Jézus gyógyította meg a beteg embereket, vagy a hitük?

Hit abban, hogy Jézus meg tudja gyógyítani őket, mert hatalma van rá. Hit abban hogy Dávid fiának hatalma van megkönyörülni rajtuk, megbocsájtani a vétkeiket.

Nem pusztán a gyógyulásba vetett hitről van szó. Valóban, ahhoz miért lett volna szükség Jézusra, ha csupán jó önszuggesztiós képessége lett volna a meggyógyultaknak?

Valamint fel lehet tenni a kérdést hogy vajon az ördögtől megszállottak is épp csak abban hittek, de nagyon, hogy majd egyszer biztos jól megszabadulhatnak, ha eléggé hisznek benne, miközben éppen a saját fejüket verték a falba pl...

Sajnos ez egy npszerű, szándékosan ferdítő New age-es interpretációja némely szentírási helynek, ami lefokozni igyekszik Krisztust valamifajta megmondóemberré, aki bejelenti az épp véletlenül pont akkor meggyógyulóknak, hogy milyen fokú hittel rendelkeznek. És az ilyen szemétrevaló teóriákhoz számtalan ember ragaszkodik manapság. Főleg olyan emberek, akik nagyon nem szeretnék, ha Jézus valóságos Isten és valóságos ember is lett volna, Nehogy komolyan számolni kelljen azzal, amit mondott, annak minden erkölcsi vonzatával pl.

szia

Jézus gyógyitott, de az Atyjától kapta a képességet, mint ahogy a tanitványok is, mivel ilyen képességekkel nem rendelkezik senki,

S hogy az általad irt mondatnak az értelme, hogy azért gyógyult meg, mert Isten látta a valódi hitet ami cselekedetekkel párosult, és ezért megjutalmazta,

aminek az volt az oka, hogy bemutassa az embereknek hogy mit fog megvalósitani amikor helyre áll az Isteni uralom, világméretekben s ezt minden olyan ember számára garantálja aki hasonló hittel és tettekkel rendelkezik.

egyáltalán nem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tengernek szél űzte és ide-oda hajtott hulláma. 7 Az ilyen ember bizony ne vélje, hogy bármit is kap majd

vagy is a hite abban az értelemben gyógyitotta meg, hogy Isten látta az egyén életét hitét tetteit, és megajándékozta, ideiglenesen hogy a Többiek is lássák, és akarjanak Isten szerint élni

azért ideilenesen, mert ezek az emberek akiket gyógyitottak vagy feltámasztottak, újra meghaltak, vagy betegek lettek. s az igazi felüdülés Krisztus királyságában fog megvalósúlni azok számára akik méltóak hogy ott éljenek

Szia

Akikre Jézus azt mondta:"a te hited meggyógyított.", az azt jelentette, hogy azok az emberek(betegek) hitték, hogy Krisztus az Isten fia - ezért gyógyította meg őket, mert látta a hitüket.

Például azt is "látta", hogy a farizeusok meg akarják ölni. Ezt mondta róluk:

Lukács 12:1

12 Amikor időközben sokezres sokaság gyűlt már egybe, akkora, hogy egymást taposták, azzal kezdte, hogy először a tanítványaihoz szólt: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, amely képmutatás.

# 1/ «Sajnos ez egy népszerű, szándékosan ferdítő New age-es interpretációja némely szentírási helynek, ami lefokozni igyekszik Krisztust valamifajta megmondóemberré, aki bejelenti az épp véletlenül pont akkor meggyógyulóknak, hogy milyen fokú hittel rendelkeznek. És az ilyen szemétre való teóriákhoz számtalan ember ragaszkodik manapság. Főleg olyan emberek, akik nagyon nem szeretnék, ha Jézus valóságos Isten és valóságos ember is lett volna, Nehogy komolyan számolni kelljen azzal, amit mondott, annak minden erkölcsi vonzatával pl.»

Ez pedig az őszinte kutatók rágalmazása, mert ugye a vallásos előjárók nem engedhetik meg, hogy híveik önállóan gondolkodjanak és ne pontosan azt higgyék amit ők előírnak.

Miért nem maradunk amellett, amit Jézus mondott a betegnek, hogy a hite volt az, miáltal meggyógyult ?

De ha már itt tartunk, had mondjam el saját «Ney age-es interpretációmat».

A betegek nem önszuggesztiós képessége által gyógyultak meg, hanem Jézus volt az, aki Mesteri tekintélye révén képes volt a beteg tudatát oly 'magasra emelni', hogy az úgy látta magát, ahogy Isten őt látja, a 'számára elrendelt isteni ötlet' tökéletessége szerint. Más szóval meggyőzte a beteget arról hogy ő valójában egészséges, a beteg elhitte azt, helyesebben Jézus szavaira tudomásul vette.

Márpedig minden a tudaton múlik, ismert az a tény, hogy az ember aki azt gondolja, azt hiszi, vagy úgy tudja magáról, hogy beteg, ő kétség kívül az, még akkor is ha a tünetek még nem jelentek meg rajta, tudata már fertőzött, beteg.

Létezik egy kevésbé ismert magasabb rendű természeti törvény, amely alkalomadtán minden más törvényt felülír. E törvény szerint a tények követik a tudatot. E törvény segítségével átléphetünk az okozatok világából a a tudat vagy az okok világába, a tények követik a tudatunkat.

Nem akarom lefokozni Krisztust, Jézus érdeme felbecsülhetetlen. De a Krisztus több Jézus személyénél, a Krisztus minden ember Isteni kiléte. Jézus isteni kilétére ébredve a Krisztust hozta kifejezésre, ebben a tekintetben mi még mélyen alszunk, származásunk azonban az övével azonos. Ezt belátva Ő barátainak, testvéreinek tekintette tanítványait.

Jézus nem egy «valamifajta megmondóember» volt, hanem nagyjaink legnagyobbja, isten küldötte mint ahogy mi is azok vagyunk, mint ahogy bárki közülünk.

Kedves kérdező! Elsőre furcsa ellentmondásnak tűnik számodra a leírtak alapján, hogy akkor most kinek is kellett a hit? Pedig a Biblia alapján egyszerű a válasz. Az a kérdés, hogy amikor Jézus azt mondta valakinek, hogy a "hited meggyógyított téged", az pontosan miben, vagy kiben való hitet jelentett. Mert ugye sokan erre az önmagában nem világos kijelentésre alapoznak akkor, amikor azt tanítják, azt terjesztik (sajnos helytelenül), hogy Jézus csodagyógyításaihoz is elengedhetetlen volt az egyén hite Jézusban, vagy az Ő képességeiben. És a mai csodadoktorok is eleve elvárják ugyanezt a pácienseiktől, amiből remek kibúvó adódik, hiszen ha nem sikerül a produkció, ráfogják a betegre, hogy nem volt elég hite. Pedig nem így van! A Biblia szerint nagyon nem így viselkedett Jézus, sőt éppen ellenkezőleg.

A hit — követelmény?

A Black’s Bible Dictionary szerint Jézus „(a hitet) előfeltételként szabta meg a csodálatos gyógyításaihoz”. De valóban így van ez? Megkövetelte-e Jézus, hogy a beteg személy hittel rendelkezzen, mielőtt meggyógyította volna? A válasz: nem. Hitre a gyógyítónak volt szüksége, nem szükségszerűen a beteg személynek. Egy alkalommal Jézus tanítványainak nem sikerült meggyógyítaniuk egy epilepsziás fiút. Jézus meggyógyította a fiút, és azután elmondta a tanítványainak, hogy ők miért nem voltak képesek meggyógyítani. „Ezt mondta nekik: ’A ti kishitűségetek miatt’ ” (Máté 17:14–20).

A Máté 8:16, 17 szerint Jézus „meggyógyította mindazokat akik rosszul voltak”. Igaz, ezek az emberek bizonyos mértékig hittek Jézusban, ez a hitük eredményezte azt, hogy felkeressék őt (Máté 8:13; 9:22, 29). A legtöbb esetben el kellett jönniük, és kérniük kellett, mielőtt Jézus meggyógyította őket. Ennek ellenére nem volt követelmény a hit megvallása ahhoz, hogy a csoda megtörténjen. Egyik alkalommal Jézus meggyógyított egy sántát, aki még azt sem tudta, hogy ki Jézus (János 5:5–9, 13). Letartóztatásának estéjén Jézus a helyére illesztette a főpap szolgájának levágott fülét, noha ez az ember tagja volt annak az ellenséges csoportnak, mely azért jött, hogy letartóztassa őt (Lukács 22:50, 51). Alkalomadtán Jézus még halottakat is feltámasztott! (Lukács 8:54, 55; János 11:43, 44).

Hogyan volt képes Jézus ilyen csodákat végrehajtani? Úgy, hogy Isten szent szellemében, vagy tevékeny erejében bízott. Ez volt az, ami a gyógyulást eredményezte, nem pedig a beteg egyén hite. Ha elolvasod az evangéliumi beszámolókat, te is észreveszed, hogy Jézus gyógyításai a legcsekélyebb formaság mellett zajlottak. Jézus nem keltett feltűnést azzal, hogy magára irányította volna a figyelmet, vagy igyekezett volna az emberek érzelmeire hatni. Továbbá, bármilyen betegségről volt is szó, Jézus sohasem vallott kudarcot. Mindig sikeres volt, és soha nem kért érte ellenszolgáltatást (Máté 15:30, 31).

Ez nem így van! Jézus Názáretben nem tudott csodát tenni, csak egy-két kisebb betegséget tudott meggyógyítani. Vagyis egy-két fejfájáson és menstruációs görcsön kívül semmit sem tudott meggyógyítani. Az ok pedig nem Jézus, hanem a názáretiek hitetlensége volt (Mk 6,5-6). A vérfolyásos asszony esetből tudható, hogy ahhoz, hogy a Szent Szellem kenete meggyógyítson valakit, nem is volt szükség Jézus engedélyére, elég volt, ha valaki hittel megérintette Őt. A Szent Szellem intelligens személy, és megkülönbözteti a hittel való érintést, a hit nélkül való érintéstől. Nem is mindenki kérte Jézust, hogy imádkozzon érte kézrátétellel, volt, aki csak azt kérte, hogy a ruhája szegélyét megérinthesse, és aki ezt tette mind meg is gyógyult (Mt 14,36). Arról is beszámol a Biblia, hogy Jézusnak hajóba kellett szállnia, mert sokan akik betegek voltak, az Ő engedélye nélkül rárohantak, hogy megérinthessék (Mk 3,10). Miért tették volna, ha úgy nem működött volna a dolog? Mindezeken kívül Jézus azt mondta a vérfolyásos asszonynak, hogy az Ő, vagyis az asszony hite miatt gyógyult meg (Mk 5,34). A szír-föníciai asszonynak azt mondta, hogy nagy hite van, mármint az asszonynak (Mt 15,28). Az itáliai századosról pedig azt mondta, hogy ilyen nagy hitet nem látott még Izraelben sem (Mt 8,10). Jairusnak ezt mondta: "Ne félj, csak higgy!" (Mk 5,36) A vakoknak ezt mondta: "Legyen nektek a ti hitetek szerint!" (Mt 9,29)

Én egyáltalán nem látom megalapozottnak a véleményedet a Biblia alapján. Nyilvánvaló, hogy Jézuson gyógyító erő működött, ami érzékelhető volt, ugyanis a vérfolyásos asszony azonnal megérezte testében, hogy meggyógyult, amikor megérintette Jézust. Ezzel párhuzamosan Jézus megérezte, hogy kiment belőle a gyógyító erő, még azt sem tudta, hogy kibe, ezért kérdezte, hogy ki érintette meg. Jézus soha nem a saját hitét emelte ki feltételként, hanem a hallgatóságét. Nyilvánvaló, hogy a hallgatói nem ismerték fel, hogy Ő a messiás, ez kiderül az Evangéliumokból. Vagyis ők nem hitték, hogy Jézus a Messiás, mivel Jézusnak nem ez volt az üzenete, legalábbis nem azt hirdette magáról, hogy "Emberek, én vagyok a megígért Messiás!", hanem ezt:

"Az Úrnak Lelke(Szelleme) van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét." (Lk 4,18-19)

A galileaiak abban hittek, hogy Jézust felkente Isten, hogy gyógyítson, szabadítson és örömhírt mondjon, de nem azonosították Őt a megígért Messiással, csak kérdés szintjén merült fel idővel, hogy talán Ő lehet a Messiás. A Jézuson levő isteni kenetben azonban hittek, ez a hit pedig elég volt ahhoz, hogy a Jézus életén lévő kenet mozgásba lendüljön, és csak ott hagyott alább a működése, ahol hitetlenek voltak az emberek Jézus felkenetését illetően, mint Názáretben, Jeruzsálemben, vagy például ott, ahol Jézus kivezette a vakot (Mk 8,23), vagy a süketnémát a tömegből (Mk 7,33).

Kedves Asperrimus, lehet hogy számodra is észrevétlen, de csak kiragadsz, és/vagy félreérted a magában értelmezett szövegeket. A mai hitgyógyítók szívesen idézik Jézusnak azt a kijelentését, melyet annak a már 12 éve vérfolyásban szenvedő asszonynak tett, aki eljött hozzá, hogy meggyógyuljon: „a te hited megtartott téged” (Lukács 8:43–48). Jézus kijelentése vajon arra utalt, hogy az asszony gyógyulása a saját hitétől függött? Vajon ez az eset annak a „hitgyógyításnak” az egyik példája volt, amelyet ma gyakorolnak?

Ha figyelmesen elolvassuk a bibliai feljegyzést, azt vesszük észre, hogy Jézus és a tanítványai a legtöbb esetben nem várták el a betegektől, hogy még a gyógyulásuk előtt kinyilvánítsák hitüket. Az imént említett asszony eljött, s — anélkül hogy bármit is szólt volna Jézushoz — hátulról, feltűnés nélkül megérintette Jézus ruháját, és „azonnal elálla vérének folyása”. Egy másik alkalommal Jézus azon férfiak egyikét gyógyította meg, akik azért jöttek, hogy letartóztassák. A beszámoló nem említi, de nem is valószínű, hogy előtti hitet nyilvánított volna Jézusban. Sőt, még egy olyan embert is meggyógyított, akinek fogalma sem volt arról, hogy ki is Jézus (Lukács 22:50, 51; János 5:5–9, 13; 9:24–34).

Milyen szerepet játszott akkor a hit? Amikor Jézus és a tanítványai Tírusz és Sidon területén tartózkodtak, egy föníciai asszony jött Jézushoz, és ezt kiáltotta: „Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik.” Képzeld el, mennyire kétségbeesett lehetett, amikor így könyörgött: „Uram, légy segítségül nékem!” Jézus szánalomra indulva ezt válaszolta: „Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint.” A lánya pedig meggyógyult „attól a pillanattól fogva” (Máté 15:21–28). Nyilvánvaló, hogy szerepet játszott a hit, de vajon kinek a hite? Figyeld meg, hogy az anya hite volt az, amelyet Jézus megdicsért, nem pedig a beteg gyermeké. S vajon miben hitt az asszony? Nyilvánosan elismerte, hogy Jézus a megígért Messiás, mivel így szólította meg: „Uram, Dávidnak fia.” Ez nem pusztán az Istenbe vagy a gyógyító erejébe vetett hit kifejeződése volt. Amikor Jézus azt mondta, hogy „a te hited megtartott téged”, azt értette ezalatt, hogy ha azok a személyek, akiket betegség kínzott, nem hittek volna benne mint a Messiásban, nem jöttek volna hozzá, hogy meggyógyuljanak.

Ezekből a szentírási példákból megérthetjük, hogy az a gyógyítás, amelyet Jézus hajtott végre, egészen más volt, mint az, amelyet ma általában láthatunk, vagy amit annak neveznek. Jézus gyógyításában nem volt semmiféle erőteljes érzelmi megnyilvánulás — kiáltozás, kántálás, jajgatás, eszméletvesztés és így tovább — a tömeg részéről, s Jézus részéről sem tapasztaltak semmiféle drámai őrjöngést. Ezenkívül sohasem volt olyan, hogy Jézusnak ne sikerült volna meggyógyítania a gyengéket, s azt kifogásolta volna, hogy hiányzik belőlük a hit, vagy hogy a felajánlásaik nem tanúskodnak kellő nagylelkűségről.

Hogyan vitték véghez gyógyításaikat Jézus és a tanítványai? A Biblia ezt a választ adja: „... Jehova ereje volt vele, hogy gyógyítson.” (Lukács 5:17). A Lukács 9:43-ban az áll, hogy az egyik ilyen gyógyítás után „Ekkor mindnyájan ámuldozni kezdtek az Isten fenséges hatalmán”. Helyénvaló volt, hogy Jézus nem magára mint gyógyítóra irányította a figyelmet. Egyszer ezt mondta egy férfinak, akit megszabadított a démonok zaklatásától: „Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled Jehova, és mint könyörült rajtad” (Márk 5:19).

Mivel Jézus és az apostolai Isten erejével gyógyítottak, könnyű megérteni, hogy a gyógyuláshoz miért nem volt mindig szükség a gyógyítás alanyának hitére. A gyógyító részéről ellenben erős hitre volt szükség. Ezért amikor Jézus követői képtelenek voltak kiűzni egy különösen hatalmas démont, Jézus megmondta nekik az okot: „Kishitűségetek miatt [volt]” (Máté 17:20, Újfordítású revideált Biblia).

Bár Jézus számos gyógyítást hajtott végre földi szolgálata folyamán, elsősorban nem „gyógyítószolgálatot” végzett. Csoda általi gyógyításai — melyekért soha nem számolt fel költségeket az embereknek, és nem is kért adományokat — másodlagos helyen álltak fő elfoglaltságához, ’az Isten országa evangéliumának hirdetéséhez’ képest (Máté 9:35). A feljegyzés arról tudósít, hogy egy alkalommal „örömmel fogadván őket, szóla nékik az Isten országáról, és a kiknek gyógyulásra volt szükségök, azokat meggyógyítá” (Lukács 9:11). Az evangéliumi beszámolókban feljegyzettek szerint Jézust gyakran szólították „Tanítónak”, de „Gyógyítónak” egyszer sem.

Akkor vajon miért hajtott végre Jézus csoda általi gyógyításokat? Elsősorban azért tette, hogy a megígért Messiásként igazolja személyazonosságát. Amikor Keresztelő Jánost jogtalanul börtönbe vetették, ő maga arra vágyott, hogy biztosítsák afelől: elvégezte, amiért Isten elküldte. Ezzel a kérdéssel küldte Jézushoz a saját tanítványait: „Te vagy-é az, a ki eljövendő, vagy mást várjunk?” Figyeld meg, mit mondott Jézus János tanítványainak: „Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok: a vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik” (Máté 11:2–5).