A deuterokanonikusnak nevezett könyveket idézi az Újszövetség valahol Szentírásként?

Szó szerinti idézet úgy tudom nincs, de rengeteg alkalommal van tartalmi utalás.

Például Mt 7,12 (Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik) a Tóbiás 4,15 parafrázisa (amit te nem szeretsz, azt másnak se tedd.)

De az Újszövetségben vannak utalások az egyáltalán nem kanonikus (tehát se nem protokanonikus se nem deuterokanonikus) ószövetségi apokrifekre is.

- Konkrétan semelyik biblikus irat (akár apokrif, akár kanonizált) nem nevez meg egyetlen más szöveget sem, főleg mivel a címeket évszázadokkal a megírásuk után adták nekik.

- Mivel majd' minden szöveget több személy írt, és kizárlóag az újszövetségi levelezés (meg Lukács) ad bármi támpontot az íróról, hát nem is lehetséges utalás az írókra.

- mindenesetre valószínűleg akadnak hivatkozások, bár nem sok. A Makkabeusok 2-4 könyvekre, esetleg Enoch könyvére lehet, egyébként emlékeim szerint a biblia könyvei nemigen utalgatnak apokrifokra.

Mindenesetre így kell elindulni a témában:

[link]

És pl. ide lehet kilukadni:

[link]

Tisztelt -a-!

A deuterokanonikus könyveket nem nevezi meg konkrétan az Újszövetség, ahogy a protokanonikus könyvek közül sem mindet, például Abdiás könyvét sem. Viszont sok paralellizmus található az Újszövetségben velük kapcsolatban, ami jelzi, hogy az újszövetségi írókra nagy hatással voltak ezek a könyvek, sokat merítettek belőlük. Jézus szóhasználata feltűnően hasonlít bizonyos helyeken ahhoz a szövegekhez, amik a deuterokanonikus könyvekben találhatóak, máshol pedig teljesen egyértelmű, hogy szó szerint idéz belőlük. Például a (Mt 6,7) esetében egyértelmű, hogy a (Sírák 7,14)-ből származik a tanítás. De az is világos, hogy a Jelenések írója is merített a deuterokanonikus könyvekből. A (Jel 8,2) egyértelművé teszi a (Tób 12,15)-el való kapcsolatot, ugyanígy az is nyilvánvalónak látszik, hogy a 7 trombitaszónál a szerző az Exodus képei mellett a deuterokanonikus irodalmat is felhasználta. A (Jel 8,7)-ben a tűz és a jégeső együttes szerepeltetése egy versben megvan például a (Sírák 39,29)-ben is.

Az Egyház azonban elfogadta a deuterokanonikus könyveket Szentírásként, mivel az Egyház Bibliája az LXX volt, az meg tartalmazza a deuterokanonikus könyveket is. Sőt, az Egyház ennél több iratot is felhasznált a korai időkben. A kereszténységre nagy hatással volt például az Énok könyve is, amit bizonyítottan olvastak már az apostoli korszaktól fogva.

Tehát a korai kereszténység idején a Biblia teljesen más volt. Konkrétan, egzaktul meghatározott kánon nem volt, csak használtak mindenféle iratot. Ha kellett a protokanonikus könyveket, ha kellett a deuterokanonikus könyveket, máskor meg az apokrif irodalmat. Ez világos az Egyházatyák írásaiból is. Az Egyház Bibliája azonban - az újszövetségi kánonnal kiegészítve - a leszűkítés után is az LXX maradt. Később, a reformáció korában a protestánsok átvették a héber kánont, bár még ekkor sem váltak meg teljesen a deuterokanonikus könyvektől, még Károli Gáspár fordításában is bent voltak, amit 1590-ben adott ki. A későbbi Károli Bibliából azonban már teljesen eltűntek a deuterokanonikus könyvek, és a protestáns teológiában apokrifnek lettek minősítve. Ám ha az első századok kereszténységének a Bibliáját kutatjuk, akkor tarthatatlan ez az elnevezés, mert ők másként gondolkodtak róluk.

Minden jót!

Jannész és Jambrész neve nem szerepel a kanonikus Ószövetségben, mégis név szerint említi őket Pál (2Tim 3,8), nyilván egy apokrif irat alapján.

Még két deuterokanonikus példa:

Judit 13,18: "Áldott vagy leányom, a magasságos Isten által, jobban, mint a föld minden asszonya" - Lukács 1,42: "Áldott vagy te az asszonyok között..."

Vagy például az ÚSZ-ben több helyen szereplő "jelek és csodák" szófordulat a Bölcs 8,8-at idézi, ez esetben szó szerint.

(1. voltam, 2-vel a százalék azonos.)

@19:42-es válaszoló!

A 4-es vagyok. Jannész és Jambrész története egy apokrif iratban van bent, olvastam róla. Az, hogy Pál minden kommentár nélkül említi, azt jelenti, hogy az apostol kortársai előtt ismeretes volt a könyv, elég volt csak hivatkozni rá, mindenki tudta, hogy miről van szó.

@Kérdező

A 3-as válaszoló vagyok.

A (Mt 6,7) fordítását a legmodernebb magyar tudományos fordítás, a még egy éves sincs RÚF 2014, a következőképpen adja vissza: "Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok" Sírás Fia könyvében pedig ez áll: "és ha imádkozol, ne szaporítsd a szót."(7,14). Ezen kívül még a (Mt 9,36)-ban a "pásztor nélküli juhok" képe (Judit 11,19)-re megy visza. A (Mt 23,38)-ban az "Isten elhagyatott háza" (Tóbiás 14,4)-ből kölcsönzött kép. A (Gal 2,6)-ban azt olvassuk, hogy "az Isten nem nézi a személyt", ezzel együtt a (Sírák 32,12-23)-ban meg azt: "Az Úr igaz bíró: nem nézi az ember személyét," János ezt írj a Jelenésekben: "Ekkor hét angyalt láttam, az Úr előtt álltak, és hét harsonát kaptak" (Jel 8,2). Mit gondolsz a hét angyal képét János saját maga találta ki? Természetesen Tóbiás könyvéből kölcsönözte a képet: "Ráfael vagyok, egy >>a hét angyal közül,>> aki mindig készen áll arra, hogy az Úr fölséges színe elé lépjen."(Tób 12,15) stb...

Egyébként meg ha úgy akarod kanonizálni a könyveket, hogy mit idéznek az apostolok, és mit nem, akkor szűkítheted a kánonodat, mert például az apostolok sehol sem említik Esztert tudomásom szerint, és beteheted a helyére Énokot és a Mózes mennybemenetelét, mert azokat bizonyítottan idézik.

"Úgy tudtam, hogy az első kánonlisták a héber kánont követik."

-->Akkor elég rosszul tudtad, enyhén szólva is félre lettél informálva. A héber kánonról a legelső információt éppenséggel Sírák fia könyve adja, ott van legelőször megemlítve a hébeer kánon hármas felosztása. Jézus és az apostolok idejére azonban csak első két csoport a "Törvény" és a "Próféták" voltak rögzülve, így emlegeti az Újszövetség a Bibliát, az "Írásokról" így szó szerint nem beszél, azt csak később, Kr.u. 100 körül, vagy még később zárták le. A kereszténység az LXX-t használta, az volt a legelső kánon, amit az Kr.e. 3-2. században készítettek el, viszont abban meg benne vannak a deuterokanonikus könyvek is. Szóval az első keresztények Bibliája az LXX volt ez pedig nagy érv a deuterokanonikus könyvek mellett. Olvasnivaló:

[link]

Ezenkívül figyelmedbe ajánlom még Vanyó László pforesszor írását, hogy lásd, mi volt a kereszténység elején "A Biblia":

Ha az ókeresztény egyház kánonja különbözik a héber kánontól, az azzal magyarázható, hogy örökölte a jamniai döntés előtt már olvasott szent könyveket is, és nem érezte marára nézve kötelezőnek a jamniai határozatot.

A 3. századig nem csak az ún. deuterokanonikus művekkel volt bővebb az ószövetségi iratkorpusz, hanem az újszövetség idézett belőle még „pszeudepigrafákat” is, így a 4. Ezdrás könyvét, a 4. Makkabeus könyvet, a Salamoni zsoltárokat, az Izaiás mennybemenetelét, Mózes mennybemenetelét, Hénok könyvét. A 2. század elején, az első század végén Római Szent Kelemen is idézett több pszeudepigrafát. Alexandriai Kelemen utal a 4. Ezdrás könyvére, a Mózes mennybemenetelére, a Szofóniás apokalipszisére, a Szibyllai jóslatorka, Illés apokalipszisére, Ezekiel apokalipszisére, Hénok könyvére.

Az ószövetségi kánon lehatárolásában (leszűkítésében?) döntő szerepe volt Órigenésznek, akinél i.sz 229 körül még a De Principiis-ben Hénok könyve a Szentírás része, de 234 körül, a János-kommentárban kétségbe vonja kánoni voltát. Élete vége felé a Contra-Celsum-ban azt hangoztatta, hogy Hénok könyvét nem tartják sugalmazottnak az egyházban. Órigenész fokozatosan tette magáévá az alexandriai zsidóság szentírási könyvekre vonatkozó osztályozását. Különbséget tett az „endiathékoi”, a szövetséghez tartozó, és az „apokrüphoi” között, mint a Tóbiás és Judit könyve, amelyek sem nem kánoniak, sem nem apokrifek. Csak a szövetséghez tartozó könyveket lehetett felolvasni liturgia keretében és magyarázni homíliában. Az apokrifeket csak elővigyázatosan lehet használni… Athanasziosz 367-ben kiadott 39. húsvéti levelében a szent könyvek három kategóriáját állította fel: a kánoni könyvek száma 22, ezek a héber biblia könyvei; a pszeudepigrafák kárhozatos művek, „hamisak”; a „többi könyv” (Bölcsesség, Sirak fia, Eszter, Judit, Tóbiás) nem tartalmaznak misztériumokat, a katekumeneknek ajánlatos olvasásuk, önmagukban érthetők, nem igényelnek kommentálást. Órigenészhez viszonyítva az apokrifeket már kárhozatosaknak minősítette." - Vanyó László, Az egyházatyák Bibliája és az ókeresztény exegézis módszere, története 130, 131 oldal

"Úgy tudtam, hogy az első kánonlisták a héber kánont követik."

Ha nem haragszol, visszakérdeznék, hogy honnan tudtad úgy?

Nem kötekedésből kérdezem, hanem azért mert nagyon elterjedt ez a téves információ, és kíváncsi lennék, hogy ki/mi a forrása, és milyen csatornákon terjed.

A bibliai kánon kialakulásáról a pontos választ a 8. válaszban olvashatod.