Hogyan lehet valaki beteg, erőtlen, és hogyan aludhatnak sokan, akik méltatlanul eszik?

Szia!

Na ezért érdemes görög nyelvet tanulni. Pál ugyanis egy szójátékot csinál a diakrinó, krinó és katakrinó igékkel a 29-30–31. versekben!

A gyülekezetben a megbetegedések és halálesetek Pál szerint tehát Isten ítéletének következményei, aki azonban „pedagógiai céllal” (paideüometha, hina...) büntet, hogy ne kelljen minket a végítéletben a világgal együtt elkárhoztatnia (kata-krinó).

Ennek megelőzésére elég annyi, hogy mi magunk tudjunk különbséget tenni (megint: diakrinó) jó és rossz úrvacsorázás között és az utóbbit megszüntetni.

A nem megfelelő módon történő úrvacsoravétel az, amikor nem különböztetjük meg (diakrinó = elválaszt, megkülönböztet, helyesen ítél meg valamit) az Úr testét (sóma) más ételtől, más testtől. Két dologra gondolhatunk. Az egyik: az úrvacsorai jegyek és az agapé ételeinek, italainak megkülönböztetése. Másként: a sákramentum és a jóllakás céljából fogyasztott evés szétválasztása. A másik: az egyháznak, a gyülekezetnek, mint Krisztus testének megkülönböztetése más emberi közösségektől, akár a baráti asztaltársaságoktól. Mindkét értelmezésnek megvan a jogosultsága e versek összefüggésében. Mindkét tekintetben baj volt a korinthusiaknál, amikor a 17–22. versek bizonysága szerint nem áhítattal és nem testvéri indulattal úrvacsoráztak. A vétkes gyakorlatnak megvannak a szomorú következményei a gyülekezetben. Sokan vannak gyengélkedők és betegek és nem kevesen „elaludtak” (meghaltak). Jobb lenne, ha a gyülekezet tagjai e dologban megpróbálnák (dokimadzó), sőt helyesen megítélnék önmagukat: hittel veszik-e magukhoz a kenyeret és a bort, szeretettel osztják-e szét maguk között a rendelkezésre álló ételt. Ha így lenne, nem esnének Isten ítélete alá.

Üdv. Péter

Már csak azért is logikus amit írsz kedves kérdező, mert Pál sem akarhatta itt azt mondani, hogy bűnös/nem bűnös mindenki jöjjön és egyen a szentséges kenyérből és borból. (hogy ha szentséges volna). Hanem akkor is pont azt akarta volna, hogy méltón egyék és igyák.

De nem azért, mert beszennyezik az okkult ételt vagy meghalnak. Hanem, hogy méltóan viselkedjen Krisztushoz.

Vagy a keresztények háborogtak volna, hogy minek nekünk úrvacsorázni, miközben van csirke hús is?

És akkor Pál jött a keresztes lovagokkal, hogy aki nem nyeli le, azt megfeszítjük? Mert így kell emlékezni Jézusra?

Láthatjuk, hogy Pál írta, hogy az emberek "kárral gyűlnek egybe" és ez zavarja őt. (szakadások vannak a tagok között). Tehát nem szent emberekről van szó, akik nem látják fontosnak az okkultizmust.

Itt pedig ezt lehet olvasni:

22 Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra? Avagy az Isten gyülekezetét vetitek-é meg, és azokat szégyenítitek-é meg, akiknek nincsen? Mit mondjak néktek? Dícsérjelek-é titeket ebben? Nem dícsérlek.

Itt is látható, hogy nem szentséggel van a baj, hanem azzal, hogy nem viselkednek testvérként.

Szervusz

Nem fizikai betegségről van szó. Inkább a viselkedésükről.

Sok korintusi keresztény méltatlanul fogyasztott az emlékjegyekből. Meghasonlások voltak közöttük, és előfordult, hogy néhányan magukkal vitték a vacsorájukat, és az összejövetel előtt vagy alatt fogyasztották el, nemegyszer túlzásba esve. Sem elmebelileg, sem szellemileg nem voltak éberek. Emiatt ’vétkesek lettek az Úr testét és vérét illetően’. Akiknek nem volt mit vacsorázniuk, megéheztek, és elterelődött a figyelmük. Így hát sokan tiszteletlenül fogyasztottak az emlékjegyekből, és úgy, hogy nem tudatosult bennük teljesen az esemény komolysága. Nem csoda, hogy ítéletet vontak magukra (1Korintus 11:27–34).

Minden évben létfontosságú önvizsgálatot tartaniuk az Emlékünnep közeledtével azoknak, akik fogyasztani szoktak az emlékjegyekből. Szellemileg egészségesnek kell lenniük ahhoz, hogy megfelelő módon vehessenek részt ezen a közös étkezésen. Ha valaki tiszteletlen Jézus áldozatával, vagy akár megveti azt, az annak a veszélynek teszi ki magát, hogy ’kigyomláltatik’ Isten népe közül, éppen úgy, ahogy az az izraelita, aki tisztátalan állapotban vett részt a közös étkezésen.

Pál az ókori Izraelben szokásos közös étkezéshez hasonlította az Emlékünnepet. Úgy beszélt azokról, akik fogyasztanak az emlékjegyekből, mint akik részesednek Krisztusból, majd hozzátette: „Nem ihatjátok Jehova poharát is, és a démonok poharát is; nem lehettek részesei »Jehova asztalának« is, és a démonok asztalának is” (1Korintus 10:16–21). Ha egy olyan személy, aki általában fogyaszt az emlékjegyekből, súlyos bűnt követ el, meg kell vallania azt Jehovának, és szellemi segítséget kell kérnie a gyülekezet idősebb férfiaitól (Jakab 5:13–16). Nem fog méltatlanul fogyasztani az emlékjegyekből, ha megbánása őszinte, és megbánáshoz illő gyümölcsöt terem (Lukács 3:8).