Vajon az akkori világban, az őt halgató embereknek szélsőségesnek tünt Noé?

"Az lehet, hogy több bibliai figurát lenéztek, furcsának, szélsőségesnek tartottak alaptalanul.

De ettől ez még nem érv amellett, hogy minden ma szektának tartott szektát alaptalanul tartanak szektának."

Akkor gondolj az első századok Krisztus követőire, vagyis keresztényeire. Vajon ők ott egy elismert és bevett felekezetnek számítottak, vagy sokszor keményen üldözött szektának?!!!

Mégis (a mai hitünk szerint) igazuk volt, ellentétben a környező népek sok hamis imádatával, amit sokszor lepleztek le, amit az elvakult és valóban türelmetlen, kirekesztő többség nem nézett jó szemmel (sokszor erőszakosan meg is torolta). Most akkor ki is volt türelmetlen és kirekesztő, valamint destruktív?

Persze az ellenségeik szemében az első keresztények!

Tényleg?!!!

Nyugodt lehetsz, ma is van hasonló állapot.

" Az egyetlenében, aki képes volt özönvizet csinálni. Az pedig Ábrahám Izsák és Jákob Istene, illetve az, aki Jézus Krisztusban eljött erre a földre, hogy megváltsa a bűnbe esett és tőle elszakadt embert. De nem azt az Istent prédikálta, akit ma jehova tanui hirdetnek."

Arról a Istenről beszélsz, aki Ábrahám, Izsák és Jákob Istene is volt? És arról, akit az Héber Íratok, vagyis az Ószövetség majdnem 7000-szer említ? És akinek az egyik ismert és világszerte már évszázadokkal ezelőtt elterjedt neve Jehova? Akit Jézus Atyjának nevezett és imádott, példát hagyván, hogy nekünk is úgy kell szeretni és imádni Istent?!!!

Vedd észre, hogy a negatív propaganda is propaganda.

Sok az ügyeskedő komment, amibe manipulatív módon van beszúrva az oda nem illő mondatrész. De ez nem baj, mert nem mindenki téged tekint tanárának. A kíváncsiság pedig nagy úr!

Isten soha nem hívtá "Jehová"-nak, az csupán egy középkori teológiai műsző. Legfeljebb Jahve.

És mondom: Jehova tanúit joggal nézik hülyének, és nem bújhatsz be ilyen "de az őskeresztényeket is" "érv" mögé. Ennyi erővel a katolikusoknak van igaza, mert mindenki protestánsok, neoprotestánsok, zsidók, muszlimok, ateisták MIND őket fikázza, támadja.

Szekta-e Jehova Tanúinak vallása?

1. rész

teológiai-gyülekezettani megközelítés

Szekta vagy Isten szolgái? - ez volt az a kérdés amit Jehova Tanúi tettek fel az 1994. február 15.-i Őrtorony borítóján. Az az írás néhány oldalon, könnyed gondolatokkal megmagyarázta minden olvasónak: Jehova Tanúi szervezete nem szekta, hanem Istennek a szolgái. Azok akik a szektakérdéssel foglalkoznak, tisztában vannak azzal, hogy többfajta szemlélet is van, mely alapján egy felekezetet szektának lehet megítélni.

Egyáltalán, miért fontos az, hogy egy felekezet szekta-e vagy sem? Teológiai szempontból az adott vallás tanításainak és vallásszemléletének minősítése a szektásság. Azok a "keresztény" felekezetek, melyek tanítása szembeáll a Biblia alapvető igazságaival, a benne található igazságokat elferdíti vagy maga javára fordítja, illetve vallásszemléletének célja a felső vezetők uralmának való engedelmesség szorgalmazása - egyértelműen a szektás minősítésbe sorolhatók. Ennek a teológiai álláspontnak aztán semmilyen további jelentősége nincsen, legfeljebb annyi, hogy az ilyen szektának meghatározott felekezetek tagjaiért a többi keresztény felekezet missziót fog folytatni. Természetesen ez az elvi állásfoglalás az adott felekezet szervezetére nézve hátrányos megkülönböztetéssel is együtt járhat, de ahogyan ennek a honlapnak az üzemeltető már régebben is kifejtették, nem ezt tartják a szektatagokért folytatott küldetés jó és keresztényi módszerének. Számunkra, volt Jehova Tanúi számára azért fontos a címben is jelzett kérdés, mert ez indokolja azt a tevékenységet, amit végzünk. Amennyiben Jehova Tanúi szervezete nem minősülne szektás szervezetnek, abban a pillanatban nem lenne okunk tovább folytatni küzdelmünket az Őrtoronyban rekedt emberekért. Írásunk első részében azt szeretnénk bemutatni, hogy teológiai-gyülekezettani szempontból nagyon is szektának nevezhetők Jehova Tanúi.

Mivel a keresztény hit alapja nem lehet más, mint Krisztus, ezért elsősorban a Krisztushoz való hozzáállás tükrében tesszük fel a kérdést: - Az Őrtorony-szervezet igazat tanít Krisztusról, vagy elferdíti a maga javára a Krisztusról szóló tanítást?

Nem elsősorban a szentháromság vagy Jézus Istensége az a szempont, ami alapján a legtöbb volt- és kételkedő Jehova Tanújának problémája a szervezettel. A kegyelem és a bűnök megbocsátásának az elferdítése, Krisztus fősége azok a tanítások, melyek jól rámutatnak, milyen szerepet szánnak Jehova Tanúi vezetői Krisztusnak.

Először is, a kegyelem szó Jehova Tanúinak a saját Bibliájukban nem is szerepel. Helyette a kedvesség szót alkalmazzák, ami nyilván nem egyenlő a kegyelemmel. Tanításuk szerint a megmentés nem a Krisztushoz tartozástól, hanem a szervezeti hovatartozástól is függ. Az Ismeret amely örök élethez vezet c. kiadvány tárgyalja azt, hogy milyen lépéseket kell tenni ahhoz, hogy az emberek eljussanak az örök élethez. A 173. oldaltól kezdve a következők vannak felsorolva:

- pontos ismeret befogadása (természetesen Őrtorony kiadványok nélkül oda nem lehet eljutni)

- Isten törvényeinek alkalmazása a személyes életvitelben (ez a megtérés)

- prédikálni Jehova Tanúi szervezetével

- látogatni Jehova Tanúinak az összejöveteleit

- megkeresztelkedni Jehova Tanújának

Jézus Krisztus sehol sincsen benne ebben az útban. Ő csak van, ő csak létezik. Az "Őrtorony-teológia" természetesen meghatároz neki bizonyos feladatokat és címeket, mint: Váltság, Király, Felkent, stb., de

- nem szólítják meg imában Jézust

- ha valaki a gyülekezetben Jézushoz imádkozik azért büntetés jár

- ha valaki azt tanítja a gyülekezet nyilvánossága előtt, hogy Krisztushoz lehet imádkozni, akkor ki is zárhatják a gyülekezetből azzal a céllal, hogy "térjen észhez"

Ebből ered, hogy az egyes személyek csak Istennek köszönik meg Jézus megváltását. Olyan ez, mintha a szomszéd gyermeke segítene felvinni nekünk valamit az emeletre, majd az apjával szembeni sértésnek tekintenénk azt, hogy a gyerekének a segítségért köszönetet mondjunk. Ha ezt tennénk, nem bántanánk meg az édesapját is? Ha pedig Jézusnak ennél sokkal többet köszönhetünk (még az Őrtorony-teológia szerint is), akkor miért ennyire bűnös dolog Jézust imában megszólítani? Annyira tilos, hogy még a megmentését is kockára teszi valaki - legalábbis az Őrtorony Társulat tanítása szerint. Ez a tiltás kicsit olyan, mintha Jézus egy kiközösítettként lenne jelen a gyülekezetben (mert ő megígérte, hogy jelen lesz, tehát ott van), akihez nem szabad szólni és akinek nem szabad köszönni.

A szervezet azzal érvel, hogy megadja Jézusnak a neki járó tiszteletet. Egy idézet az Őrtoronyból (2002. március 15) megmutatja milyen módon történik ez meg:

"... megnyugtató, hogy Jézus Krisztus a Vezető Testület, a szent szellem és az angyalok által vezeti mai tanítványait!"

Vagyis szerintük Jézus Krisztus egyetlen látható és kézzel fogható (vagyis elsősorban követendő) irányítási módot alkalmaz: ez pedig a Vezető Testület. A Vezető Testület irányítása személyesíti és valósítja meg Jézus Krisztus irányítását. Ennek a Testületnek a döntése volt az, hogy Krisztust ki kellett hagyni az imákból, hogy az örök élet semmilyen kézzel fogható kapcsolatban nincs Krisztussal és az is, hogy az örök élethez vezető úton egy sor a szervezethez kötődő lépés van felsorolva.

A Biblia központi szerepet szán Jézusnak, hiszen Ő az igazság, az út és az élet... Ezt az alapvető tanítást amint látható, Jehova Tanúi vezetése teljes egészében a maga hasznába állította. A jóhiszeműen Krisztushoz kötődő emberek hitét úgy használja fel, hogy ezek az emberek Krisztus helyett elsősorban egy szervezet vezetésének fognak engedelmeskedni. Nem is akármelyiknek: Jehova Tanúi szervezetének. Olyannyira szüksége van a vezetőknek erre a tanításra (hogy a megmentés nem Isten kegyelmének köszönhető, hanem a szervezethez való kötődésnek is), hogyha ezt elvetnék, akkor a vezetés alól eltűnne a tagság, hiszen a megmentésért jöttek oda. Tehát a keresztény hit alapjaira tekintve, Jehova Tanúi szervezetét szektának nevezhetjük.

A szektakérdés teológiai meghatározásán dolgozó emberek nem véletlenül az üdvösséghez és a Krisztushoz való viszonyt tartják szükségesnek elsőként megvizsgálni.

A szekták közös vonásokkal rendelkeznek az egyéb tanításaikban és az olvasóink minden bizonnyal el tudják dönteni, hogy ezek igazak-e Jehova Tanúi szervezetére vagy sem.

Tehát a közös vonások

1. Szembenállás az intézményes egyházakkal (Nagy-Babilon; Nagy Parázna)

- különben nincs ok a megalakulásra, ami mögött ezen hagyományos egyházak hitehagyása áll

2. A felekezet az egyedül igaz vallás

- minden más vagy hitehagyott; vagy mivel a felekezet önmaga a helyreállított igazság, ezért ha a felekezet megalapítása után jött létre akkor Istentől független próbálkozás, mert szerintük Isten csak általuk tevékenykedhet; ők Isten szervezete, modernkori Noé bárkája; ez vallásos gőgöt eredményez, mert ehhez a tudathoz valamilyen a kiváltságosokra jellemző cselekvés is társul (büszke farizeus és a bűnös vámszedő imája)

3. Beérkezettség tudata, mely nélkülözi a bűnbánatot

- a tagok már bent vannak és ha az egyházban maradnak akkor semmilyen probléma nem adódhat; természetesen nincs kollektív bűnbánat, hiszen az egyházukat Isten vagy Krisztus vezeti aki nem hibázhat; ha ilyen adódik az úgy van feltüntetve, mint emberi tökéletlenség, de másoknak ilyen kibúvót nem engedélyeznek

4. A megmentéshez nem elég a Krisztus, más is kell

- ez a szabályszerűség, vagy törvényesedés (legalizmus) jellemző vonása a szektáknak; természetesen olyan szabályokat alkotnak, amik csak a vallásos szervezetükkel kapcsolatban teljesíthetőek, így a megmentésre vágyó tagokat magukhoz kötik és állandó engedelmességre késztetik; a szekták pont ezért ezen szabályszerűségek megszegése, meg nem tartása esetén büntetik a tagokat; de ellenőrzést gyakorolnak a magánélet felett is, hogy ne csupán a szabályokért állhassanak bosszút, hanem a gyülekezet tisztasága mögé bújhassanak el; a megmentés határai egybeesnek a szervezet határaival, így az eltávolodás a szervezettől kizárás a megmentésből

5. Apokaliptikus magatartás

- a vallásszemlélet és az ajánlott életmódra a vég közelsége hat ki elsősorban; akkor szektás vonás ez amikor ez a hajtóerő és valaminek az elsődleges indoka; ide tartozik, hogy a szekta a szervezeten belüli kötődés erősítésére, az engedelmességre és/vagy a munkára helyezi a hangsúlyt (ha már egyszer a vég mindjárt itt van), ha kell akkor még képes időpontokat is meghatározni, melynek kudarca esetén a tagság nagy része marad, mert hiszi, hogy a vég tényleg közel van

6. Szembenállás a kultúrával és a művészettel

- a szekta legveszedelmesebb ellenfele az önállóan gondolkodni kezdő tag, aki képes kritikai módon értékelni és mérlegelni; ezért a kultúra nagyon veszélyes a szektára, mert belülről bomlassza a rendszerüket; a szekta nem bízik a tagjaiban, hogy a tag személyesen képes eldönteni mi való a kulturális sokszínűségből nekik, mi az ami tényleg önveszélyes - igaz nem is képes rá sok személy, mert a racionális ítélőképességét leépítették

7. Propagandisztikus módszerek

- a szekta nem hirdetheti, nem mondhatja ki az igazat önmagáról, a rossz értelemben vett propagandára szorul; mindent szépíteni kell, ami rossz el kell hallgatni, ami jó azt mutatni kell (hol van attól a jézusi tanácstól, hogy ami jót tesz az egyik kéz, arról már a másik se tudjon semmit); másfelől az ártalmas tevékenységük leplezését úgy valósítják meg, hogy a társadalom számára hasznos tevékenységüket reklámozzák

Ez a hét megállapítás általában jellemzi a legtöbb szektát. Egy adott felekezet nem emiatt a 7 közös jellemző miatt szekta (ezek olyan szektás vonások, amelyek teológiai szempontból szektának nem minősülő vallásokban is előadódhatnak), hanem amiatt, hogy a Biblia alapvető tanításait eltorzítják és azt a vezetők szolgálatába állítják. Ahogyan az bemutatásra került Krisztussal kapcsolatban, Jehova Tanúi felekezetére ez igaz és a 7 jellemző közül is a legtöbb teljes mértékben igaz a szervezetre nézve.

Végezetül egy nagyon éles ellentmondásra szeretnénk - mintegy emlékeztetőnek - felhívni olvasóink és látogatóink figyelmét:

"Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol" (Róma 10:9).

Őrtorony 1994. május 1.-i számának a 13. oldalán a 17. bekezdés.

"Ha máshol járnának a gondolataink a Királyság-énekeink éneklésekor, és nem fognánk fel teljesen a szöveg értelmét, vajon nem hasonlítanánk némileg a hűtlen izraelitákra, akik feddésben részesültek, mert miközben ajkukkal Istent dicsérték, szívük messze eltávolodott tőle? (Máté 15:8)."

Szekta-e Jehova Tanúinak vallása?

2. rész

lélektani és szociológiai megközelítés avagy a Jehova Tanúi által kimutatott szektás viselkedés vizsgálata

A szektakérdés a társadalomban elsősorban szociológiai problémaként jelentkezik. 1990 után Magyarországon a nem „hagyományos" vallásokhoz való csatlakozás több szociológiai kutatás tárgyát képezte, valamint törvényi korlátozás is született a destruktív szekták terjeszkedésének visszaszorítására (amit a következő kormány a rossz módszere miatt el is törölt). 1994-ben az ilyen felekezetek tagsága közé 221 ezer személy tartozott (Oktatáskutató Intézet felmérése szerint), vagyis az egész lakosság számát tekintve 2%. Érthető tehát az aggodalom, hogy vajon közeli barátunk, családtagunk nem-e szektába került? És minket, volt Jehova Tanúit is érdekel, hogy nem vallásos megközelítés szerint vajon szekta-e Jehova Tanúinak szervezete?

Szociológiai szempontból általában azokat a csoportokat tekintették a múltban szektának, amelyek a boldogulási vágyat a jelenlegi földi életből máshova helyezték át. Csakhogy az idő múlásával a szekták és a tanításaik modernizálódtak. Megjelentek a pénzes vallások-vallásutánzatok, melyek a tagokat befolyás szerzésére, vagy az anyagi jólétre és így a szektaszervezet és elöljáróinak eltartására késztették. Ahogy szükségessé vált tehát a szektakérdést új alapokra helyezni, úgy kristályosodott ki, hogy a szektás embereknek van egy jellemző viselkedésük a szektákban működő elmekontroll miatt. Mivel Jehova Tanúi (a tagok és a szervezet is) tagadják, hogy belül a kulisszák mögött magas szintű elmekontroll működik, ezért tartjuk szükségesnek ezeknek a közös viselkedési jellemzőknek az ismertetését és a Tanúkkal való szembesítését.

A szekták tanítása szerint a szervezetük Istentől ered, az oda tartozó személyek pedig Isten kiválasztott emberei. Ez a tanítás minden szekta alapja. Így teremtik meg a vezetőik, a szervezet számára a legitimációt, erre hivatkozva követelnek engedelmességet és teljes ellenőrzést a magánélet felett is. Ebből eredő szektás viselkedési mód, hogy kérdezni, kritizálni, kétségbe vonni nem lehet. Különös értelmes sincs ennek - szól a szektás érvelés - mivel ez Isten szervezete.

A szekták önmagukat és hitrendszerüket az igazságként azonosítják. Ezzel tagjaikat különleges státuszba helyezik, miszerint csak ők válaszoltak az egész világon egyedül Istennek a hívására. Ezt a társadalom fölé emelést természetesen szorgalmas munkával és odaadással hálálja meg a szekta tagja a személytelen szervezetnek. Ez természetesen egy önbecsapás és önszuggesszió. A szekta tagjában kialakul az elitizmus érzése (én más vagyok, jobb vagyok, mint a többi bűnös ember). A kívülállókat a beszervezés elején arra bíztatják, hogy kritikusan vizsgálja meg jelenlegi hitét és egyházát. A tagjelölt azt a látszatot kapja, hogy a szektában (amit a tagok nem annak neveznek) működik a vallási tolerancia, de nemcsak a tagok személyenként gyakorolják, hanem ezt a szervezetük szorgalmazza is. A beszervezés után ennek a kritikus gondolkodásnak és toleranciának nyoma vész. A szektaszervezet óvja a tagjait a független gondolkodástól. A kritikai gondolkodás a szervezet szóhasználatában keveredik a kritizáló szellemmel (magyarázatként: a kritikai gondolkodás mérlegeli az állításokat alátámasztó bizonyítékokat; a kritizáló pedig állandó jelleggel a hibát keresi). Azt mondják, hogy a bírálatokat maga az Ördög sugallja. A független gondolkodás, a kritikai gondolkodás egyenlő a büszkeséggel, ami az Ördög fő bűne volt. Ez létszükséglete a szektának, hogy a hatalmát ne kelljen féltenie a saját tagjaitól.

Ezért a mentális szakemberek, szociológiai kutatók figyelmeztetnek mindenkit: ha nem vizsgálhatod felül vallásod tanításait, történelmét, nem tehetsz fel kényelmetlen kérdéseket, akkor jó úton haladsz afelé, hogy áldozattá válj és kihasználjanak. A szektás csoportok ellenségként kezelik azokat akik kiállnak a tagjaik közül, főképpen akkor, ha azoknak elvi problémájuk volt vallásukkal. Így még a legapróbb csoportok vezetői is (a szektás szervezetben) teljes hatalmat kapnak a környezetükben. A szektás közösségből való kizárás a családi életbe is beleszól, mert a családon belül is és a hitvesi ágyban is hatalma van a szektának. Erre az eljárásra az érv a gyülekezet tisztántartása és a fegyelmezés szükségessége (a szekta nem bízik Istenben, hogy képes cselekedni, ő maga intézkedik az Istene helyett).Másik szektás viselkedési mód amit ezek a kutatók kimutattak, az, hogy a szervezet egybeolvad a megmentéssel. Nem minden esetben jelentik ezt ilyen konkrétan ki, de valahogy mégis le lehet vezetni a tanításokból, hogy a szervezet határai egybeesnek a megmentés határaival. A tagok állandó figyelmeztetésben és feddésben részesülnek a saját jólétükre hivatkozva, hogy igyekezzenek megmaradni a szervezetben. Ez azzal együtt jár, hogy állandóan utalni kell arra, hogy ki(k) a valóban legitim vezetők aki(k)nek szavára figyelni kell és aki(k)nek a tagok engedelmességgel tartoznak. Minden a hatalmat gyakorlót erősíti.

A legtöbb szekta azzal rejti el ártalmas mentális befolyását, hogy a tagjaik becsületes civil életével takarózik. Azonban a becsületes, tisztességes és példamutató civil élet nemcsak az adott szektás szervezet tagjaira jellemző. A társadalom egy jelentős része rendelkezik hasonlóan magas erkölcsi színvonallal. Sokszor elismerik a szektás kiadványok is, hogy mások is erkölcsösen élnek, nemcsak a tagjaik (pl.: Fiatalok kérdései könyv és az Ébredjetek folyóirat rendszeresen utal arra, hogy az amerikai tizenévesek fele nem él házasság előtt nemi életet). Ha azonban a szektás szervezethez tartozó személyek valóban nagyobb arányban élnek is erkölcsösen, becsületesebben, mint a társadalom átlaga, akkor sem menti ez fel a szervezetet a hibái alól. Egyes tagok élete nagyban jobb irányba fordul azzal, amikor káros szenvedélyeiket elhagyják, viselkedésük emberibb lesz, de ezek az emberek tulajdonképpen az egyik nem normális életvitelből egy másik abnormális életvitelbe esnek át. A környezetüknek kétségkívül elviselhetőbb, de magára a személyiségre majdnem ugyanannyira káros. A káros szenvedélyek, az asszociális viselkedések elhagyásának vannak olyan módszerei is, melyek nem foglalnak magukban manipulációt, és ezek sokkal tartósabb hatást tudnak elérni az érintett személyben. Az a szektás felfogás, hogy „az eltávolodottak visszakerülnek saját bűneikbe" pontosan azt igazolja, hogy a szekta kijózanító, életminőség-javító hatása nem volt elég mélyreható, változatlanul hagyta a lelki mechanizmusokat, nem volt képes igazi megoldást nyújtani.

Jehova Tanúit jól, esetleg belülről ismerő embereknek a fenti sorok elegendőek annak megállapítására, hogy a lélektani és szociológiai megközelítést alkalmazva szektának tekinthető-e Jehova Tanúi szervezete. A fenti sorokat nem Jehova Tanúiról írták, hanem általában a szektás viselkedés jellemzőiről.

Az a tény, hogy Jehova Tanúi évente 300 ezer fővel növekszenek azt bizonyítja, hogy a társadalomban szükség van megbízható felvilágosításra és védelemre a szektákról. Mivel a volt szektatagok testközelből ismerik a szektákat, ezért a jövőben a szektákért - így a Jehova Tanúiért - folytatott missziókból és más megmozdulásokból, akciókból, nem szabadna mellőzni őket.

"Akkor gondolj az első századok Krisztus követőire, vagyis keresztényeire. Vajon ők ott egy elismert és bevett felekezetnek számítottak, vagy sokszor keményen üldözött szektának?!!!"

- Most csak én nem látom ebben a logikát? Ezek szerint mindig igaza van annak, akit üldöznek?

Hamis egyházideálok - A történelem nélküli egyház

Az egyház történelmietlen szemléletével [...] a protestáns hátterű szakadár közösségekben [...] szinte dogmaként találkozni. E szemlélet hívei [...] a saját közösségeik megalakulása előtti időszakra úgy gondolnak, mintha az nem az egyetemes egyház, hanem „csak a katolikus egyház történelme” lenne. Úgy látják, hogy „az Egyház” történetében az első, nagyszerű évszázad és [...] 19. században született mozgalmuk között csak hosszú szünetjel van. „Egyház” alatt kizárólag [...] a saját közösségüket értik, és az egyháztörténet lapjain is csak azokban a közösségekben vagy személyekben akarják felismerni „az igazi kereszténységet”, amelyek megfelelnek a saját tanbeli kritériumaiknak, tehát precedens-értékű a rájuk való hivatkozás. Ez a megközelítése például a 19. századi amerikai „helyreállító” (restaurációs) mozgalomból kinőtt „nem felekezeti” egyházaknak, a „végidők egyháza” identitású adventista és új apostoli egyházaknak, illetve a mormon vallásnak. Bár mind másban látják a helyreállítás lényegét, mind úgy vélik, hogy bennük az első évszázad „eredeti” kereszténysége támadt fel.

Először is azonban, Krisztus azt állította, hogy ő maga építi az egyházát, és a pokol kapui sem vehetnek erőt rajta (Mt 16:18). Aki szerint az egyház gyakorlatilag évszázadokra megszűnt (tehát a pokoli erők mégiscsak diadalt arattak), az ezzel – akarva, akaratlanul – azt is állítja, hogy Jézus nem váltotta be az ígéretét, hanem hazudott. Egyháza nem csupán sebeket szerzett és betegeskedett az évszázadok során, hanem sok évszázad után exhumálni kellett.

[...] Az egyháztörténelem dicsőséges és nyomorúságos oldalai, ma is példának állítható, ugyanakkor nagyokat hibázó alakjai ugyanúgy a protestánsoké, mint a katolikusoké és az ortodoxoké – és fordítva. Aki még sosem olvasott ókori és középkori keresztény tanítóktól, az nem tudja, miről marad le, akkor is, ha buzgó protestáns [...]

Harmadszor, a múlt ilyen szelektív szűrése még nem szolgált mást, mint a felekezeti gőgöt. Ha a múlt minden bűne a katolikusoké, akkor könnyen el lehet határolni magunkat tőlük, és magunkat ezáltal is többnek, jobbnak érezhetjük – de nem éppen ez a farizeusi logika (vö. Lk 18:9-14)? Az egyház múltja nem azért van, hogy elfelejtsük, vagy hogy kiválogassuk belőle magunknak azt, amivel szívesen azonosulunk, hanem hogy minden lapjából tanuljunk – akárcsak az Ószövetségből vagy a saját hitéletünk jó és rossz napjaiból.

Were the Early Christians Jehovah’s Witnesses?

[link]

[link]

Valószínűleg. De hogy megszívta volna, ha az emberek hisznek neki és mindenki be akart volna szállni a bárkába.

Ezért nem is hiszem hogy ő bárkinek is szólt volna vagy hittérítő munkát végzett volna. És Isten is mit tett volna, törli a programból az árvizet, mert akiket el akart eredendően pusztítani, beszálltak a bárkába és így megmenekültek volna? Mondjuk lehet, hogy egyszerűbb lett volna a bárkát elpuszítani, ha mindenki becuccolt.

Szekták — mik azok?

FEBRUÁR 28-án történt 1993-ban: a rendfenntartó erőktől több mint százan megrohantak egy épületegyüttest, amely férfiak, nők és gyermekek tucatjainak adott otthont. Az volt a cél, hogy illegálisan őrzött fegyvereket kutassanak fel, és letartóztassanak egy bűnözéssel gyanúsítható személyt. A rendfenntartók azonban meghökkentek, amikor golyózáport zúdítottak rájuk az épületekből. Válaszként ők is tüzeltek.

Ennek az összecsapásnak tíz halottja és számos sebesültje volt. A következő 50 nap során a kormány rendfenntartói közül több százan zárták körül az épületegyüttest, elegendő lőfegyverrel ahhoz, hogy egy kisebb háborút folytassanak. Az alkudozás összecsapással végződött, amelyben 86-an vesztették életüket, akik közül legkevesebb 17-en gyermekek voltak még.

De ki volt az ellenség? Egy sereg kábítószerrel üzletelő gengszter? Egy gerillacsoport? Nem. Talán te is tudod, hogy az „ellenség” vallásos hívekből, egy szekta tagjaiból tevődött össze. Tragédiájuk miatt a nemzetközi figyelem középpontjába került egy alig ismert közösség, amely Közép-Texas sík területein élt az Egyesült Államokban. A hírközlő szervek a fanatikus szekták veszélyeivel foglalkozó tudósítások, elemzések és kommentárok tömegével árasztották el a hullámsávokat és a sajtótermékeket.

Olyan korábbi esetekre emlékeztették a nyilvánosságot, amelyekben szektavezetők halálba vitték a szektatagokat: az 1969-ben elkövetett Manson-féle gyilkosságokra Kaliforniában; az 1978-as tömeges öngyilkosságra, amelyet egy szekta tagjai követtek el a guyanai Jonestown-ban; az 1987-es gyilkosság-öngyilkosság egyezségre, amelyet egy szekta koreai vezetője, Park Soon-ja tervelt ki, és amely a csoport 32 tagjának halálát idézte elő. Fontos megjegyeznünk, hogy ezek az emberek többségükben kereszténynek vallották magukat, és azt állították, hogy hisznek a Bibliában.

Érthető, hogy sokan, akik Isten Szavaként tisztelik a Bibliát, elborzadnak azon, milyen szemérmetlenül élnek vissza e szekták az Írásokkal. Ennek eredményeként az évek során százszámra alakultak olyan szervezetek, amelyeknek célja, hogy figyelemmel kísérjék a szektákat és leleplezzék veszélyes gyakorlataikat. A szekták viselkedésmódjával foglalkozó szakemberek előrejelzése alapján a szekták elburjánzását idézheti elő az, hogy néhány éven belül új évezred köszönt be. Egy hírmagazin megállapította, hogy a szektaellenes tömörülések szerint ezrével léteznek olyan szekták „a világban, amelyek készen állnak ellenőrzésük alá vonni testedet, kontrollálni gondolkodásodat, és romlásba vinni lelkedet . . . Kevés fegyverkezett fel, de a legtöbbjük veszélyesnek számít. Rászednek, kisemmiznek, összeházasítanak és eltemetnek.”

Mi is a szekta?

Sokan, akik talán nincsenek teljesen tisztában a „szekta” kifejezés jelentéseivel, pontatlanul használják azt. A zavar elkerülése végett némely teológus tulajdonképpen tartózkodik e kifejezés használatától.

A Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a „szekta” szó latin eredetű. A latin secta egyik jelentése: ’valamely tan követői: párt; vallási szekta’. Ezen ismérv alapján minden vallási szervezetet a szekták közé lehetne sorolni. Ma azonban az általános nyelvhasználatban mást jelent a „szekta” kifejezés. Az Új Hírnök című újság 1993. június 21-ei száma azt írja, hogy a „szekta” szó eredetileg valamely egyháztól, felekezettől elszakadt kisebb közösséget jelent, és egyesek szerint valamennyi szektára jellemző a vezetők korlátlan imádata.

A kifejezés népszerű használatához csatlakozva egy bibliai lexikon ezt mondja a „szektáról”: ’intézményes vallási közösségtől elkülönült, karizmatikus vezetés alatt álló kis csoport, amely bizonyos tételeket egyoldalúan hangsúlyoz’ (Dr. Herbert Haag: Bibliai lexikon). Ehhez hasonlóan az Ökumenikus tanulmányi füzetek 1991. decemberi száma kijelenti, hogy szektás jellegre utalnak vagy utalhatnak olyan tekintélyek, akik „közvetlenül a mennyből” kapták teljhatalmukat, és akiknek a hívők feltételek nélkül alávetik magukat.

A Reggeli Délvilág 1993. július 17-ei száma arról ír, hogy a szekták a „legmodernebb pszichológiai eszközökkel gyengítik a személy akaratát”·

Világos, hogy a szekták alatt olyan vallásos csoportosulásokat értenek általában az emberek, amelyeknek radikális nézetei és gyakorlatai ellentétesek a napjainkban normálisnak elfogadott társadalmi viselkedésmóddal. Vallásos tevékenységeiket rendszerint titokban folytatják. E szekták közül sok tulajdonképpen elszigetelt közösséget alkot. Valószínű, hogy feltétlen és kizárólagos odaadást tanúsítanak az önmagát vezetőjüknek kikiáltó személy iránt. Ezek a vezetők gyakran azzal dicsekednek, hogy kiválasztásuk isteni módon történt, sőt hogy ők maguk isteni természettel rendelkeznek.

A szektaellenes szervezetek és a tömegtájékoztatás időnként úgy utaltak Jehova Tanúira, mint szektára. Számos, közelmúltban megjelent újságcikk sorolta Jehova Tanúit az olyan vallási csoportok közé, amelyek megkérdőjelezhető gyakorlataikról ismertek. De vajon pontos meghatározás lenne az, ha úgy utalnánk Jehova Tanúira, mint kis csoportra, amely bizonyos tételeket egyoldalúan hangsúlyoz? Azok, akik tagjai egy szektának, gyakran elszigetelik magukat a barátoktól, a családtól és még a társadalomtól is általában. Vajon ez Jehova Tanúira is igaz? Vajon a Tanúk a legmodernebb pszichológiai eszközökkel gyengítik a személy akaratát, hogy tagokat toborozzanak?

A szekták vezetői arról ismertek, hogy a manipulálás módszereit alkalmazzák, hogy ellenőrzésük alatt tartsák követőik gondolkodását. Van-e bármiféle bizonyíték arra, hogy Jehova Tanúi ezt teszik? Vajon az imádatuk a titkosság leple alatt folyik? Vajon emberi vezetőt követnek és tisztelnek? Egyszóval: vajon Jehova Tanúi egy szekta?

Vajon Jehova Tanúi egy szekta?

JÉZUS KRISZTUST azzal vádolták, hogy részeges, nagy étkű, a sabbath törvényének megszegője, hamis tanú, istenkáromló ember és Sátán küldötte. Azzal is vádolták, hogy felforgató tevékenységet folytat (Máté 9:34; 11:19; 12:24; 26:65; János 8:13; 9:16; 19:12).

Jézus halála és feltámadása után a tanítványai hasonlóképpen célpontjai voltak a súlyos vádaknak. Az első századi keresztények egyik csoportját a város elöljárói elé vonszolták az emberek, így kiáltozva: ’Ezek az egész világot felforgatták’ (Cselekedetek 17:6, Újfordítású revideált Biblia). Egy másik alkalommal Pál apostolt és társát, Silást a hatóságok elé állították, és azzal a váddal illették őket, hogy igen megháborítják Filippi városát (Cselekedetek 16:20).

Később azzal vádolták Pált, hogy „veszedelmes ember, és hasonlást támaszt a föld kerekségén levő valamennyi zsidó közt”, és „a templomot is meg akarta fertőztetni” (Cselekedetek 24:5, 6). A Rómában élő zsidók főemberei pontosan írták le Jézus követőinek a helyzetét, amikor megerősítették: ’[mert valóban, NW], efelől a szekta felől annyit tudunk, hogy mindenütt ellene mondanak neki’ (Cselekedetek 28:22, Csia fordítás).

Nyilvánvaló, hogy e Jézus Krisztus alapította új csoportot olyan vallási csoportnak tekintették némelyek, amelynek radikális nézetei és gyakorlatai ellentétesek voltak az azokban a napokban normálisnak elfogadott társadalmi viselkedésmóddal. Kétségkívül a ma élő emberek közül sokan tekintették volna a keresztényeket destruktív szektának. A vádlók gyakran a társadalom kiemelkedő és köztiszteletben álló tagjai voltak, és ettől — úgy tűnik — még nagyobb súllyal estek latba az állítások. Sokan adtak hitelt a Jézus és tanítványai ellen felhozott vádaknak. De valószínűleg tudod azt, hogy e vádak egytől egyig hamisak voltak! Az a tény, hogy ilyeneket állítottak az emberek, még nem tette igazzá vádjaikat.

Mi a helyzet ma? Pontosak lennénk, ha úgy utalnánk Jehova Tanúira, mint olyan vallási csoportra, amelynek radikális nézetei és gyakorlatai ellentétesek a napjainkban normálisnak elfogadott társadalmi viselkedésmóddal? Vajon Jehova Tanúi egy szekta?

Amit a bizonyíték mutat

Az oroszországi Szentpétervár városának egyik kormánytisztviselője ezt mondta: „Jehova Tanúit úgy állították be előttünk, mint egyfajta földalatti szektát, amelynek tagjai a sötétben ülve gyermekeket ölnek le, valamint öngyilkosságokat követnek el.” Mindazonáltal az oroszországi emberek a közelmúltban jobban megismerték a Tanúk igazi kilétét. Ugyanez a tisztviselő a következőket jegyezte meg, miután együtt dolgozott Jehova Tanúival egy nemzetközi kongresszussal kapcsolatban: „Most rendes, mosolygó embereket látok, akik még jobbak, mint sok, általam ismert ember. Békések, nyugodtak és nagyon szeretik egymást.” Hozzátette: „Tényleg nem értem, miért mondanak ilyen hazugságokat róluk az emberek.”

Jehova Tanúi nem tartanak rituális összejöveteleket, és imádatuk nem a titkosság leple alatt folyik. Julia Mitchell Corbett író, aki nem Tanú, megjegyzi: „Amikor egybegyűlnek — rendszerint többször is egy héten — a Királyság-teremben (összejöveteli helyeiket nem templomnak nevezik), idejük legjavát a Biblia tanulmányozásával és bibliai témák megbeszélésével töltik.” Összejöveteli helyeiket világosan kivehető jelzéssel látják el. Az összejövetelek nyitottak, és meghívják azokra a nagyközönséget. A váratlan vendégeket felettébb szívesen látják.

A „Tanúk jó nevet szereztek maguknak azzal, hogy becsületesek, előzékenyek és szorgalmasak” — teszi hozzá Corbett a könyvében (Religion in America). Sok olyan személy van, aki nem Tanú, és kész elismerni, hogy semmi furcsaság vagy bizarr dolog nincs Jehova Tanúiban. Magaviseletük nem ellentétes a normálisnak elfogadott társadalmi viselkedésmóddal. A The New Encyclopædia Britannicának pontos az a megállapítása, hogy a Tanúk „magas erkölcsi szabályrendszerhez tartják magukat a személyes magaviseletet illetően”.

Az Egyesült Államokban egy televízióállomás hírszerkesztésért és különleges tervfeladatokért felelős vezetője levelet írt Jehova Tanúinak, ezzel reagálva egy elfogult tudósításra, amely a Tanúkról szólt a tv 60 perc című hírműsorában. Ezt mondta: „Ha többen élnének az önök hite szerint, nem olyan állapotban lenne e nemzet, mint amilyenben van. Én egy olyan tudósító vagyok, aki tudja, hogy az önök szervezete a szereteten és a Teremtőbe vetett erős hiten alapszik. Szeretném, ha tudnák, hogy nem minden tudósító annyira elfogult.”

Széles körben ismert vallás

Becsületes dolog azt állítani, hogy Jehova Tanúi egy kis csoport, amely bizonyos tételeket egyoldalúan hangsúlyoz? Bizonyos értelemben kevesen vannak Jehova Tanúi, ha összehasonlítjuk őket némely vallással. De emlékezz csak vissza, mit mondott Jézus: „szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt” (Máté 7:13, 14).

Akárhogy is, de Jehova Tanúi távolról sem nevezhetők kis létszámú, szélsőséges nézetű szektának. 1993 tavaszán több mint 11 millió ember volt jelen a Tanúk által megrendezett ünnepen, Krisztus halálának Emlékünnepén. De fontosabb a számuknál az erkölcsiségük és példás viselkedésmódjuk, amelyekért a világ minden részén dicsérően szólnak róluk. Kétségkívül fontos tényezőnek számított ez azokban az országokban, ahol hivatalosan elismerték őket, mint ismert és valódi vallást.

Kiemelkedően fontos az Emberi Jogok Európai Bírósága által nemrégiben hozott határozat. Ez kijelentette, hogy a Tanúknak szabadságot kell élvezniük a gondolkodás, a lelkiismeret és a vallás terén, és jogukban áll beszélni a hitükről s tanítani azt másoknak. Aligha volna ez a helyzet, ha Jehova Tanúi arról lennének ismertek, hogy tagtoborzás végett a legmodernebb pszichológiai eszközökhöz folyamodnak, vagy ha a manipulálás módszereit alkalmaznák, hogy ellenőrzésük alatt tartsák követőik gondolkodását.

Emberek tömegei ismerik jól Jehova Tanúit világszerte. Azt kérdezzük a nem Tanúk millióitól, akik bibliatanulmányozást folytatnak vagy folytattak valamikor a Tanúkkal: Tettek-e bármilyen kísérletet is a Tanúk arra, hogy agymosásnak vessék alá őket? Alkalmaztak-e a Tanúk olyan módszereket, amellyel ellenőrzésük alá akarták vonni a gondolkodásukat? „Nem” — hangzana kétségkívül őszinte válaszuk. Nyilvánvaló, hogy ha ilyen módszereket alkalmaztak volna eddig a Tanúk, akkor se szeri se száma nem lenne az áldozatoknak, ami viszont ellentmondana akármelyik érvnek, amely Jehova Tanúi mellett szól.

„Mélységesen emberségesek”

Azok, akik tagjai egy szektának, gyakran elszigetelik magukat a barátoktól, a családtól és még a társadalomtól is általában. Vajon ez Jehova Tanúira is igaz? „Én nem tartozom Jehova Tanúi közé” — írta egy tudósító a Cseh Köztársaságban. Hozzátette azonban: „Kétségtelen, hogy [Jehova Tanúi] óriási erkölcsi erővel rendelkeznek . . . Elismerik a kormányt képviselő hatóságokat, ám hitük szerint csakis Isten Királysága képes megoldani az emberiség összes problémáját. De figyeljük csak meg: ők nem fanatikusok. Olyan emberek, akik mélységesen emberségesek.”

Ezenkívül nem élnek közösségekben, elszigetelődve rokonoktól és másoktól. Jehova Tanúi felismerik, hogy Írás szerinti felelősségük szeretetet és törődést tanúsítani a családjuk iránt. Együtt élnek, együtt dolgoznak más emberekkel, bármilyen rasszhoz vagy valláshoz tartozzanak is azok. Amikor katasztrófa történik valahol, gyorsan készen állnak, hogy segélyszállítmányokról és egyéb emberbaráti segítségről gondoskodjanak.

Ennél is fontosabb az, hogy egy egyedülálló oktatási program érdekében fáradoznak. Hány olyan vallás van, amely szervezett módon végez személyes látogatásokat minden egyes személynél a területén? Jehova Tanúi ezt teszik több mint 200 országban és több mint 200 nyelven! Nyilvánvaló, hogy Jehova Tanúi „mélységesen emberségesek”.

Szigorú ragaszkodás a Bibliához

Kétségtelen, hogy Jehova Tanúinak tanításai különböznek azoktól a tanításoktól, amelyekkel az egyházak szolgálnak. Jehova Tanúi hite szerint Jehova a mindenható Isten és Jézus, a Fia, nem része egy háromságot alkotó istenségnek. Hitük elválaszthatatlan attól a hitnézettől, hogy egyedül Isten Királysága tud szabadulást hozni a szenvedő emberiségnek. Figyelmeztetik az embereket a dolgok e romlott rendszerének küszöbön álló pusztulására. Arról az isteni ígéretről prédikálnak, amely szerint földi Paradicsomban élhet majd az engedelmes emberiség. Nem viseltetnek hódolattal a kereszt iránt. Nem ünneplik a karácsonyt. Hiszik, hogy a lélek halandó, és hogy nincsen pokoltűz. Nem fogyasztanak vért és vérátömlesztést sem fogadnak el. Tartózkodnak attól, hogy belekeveredjenek a politikába és részt vegyenek a háborúkban. Feltetted-e már valaha is a kérdést magadnak, hogy miért ennyire mások Jehova Tanúinak a tanításai?

Egy Massachusettsben megjelenő újság kifejti, hogy Jehova Tanúinak „szigorú bibliaértelmezése sok olyan tevékenységet tilt, amelyet mások magától értetődőnek vesznek . . ., mindezt azért teszik, mert igyekeznek követni az első századi keresztények példáját és a Biblia szavát” (Daily Hampshire Gazette). Egy enciklopédia egyetért azzal, hogy „minden hitnézetük a Biblián alapul. »Szöveggel igazolnak« (azaz bibliai utalással szolgálnak, hogy alátámasszanak) csaknem minden, hittel kapcsolatos állítást, fenntartás nélkül elismerve a Biblia tekintélyét, amely semmi helyet nem hagy a hagyományoknak” (The Encyclopedia of Religion). A Religion in America című könyv kijelenti: „A csoport soha nem tántorodott el attól, hogy a Biblia tanulmányozására összpontosítson, és tanításaikat az Írásra utaló referenciák alaposan kidolgozott rendszere támasztja alá.”

Ki a vezetőjük?

Épp a bibliai tanításokhoz való ily szoros ragaszkodásból következik, hogy az emberi vezetők bálványozása és az irántuk érzett hódolat — amely olyannyira jellemzi napjaink szektáit — nem található meg Jehova Tanúi körében. Elutasítják a papság-laikusok megkülönböztetés fogalmát. A The Encyclopedia of Religion helyesen állapítja meg Jehova Tanúiról: „A papi-osztály és a megkülönböztető címek tiltott dolgok.”

Jézus Krisztust követik mint Vezetőjüket és mint a keresztény gyülekezet Fejét. Jézus volt az, aki ezt mondta: „ne hivassátok magatokat így: Mester, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig valamennyien testvérek vagytok. S atyátoknak se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei Atya. Vezetőknek se hivassátok magatokat, mert egy a ti vezetőtök, a Krisztus” (Máté 23:8–12, Új Testamentum, 1930).

Nyilvánvaló, hogy Jehova Tanúi éppen olyan messze állnak a szektáktól, mint Jézus a nagyétkűségtől és a részegségtől. Kétségtelen, hogy a Jézusról és tanítványairól szóló hamis hírek hatására nem mindenki esett bele abba a csapdába, hogy gyalázza őt. Némelyek talán egyszerűen csak téves tájékoztatást kaptak. Ha kérdéseid vannak Jehova Tanúival és hitnézeteikkel kapcsolatban, miért ne ismernéd meg őket jobban? Királyság-termeik szélesre tárt ajtókkal várnak minden igazságkeresőt.

Te is hasznodra fordíthatod azt, hogy gondosan kutatnak a pontos bibliaismeret után, és megtanulhatod, miként imádd Istent Jézus szavaival összhangban: „jön egy óra, és az most van, amikor az igazi imádók az Atyát szellemben és igazságban fogják imádni, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának” (János 4:23, Cs).