Mi a véleményetek a Hit Gyülekezetéről?

Kedves SZP72!

Mielőtt hitelt adnál annak a bizonyos könyvnek, nézd meg azt is, hogy ki írta. Nem kell nagyon messzire menni. Az Amerikai Népszava honlapján olvashatod az írásait, és eldöntheted, hogy egy keresztény ember véleményeivel találkozol, vagy máséval. Ha ismered a Bibliát, akkor tudhatod, hogy az evangélium hirdetői soha nem azt üzenték az embereknek, hogy hova ne menjenek, hol nem Isten munkáját végzik, hol húzzák le az embereket, hol folyik machináció, manipuláció, hanem hirdették Isten országának az Evangéliumát, a többit pedig rábízták Istenre. Én a magam részéről soha nem adok hitelt egy olyan embernek, akinek az üzenete csak negatív elemeket tartalmaz, pozitív módon azonban nem tudja megszólítani az embereket. Mindig gyanakodni kezdek, amikor az érzelmeimre és az indulataimra akarnak hatni. Ráadásul tényként írja le a szubjektív véleményét, mintha ez hivatalos álláspont lenne, nem pedig csupán az ő áthallása. Persze, mindenki magáról ad számot. Én bottal sem piszkálnám meg azt a könyvet, nemhogy kézbe vegyem. Kb. két oldalnyi szöveget olvastam belőle a neten, de nem lehet úgy olvasni, hogy az ember be ne szennyeződjön, mert tisztátalan is, nem csupán hazug.

Én nem tudom, Bartus László könyvéből mennyi igaz. Azt tudom, hogy annak idején Piszter Ervin és az Autonóm gyülekezet kivált a Hit Gyülekezetéből. Nehezen tudom elképzelni, hogy teljesen ok nélkül. Olyan hangokat is hallottam, hogy a szakadás óta Német Sándor sokkal alázatosabb.

Mellesleg Jézus figyelmeztetett, hogy lesznek olyanok, akik azt mondják: "Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát?" (Mt 7,22) És mégis fennáll a lehetősége, hogy nem üdvözülnek.

El tudom képzelni, hogy Német Sándort is kísérti az ördög, a gőg és a beképzeltség szelleme. Majd Jézus eldönti, hogy tényleg elbukott-e és hogy megbánta-e.

Kedves SZP72!

Én azt javaslom - általánosságban is -, hogy tájékozódj arról, hogy kinek adsz hitelt. A római jog "audiatur et altera pars" alapelvétől való eltekintés ebben az esetben is félrevezető, és az elhamarkodott véleményről fentebb írt meghatározásom vonatkozik rá. Hogy is lehetne két dolog közül kiválasztani a helyeset úgy, hogy csak az egyik lehetőséget ismerem. Ha utánaolvasol, meggyőződhetsz arról, hogy az Autonóm Gyülekezetet megkeseredett emberek alapították. Szerintem elég gáz, ha valaki úgy határozza meg magát, hogy én is vagyok olyan evangélista, mint a Nagy Józsi. Tisztességtelennek tartom továbbá, ha valaki megkeseredik keresztény létére, de nem a megkeseredést hibáztatja és állítja a középpontba, hanem azt, ami szerinte kiváltotta azt. Itt kezdődnek a legendák: "Én mindenkiben csalódtam, nem sajnált senki..." Ha valaki keresztény létére ilyen életérzéssel küszködik, az szánalmas, ha pedig véd- és dacszövetséget köt más megkeseredett emberekkel, és valami ellen határozza meg önmagát, az önmagát hitelteleníti, mint keresztény szerveződést. A Biblia szerint a megkeseredés bűn. Isten pedig az ünneplést és a bűnt el nem szenvedi. Megkeseredett embernek nincs bűnbocsánata. A Biblia szerint:"Boldogok, akiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik, és akiknek elfedeztettek az ő bűneik. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít." (Rm4,7-8). Vagy te összeegyeztethetőnek tartod a boldogságot a keserűséggel?

Nekem volt alkalmam ex-hitesekkel véleményt váltani a neten, de ma már nem vagyok hajlandó megkeseredett emberekkel tárgyalni, mert fertőző. Éppen ezért nem olvasom Bartus könyvét sem. Ami pedig a szándékaikat illeti nem lehet tisztességes, ugyanis megkeseredett embereknek nem gyülekezetet kellene alapítaniuk, hanem előtte megtérniük minden keserűségből, megbékülni a testvéreikkel, ami nem behódolást jelent, és azután, ha elkülönülten akarják folytatni a továbbiakat, azt is megtehetik, de nem megtérés helyett.

Bartus könyvével kapcsolatban annyit mondanék, hogy a Sátán szájában még a Biblia igazsága is átkonvertálódik hazugsággá, nemhogy szubjektív élmények, amelyekről azt sem lehet tudni, hogy egyáltalán volt-e bármi igazságalapja, vagy olyan, amilyennek látszik, hogy az igazságtartalma a nullához konvergál. Amúgy, ha meg szeretnél győződni, hogy kik járnak a BPA-be, akkor olvass bele a Kérdések a Hit Gyülekezetéről című topikba az Indexen, és állapítsd meg magad, hogy az ott olvasható gondolatok vajon megfelelnek-e az általános keresztény normáknak, például az emberi méltóság tiszteletben tartásának, és hasonlóknak, de amikor én kb. hét éve megfordultam ott, akkor még Németh Judit dekoltázsa is szóba lett hozva, noha én tanúsítom neked, hogy mindig - kivétel nélkül - tisztességesen és keresztényhez méltóan öltözködött. Amúgy megint csak általánosságban, mindig célszerű figyelembe venni a szándékot is, hogy mit miért tesznek, mondanak vagy írnak. Egy rosszindulatból, bosszúból származó cselekedet, szó vagy írás soha nem származik Istentől, vagy az Ő küldötteitől. Kérdés: akkor vajon honnan?

Ami az ún. szakadást illeti, az történt, hogy a későbbi BPA alapítói félrevontak olyan gyülekezeti tagokat, akik elégedetlenek voltak valamivel, hazugságokat kezdtek terjeszteni, és a Gyülekezetből némelyeket maguk mellé állították. Tulajdonképpen át akarták venni a gyülekezet vezetését Németh Sándortól, amit a Gyülekezet nem engedett meg nekik. Nemcsak a vezetőség, maga a tagság sem akarta ezt. Amikor rájöttek, hogy elvesztették a puccsot, megalapították a BPA-et, és a világi médiában kezdték támadni a Hit Gyülekezetét, nagyjából ekkor jelent meg Bartus könyve is. Egyébként a gyümölcseik sem kifejezetten ehetőek. Többek elváltak a keresztény házastársuktól és újraházasodtak. Mások "szabaddá" váltak a vér megevésére. Sokan pedig, akik átmentek hozzájuk részben visszajöttek, meglehetősen mély sérülésekkel, de sokan hagyták el az Urat is. Kívülről nézve pedig tizenhét év alatt sem tudtak növekedést produkálni, ami meglehetősen rossz bizonyság egy gyülekezetről.

Asperrimus-nak

Lehetséges, hogy valóba túlzott érzékenységből, sértődöttségből történt a szakadásotok. Általában azonban mindig kettőn áll a vásár, valószínűnek tartom, hogy itt is. Nehezen tudom elképzelni, hogy a Bartus könyv egy merő hazugság, de könnyen lehet, hogy valóban egyoldalú túlzás.

Egyébként úgy tűnik, hogy te vagy az, aki nem hallgatja meg a másik felet, mint mondod, szóba sem állsz velük, a könyvet a kezedbe nem vennéd.

"Megkeseredett embernek nincs bűnbocsánata."

Vannak a Bibliában bőven kesergő emberek, akik egyébként szeretik Istent. Keresztény ember soha nem lehet keserű, soha nem lehet szomorú, nem lehet csalódott, nem lehet szegény, nem lehet beteg, nem érheti baleset, nem érheti nagy fájdalom, mindig boldog, mindig nevet, mindig sikeres. Én azt gondolom, hogy ezek nagyon beteg tanítások, s mint hallom főleg a Hit Gyülekezetében nyomatják. Persze a másik véglet sem igaz, miszerint akkor vagy nagy keresztény, ha minél többet szenvedsz.

Kedves SZP72!

Nem azt írtam, amit te értettél. 2007-ben mintegy másfél hónapon keresztül érintkeztem az Indexen a BPA tagjaival. Ez alatt az idő alatt a Biblia értékrendjének megfelelő érvekkel igyekeztem érvelni, de eredménytelenül. Nem haragudtam meg rájuk, noha álláspontjaink egyetlen millimétert sem közeledtek. Viszont olyan rossz szellemi állapotba kerültem, hogy amikor az interneten elkezdtem a Vidám Vasárnapot nézni, olyan mocskos és káromló szavak kezdtek feltörni a bensőmből Németh Sándor személye ellen és Isten ellen, hogy ki kellett kapcsolnom a lejátszást és imádkoznom kellett, hogy ezek a gonosz gondolatok és indulatok ne tudjanak a hatalmuk alá gyűrni. Ezután megkönnyebbültem, és már végig tudtam nézni az istentiszteletet. De még kb. öt-hat évig eltartott, mire elértem azt, hogy amikor a hit.hu oldalán elém ugrott hirtelen Németh Sándor és Felesége fényképe, akkor ne egy gonosz és istentelen gondolat jusson eszembe. Mindez úgy történt, hogy egész végig tudtam, hogy ezek a feltörő gondolatok nem a saját gondolataim, hanem azoknak a gonosz szellemek mocska, akiket a BPA sértődött szitkozódó és átkozódó ex-keresztényeinek a jobb belátásra bírási kísérlete során szedtem össze. Én a jövőben nem leszek hajlandó olyan emberekkel társalogni, akik "nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent". Úgyhogy ne mondd, hogy nem hallgattam meg őket! Meghallgattam, de már megbántam. A józan eszemre kellett volna hallgatnom, és a Szent Szellem figyelmeztetésére, hogy "ne tegyem!" Egy ilyen alkalomnak elégnek kell lennie egy ember életében, hogy ne akarja megtéríteni azt, aki nem akar megtérni. Ezért elmondom a véleményemet, érvelek, amíg értelmét látom, de azon túl nem megyek: veszem a nem létező kalapom, és megyek tovább.

A Bartus könyvről pedig egyértelműen azt írtam, hogy a neten beleolvastam, de olvashatatlannak minősítettem, mert nem csupán hazug, de tisztátalan is, keresztényhez méltatlan is (ezt most teszem hozzá). És igen, arra a következtetésre jutottam, hogy a jövőben bottal sem vagyok hajlandó megpiszkálni. Akinek tetszik, csak tessék, ízlés dolga. Nekem ehhez túl érzékeny a gyomrom, inkább ennék egy kiló natúr disznózsírt, nyers vöröshagymával, ha csak kettőből választhatnék, de így egyiket sem választom.

A megkeseredett ember nem szomorú, hanem belefeledkezett az önsajnálatba, és Istent is és az embert is utálja. Ezt mondja a Biblia: "Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat: Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek." (Zsad 12,14-15)

Az pedig nem igaz, hogy a Hit Gyülekezetében azt tanítják, amit írtál: "Keresztény ember soha nem lehet keserű, soha nem lehet szomorú, nem lehet csalódott, nem lehet szegény, nem lehet beteg, nem érheti baleset, nem érheti nagy fájdalom, mindig boldog, mindig nevet, mindig sikeres." Vagy azt gondolod, hogy a forrásod tájékozottabb Hit Gyülis dolgokban, mint én? A vita nem arról megy, és nem is arról ment soha, hogy a Hit Gyülekezete vajon tökéletes-e. Nem az. De nem is az a gonosz hely, aminek sokan be akarják állítani. Isten munkája.

A vallás fog egy rohadt almát, és azt elkezdi kívülről suvickolni, kiglettelni, lefesteni, belakkozni, kifényesíteni, de az eredmény továbbra is csak egy rohadt alma. Isten nem így dolgozik. Fogja a rohadt almát, kicseréli a lényegét, a szívét, és belülről újítja meg. Én is egy ilyen rohadt, de már újulófélben lévő alma vagyok. Isten nagyon sokat változtatott már bennem, de még többet kell változtatnia rajtam, mint eddig. Előbb-utóbb azonban teljesen az az ember leszek, akivé eltervezett. Így vannak a többiek is. Ha valaki rám mutat, és azt mondja, hogy én egy rohadt alma vagyok, azt mondom, hogy igaza van, de már változóban vagyok, a végeredmény pedig nem fog hasonlítani egykori, vagy mostani önmagamra. Ebben a változásban van benne a Hit Gyülekezete. A hazugság abban van, hogy azt állítják, hogy az egész Hit Gyülekezete rohadt almákból áll, akik mindenestől romlottak. Ez nem így van. A Biblia szerint "az igazak útja olyan, mint a hajnal világossága, amely minél tovább halad, annál világosabb lesz a teljes délig." Azaz nem a mostani részeredmény számít, hanem a végeredmény. Egyébként a személyes tapasztalatom az, hogy a gyülekezet legádázabb kritikusai semmiben sem jobbak azoknál, akiket kritizálnak, sőt, ha a Hit Gyülekezetét mindenestől eltörlendő szándékukat figyelembe veszem, akkor valójában sokkal rosszabbak, mert nem elégednek meg azzal, hogy elmondják a negatív véleményüket, az ő céljuk a megsemmisítés. Tudod, ahogyan a Hamász akarja mindenestől eltörölni Izraelt és a zsidóságot a Föld színéről.

Van egy ismerősöm, aki saját bevallása szerint nem hitgyülis, de oda is szeret járni. Azt tanította, hogy bizonyos csapások, betegségek annak a bizonyítéka, hogy az illető nincs igazán megtérve. Hívő fia aztán egy balesetben életét vesztette. Azóta óvatosabban érvel, most már szerinte is lehetnek kivételek.

Nagyon sok helyről olvastam, magukat kilépett higyüliseknek vallóktól is, hogy azt tanították nekik, sőt ők maguk is, hogy aki szegény azért szegény, mert vagy nincs megtérve vagy nem adakozik eleget. Az emberek így nem örömmel adakoztak, hanem egyfajta félelemből, nyomás alatt.

Kedves Asperrimus!

Gondolom,,hogy olvasod a bibliát,legalábbis a válaszaidból ezt szűrtem le.

Akkor nem értem az egészet!

Ugyanis a bibliából tisztán érthetően kitűnik,hogy az Apostolok halálával megszűntek a CSODÁK!!!

Tehát senki sem tud démont,ördögöt és egyebet űzni az emberekből,sem kézrátétellel sem másként,sőt a Szent Szellem sem szál meg senkit!

Aki ezt állítja az HAZUDIK vagy nem értette a bibliát!

Nekem egyáltalán nem kellett ahhoz szexuális démonokat kiöklendeznem,hogy megszabaduljak a szexuális bűntől,és nem csak akkor amikor látnak,hanem akkor sem amikor nem lát senki!

Én nem embereknek szeretnék megfelelni hanem Istennek,tehát akkor is úgy viselkedem ahogy Isten elvárja tőlem,amikor senki más nem lát rajta kívül!!

A dohányzásról is már sokkal hamarabb leszoktam,mint ahogy megismertem Istent a biblián keresztül.

Azért ajánlanám neked még,hogy ennek a dolognak olvass utána a bibliában,mert valami a tanulmányozás közben félresiklott,ha te elhiszed,hogy Jézuson,és az Apostolokon kívül ezeket valaki más is megtudja tenni!!

Elnézést kérek ha megbántottalak valamivel,nem állt szándékomban,de mindig felháborít ha az emberek félre vannak tájékoztatva a bibliával kapcsolatban!

#48-nak

Benne van a Bibliában? Hol?

Csodák mindig voltak kisebb-nagyobb mennyiségben.

Azt elhiszem, hogy különösebb manifesztációk nélkül is lehet szabadulni, tanúsítom, de láttam már látványosat is.

Az adakozás elsősorban nem önérdekből van. Aki azt állítja, hogy azért kevés a pénze, mert nem adakozik eleget, az nem érti az Újszövetséget (sem). A kegyelem nem cselekedetekből jön, hanem hit által. Az anyagi áldás kegyelem. Ha pedig kegyelemből jön, akkor nem lehet Pál apostol szerint cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Sok ember, amikor a hit cselekedetét várja el a testvéreitől, megfeledkezik arról, hogy Ábrahám életében is harminc-negyven év idő különbség volt a hitre való eljutása, és a Jakab által említett hitcselekedete között. Az adakozás és a tized az Egyház céljaira, az evangélium ügyére gyűjtött önkéntes adomány. Enélkül az Egyház nem tudna működni, hanem mehetne kalapozni Állam Bácsihoz.

Ezzel párhuzamosan hiszek abban, amit Oral Roberts több könyvében kifejtett, amit ő Istennel áldásra kötött szövetségnek nevezett, vagyis hogy Isten mindig egy kis magból hozza elő a nagy dolgokat úgy, hogy megsokszorozza. Ha semmit nem vetek el, az megsokszorozva is semmi: sok semmi. Ahhoz, hogy az ember anyagi áldásból részesüljön, nem még több adakozásra van szüksége, hanem még több élő kijelentésre Isten Igéjéből. Mert ha bedobok a kosárba ezer forintot, és nincs hitem arra, hogy Isten azt megsokszorozva juttatja vissza hozzám, ha százezret dobok be, akkor sem lesz. Ami nem működik az ezer forinttal, az nem működik egymillióval sem. De ami működik az ezer forinttal, nem feltétlenül működik a százezer, vagy egymillió forinttal. Ha felemelek öt kilót, nem feltétlenül tudok megemelni ötvenet, vagy ha ötvenet meg tudok emelni, nem feltétlenül tudok megemelni kétszázat. Így van ez a hittel is. A kis dolgokon kell elkezdeni a hűséget, és fokozatosan haladni előre. "Aki a kicsin hű, sokra bizatik"

Hofi egyszer a focisták azon hivatkozására, miszerint nincsenek megfizetve, megkérdezte az egyik nézőt:

- Maga tud úszni?

- Nem - válaszolta ő.

- És ha megfizetem?

Ugyanez a gond az általad vázolt gondolattal is. A problémát nem a még több adomány, még több ima, még több kenet oldja meg, hanem a még több kijelentésben való hit. Hit nélkül a kenet sem működik hatékonyan. Elesnek az emberek, de felkelnek utána és nem változnak meg. De ha hittel mennek oda, akkor lehet, hogy el sem esnek, mégis megkapják Istentől a választ. A nagyobb hithez azonban nem erőfeszítésre van szükség, hanem halló fülekre. Kenneth Haginnel értek egyet, aki szerint az Egyház fogta a Bibliában az imáról szóló igéket, beledobta egy kalapba és jól összekeverte. De az imának különféle fajtái vannak, és az egyiket nem ugyanazon szabályok szerint kell alkalmazni, mint a másikat. Ha közbenjárok valakiért, akkor az ő akarata semmissé teheti az imámat. Ezért előfordul, hogy valakiért hosszabb ideig kell imádkozni, akár hónapokig, vagy évekig, hogy hatékony legyen. Amikor azonban önmagunkért imádkozunk, akkor nem hatékony az az ima, ahogyan másokért járunk közben. A hit imája hatékony a saját szükségeinket illetően. Ezért a személyes szükségünkért mondott imánál fontosabb az, hogy előtte kijelentést tudjunk venni Istentől a problémánkat illetően, különben a hitünk nem lesz hit, hanem más lesz. Mi hitnek nevezzük, de a Biblia mást nevez hitnek.

Sok esetben imádkoznak például a keresztények olyan dolgokért, amit hit által el kellene venniük Istentől, máskor pedig olyan dolgot akarnak hit által átvenni Istentől, amiért imádkozniuk kellene, hogy Isten odaadja nekik. A gyógyulás, a szabadulás, az anyagi áldás az evangélium része. Nem kell Istent kérnünk, hogy adja nekünk. Pál azt mondja a Római levél 8. fejezetében, hogy "Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, mi módon ne ajándékozna Vele együtt mindent minékünk". Nem azért, nem gyógyultunk meg mindenből, nem azért nem szabadultunk meg mindentől, nem azért nem áradt ránk ábrahám áldása, mert Isten még nem döntötte el, hogy nekünk adja, vagy nem. Isten már születésünk előtt, sőt, már Jézus születése előtt, sőt Ádám teremtetése előtt eldöntötte, hogy ezeket Jézus Krisztusban nekünk adja, Pál apostol pedig azt mondja, hogy "Istennek valamennyi ígérete Őbenne lett igenné, és Őbenne lett ámenné, az Isten dicsőségére miáltalunk". Azért nem kaptuk még meg ezeket, mert nem tudtuk átvenni Istentől a kijelentést ezekkel kapcsolatban. Amíg azonban nem vesszük át a kijelentést, addig nem tudunk hinni sem benne. Ha pedig nem hiszünk, hiába próbáljuk kicsikarni önmagunkból vagy egymásból a hit cselekedetét, mert az a cselekedet nem a hit cselekedete lesz, hanem azt tesszük, amiről azt mondja a Biblia, hogy ne tegyük: Istent kísértjük a hit nélküli cselekedeteinkkel, mintha megpróbálnánk kierőszakolni a beavatkozását. A kijelentésátvételét sok tőlünk független tényező is akadályozza, ezért csak az éretlen keresztények gondolják , hogy a betegség, a szegénység, a démonok vagy átkok jelenléte valakinek az életében egyenes arányban van az Úrhoz való hozzáállásával.