Jézus gyógyította meg a beteg embereket, vagy a hitük?

Bla, bla, bla, bla, bla...

Nem unod még? Kétlem, hogy egyáltalán végiggondoltad azt, amire reagáltál. Ezért kár volt két hozzászólást írnod. Én figyelmesen olvasom a Bibliát, de te minden esetet beledobálsz egy kalapba, jól összerázod és kiöntöd, majd rámutatsz, hogy a Biblia ezt tanítja a gyógyulásról. Nem! Gyógyulás és gyógyulás között különbség van.

A szír-föníciai asszonynak például nem azért volt nagy hite, mert kiáltozott Jézus után, hanem azért, mert amikor Jézus le akarta rázni, és azt mondta neki, hogy nem jó a fiak kenyerét elvenni és az ebeknek vetni, akkor ez az asszony azt mondta, hogy ez tényleg így van, de nem is kell a fiaktól elvenni a kenyeret ahhoz, hogy az ebeknek is jusson, mivel a kenyérből úgyis lehullik az asztal alá, ahol az ebek minden külön engedély nélkül megehetik.

A vérfolyásos asszony azt mondta, hogy ha csak a ruháját megérintem meggyógyulok. Ez volt a hitének a kifejezése.

Barthimeus eldobta a felső ruháját, amikor Jézus hívta, pedig az volt az ő munkaruhája, ami nélkül nem koldulhatott legálisan.

Az, hogy a Jézuson lévő kenet egyszer úgy működött, hogy Jézus kimondott egy szót, máskor, rátette a kezét a páciensre, megint máskor szembe köpte, vagy a nyálából és a földből álló masszát a szemére kente, vagy a fülébe dugta az ujját, vagy köpvén érintette a nyelvét, amit nem is tudom, hogyan kell érteni, mindig a Szent Szellem vezetése szerint történt. Egyszer így, máskor máshogy. Az egyik embernél a hite indította be a működést, a másik ember nem tudott hinni, mégis meggyógyult, a harmadik ember halott volt, de felkelt, a negyedik pedig okoskodott, és soha nem gyógyult meg.

Ami pedig korunk gyógyítóit illeti: lehet őket kritizálni a kispadról, de ők legalább tesznek valamit a Bibliában leírt felszólító mondatoknak megfelelően, nem úgy, mint ti, vagy a többiek, akik csak annyit tudnak, hogy "legyetek békességben, melegedjetek meg és lakjatok jól!", de ennél többet nem tudtok és nem is akartok tenni. Én már láttam kancsal szemeket egyenesbe állni. Én magam kézrátétellel szabadultam meg a dohányzástól, kétszer. Először fél évre, de miután újra belecsúsztam, újra imádkozni kellett értem, azóta szabad vagyok, immár tizenhét éve. Meg voltam kötözve a pornográfiával, de imádkoztak értem, és attól is megszabadultam. Nem vágyakozom utána, hanem undorodom tőle. Nem kalandoznak el a gondolataim, hanem irányítani tudom őket. Volt aki felállt a tolószékből 1996-ban a BS-ben. Volt akinek meggyógyult a törött karja, volt aki meggyógyult a cukorbetegségből, vagy a rákból, még olyan is előfordult, hogy valakinek kinőtt egy foga.

A kritikusokban egy közös vonás van: a károgáson kívül semmit nem tesznek. Az emberek nem szabadulnak meg a szenvedélyeiktől és a bűneiktől, legfeljebb részlegesen, de a kórós esetekkel nem tudnak mit kezdeni, a betegek pedig betegek maradnak. A karizmatikusoknál legalább vannak bibliai léptékű gyógyulások. Azt senki sem állította, hogy ugyanabban a mértékben, mint az ApCselben, de dolgozunk rajta.

Krisztus felébresztette őket, és ebben volt a gyógyító erő. Nagyon érzékletes ennél a példánál:

“Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni? Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem.”

János 5,6-7

Ha nem így lenne, elég abszurd lenne egy 30 éve béna embertől megkérdezni, hogy akar-e meggyógyulni.

Ha az akarat béna, nem tud meggyógyítani a Jóisten sem. Utána mondá "vedd, csukd össze az ágyad"- vagyis nehogy visszaessen. Akarsz-e meggyógyulni? - majd nem a kérdésre felel a beteg, hanem mellébeszél. Mert a saját erő alszik.

Legyetek éberek - tanította a mi Urunk, Jézus Krisztus.