Szokták mondani, hogy a gyermek még születése előtt kiválasztja a szüleit?

Természetesen akkor egy lélekről beszélünk,amio sokkal fejlettebb mint egy emberi tudat egész életen átt,természetesen,ahogy mondták már ez a karma!A megtapasztalás közre játszik a lélek fejlődésében.Mindíg megválasztjuk a szüleinket,de még azokat az embereket is mi választjuk,akikkel életünk folyamán találkozni fogunk..Az életünk előkészítése egy hatalmas munka,minden apróság,és választás teljes kidolgozása kell egy születéshez,,amit meg kell tapasztalni,amről eddig fogalmad sem volt,azt a saját bőrödön kell megtapasztalni..Ha egy x lélek nem tudja milyen,ha a saját bőrén tapasztalja,hogy a szülei nem foglalkoznak vele,akkor olyan szülőket választ,hogy megtanulja,és megfejtse mi ilyenkor a teendő,hogyan tud magától felnőni..természetesen az effajta vizsgákon meg is lehet bukni,pl "azért hagytam ott apámat,mert alkoholista!(Közben a kocsmában lezuhan a székről minden nap a sok feles-sör keveréktől)"

Ilyen esetben sajnos ugyanezt az élettémát fogja választani következő születése előtt,csak könnyítve rajta,kevesebb szomorúságot beletéve,hogy hátha így könnyebben meglátja a helyes utat,és máshgy dönt,kiszabadul az alkohol fogságából,vagy cseperedése közben meg is utálja,és hozzá sem nyúl..Hosszú folyamat a lélek fejlődése,de egy élet odaátt egy percig se tart,de ezt mi nem tudjuk innen lentről feldolgozni..Vannak ám fejlettebb lelkek is,akik pont az áldozat élettémáját választják,azt kell megtapasztalniuk,de ez már csak a fejlett lelkeknek lehetséges,mert ha túl sok nehézséget teszel bele az életedbe,az emberi egó nem fogja bírni,így lesznek az öngyilkosok..

10:58

A bibliában sok érdekes dolog van,de szó szerint azt még nem olvastam,hogy azt ezotéria hazugság lenne..

Ha isten tökéletes életet teremtett,akkor miért szenvedünk?Ha tökéletes életet élnénk,hogy tanulnánk,hogy fejlődnénk,hogy győznénk le a gonoszt,ha az nincs?Mindenkinek szüksége van a születések sorára,hogy mindent,rosszat-jót megtapasztaljon..ezt azért nem írja a biblia,mert magunktól kell rájönnünk!Mint ahogy arra is,hogy ösztönösen jót cselekedjünk,és ne bántsunk meg senkit,mégha a biblia uszít is rá!EEzek bizony tesztek sorozata!Én sem bántom a bibliát,te se bántsd az ezotériát,és akkor lesz békesség,mert ha a bibliára hagyatkozunk,nem hogy békesség nem lesz,de tudjuk mennyi vér tapad ehhez a könyvhöz,és ezt ne vedd sértésnek kérlek!Írd azt,hogy szerinted hazugság,de ne úgy mondd,hogy nincs meg a lehetőség arra,hogy igaz legyen ami a bibliába nincs benne..

bocsi

Préd 9,5 + Seol

Először is a vers önmagában csak annyit mond, hogy az élők a jövőről csak annyit tudnak, hogy meg kell halniok; ez a leverő tudat azonban értékesebb, mint az alvilági állapot, amely a tudást teljesen nélkülözi. Az ószövetségi bölcs még nem tud a túlvilági jutalomról; a földi jutalom a halál után a halhatatlan hírnév lenne, de ez is csak hiúság, mivel az emberek hamar felejtenek. Tehát az élők érzékeik teljes használatában vannak, s még élvezhetnek; de az elhunytak, még a jámborok lelkei is, némi aléltságban és szomorú csendességben vannak együtt. A prédikátor itt az ószövetségi, a kereszténység előtti idők elhunytairól szól. Mielőtt Krisztus a váltságmunkáját véghezvitte, az ég be volt zárva; s ez idő alatt az elhunytak mind az alvilágban voltak együtt örömtelen bús létben, habár örök üdvre voltak is választva. Ennyiben életök szomorúbb volt, mint melyet e világon élnek az emberek. A pokol, az alvilág (Móz. IV. 16,30.33.), hol a megholtak mind összegyűltek (Jób 30,23.) mielőtt Krisztus az ő nagy munkáját végbevitte volna, a gonoszokra nézve, mint valóságos pokol, csakugyan a fohászkodás helye volt (Jób 26,5.); de a jámborokra nézve is, mint pokol tornácza, nem volt az öröm helye, hanem a néma szomorúságé (Zsolt. 29,10. 87,13. Izai. 38,18. Préd. 9,10.), s ennyiben nem volt ama hely, hol az Isten magasztaltatik és dicsértetik, mint még a földön. Csak Krisztus által szűnt meg a halál szomorú lenni, mert ő megnyitotta a mennyet, azon helyet, hol Isten magasztaltatik és dicsértetik. Az imádkozó kereszténynek jusson eszébe a bűn halála, s az örök halál a pokolban, az elkárhozottak büntetéshelyén, hol az Isten nem áldatik és nem magasztaltatik.

Az Őrtorony Társulat azt tanítja erre a bibliai versre hivatkozva, hogy, amikor egy ember meghal, akkor megszűnik létezni. A halott nem lát, nem hall, nem gondolkodik. Nincs halhatatlan lelke az embernek, amely tovább élne a halál után. Ez az ún. annihiláció, ami teljesen szemben áll a keresztény tanítással.

Az írásmagyarázat egyik alapja, hogy nem lehet néhány sort vagy szót kimetszeni a teljes szövegből, és aztán ebből kihámozni valamit. A Bibliának nem az egyes mondatait kell nézni, hanem az egyes szakaszok, illetve könyvek tanítását. Hiszen így lehetne mondjuk akár a Sátán szavaira is hivatkozni, vagy a Bibliában szereplő gonosz vagy ostoba embereknek a szavaira is (pl. „Nincs Isten” Zsolt 14,1). Ugyanez történik ebben az esetben is. A JT-k, csakhogy alátámasszák az egyik tanításukat - amelyre szinte az egész lényegi tanításuk épül -, a Prédikátor könyvéhez folyamodnak, ahol egy szkeptikus, reményvesztett és kiábrándult ember önti ki szívét, vitatkozva önmagával. Az egész Prédikátor könyve egy pont - ellenpont sorozat. Először kifejeződik a reménytelenség és az elcsüggedés, amire aztán jön a hit pozitív válasza. A Préd 9,5-re hivatkozni mint végső szóra, és bibliai tanításra, olyan, mintha pl. a pusztai megkísértésre építenénk fel egy dogmát anélkül, hogy belevennénk Krisztus válaszait.

A JT-k gyakrabban olvasnak csak egyes bibliaidézeteket, és a hozzájuk kapcsolódó Őrtorony-traktátusokat, mint magát a Bibliát. Itt is ez van, ugyanis, ha tovább olvasták volna a Prédikátor könyvét, illetve a 9,5 előzményét, akkor (talán) ők is észrevették volna, hogy mennyire hibás a kép. A prédikátor egy gondolkodó humanistaként fogalmazza meg először azokat a tételeit, amelyekben él, de amelyek nem nyújtanak számára igazi választ, amelyek nem Istenhez tartoznak: az élet értelmetlen (Préd 1,2); csak az a lényeg, hogy az ember egyen, igyon és érezze jól magát (Préd 5,17; 10,19); lényegtelen az erkölcsösség (Préd 7,16-17); látszólag nincs túlvilági igazságszolgáltatás (Préd 3,19-21; 9,2.6). Egy JT is biztosan csóválná a fejét és kézzel-lábbal tiltakozna, ha valaki azt mondaná neki, hogy „mindenkire egy sors vár: az igazra éppúgy, mint a gonoszra, a jóra ugyanúgy, mint a rosszra, a tisztára éppúgy, mint a tisztátalanra; a jóra ugyanúgy, mint a bűnösre, s a hamisan esküvőre éppúgy, mint arra, aki igaz esküt tesz. Egy sors vár mindenre. Senki sincs, aki örökké élne, s aki ebben bizakodhatna.” A JT tuti, hogy azt mondaná, hogy ezek nem Isten gondolatai, hanem egy kétségbeesett emberé, aki nem bízik az Úrban. Pedig ez a rész közvetlenül megelőzi a Préd 9,5-öt, mert ez a Préd 9,2-4-ből van. Tehát ugyanígy kell gondolni az 5-ik versre is.

A Prédikátor később elveti ezeket a gondolatokat, azzal az igenlő bizonyossággal, hogy: „az ember meg örök hajlékába tér és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta. Mivelhogy Isten minden tettet ítélőszéke elé visz, és lát minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz.” (Préd 12,5.7.14)

Másrészről a prédikátor az ószövetségi, a kereszténység előtti idők elhunytairól szól. Krisztus megváltása előtt az ég be volt zárva; ekkor az elhunytak még mind az alvilágban (a Seolban) voltak együtt (vö. pl. Jób 30,23) egy örömtelen, bús létben, még akkor is, ha örök üdvre voltak kiválasztva. Ők bár külön voltak a pokolra ítéltektől (vö. Ez 32,17-32), de ez a hely - mint pokol tornáca -, nem volt az öröm helye, hanem a néma szomorúságé, ahol még Istent sem dicsőítették. Ez tehát teljesen különbözik a mennytől, amit csak Krisztus nyitott meg kereszthalála által. Ekkor vált örömmé a halál, és ekkortól dicsőítik az Istent a meghalt szentek, és ekkortól tudnak közbenjárni értünk.

A Prédikátornak vajmi kevés ismerete lehetett sok olyanról, amit később Jézus és apostolai hirdettek. Ő Mózes törvénye alapján nézett szét a világban, és csupa hiábavalóságot talált, mert a törvényben ígért földi viszonzás nem kísérte mindenkor a jó cselekedeteket és földi büntetés a gonosz tetteket. Viszont Jézus és az apostolok ennél nagyobb távlatot csillantottak föl, többek között a halál utáni mennybeli jutalmazás ígéretét is.

A Préd 9:5 folyton idézett mondata nem tanítja az öntudatlan létezést a halál után, csak hogy nincs részük semmiben, ami a nap alatt történik. Éppen ezt idézed te is a folytatásban, és én sem állítottam soha, hogy a halottak tudják, mi folyik a földön. De talán te kész vagy elfogadni szó szerint (magadra nézve is), hogy a halottaknak nincs többé semmi jutalmuk?

Azt tán még te is elfogadod, hogy végső elemzésben mégsem minden hiábavalóság, és hogy van az embernek jobb dolga is, mint enni, inni és élvezni az életet. Ha elfogadod, nem érzed úgy, hogy ellentmondasz a Prédikátornak?

Talán te kész vagy elfogadni szó szerint (magadra nézve is), hogy a halottaknak nincs többé semmi jutalmuk? Mert ezt is tanítja a Prédikátor könyve - ha ebbe akarsz kapaszkodni.

A Krisztus előtti Alvilág (Seol, vagy Hádész) nem ugyanaz, mint a Krisztus utáni hármas állapot (pokol, tisztítóhely, menny), bár hasonlóságok vannak. A gonoszok számára valóságos pokol (a Gyehenna) volt, de az igazak számára nem volt az Istennel való egyesülés boldog állapota.

A halál-alvás párhuzamhoz:

Egy csomó nyelvben nincs különbség a halál és az álom szó között, főleg korai alakjában. A szövegkontextustól függ a helyzetük. A szekták általában a nyelvi anakronizmusokat használják ki "érveléseik" során. Már csak ezért is agyamentség a sola scriptura.

Az "elaludni" kifejezés eufémizmus, jelentése elhunyni, fizikailag meghalni (1Thessz 4:13-17).

Az Egyház a "jó halált", nevezi "elszenderülésnek" (dormitio), amikor valak Istenben >megnyugodva< huny el.

Minden nemzet álomnak nevezi a halált; a keresztény tudja, miért? mivel t. i. a halottak feltámadnak.

Mert Jézus föltámasztja halálából, s így halála csak álom. Minden kereszténynek halála csak álom; mert az Úr föltámasztja őket az élet napjára, ha az éjnek ez ideje elmúlik. Lásd Tessz. I. 4,13. s követk. A valódi halál csak a lelki halál (Istentől való elszakadás --> kárhozat).

Jézus az Ószövetségben is használatos módon (2Sám 7:12; 1Kir 2:10) említi Lázár halálát: elaludt. Az alvás eufémizmus a halál jelölésére, az Újszövetségben is több helyen (Mt 27:52; ApCsel 7:60; 13:36; 1Kor 7:39; 11:30; 15:6). A tanítványok nem értik meg Jézus szavait, illetve szó szerint veszik értelmét. A közhiedelem szerint az álom a súlyos beteg állapotának válságos helyzetében a gyógyulás kezdetét, helyzete jobbra fordulását jelzi. Jézus ezután nyíltan szól Lázár haláláról, amely az emberi sors reménytelenségét hirdeti, és ezzel együtt szól e haláleset Isten terve szerinti jelentőségéről is. Jézus munkája a hitébresztés és a hit megerősítésének szolgálatában áll.

A halál Jézus szemében csak annyi, mint az álom: van hatalma arra, hogy felébressze belőle az embert.

Semmit nem mond arról, hogy a halott öntudatlan állapotban lenne. Arra azonban bizony utal, hogy a közbülső állapot egy ideiglenes állapot, hiszen a "meztelen" lélek egy forma incompleta.

A lélek tudatos továbbélésére több bibliai példa is van:

- a Noé idején élt és az özönvíz során elpusztult emberek "börtönben" levő lelke öntudatánál volt, különben Jézus nem prédikált volna nekik (1Pt 3:19)

- az ószövetségi szentek közül Mózes és Illés is öntudatos átmeneti létformában volt, különben Jézus nem beszélgetett volna velük, sem ők Jézussal (Mt 17:1-5)

- a mártírok lelke a mennyben öntudatos, átmeneti létformában van, különben nem kiáltanának Istenhez, és nem kellene őket megnyugtatni (Jel 6:9-11); a nagy sokaságból kijövők is a mennyben dicsőítik Istent (Jel 7:9-17).

Lásd még: Mt 10:28; Jel 6:9-10; Ján 11:26; Zsolt 116:15; 1Sám 28:11-16

Valóban csak Isten halhatatlan önmagában, de az ember nem csupán test és életerő együttese, öntudata túléli a halált. Lásd pl. Noé kortársainak a lelkét (1Pt 3:19-20), Mózest (Mt 17:1-5), a mártírok lelkét (Jel 6:9-11, 7:9-17), Jézus ígéretét (Jn 11:25, Mk 12:27) és Pál reménységét (Fil 1:21-23, 2Kor 5:1-8). A Bibliában az "elaludt" kifejezés eufémizmus, a "meghalt" szépítő kifejezése, pontos magyar megfelelője az "elhunyt". A kifejezés semmit sem mond a halott hol- és hogylétéről; az alvó mindenesetre nem szűnik meg létezni, és a tudata is működik (álmodik, ha nem is emlékszik rá).

A halál alvásként való lefestése egy eufemisztikus leírás, ami nem csak a zsidóságban, hanem más népeknél is szokásos. Nálunk is, pl. "a sírban nyugszik" kifejezés. Ez egy fenomenologikus nyelvezet, azaz egy dolognak azon leírása, aminek látszik, s nem annak ami. Egy külső szemlélő egy halottat úgy lát, mint aki alszik (főként, hogy általában ágyban szoktak meghalni). Ugyanez áll pl. arra, hogy "a nap felkel" vagy "lenyugszik" vagy "jár az égen". A Bibliában (mind az Ó- mind az Újszövetségben) is sokszor előfordul ez a kép, és ebből két eretnek nézet született. Az Őrtorony Társulat ebből azt olvasta ki, hogy a lélek a halál után megszűnik létezni ("annihilálódik" = annihiláció-tan), és Isten a feltámadáskor újrateremti ezt a lelket (Ebben az esetben az az érdekes, hogy majd csak ezt a "másolatot" fogja Isten jutalmazni ill. büntetni, a valós, eredeti lelket nem). A másik eretnekség szerint pedig a lélek valóban alszik, öntudatlanul a feltámadásig, amikoris felébred ebből az álomból (Luther, adventisták). Csakhogy mindkét nézetnek ellentmond számtalan helyen a Szentírás, pl. 1Sám 28; Jób 19,26; 26,5-6; Iz 14,9-11. 15-17; Mt 17,3; 22,31-32; Lk 16,19-31; 23,43; Fil 1,21-24; 2Kor 5,1-8; 1Tessz 5,10; 1Pét 3,19; Zsid 12,1; Jel 5,8; 6,9-10; 7,10; 20,4. Ezeken a helyeken mindenhol élnek, éreznek és tudatuknál vannak a holtak lelkei.

A Mk 5,39 és Lk 8,52 esetében Jézus a szavakkal játszik, és ezzel a feltámadást vetíti elő (nem véletlen, hogy épp a halottak feltámasztásánál használja ezeket a kifejezéseket). "Nem halt meg, csak alszik": azaz fel fog ébredni/támadni. A többiek szó szerint vették az alvást (ezért nevettek rajta; ha a lélek alvásáról beszélt volna Jézus, akkor miért gúnyolódtak volna ezen, ha már az Ószövetség is több helyen így beszél a halálról?) A Jn 11,11skk-ban is ugyanilyen félreértés van a tanítványoknál: azt hiszik, hogy Jézus "az álom nyugalmáról beszél" "Ezért Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt". Azaz Jézus nem az álom nyugalmáról beszélt, hanem a halálról, amikor azt mondta, hogy "Lázár elaludt". Itt is azért használta csak Jézus az alvás szót, hogy ezzel a feltámadásra utaljon, amit világosan meg is magyaráz a további részben Mártának (Jn 11,21-26). Mindezekhez hozzá lehet tenni, hogy egyik esetben sem beszél Jézus a "LÉLEK alvásáról", hanem pusztán alvásról, amit tehát

lehet értelmezni mondjuk a testre is, azaz a test alszik, a lélek él (vö. pl. Róm 8,10; 1Pét 3,18).

Nagyon jó hozzászólások, és érdekes vita. Elgondolkodtató mindenkinek. Abban egyetértek a kérdezővel, hogy ha Isten igazságos, és tudjuk, hogy az, akkor mindenkinek megadja a lehetőséget a jó életre, nem úgy hogy valaki gyerekkorában meghal szenvedve, más meg él 100 évig vagy tovább, és gazdag; hanem előbb utóbb mindenkinek eljön az a fajta élet, amiben ő boldog. De ez csakis úgy lehet, ha többször, nem is 24 ezerszer, hanem talán még százezerszer is megszületünk. Én nem tudom, hogy hányszor, csak godnolom. Hogy fiúnak vagy lánynak születünk, arról érdekeset olvastam Elisabeth Prophet Claret (lehet, hogy a név leírása pontatlan) Társlelkek és Ikerlángok (vagy ilyesmi) c. könyvében. Úgy vettem ki, vannak férfi és nő lelkek, de mindegyiküknek valahánYszor ki kell próbálni az ellenkező nem életét is. Kivált ha valaki férfi létére veri a nőt, akkor biztos legközelebb ő nőnek születik, és durva lesz vele a férje.(vagy valahogy így)

Nem egészen úgy van, hogy nem érdemes vitatkozni ilyesmiről, mert úgysem tudhatjuk. Sok könyv íródott már ezekről a témákról. Vitatkozni is csak az tud érdemben, aki minkét oldalról gyűjt információkat. Kinőttünk már - legalábbis legtöbben - az inkvizíció korszakából, amikor tilos volt a Biblián kívül egyéb könyvet olvasni.

"Neked nem szokott lenni olyan érzésed, hogy már láttál egy esetet, amit éppen átélsz? Nekem már rengeteg ilyen élményem volt, sokszor félórák!"

De. Van az agyadnak egy olyan "központja" (nem fizikai értelemben), ami azt az érzést kelti (közvetíti) az agyad többi része számára, hogy az adott szituációt ismeri, vagy ismerős neki. De ez csak egy érzet, semmi több. Amikor ilyen déja vu érzésed van, néhány elmélet szerint a rövid távú memória pillanatnyi zavaráról van szó. Egyszer próbáld meg megjósolni abban a fél órában a következő eseményt. Nekem még sohasem sikerült. Szóval ez csak egy fals érzés. Az agy is tévedhet.

"biztos van mindennek oka,hogy ki és miért születik,az emberek,életek valahol valamikor egymásba kapcsolódnak."

A közvetlen oka a szüleid közösülése. Az életek, meg emberek egymásba kapcsolódnak persze. Csak aztán ne fordítottan közelítsd meg a dolgot: milyen érdekes, hogy rengeteg folyó pont az országhatárokon folyik. Biztos van valami hatalom, ami a folyókat arra kényszeríti, hogy kövessék az országhatárokat? Az emberi sorsok összefonódnak így-is úgy-is, akár kitervelt, akár nem, különben nem lenne társadalom és közösség. Visszanézve a dologra meg persze, hogy úgy tűnik, mintha máshogy nem is történhetett volna. Nem is történt. Ez is csak egy fals érzés.

"úgy nem igazságos,hogy csak egyszer élünk egy életünk van..valaki megszületik milliomosnak és mesés élete van,más megszületik egy éhező afrikai gyereknek.."

Gyerekkorunk meséi beleplántálják a fejekbe azt az elvet, hogy a jó egyszer elnyeri jutalmát. Meg a rossz megfizet. A mesék és sok történet világa igazságos. De ez az igazságosság nem terjed ki a világ egészére. Sajnos.

"de még azokat az embereket is mi választjuk,akikkel életünk folyamán találkozni fogunk."

Olvasmány: Eric Berne: Sorskönyv. Abban benne van a pszichológiai oka, hogy emberek miért vonzanak bizonyos más fajta embereket és miért nem. Szó nincs benne karmáról, meg egyéb transzcendens dologról, pedig bámulatosan erős magyarázó ereje van.

"Az életünk előkészítése egy hatalmas munka,minden apróság,és választás teljes kidolgozása kell egy születéshez"

Hogy én a saját életemet és sorsomat nem választottam, az biztos. Mert akkor nem ide és nem most születek.

""azért hagytam ott apámat,mert alkoholista!(Közben a kocsmában lezuhan a székről minden nap a sok feles-sör keveréktől)"

Ennek teljesen más oka van. Ld. a fenti könyv (is). Nem kizárt, hogy van genetika is benne.

"azt ezotéria hazugság lenne"

Az ezotéria áltudomány és spekuláció.

"mindent,rosszat-jót megtapasztaljon"

Egyrészt: minek? Másrészt: csak így lehet tapasztalni? Miért nem volt annyi tömeggyilkos, mint ahány lélek volt idáig (szerencsére)? Vagy a tömeggyilkosságot nem kell mindenkinek megtapasztalni? Ez a lélekvándorlásos marhaság nem csak, hogy puszta spekuláció, de még logikailag/matematikailag is ellentmondásos.

"Mint ahogy arra is,hogy ösztönösen jót cselekedjünk,és ne bántsunk meg senkit"

Nem, az azért kell, hogy közösségekben tudjunk élni. Ha nem ilyen élőlénnyé evolválódtunk volna, akkor még mindig kb. majomszerűek lennénk, mert nem jöhetett volna létre a civilizáció. Azért, mert szociális állatok vagyunk és képesek vagyunk munkamegosztásra. Az együttműködés kritikus volt a közösségek fennmaradásában.

Mindenki beszél itt könyvekről, de esetleg tudományt senki nem olvas? Nem áltudományt, tudományt. Pszichológia, pszichiátria, szociológia, matematika, statisztika, biológia, stb. Egyből sok kérdésre (még ha nem is mindre) lenne koherensebb válaszotok.

06:41 Ennél jobban nem is lehetnél földhöz ragadt..nincs valami egyedi gondolatod,megérzésed,vagy bármi,amit nem a könyvekből tanulsz?Akkor a halálról mit tanultál?Nem tudni mi lesz?Én inkább hagyatkozom az érzéseimre,mint a tudományra,ami mindíg felülírja magát,amint az ember megtud valami újat,rögtön felborít egy elméletet...én inkább magam fejtem meg,mire emlékszem születésem előttről,és mit látok,milyen lesz a halál,és utána.Engem igazán egy vallás sem tudott meggyőzni,én azt iszem,amit érzek,tudok,látok.. nem kezdem el veled azt,amit szoktunk,hogy most visszaérvelek,hogy,de nem,az ezotéria számomra működő dolog,nem.Mert nem látom értelmét,mert nyakig a földbe vagy,és nincs olyan érzékelésed,mint pl nekem,egyszóval mi mást érzünk,más a világnézet,ha lejönnének az ufók,te nekikrontanál, elkezdenéd tépni a bőrüket,hogy jöjjetek ki onnan,pimasz kölykök!Én meg udvariasan bemutatkoznék.

Csak annyi,hogyha változik a tudomány,kiderül valami,te is változtasd a meglátásodat.Ha leragadsz,nem jutsz semmire..Mégegyszer,megértelek,de a dolgok mögött sokkal többet látok,mint amit a tudomány a felszínen.Én ilyen vagyok,te meg olyan..no problem,ilyen az ember..cia!