Hogy lehet kilépni egy vallási közösségből? Ha hátat fordítok nekik, az már elég?

Attól függ melyikből. Az iszlámban halállal is büntethetik, aki áttér. (A szélsőségesek ezt be is váltják.) Műkeresztény szekták is sokszor éveken át zaklatják még a volt híveiket.

Máshol meg automatikusan kizárod magad, ha nem tartod velük a kapcsolatot.

Melyik vallási közösségre gondolsz?

Attól mert babaként meglocsoltak vízzel, még nem tartozol Krisztus egyházához. Nincs honnan kilépjél.

Nem ismered Istent, nem vagy közösségbe vele, azt sem tudod mi fán terem, így a megismerése nélkül élsz, tehát nem tudod még elhagyni sem. A kérdés okafogyott.

Kedves kérdező, a szervezett vallásoktól, vagyis egyházaktól eltávolodhatsz, de ezzel nem leszel úgymond "hitetlen" (bár ahogy kiveszem a szavaidból, nem is szándékod), mert olyan épeszű ember nincs, aki valamilyen értelemben ne lenne vallásos, ugyanis hit nélkül nem lehet élni. Minden ember alapvető sajátja a hitre való képessége, csak az a baj, hogy egyelőre olyan világban élünk, amelyben a hiszékenység dominál.

Bárki bármit mond, a hiszékenység uralkodik a világban, s a vallásos milliárdok mellett még azok sem mentesek ennek a cseppet sem erényes tulajdonságnak a hatása alól, akik magukat ateistáknak tartják, s ezzel együtt esetleg a legracionálisabb embereknek hiszik magukat.

A kérdésednek nem tudom mi ad jelentőséget, mert amíg kis hazánkban szabad vallásgyakorlat van, senki sem kényszeríthet semmire, vagy te ezt másként tudod?

"Nincs nekem semmi bajom az istennel, nevezzük így, nekem a vallással van bajom, és azzal a bevett szokással, hogy enélkül nem lehet."

Kedves kérdező! Ez a "bevett szokás" egyértelműen bibliai tanítás. Márpedig nincs okunk arra, hogy kételkedjünk ennek az ihletettségében. Nem azzal van a baj, hogy létezik Istennek egy (nem több!!) világméretű közössége, tehát egy látható szervezete (mert a Biblia szerint létezik), hanem azzal, hogy sokan nem ismerik fel, hogy melyik az és ezért olyan vallásszervezetekben gyakorolják a holt cselekedeteiket, melyek a "szent" hagyományaikat gyakran előrébb valónak tekintik, mint a bibliai igazságot.

"Isten nem lakozik kézzel csinált templomokban, Isten bennetek van, mindegyikőtökben."

Ezt nem nekem írtad, de érdemes azért pontosítani, mert érinti a kérdésedet.

Valóságos kormányzat-e Isten Királysága, vagy az emberek szívbeli állapotát jelenti?

Luk 17:21, Kár.: „Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek [a Káldi és a Csia szintén így írja; de: „közöttetek”, Kat., ÚRB; „köztetek”, B.—D., KNB] van.”

Figyeld meg, hogy a 20. vers szerint Jézus a farizeusokhoz beszélt, akiket már előbb képmutatókként is kipellengérezett és akik meg akarték Őt ölni. E szavakon tehát nem érthette azt, hogy a Királyság az ő szívükben van. Ehelyett a Királyság úgy volt közöttük, hogy Krisztus képviselte azt. Ezért a Magyarázatos Károli Bibliának az ehhez a vershez tartozó lábjegyzete ezt írja: „Isten országa jelen van a király, Jézus személyében.”

Ez egyébként egy nyilvánvaló fordítási hiba.

Ha nem akarod, hogy legyen vallásod, akkor nincs vallásod. Sehol nincs nyilvántartva, hogy milyen vallású vagy, tehát formálisan nem kell "kilépned" semmiből.

Az egyházi anyakönyvben (keresztelés, házasság) benne maradsz, de ez csak adminisztratív nyoma annak, ami már megtörtént (és ezért nyilván nem lehet megváltoztatni). Az égvilágon senkit nem fog érdekelni. Szerinted nézegeti valaki az 1983-as keresztelési anyakönyveket? Vallási szempontból pedig a keresztség nem az anyakönyvvel válik érvényessé, hanem a te elhatározásoddal. Ha nem akarod, hogy érvényes legyen, akkor csak egy papír marad a fiókban, amit soha senki nem néz meg*.

(*Kivéve, ha neadj' jön egy holokauszt-szerű borzalom, amikor mindenki kivégeznek, aki meg van keresztelve... ezen viszont nem tudsz segíteni, ha keresztény családból származol, a származásodon nem tudsz változtatni, akkor sem, ha te magad már "nem vagy olyan". Hány szerencsétlen ember halt meg emiatt a buta gondolkodás miatt!)

Az egy másik kérdés, hogy a közösség hogy enged el. Ha eddig sem nagyon gyakoroltad a vallásodat, nincsenek ott kapcsolataid, akkor senki észre sem fogja venni a változást (mert tulajdonképpen nem is lesz változás).

Ha benne voltál a közösség életében, ismertek, voltak feladataid, akkor nyilván tudatni kell velük a döntésedet, a feladataidat megfelelően befejezni, átadni másoknak. Ilyenkor természetes dolog, hogy a közösség tagjai próbálnak majd maradásra bírni. Mint felettem is írták, ennek a marasztalásnak a módja az egyszerű baráti beszélgetésektől a lefejezésig bármi lehet, a vallási közösségtől függően. Ha barátságosan, szeretettel marasztalnak, magyarázd el nekik a döntésed okát, érvelj világosan, hogy megértsék, miért hagyod ott őket. Esetleges bántó, becsmérlő megnyilvánulásokkal ne foglalkozz. Néhány szélsőségesebb vallási csoportnál előfordulhat, hogy a marasztalásuk törvénysértő (zaklatás), ilyenkor fordulhatsz jogi eszközökhöz. Szerencsére Magyarországon nem tudok olyan vallási közösségről, amelynél életveszélyben lennél, ha kilépsz a soraikból, úgyhogy ettől nem kell félned.

Inkább azzal foglalkozz, hogy hogyan fogod te magad elkerülni a szélsőségessé válást, az "én hitem szerint ez helyes" gondolkodást, ha nem tartozol egy valláshoz, ami kontrollálja az "istenségedet"?