Mi a helyes keresztény viselkedés?

1.) Terjedelem = 10 - 5 = 5.

2.) Középeltérés:

medián = 6

mediántól való eltérések abszolútértéke: 1; 0; 4

ezek átlaga = 1, 66.

3.) Átlagos abszolúteltérés

átlag = 7

átlagtól való eltérések abszolútértéke: 2; 1; 3

ezek átlaga = 2.

4.) Szórás

adatok eltérése a számtani középtől: -2; -1; 3

ezek négyzete: 4; 1; 9

ezek számtani közepe: 4,67

ennek négyzetgyöke: 2,16.

TEHÁT: 2,16-os szórással.

Szia!

Hasztalan erőlködés ledugózni egy vulkánt, mert akkor valahol máshol fog kitörni. Talán első lépésben érdemes megfigyelni (semmi többet, csak figyelni) ahogy egy gondolat szétárad benned és különféle érzelmeket generálva testi reakciókat vált ki. Kezdetben minél intenzívebb egy érzelem, annál nagyobb esélyed van azt elkapni. Például egy (vélt) személyedet sértő végletes gondolat hatására harag gerjed benned és hatására ökölbe szorul a kezed, szaporább lesz a légzésed, összeszorul a gyomrod, stb...! Mivel ezeknek a folyamatoknak a tanúja vagy, tehát a tudatod fényébe kerülnek, elporladnak. Viszont az energiájuk a tudatodat fogják erősíteni és egy idő után a figyelmed nem az átélésre, hanem az átélőre fog irányulni.

A helyes keresztény viselkedés Krisztus tanítása szerint való. Alázattal és szeretettel fordulni mindenkihez.

1Kor 13,4

"A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

5.

Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,

6.

Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;

7.

Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.

8.

A szeretet soha el nem fogy"

Megbocsátani az ellenünk vétkezőknek, nem kérkedni, nem lenézni a másik embert, nem felmagasztalni magunkat és ne legyünk képmutatóak és nem ítéljük meg az embereket, mert az ítélet nem a mienk!

"Mennyire szabad kimutatni az érzelmeket és mennyire szabad elfojtani őket?"

Egy igazán keresztény ember szelíd, őszintén és szeretettel fordul az emberekhez, nem erőszakos.

Ezeket az érzelmeket el kell fojtani?

Sajnos sokan nem ilyennek mutatják be és sokan megbotránkoznak rajtuk, és sajnos nem ismerik meg az igaz kereszténységet.

Egy keresztény ember szívét a jó Isten uralja és irányítja. Mivel Neki adta át az életét, ezért nem a saját érzelmei a döntők egy-egy helyzetben, hanem az ő szeretett Urának az útmutatása arra a konkrét helyzetre vonatkozóan. Ahogy Pál apostol is mondja: "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem." (Gal 2:20)

Az Isten törvényei iránti hűség az Ő irántunk tanúsított szeretetéből fakad, és nem valamiféle magunkra erőltetett viselkedésből. Az IGAZI isten iránti engedelmesség felszabadítja a lelket, és nem gúzsba köti.

Nincs tehát meghatározva, hogy mennyire mutathatjuk ki az érzelmeinket, és mennyere nem. Isten az őszinte embereket szereti, nem a hazugokat, akik érzelmeket vagy viselkedéseket színlelnek, akár mondjuk Őrá hivatkozva. Ha te valóban Istennel jársz, akkor nem lesznek negatív érzelmek vagy ellenséges indulatok benned, mert az Isten békéje lakik a szívedben, mivel harmóniába kerültél Vele, az örök béke Forrásával.

Ha egy keresztény mégis azon kapja magát, hogy indulat "árad szét" benne, akkor ez arra figyelmezteti, hogy valahol útközben elhagyta az Urat, levette Róla a tekintetét, és ezért került ilyen állapotba.

Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy egy gigantikus küzdelem középpontjában élünk, amely Sátán és Krisztus között zajlik (amelyben nyilván mindegyik fél és követői a saját eszközeikkel harcolnak). "Nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak." (Ef 6:12)

Egy-egy ember gonosz viselkedése mögött mindig a hazugság fejedelmének a munkáját kell látnunk, ahogy Krisztus is megmentő szeretettel közelített minden emberi nyomorúsághoz. A bűnös emberben mindig a Sátán által megtévesztett és megnyomorított szerencsétlent látta.

Konklúzió: Ha jó a lelkem, szeretet van bennem, akkor bátran kimutathatom az érzelmeimet. :)

Ez mindig helyzet- és egyéni vérmérsékletfüggő - függetlenül a vallásodtól.

Egyébként ne próbálkozz azzal, hogy "megneveled magad" vagy ilyesmi. Ha te olyan vagy, hogy kimutatod, akkor mutasd ki, belehülyüsz csak ha elfojtogatod a saját természetedet.