A halál árnyékának völgyében vagyok. Mit tegyek?

Mássz fel egy napfényes hegytetőre.

Megéri várni rá. Ezt úgy mondom, hogy néha már nekem is megfordult a fejemben hasonló (de sosem komolyan, bár a halál mindig érdekelt, de őszintén, kit nem?), és sok rosszat átéltem már én is, és még sok jót nem, de épp ezért imádom ezt! Küzdeni kell, basszus, és a fájdalmas küzdelem is gyönyörű! Mert meghozza a gyümölcsét. A világ nem kiismerhető. A halál sem, de úgyis meghalsz egyszer, minek sietteted, miért nem adsz magadnak esélyt? Létezik egy olyan szeretet, ami esélyt ad MINDENKINEK és MINDIG, akármilyen is legyen a múltad, akármiket is tettél.