Magyarországon az elfogadottabb társadalmi szinten, ha az ember muszlim vagy ha ateista?

Különösen most a párizsi merénylet után jobban kedvelem valahogy az ateistákat, mint a muszlimokat.

Amúgy buddhista vagyok és az élet feltétlen tiszteletét tartom fontosnak. Szeretem például Albert Schweitzert is, aki ugyanerre az álláspontra jutott a katolikus vallása alapján...

"Az átlagember alighanem egyenlőségjelet tesz az ateista és a kommunista"

Ez Amerikában van így!

Nálunk ennél sokkal normálisabbak az emberek.

Csak sajnos azt nem tudják, hogy a kommunizmus egy POZITÍV ideológia! Kommunista pedig alig volt Magyarországon... szocialisták voltak.

5-ös, pontosabban, mint maga ideológia vehetjük pozitívnak (bár kivitelezhetetlen), viszont akik eddig megkísérelték alkalmazni, azok jó része negatív módon hatott a társadalomra.

"Azt már nehezebben emészti meg, hogy istenhit nélkül is lehet valaki erkölcsös."

Első, az általad megfogalmazott hívők miatt is ítélik el részben a keresztényeket az ateisták. Az erkölcsösség közel sem köthető bárki, bármilyen istenről is alkotott véleményéhez. Az már rég baj, ha valaki csupán azért nem tesz negatív dolgokat, csak mert keresztény, és megtiltja neki ezt Isten.

Akkor elmondom neked, mi a konzervativ politikai filozófiák antropológiai alapvetése.

Eszerint az EMBER, mint olyan eredendően gyarló, hajlik a rosszra, és nem is javítható, hanem csak féken tartható. Erre való a vallás.

Nehogy azt hidd, ezt én találtam ki róluk, nem. Ezt Molnár Tamás Amerikában élő konzervativ filozófus egyik művében (Ellenforradalom) olvastam.

"Különösen most a párizsi merénylet után jobban kedvelem valahogy az ateistákat, mint a muszlimokat."

A merénylők nem voltak muszlimok. Az egyik terrorista cgizett, piált és nőzött. Ennek köze nincs az iszlám cselekedethez. Viszont abban igazad van, hogy ennek a levét a normális életet élni akaró muszlimok fogják meginni. Ez van, sajnos.

Egyébként meg, ateista. Mert az iszlámra vagy az fogják mondani, hogy terroristák vagy azt hogy a nőket lenézik. Mondjuk elég csak itt nézelődnöd, a gyakorin.

Tisztelt 1. válaszoló!

Szerintem különbséget kell/kellene tenni ateista és istenhit nélküli ember között.

Ateista: nem hisz istenben, istenségben vagy a természetfelettiben, még esetleges lehetőség ként is, csak fenntartásokkal hajlandó elfogadni, lényegében tagadja létezését (vallástól, hittől, kultúrától függetlenül).

Isten hit nélküli: Hisz a természetfeletti létezésében, mint egy felsőbb hatalomban, teremtő erőben, de nem hajlandó/nem tudja nevesíteni, mint "isteni személyt", ezért egyetlen vallást vagy hitet sem preferál.

A kérdéseket és félreértéseket elkerülve:

Én nem vallom magam ateistának, inkább realistának mondanám magam. (tudom a közvélemény egyértelműen ateistának néz/gondol)

Abban hiszek amit látok, ami logikus, tudományos módon bizonyítható. Nem hiszek istenben vagy bármilyen felsőbb hatalomban, és szükségét sem érzem, hogy higgyek. De mindezek ellenére, vagy inkább ezek mellett, ezek miatt, mint realista, nem tagadhatom a létezését. Hiszen előfordulhat, hogy tévedek, és végig a többieknek volt igaza.

Lényegében, Úgy vélem, hogy minden történésnek, eseménynek van valami, logikusan megmagyarázható, bizonyítható oka, még ha nem is tudjuk, hogy micsoda.

Elfogadom, hogy az ember, mint egyén és az emberiség mint faj, és a tudomány még nem elég fejlett, tapasztalt, bölcs ahhoz, hogy minden kérdésre választ tudjon adni.

Éppen ezért, nem keresek nem bizonyítható magyarázatokat (értsd, bizonyítható magyarázatot keresek, de nem biztos hogy tudom bizonyítani, így csak lehetőség marad) az általam ismeretlen eseményekre, de mint lehetőség, minden véleményt/magyarázatot el kell fogadnom, amíg egyiket, vagy másikat nem cáfolják, vagy bizonyítják.

Az isten(ek) és a természetfeletti létezéséhez való viszonyomat, úgy jellemezném mint Schrödinger macskáját (amely egyszerre élő és halott), hiszek is benne meg nem is, hiszen világnézetem miatt el kell fogadnom mind a kettő "opciót", függetlenül attól hogy melyiket preferálom, mind a kettő lehetséges, és lehetetlen egyszerre. (a nem létezés lehetőségét preferálom, de nem jelenthetem ki dogmatikusan, mert akár tévedhetek is)

A különböző vallásokat és hiteket, is elfogadom, mint lehetőségeket, hiszen ha tévedek, akkor valamelyiküknek van igaza, de nem tudom és nem is akarom sorrendbe állítani őket. Éppen ezért, elfogadom és tisztelem mindazokat, akik hisznek valamiben, vallástól, felekezettől függően.

Jó kis dilemma mi, szóval nem olyan egyszerű, a vallástalan lét sem, akár csak a vallásos lét sem egyszerű.

Sokaknak talán érthetetlen, vagy épp ellentmondásos a világnézetem, de ez van, fogadjátok el (vagy épp ne, ez a csak a ti döntésetek, én elfogadom, még ha sz*rul is esik).

Ami az erkölcsöt illeti: azt tartom erkölcsösnek, aki a világnézete, meggyőződése szerint él és cselekszik, de ugyanakkor tiszteletben tartja és elfogadja mások világnézetét. (a saját világnézete, nem mehet a másik világnézetének rovására)

Előző vagyok:

"Éppen ezért, elfogadom és tisztelem mindazokat, akik hisznek valamiben, vallástól, felekezettől függően. "

Elírtam, függően helyett függetlenül - t akartam írni