Az evolucionisták között van több öngyilkos vagy az istenhívők között? Ha az előbbiek között, akkor igencsak büszkék lehetnek a filozófiai vívmányukra, mely szerint az életnek nincsen semmi értelme!
„Az életnek tehát nincs értelme, de az emberek általában jó, ha adnak neki értelmet, ráadásul nem is egyfélét, hanem diverzifikáltat. Ezt viszont szabadon tehetik meg.” (Brendel Mátyás: A filozófia hosszú, sötét teadélutánja és az élet értelme)
Szabadon választotta az élete értelmét, de nem a mentő vitte el, hanem a halottszállító. Vajon ki súgta meg neki, hogy ez az élet értelme? Az istenhit biztosan nem, mert az éppen hogy az örökélet perspektíváját kínálja – az evolucionizmus örök halálával szemben.
A kérdésre a válasz az, hogy nem hiszem, hogy csináltak ilyen felmérést, tippelni vagy hazudni meg bármit lehet.
"igencsak büszkék lehetnek a filozófiai vívmányukra, mely szerint az életnek nincsen semmi értelme"
Hol szerepel ez az evolúcióban, vagy úgy egyáltalán honnan jön ez?
Ugye nem megint ez a címeres balhere vagy?
http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__5..
Sajnos nagyon egyszerűen látod avilágot, de talán egy Frankl-idézet segít:
"Amire itt szükség van: teljes fordulat az élet értelme iránti kérdés felvetesében. Meg kell tanulnunk és a kétségbeesett embereket meg kell tanítani arra, hogy valójában soha nem azon múlik, mi mit várhatunk még az élettől, hanem inkább csak azon, hogy az élet mit vár mitőlünk! Filozófiai nyelven azt lehetne mondani, hogy itt valamiféle kopernikuszi fordulatról van szó, éspedig olymódon, hogy ne csak egyszerűen az élet értelmét kérdezzük, hanem, hogy megkérdezettként éljük meg saját magunkat, mint olyan embert, akinek az élet naponta, óránként kérdéseket tesz fel, olyan kérdéseket, melyekre válaszolnunk kell és a helyes választ nem töprengéssel vagy szónoklattal, hanem cselekvéssel és megfelelő magatartással kell megadnunk. Élni végső soron nem jelent mást, mint felelősséget viselni az élet által felvetett kérdések helyes megválaszolásáért, az élet által minden egyes ember elé kitűzött feladatok teljesítéséért, az adott pillanat követelményének megfelelő helytállásért. A követelmény és ezzel együtt a létezés értelme emberről emberre, pillanatról pillanatra változik. Soha nem határozható meg az élet értelme általánosságban, soha nem válaszolható meg az emberi élet értelmére feltett kérdés általánosságban"
Frankl istenhívő volt, mégis belátta, mennyire paradox ahogyan az istenhívők - is - látják az élet értelmére vonatkozó kérdést.
Az "evolucionista" szó helyett inkább az "azok, akik a tudománynak hisznek, nem a meséknek" kifejezésre.
Honnan veszed, hogy azt mondják, hogy az életnek nincs semmi értelme? A vallás szerint szerinted mi? Hogy a mennybe menj? Aztán utána? Minek menj oda? AZ örök életnek mi az értelme?
"Továbbá ez nem filozófia, hanem biológi, a kettő nem keverendő..."
Az ember nem csak biológia, hanem gondolkodó is. És ha az értelmetlen biológiából eredezteti a létezését, akkor a jövőképéhez letagadhatatlanul közelebb áll az értelmetlenség 'eszményképe', mint az értelmes jövőé.
Mintha a biológiai eredetnek semmi köze nem lenne a tengernyi kiábrándult fiatalhoz, akik kábítószereznek és önsorsrontó életet élnek. Nem véletlenül jár a megtéréssel az egészséges életmód, a megkötözöttségből való szabadulás, nem pedig azzal, ha valaki istenhívőből lesz evolucionistává, és akkor kezd el tiszta életet élni.
A halhatatlanságról eszembe jut méh egy gondoalt Frankltól:
"Milyen gyakran is mondják az emberek, hogy a halál az egész élet értelmét kérdésessé teszi. Hogy végsősoron minden értelmetlen, mert a halál végül megsemmisíti, ha van is értelme. Nos, valóban letörheti a halál az élet értelmességet? Épp ellenkezőleg. Mert mi is történne, ha életünk időben nem véges, hanem határtalan lenne? Ha halhatatlanok lennénk, joggal végtelenbe tolhatnánk ki minden cselekvést, soha nem múlna semmi azon, hogy épp most tegyünk meg valamit, éppúgy megtehetnénk holnap, vagy holnapután, vagy egy év múlva, tíz év múlva. A halálra, mint jövőnk áthághatatlan határára, lehetőségeink
lehatárolódására való tekintettel azonban arra kényszerülünk, hogy életidőnket kihasználjuk és az egyszeri alkalmakat - melyek »végső« összessége képezi az egész életet - ne hagyjuk kihasználatlanul elmúlni."
"AZ örök életnek mi az értelme?"
Aki ezt a kérdést felteszi, az azon a szinten van, hogy a jelenlegi életének sincs értelme, amit szívesen meghosszabbítana, akár örök időkre is. Az érték tudata adja az örök élet értelmét, az értéktelenség tudata meg hiábavalóvá teszi azt is, ami van.
"Aki ezt a kérdést felteszi, az azon a szinten van, hogy a jelenlegi életének sincs értelme, amit szívesen meghosszabbítana, akár örök időkre is. Az érték tudata adja az örök élet értelmét, az értéktelenség tudata meg hiábavalóvá teszi azt is, ami van."
- Aki meg az örök életbe kapaszkodik, azért teszi, mert a véges életet nem tarthatja értelmesnek (ahogyan Te is teszed). Ha viszont a véges életben nincs értelemben, csak elodázod a kérdést, és nem megválaszolod az örök élettel.
Ha szerinted a véges élet nem lehet értelmes, akkor az örök élet sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!