Miért nem lehet hívő az, aki nem jár templomba?
Látom itt sok kérdésnél, hogy kinyílik a bicska azoknak a zsebében, akik, meglátják, hogy valaki hívőnek vallja magát, de nem jár templomba, csak meg van keresztelve, netán még templomi esküvőt is akar. Aki tényleg vallásos, abban miért van ennyi rosszindulat? Nem magyarázott nekik eleget a szeretetről a pap a misén, vagy az istentiszteleten? Nekik tényleg fontosabb a templombajárás ténye, mint az elfogadás, kedvesség, szeretet? Miért gondolják, hogy attól lesz valaki igazán vallásos?
Tudom, ez valahol egy költői kérdés is, mert nem fogom megváltoztatni mások gondolkodását, de én pl. nem gondolom, hogy valaki csak akkor vallásos, ha templomba jár. Nem az ember szívében dől ez el?
Hozzamesz ugy hogy meg nem fekudtetek le egymassal?
Ugy latszik szereted az orosz rulettet.
"Mi a helyzet azzal, ahol az egyik fél vallásos, jár templomba, tart mindent, de a másik csak meg van keresztelve? Ezek alapján akkor a nem vallásos "igénybe vesz" egy szolgáltatást, amire "nem jogosult"? Vagy mondjon le a vallástgyakorló akkor a templomi esküvőről?"
Egyrészt egy szóval sem mondtam, hogy nem jogosult, másrészt a kérdés nem erről szólt. Természetesen ha valaki a házastársa vallását tiszteletben tartva megy a templomba esküdni, az egy nagyon szép gesztus. A bicska nem ettől szokott kinyílni a vehemensebb hívők zsebében, hanem attól, amikor arról panaszkodik valaki, hogy nem esketi meg a pap őket úgy, hogy egyikük sem jár templomba, nem vette fel a szentségeket, nem gyakorolja a vallását, de a templomi esküvőhöz/keresztelőhöz ragaszkodnának. Ilyenkor szoktuk megkérdezni, hogy MIÉRT?
Azért érdemes elválasztani egy egyház tanait attól, hogy képviselői miként vélekednek erről. Érdemes a vallásosságot nem feltétlenül hivalkodó látványossághoz kötni.
A vallásosság gyakorlásának módja, miként a konkrét pap viselkedése, aki bizonyos szertartásokat elvár e téren, alapvetően kulturáltság kérdése. Az egyházi intézményekben elég sok visszásság tapasztalható helyenként, már csak ezért is sokan vallásos meggyőződésüket nem templomban, hanem otthon gyakorolják. Sok ostoba, bigott hívőt semmiképpen nem vallásosnak, hanem inkább erőszakos buta embernek tartanék. Ugyanígy, vallásos és kevésbé vallásos emberek együttélése, harmonikus kapcsolata nem a vallás erejétől, hanem a két fél kulturáltságától, empátiájától, megértésétől függ. Egyik a másik félben fontos értékeket nemcsak vallási téren, sőt, elsősorban nem ott találhat.
Egyetértek, 28-as.
A többieknek is köszönöm a válaszokat!
Kedves Kérdező
Azt se tudom, hogy sírjak vagy nevessek. Ahány hozzászólód volt, kb. annyi kategorikus felfogást ismerhettünk meg. Összességében a legtöbből lehet szemezgetni igazságokat de bigott butaságokat még inkább.
Betegesnek tartom, hogy az emberek kényszeresen skatulyázzák az identitásokat vallások szerint.
Van egy barátom Ő azt vallja, hogy ateista, de katolikus :-)) Itt tartunk, hogy ilyen is van...
Az jogos kérdés, hogy miért akarhat valaki templomi esküvőt, aki nem életében nem ment be egy templomba se? Persze megtehetik úgy is, ha csak az esküvő kellékének szánják, ez esetben az adott templom papjával szükséges egyezkedni és az szabja a feltételeket. Ha elutasító, azzal sincs mit kezdeni, ez az Ő joga és hatásköre.
Az is nagyon tetszett, aki azt írta, hogy az vallhatja egy adott valláshoz tartozónak magát aki annak tanait és szabályait elfogadja. Ha xxxista vagyok és xxx vallás feltétele, hogy naponta vigyek egy követ xxx pajának, de azt nem teszem, akkor xxx vezetősége vagy papja eldöntheti, hogy kitagad, vagy ezt elnézi nekem. Ha ez nekem nem tetszik akkor átmehetek yyy-hoz, mert esetleg ott nem szükséges köveket hordani, elég, ha az 1%-mat utalgatom :-)
Az első hozzászólók egyike külön vette a "vallásos"-t a "vívő"-től (persze illene legyen átfedés)
Mindkettő tovább bontható, a vallásos nem csak a különböző vallásokra, hanem azon belül is vannak eltérő viszonyulások. A hívőknél pedig, hogy miben hisz és mennyire igazítja életét hitéhez. A patkó két vége mégis majdnem összeér, mert a hívő is vallja amit hisz, a vallásos is illene higgye amit vall :-))
A kört leszűkítve azon embercsoportokra akik elfogadják Jézust a testben megjelent Krisztusnak mindenképp a Biblia kellene képezze az alapokat, de a biblia nem alapít egyházakat vallásokat. Krisztus követői összegyűlve hallgatták a szavát, de nem nevesítették csoportjaikat, nem építettek házat és nem alkottak kritériumrendszereket, hogy ki csatlakozhat hozzájuk, ki nem és aki csatlakozott arra nem róttak kötelezettségeket.
A kezdeti kereszténységben már inkább felismerünk ilyen szegregációkat, amiket szeretett Pál tanítónk meglehetősen elítél. Az Ő idejében előfordult, hogy tereken hirdették az Evangéliumot, de pl. a levelei kapcsán felismerhető, hogy az elkötelezett követők családi közösségek lehettek, mert levelei közt van ahol írja, hogy nevezett családoknál is olvassák majd fel a írását. Ha Krisztus valódi követői népes csoportot alkotnának, akkor szükség lenne rendezett közösségeket alkotni, de tudjuk, hogy a keskeny úton kevesen járnak. A mai egyház-rendszerek inkább arra emlékeztetnek amire Pál utal az Ef 4:4-ben: "hogy ne legyünk tovább kiskorúak, akiket ide-oda himbál és körbeforgat a tanítás mindenféle szele, olyan emberek szeszélye és ravaszkodása szerint, akik a félrevezetésbôl építenek rendszert."
Szóval, kedves Kérdező, ne engedj a vallásos emberek intrikáinak, járd az utadat és ha Isten vonzását felismered, akkor hangold gondolkodásodat Krisztusra, olvasd az Igét és ne törődj az áskálódó ellenségekkel, Szent Szelleme által Isten vezetésére számíthatsz, ha Krisztus útjára lépsz és ehhez nincs szükséged semmiféle ember szervezte demagóg "klub"-ra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!