Miért nem lehet hívő az, aki nem jár templomba?

"Mi a helyzet azzal, ahol az egyik fél vallásos, jár templomba, tart mindent, de a másik csak meg van keresztelve? Ezek alapján akkor a nem vallásos "igénybe vesz" egy szolgáltatást, amire "nem jogosult"? Vagy mondjon le a vallástgyakorló akkor a templomi esküvőről?"

Minthogy a katolikus vallás megengedi a katolikus-nemkatolikus házasságot, ezzel - az itteni közvélekedéssel szemben - semmi baj nincs.

A Biblia is megírja, hogy ilyen házasság szabadon köthető, ha a nem vallásos fél nem gátolja a vallásgyakorlásban a másik felet.

Innentől kezdve a párnak kell kompromisszumra jutni: a nem vallásos fél "áldozza be" magát a párja kedvéért, és kibírja azt a 45 percet kettejükért, vagy a vallásos fél mond le a számára szentséget jelentő egyházi esküvőről. És ez kettőjük magánügye. Pont.

Már itt fentebb is pedzegették, hogy aki vallásos, az betartja a vallásának alapszabályait. A kereszténység esetében ez a tízparancsolat. Ebben benne foglaltatik, a harmadik parancs értelmében, hogy az Úr napját szenteld meg! Ez azt jelenti, hogy elmész templomba, meghallgatod a példabeszédet, megerősíted hitedet a szentháromságban, és magadhoz veszed Krisztus testét. Pont. Ezt csak szentmisén teheted meg, ezért kell járni templomba annak, aki vallásos. Kivéve, ha például beteg vagy, mert akkor házhoz is mehet a pap.

A kérdésed második felére meg az a válaszom, hogy mint minden közösségben a hívők közt is van mindenféle ember, aki csak a szavaival éli meg az alapszabályokat, a tetteivel nem. Sajnos ezek rossz példát festenek a közösségről, és egyből arra következtetsz, hogy ez a jellemző. Hidd el, ha valaki "véresszájú", akkor legyen az keresztény, muzulmán, ateista, zsidó, vagy bármi, akkor mindég fröcsögni fog.

Én pici korom óta hívő vagyok, nem neveltek arra, de nem is tiltották számomra, szóval egyéni döntésem volt. Ha akartam jártam gyülekezetbe, ha nem akartam, akkor nem jártam. Sose ragadtam le egy felekezetnél, tehát pl. hittant nézve jártam katolikusira, reformátusira, karizmatikusra és még sorolhatnám. Ezek nyilván hosszabb folyamatok voltak részemről is. Hogy egyes vallási nézetek mit követelnek meg az egy dolog, és hogy mit mond azokról a nézetekről valójában az Úr az meg megint másik dolog. Nem kötelező templomba járni és aki nem jár, az attól még nem kevesebb annál, mint aki jár, viszont, ahogy hitetleneknél sem tanácsos bezárkózni és nekik is jót tesz, ha olyanokkal veszi körbe magát, akikkel hasonlóan gondolkoznak, vagy jó hatással vannak rá, úgy ugyanez igaz a hívekre is, ezért tanácsos még is csak közösségbe/templomba járni, elvégre az ember alapjáraton nem remetének lett teremtve. Azok akikről te beszélsz azok alapjaiban véve, ha elítélnek azért, mert te mondjuk nem jársz templomba, azok nagyban pont "farizeusi" jelllemvonásokat képviselnek, ezekről az emberekről eléggé sokat beszél a Bibliában Jézus is, és ő maga is elítéli kőkeményen őket. A bibliai parancsolatokat nem kötelező betartani, mindent saját erőből nem is tudná az ember betartani, viszont aki valóban hívő az valóban törekszik arra, hogy így tegyen. Ez alatt nyilván nem olyan parancsolatot értek, ami alap, hogy pl. ne ölj, azt azért normális embernek tán csak nem nehéz betartania. :)

Láttam, hogy szó esett házasság kötésről, ha pl. a párod római katolikus és ő tartja a katolikus tanokat, és azokból nem is szeretne engedni, az hogy te nem tartod attól még nem vagy te sem kevesebb, viszont nekik az a szabályuk ami szabályuk etéren van így ha olyan esküvőt szeretnétek akkor azokat kell betartanotok. Egyébként nem értek a katolikus rendszerrel szinte semmibe se egyet, de ez csak az én meglátásom. Végül, az hívő, aki megtért, aki befogadta Jézust a szívébe, aki kegyelmet kapott Istentől arra, hogy hinni tudjon benne, mert, hogy a hitünk nem magunktól van, hanem Tőle, Tőle kapott szellemi ajándék. A tettei alátámaszthatják a hitét, de Isten nem konkrétan csak azt nézni, míg mi emberek főleg csak azt. :(