyűlölettel és megvetéssel írni ÉRZŐ, GONDOLKODÓ állat-társainkról, abban biztos, hogy nincsen szeretet, mert A SZERETET NEM SZELEKTÁL(!!!) a fajok közt. A hamis felsőbbségtudat és a mérhetetlen gőg viszont annál inkább – ezt a te példád is tökéletesen bizonyítja...

Induljunk ki abból, hogy mi az élet!

A legjobb definíció az életre, amit ismerek: összetett, önszaporító, evolutív struktúra nyílt termodinamikai rendszerekben.

Mi az értelme? Van értelme a fémek rozsdásodásának? Vagy a só kristályosodásának? Vagy a higany olvadásának?

Lépjünk még eggyel hátrébb: mikor van valaminek értelme?

Szerintem akkor van valaminek értelme, ha van egy megelőző értelem, ami célokat tud kitűzni, és a dolgokat az általa kijelölt cél elérésének érdekében tudja befolyásolni. Valaminek az értelme tehát nem önmagában a dologban van benne, hanem külső értelemnek kell hozzárendelnie.

A kérdés tehát helyesen ez: adott-e valaki értelmet az életnek? Volt-e szándék az élet létrehozása mögött?

Legjobb tudásom szerint nincs és nem is volt sem értelmes alkotó, sem szándék. Maga a fogalom is túlságosan emberi és földhözragadt. Ha azt vallanám, hogy az életnek értelme van, majdnem azt mondanám, hogy az életet emberi elme találta ki és alkotta meg. Csak azért majdnem, mert néhány másik állat is tud már egyszerűbb eszközöket használni. Esetleg szóba jöhetnek földönkívüliek, de ez más okok miatt valószínűtlen. Nehéz elképzelni, hogy bármi lény évmilliárdos távlatokban tervez, illetve azt is, hogy galaktikus távolságokat képes megtenni, csak azért, hogy létrehozzon itt valami kis molekuláris szerkentyűt, ami pár évmilliárd múlva kinövi magát valamivé, ami szeretné. Nem túl praktikus megoldás.

Szóval az tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak, hogy az életnek nincs értelme.

Annyival még érdemes kiegészíteni, hogy amit fentebb írtam, az életre, mint fizikai jelenségre fókuszált, és nem egyedek, különösen nem emberi egyedek életére. Az ember értelmes lény, a saját értelme létrehozza az éntudatát, és így képes arra, hogy saját magát, saját életét, mintegy eszközt felhasználva, értelmet adjon a saját életének. Ezért egy ember életének akkor van értelme, ha ad neki, és az, amit ad neki.

# 19 «Nem tűnik ésszerűnek, hogy néhány évtizedért.... hiszen Ádám több mint 900 évet élt!»

Jézus, aki az emberi (ön-)tudat javítását, felemelését látta feladatának belátta hogy az embernek több van félretéve, minthogy a legjobb esetben néhány évtizedig 'boldogan' éljen és végül mégis arra kényszerüljön, hogy a hanyatlásnak a pusztulásnak adja át magát. De már a prófétáknak is derengett ennek tudata, akik a messiás eljövetelének ígéretét terjesztették el a nép között.

Jézus életével és tanításával egy nagyszerű példát adott. Ő ugyan elszenvedte a halált, de nem kényszerből, hanem önkéntesen vállalta, hogy tanítása hitelességet nyerjen. Jézus nem szenvedett hiányt, betegséget, nyomorúságot, és már élete folyamán elérte a tudatnak azt a színvonalát, melyen a halál egy nagyszerű emberhez méltó módon elkerülhetővé válik.

Az evangélium erről Jézus színeváltozásának elbeszélésében tanúskodik. Mikor eljött az ideje Jézus felszólította három tanítványát, hogy legyenek tanúja a következő eseménynek, felmentek egy hegyre ahol a jelenség végbement. A tanítványok látták a változást a Mesteren, Látták Illés és Mózes prófétákat is megjelenni, az evangélisták egyike azt is említi, hogy Jézus és a próféták egymásközt Jézus közeledő szenvedéséről és haláláról beszéltek, ami Jeruzsálemben fog végbemenni. Jézus ez alkalommal megkapta a biztonságot, hogy bármi is történik vele, ő tovább fog élni. Akkor képes lett vállalni a szenvedést, a gyötrelmes halált.

A tanítványok tanúi voltak a jelenségnek, de lényegét nem értették meg, és úgy látszik még ma sem értjük. Én is sokat tűnődtem afölött hogy a természetnek annyi időbe és erőfeszítésbe került, hogy létre hozzon egy olyan lényt mint az ember, csak azért hogy néhány évtizedig itt a földön éljen és végül elpusztuljon, ez valóban nem nagyon ésszerű. – Kell, hogy az embernek legyen egy jelentősebb rendeltetése. Most úgy gondolom, hogy úgy mint ahogy Jézus tette, nekünk is egy ilyen színeváltozáson kell átmennünk, hogy egy nagyszerű emberhez méltó módon elkerüljük a halált.

# 27 «De Isten vajon mi célból helyezte az embert a földre? Miért teremtett neki ilyen csodálatos lakhelyet, környezetet, és életkörülményeket? Miért?»

Szerintem Isten nem teremtett semmit, hanem mindenné fejlődött. Most talán méltatlankodnál egy ilyen Istenkáromlásért, kérlek ne tedd, majd csak ha figyelmesen végigolvastad és meggyőződtél hogy ez valóban az.

Igen, Isten mindenné fejlődött, mi mindannyian Isten fejleményei vagyunk, hasonlóan mit egy fa levelei – a levelek nem a fa teremtményei, hanem fejleményei. Isten ugyanis nem egy valaki, nem egy személy. Isten egy személynél minden tekintetben végtelenszer nagyobb, több, hatalmasabb, bölcsebb, stb. stb. De Isten válhat nekünk személyessé, feltéve ha mi isteni kilétünkre ébredve a Krisztust hozzuk kifejezésre. Akkor Jézussal egy hangon mondhatjuk: „az Atya és én egy vagyunk”.

Közelebb állunk a valósághoz, ha Istent úgy képzeljük el mintha egy önfejlesztő ihlet lenne, az egyetlen Eredeti Ihlet, melynek fejleménye minden más létező. Az ihlet 'jellemvonása' vagy 'hajlama' ugyanis a közlés, kinyilatkoztatás, a fejlődés; mint egy mindenható Törvény, a vezérlő Alapelv mindenben; mint egy kimeríthetetlen forrás, mindennek forrása, melynek kiáradáséhoz Isten fejleményei szükségleteikhez és képességeikhez mérten hozzáférhetőséggel rendelkeznek.

Az ember értelmi képességei révén szinte korlátlan hozzáférhetőséggel rendelkezik, amit csak saját érdeklődése határoz meg. Ennek következtében az ember lehetőségeiben áll, hogy belássa hogy ő valójában egyike Isten legelőbbre haladt kinyilatkozásainak.

És valóban minden újszülött Isten kinyilatkozása, Isten az, aki közénk jön int ember, hogy velünk együtt járja az útját, fejlődjön, hogy isteni kilétére ébredve kifejezésre hozza a számára 'elrendelt isteni ötlet' tökéletességét. De az ember az anyagiak közt jön a világra, annak lehetőségeivel és korlátozásaival. Isten nem helyezte az embert a földre, isten a földre jött, nem csak Názáreti Jézus személyében, hanem minden emberben, helyesebben mindenben, ami csak létezik.

Isten az ember formájában nem nyilatkozhatott ki megfelelő körülmények nélkül szükség volt arra, hogy előbb meg legyen neki „ilyen csodálatos lakhely, környezet, és életkörülmény”, ahol létbiztonságban tovább fejlődhet.

A választ arra hogy mindez miért van, az Eredeti Önfejlesztő Ihlet jellemvonásában, a kifejezésre törekvő hajlamban, a bibliai „Legyen ...” parancsnak való engedelmességben találhatjuk.

Az egész emberi élet a boldogság keresésén alapul. Ha felteszel egy átlagos kérdést, pl. miért ezt a ruhát vetted fel ma? Az első válasz lehet ez: mert jól érzem magam benne. Vagyis boldog vagyok ebben a ruhában.

Az emberek minden cselekedetének az oka a boldogság keresésére vezethető vissza.