Miért nem kapok semmi reakciót a Jehova tanúitól az alábbi dolgokra? (már több témában is előhoztam ezeket, de még csak nem is reagáltak rájuk, remélem ezúttal ez másként lesz) Jehovások mi a reakciótok az alábbiakra?

Bocsi, de ti nem vagytok Jézus. Így nem is áll nektek az örök kifogás, hogy dehát Jézust is.

Azt hiszitek ez valami mindenható kifogás, ami mögé be lehet bújni? Gyáva módszer, és csak a vitaképtelenségeteket mutatja.

"Igazam van, MERT kritizálnak" - LOL!

Ennyi erővel pont hogy azoknak van igaza, akit kritizáltok, szóval a puskacső megfordítható. Más kérdés, hogy más felekezetek nem patkánykodnak így, hogy "kritizálnak minket, jaj, akkor biztos igazunk van."

Miért nem lehet érdemben mindenféle érzelmi odanyafogás nélkül megpróbálni pusztán a Biblia alapján megvédeni a dogmáitokat?

Ja, mert az nem megy ilyen segédhipotézisek nélkül?

Bocs, 09:58, de egyáltalán nem utaltam arra hogy emiatt nekünk igazunk van vagy hogy mi emiatt Jézussal lennénk egyenlő. Jézus követőinek tartjuk magunkat, és igyekszünk őt utánozni, ezért idéztem róla. Sőt, minek egyáltalán puskacső? Én csak kedves nem-hívő 22:11-es válaszára reagáltam és egyetértettem avval, hogy a támadó kérdésekre inkább nem válaszolunk. De szeretném kielégíteni mohó kíváncsiságotokat is. Egyenlőre csak az első kérdésre.

Jézus Krisztus, mint a teremtés kezdete:

Idézetek:

SzIT: Szent István Társulati (Katolikus) Biblia

HUN: Károli Gáspár féle fordítás

TR: Textus Receptus (1550/1894) – Görög nyelvű Biblia

WLC: Westminster Leningrad Codex – Héber nyelvű Biblia

KJV: King James Version – hivatalos angol nyelvű Biblia

Jel 3:14 (SzIT) "A laodiceai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az Amen, a hû és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete.

Jel 3:14 (TR) και τω αγγελω της εκκλησιας λαοδικεων γραψον ταδε λεγει ‘ο αμην ‘ο μαρτυς ‘ο πιστος και αληθινος ‘η αρχη της κτισεως του θεου

Kol 1:15 (SzIT) Õ a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsõszülötte.

Kol 1:15 (TR) ‘ος εστιν εικων του θεου του αορατου πρωτοτοκος πασης κτισεως

κτίσις (ktiszisz)

- eredeti kialakítás (a szó szoros értelmében: maga a cselekedet; kiterjesztve: a dolog, szó szerint vagy átvitt értelemben)

KJV: építés, alkotás, teremtés, teremtmény, rendelet.

πρωτότοκος (prótotokosz)

- elsőszülött (rendszerint főnévként, szó szerint vagy képletesen)

KJV: legelsőnek nemzett

ἀρχή (arkhé)

- kezdet, eredet

Péld 8:22 (HUN) Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.

Péld 8:22 (WLC)יְֽהוָ֗ה קָ֭נָנִי רֵאשִׁ֣ית דַּרְכֹּ֑ו קֶ֖דֶם מִפְעָלָ֣יו מֵאָֽז׃

yəhwāh qānānî rē'šîṯ darəkô qeḏem mip̄əʿālāyw mē'āz

Péld 8:24 (HUN) Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.

Péld 8:24 (WLC)בְּאֵין־תְּהֹמֹ֥ות חֹולָ֑לְתִּי בְּאֵ֥ין מַ֝עְיָנֹ֗ות נִכְבַּדֵּי־מָֽיִם׃

bə'ên-təhōmôṯ ḥôlālətî bə'ên maʿəyānôṯ niḵəbaddê-māyim

קָנָה (qānāh)

to get, acquire, create, buy, possess

רֵאשִׁית (rē'šîṯ)

first, beginning, best, chief

Csak hogy elkerüljük a magyar fordításokból adódó eltéréseket, ragaszkodtam a Héber és Görög nyelvű szövegekből kiemelni ezeket a gondolatokat.

Nos, hogy ha Jézus született, vagy teremtetett, akkor eleve nem lehet Ő maga az Isten. És egyáltalán, mit nem lehet azon érteni, hőgy ő Isten FIA? Rossz a megfogalmazás, vagy a földi ember ennyire érthetetlen? De most komolyan!

Vannak a Bibliában látszólag egymásnak ellentmondó gondolatok, de egyszerre a kettő nem lehet igaz: Jézus maga Az Isten, vagy Jézus az Isten FIA.

Ha egy vállalat (pl: Nokia) elküldi a képviselőjét egy másik céghez (pl: Flextronics), akkor a Flex azt mondja, hogy "Tárgyaltunk a Nokiával". A képviselő ugyan a szó szoros értelmében nem egyenlő a Nokiával, viszont akkor és ott Ő MAGA a Nokia. Joga van üzletet kötni vagy felbontani, hiszen erre kapott felhatalmazást és ő a vállalatának céljait és érdekeit kell hogy támogassa.

Íme egy komolyabb érv a Bibliából:

Lukács 7:1-10-ben egy katonatiszt zsidó véneket küld Jézushoz Kapernaumba, hogy mentse meg kedvenc rabszolgáját.

Ugyanez a történet a Máté 8:5-13-ban úgy van lejegyezve, minthogy a katonatiszt maga ment el Jézushoz kérlelni őt.

Mit gondoltok, melyik lehet a való életben megtörtént?

Valószínű, hogy a Lukács-beli, de Jézus szemében ez úgy történt, mintha maga a katonatiszt ment volna el hozzá, ezért is mondhatta: "Senkinél sem találtam ilyen nagy hitet Izraelben"

Nem háborút akarok nyerni, hanem komoly bibliai kutatással érvelni amellett amiben hiszünk.

Jelenések 3,14 - teremtmény-e Jézus, ahogy az Őrtorony Társulat tanítja?

Először is az "arché" szó, amit a "kezdet" szóval szoktak fordítani, nem csak ezt jelenti, hanem pl. az elsőség másik oldalaként főség, uralkodás, uralom, hatalom értelme is van. De ami ennél a versnél inkább áll, az az "alapelv", "princípium", "eredet", "forrás", "végső ok" értelem, vagyis Krisztus a teremtés végső oka, forrása és eredete, vagy "kútfője" (ahogy a Káldi Neovulgáta fordítja), azaz akitől és aki miatt lett, elkezdődött a teremtés. Az arché nem jelenthet kizárólag "teremtményt", mert pl. a Jel 21,6-ban ez a szó az Atyára vonatkozik. Találtam erről egy jónak tűnő oldalt, ez ad több érvet is:

[link]

Jel 3:14

Görög legei … hé arkhé tész ktiszeósz tu theu

ἀρχή,n {ar-khay'}: 1) beginning, origin 2) the person or thing that commences, the first person or thing in a series, the leader 3) that by which anything begins to be, the origin, the active cause 4) the extremity of a thing 4a) of the corners of a sail 5) the first place, principality, rule, magistracy 5a) of angels and demons

KIT is saying–…–the–beginning–of the–creation–of the–God

NWT says … the beginning of the creation of God

New Jesualem Bible ... the Principle of God's creation

Vulgata ... Principium creaturæ Dei

ÚVF ezeket mondja … az Isten teremtésének kezdete

A kezdet: Gör. arché, amelyből az angol architect (= építész) szó is származik. A szó szerinti jelentése a görög nyelv tudósai szerint: eredet, hatóok, forrás, teremtetlen alapelv (princípium). Tehát Jézus az építész, vagyis az Univerzum Teremtője, miként azt a Kol 1:16-17 nyilvánvalóvá teszi (vö. az előző bejegyzéssel). Ő volt kezdetben (arché) az Atyaistennel (Jn 1:2; Zsid 1:10). Ő teremtett minden lényt, és ő volt minden lény előtt, tehát Ő maga nem lehetett egy lény (egy teremtett entitás) A Jel 1:8-ban (gyakran Alfaként visszaadva) és a 21:6-ban (vö. Iz 41:4; 44:6; 48:12) az arché a Mindenható Úristenre (az Atyaistenre) van alkalmazva, tehát nem lehetséges, hogy teremtett lényt jelentsen, miként azt az ariánus hatás alatt álló szekták állítják. Egy hasonló terminológia is (első és utolsó, Alfa és Omega) vonatkozik Jézusra: Jel 1:17-18; 2:8; 3:14, és 22:13.16. Ennélfogva mind az Atya, mind a Fiú: Isten. A Szentírás tanítja a Szentháromságot: az egy Isten öröktől fogva három Személyben létezik: Atya, Fiú és Szentlélek.

Bevezetés

Nem annyira ez a fordítás a problematikus, hanem a társulati értelmezése, illetve hogy Krisztus teremtett voltának az igazolására használja. Az eredeti szövegben kettős birtokos szerkezet áll, amint ez az ÚVF formahű fordításából is látható. Ezt azonban másképp is lehet értelmezni, mint ahogy a Társulat értelmezi. A helyes változat(ok) eldöntésében a szótári adatok mellett csak a tágabb bibliai összefüggések segítenek.

Szótári és nyelvtani adatok

Az itt „kezdet”-nek fordított szónak (arkhé) több jelentése van: (1) időbeli elsőség, azaz „kezdet”, lásd Jn 1:1, 1Jn 2:13; (2) eredet, azaz „kútforrás” (az Újszövetségben csak itt lehetséges jelentés); (3) rangbeli elsőbbség, azaz „felsőbbség” vagy „hatalmasság”, lásd Lk 2:20, 12:11, Róm 8:38, Kol 2:15, Tit 3:1; ez utóbbi jelentésével az arkhón szinonimája, ami „uraságot” jelent.

Értelmezésbeli lehetőségek

Pusztán Pusztán logikai szempontból az „Isten teremtésének kezdete” kifejezés egyaránt jelentheti azt, hogy (1) ő jelenti Isten teremtői folyamatának a kezdetét, tehát ő az első teremtmény (2) ő Isten teremtési folyamatának elkezdője, kútforrása, ti. aki által Isten elkezdődött kezdte a teremtést (3) ő a teremtett világ fölött rangban az első, felsőbbség vagy hatalmasság.

Amit a szöveg nem mond

A részlet konkrétan nem azt állítja, hogy mondja, hogy Krisztus „Isten teremtésének ura” (arkhón) lenne, de azt sem, hogy Krisztus Isten „Isten első teremtménye” (prótoktiszma), hogy Isten teremtésének „Isten teremtésének zsengéje” (aparkhé), vagy Isten teremtésének „Isten teremtésének elkezdője” (arkhégosz) lenne. Konkrétan azt sem mondja, hogy Krisztus „Isten teremtésének ura” (arkhón) lenne, de az arkhé és az arkhón rokonértelmű szavak.

A szövegkörnyezet

A szöveg mondanivalója, üzenete az, hogy kiként azonosítja magát Krisztus?

Tágabb bibliai összefüggések

Először is döntő a témához kapcsolódó szövegek (Jn 1:3, Kol 1:15-17) pontos fordítása. Másodsorban figyelembe kell venni a Bibliának a Teremtőről való tanúságtételét: csak egy Teremtő van, maga Isten (1Móz 2:4-7, ApCsel 14:15), Isten pedig mindent a saját kezével (Neh 9:6, Ézs 44:24, 45:12, 48:13, Zsolt 95:5-6) és szavával teremtett (Zsolt 33:6, Jn 1:3). eszerint a teremtés tehát egyedül és közvetlenül Isten műve (lásd a Kol 1:15 elemzésénél!).

Helytelen fordítások és értelmezések

Buday értelmezésében Krisztus „az isteni teremtésnek kezdete”, de a szöveg azt a személyt azonosítja, aki Isten teremtésének a kezdete, nem a teremtés milyenségéről, vagy eredetéről beszél.

Helyes fordítások és értelmezések

Angolul: „the beginning of the creation of God” (KJV, NKJV, NASB, NBV); „the beginning / origin of God’s creation (RSV, NRSV); „the (prime) source of all God’s creation” (NEB, REB); „the ruler of God’s creation” (NIV, NLT)

Magyarul: „az Isten teremtésének kezdete” (Károli, Soós, Masznyik, Raffay, Kecskeméthy, Czeglédy, Ökumenikus, Vida); „az Isten teremtésének kútforrása / kútfeje” (Békés-Dalos, Katolikus, Káldi); „az Isten teremtésének ősforrása” (Ravasz) vagy „az Isten teremtése fölötti hatalmasság”.

A Társulat tanítása és a fordítása közötti összefüggés

A Társulat szerint Isten Fia, Mihály arkangyal volt az első teremtmény, Isten első Fia. Azzal, hogy meghagyja a birtokos szerkezetet, lehetővé teszi, hogy kiadványaiban a saját meghatározásának („az első teremtmény”) igazolására használja.

Összefoglalás

A bibliavers formahű fordítása önmagában nyitva hagyja, hogy Pál mit is állít Krisztusról (Teremtő vagy a teremtés része?). Értelmezése a tágabb bibliai összefüggésektől függ.

Az "Isten teremtésének kezdete" nem jelenti, hogy teremtmény. Mert Őbenne teremtetett minden, nála nélkül nem lett semmi, ami lett, és Ő kezdetben volt, nem pedig kezdetben lett.

Az Isten szó szerint nem szülte, hanem nemzette a Fiút. (Lényegének képmása, maga is Isten, tisztelni is úgy kell, mint az Atyát.) A Károli szülésről beszél, de ez régies kifejezés. Viszont ez nem alacsonyabbrendű a teremtésnél.Kezdete ezen igehely szerint a teremtésnek (teremtett világnak) van.

A Jel 3,14 nem bizonyítja Jézus teremtménységét. Az "Isten teremtésének kezdete" (arkhé) jelentheti ugyan ezt is, de ugyanígy jelentheti, hogy alapelve (princípiuma) vagy hatalmassága.

"Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete..."

"tade legei o amhn, o martus o pistos kai alhqinos, h arxh ths ktisews tou qeou"

A Jel 3,14 éppen nem állítja, hogy Jézus teremtmény: az "Isten teremtésének kezdete" önmagában sem egyértelmű, a Kol 1,15-17 viszont sokkal részletesebben és félreérthetetlenül állítja, hogy Jézus minden teremtménynek előtte született, őbenne teremtetett minden*, stb. Tehát nem teremtmény. (Az Új Világfordítás * e helyre szemérmetlenül betold egy "más" szót - az 1961-es angol kiadás még zárójelben, a 2000-es magyar már anélkül, de szövetkritikailag mindenképpen önkényesen.)

Sokszor hivatkoznak Jel. 3:14-re, amit az UV is így fordít: „Isten teremtésének kezdete”. Azonban az itt szereplő görög kifejezés „arkhé”, személyre átvive vezért, fejedelmet, királyt jelöl, tehát pontosítva: „Isten teremtésének fejedelme”

[link]

But back to our topic of Revelation 3:14 and its supposed (blasphemous) proof that Jesus was created:

REVELATION 3:14 . . . the beginning of the creation of God;

(NWT: ". . . creation by God")

If we trace the Greek word for beginning, arche (Strong's word #746), we find that in Revelation 1:8 and 21:6 God the Father ("Jehovah") calls Himself the "beginning [arche] and the end." So if Jesus is a created being because of arche, Jehovah must be, too, since the description (arche) is applied to both, in the exact same fashion (they both also call themselves the similar titles, Alpha and Omega and first and last -- see also Is 44:6, Rev 1:17-18, 2:8). All three descriptions are obviously (typically Hebraic) synonyms meaning eternal. They are all applied to both the Father and the Son.

REVELATION 1:8 I am Alpha and Omega, the beginning [arche] and the ending, saith the Lord, which is, and which was, and which is to come, the Almighty. (God the Father)

REVELATION 21:6 And he said unto me, It is done. I am Alpha and Omega, the beginning [arche] and the end . . . (God the Father)

REVELATION 22:13 I am Alpha and Omega, the beginning [arche] and the end, the first and the last. (identified as Jesus in 22:16)

The Greek scholars are unanimous in their interpretation of arche and this verse.

Abbot Smith's Manual Greek Lexicon (p. 62) defines the word as, "uncreated principle, the active cause of creation, Rev. 3:14." Joseph Thayer, in his Greek-English Lexicon of the NT (p. 77) gives as its meaning, "origin, active cause," as does Vine's Expository Dictionary of NT Words (under, "Beginning"), Liddell and Scott (p. 121), and Bauer, Arndt, & Gingrich (pp. 111-112). A.T. Robertson states:

Not the first of creatures as the Arians held . . . but the originating source of creation.

(Word Pictures in the NT, Nashville, TN: Broadman Press, 1932, vol. 6 of 6, 321)

We even get our word, architect from arche, which makes its meaning clear. At least 20 English translations use an unambiguous terminology which brings out the specific meaning of Rev 3:14:

Williams, Beck, Goodspeed, Moffatt, NRSV: origin of God's creation

Knox: the source from which God's creation began

NAB, REB, CEV: the source of God's creation

Wuest: the originating source of the creation of God

Living Bible: the primeval source of God's creation

Jerusalem: the ultimate source of God's creation

NEB: the prime source of all God's creation

Barclay: the moving cause of God's creation

Amplified: the Origin and Beginning and Author of God's creation

TEV: The origin of all that God has created

NIV: the ruler of God's creation

Weymouth: the Beginning and Lord of God's creation

Jay Green Interlinear: the Head of the creation of God

Basic English: the head of God's new order

MLB (in notes): he was the source of creation

Jesus, here as in other passages, is revealed as Creator in Scripture, not as a creature. See, e.g.:

JOHN 1:3 All things were made by him; and without him was not any thing made that was made.

JOHN 1:10 . . . the world was made by him, . . .

(we've already seen Col 1:16 and Heb 1:10)

Kittel writes about the use of arche as applied to Jesus (and translated as "beginning") elsewhere:

1 John has the phrases "that which was from the beginning" (1:1) and "he who was from the beginning" (2:13-14) for the Logos who has become perceptible to the disciples but is eternally preexistent, since it is God himself who here gives himself to us.

"In the beginning" in Jn. 1:1 says this specifically of the Logos; the Logos is before all time, so that no temporal statements can be made about him. Eternal preexistence is plainly implied.

(TDNT, one-volume edition, 81)

Therefore, we can only conclude that your abominable exegesis of arche has been shown to be absolutely false and untrue to Scripture, once all the relevant data has been considered.

Kol 1:15

1. Görög eredeti, magyaros átírással

prótotokosz paszész ktiszeósz [πρωτοτοκος πασης κτισεως]

2. Helyes magyar fordítás

Formahűen: ...az egész teremtés elsőszülöttje.

Értelmezve: ...az elsőszülött az egész teremtés fölött.

3. Hibás magyar bibliafordítások

Magyar Bibliatársulat, 1990 Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül.

Békés-Dalos, Pannonhalmi Főapátság, 1999 Ő a láthatatlan Isten képmása, az elsőszülött minden teremtmény között.

4. A probléma

A magyar fordítók eddig sajnos valamiért nem tudtak megbirkózni a tagmondat kettős birtokos szerkezetével. Többnyire három irányba mennek el a valódi jelentés mellett:

Krisztust mint elsőszülöttet a teremtmények közé sorolják (Magyar Bibliatársulat, Békés-Dalos, Soós). Ez teológiai szempontból veszélyesen félrevezető.

Az "elsőszülött" kifejezést szétvágják időhatározóra és igére, mintha Krisztus más teremtmények előtt született volna (Károli, Kecskeméthy, Czeglédy, Buday, Ravasz). Ez nehezen értelmezhető vagy félrevezető.

Az egyik birtokos szerkezetet félreértik ("minden teremtménynek a..." "az egész teremtésnek a..." helyett), a másikat nem értelmezik, így Krisztus "minden teremtmény elsőszülöttévé" válik (Szent István Társulat, Káldi-Neovulgáta, Vida, Masznyik). Ez egyszerűen értelmetlen.

5. Szótári és nyelvtani adatok A görög ktiszisz gazdag jelentésű szó: a világ megteremtése mint folyamat, vagy mint befejezett cselekmény (Róm 1:20, 2Pt 3:4), teremtett dolog (2Kor 5:17, Róm 8:39), létesítmény, hatóság (1Pt 2:13). A ktidzó (itt: teremteni) ige a 16. versben kétszer fordul elő, magyarul "teremtetett" fordításban: első előfordulási alakja (ektiszthé) a teremtésre mint egyszeri, lejátszódott történésre utal, a második (ektisztai) alak pedig úgy mutat a teremtett világra mint ami állandó, napjainkig meglevő. A szó nem jelent "teremtményt", az a ktiszma lenne.

A pasz jelentése "az egész..." vagy "minden egyes...", attól függően, hogy mire vonatkozik. Mivel itt nem az egyes teremtményekről, hanem a teremtett világról van szó, nyilvánvaló "az egész..." jelentés. A paszész ktiszeósz jelentése tehát "az egész teremtés", értsd: a teremtett világ.

A prótotokosz alapjelentése: elsőszülött, először született; a Biblia gyakran biológiai értelemben, ritkábban az elsőbbség, a rangbeli felsőbbség értelmében használja. Ez utóbbi jelentéssel Krisztus "az elsőszülött [jogaival rendelkezik] az egész teremtés fölött". Ezt a szóhasználatot a Biblia egésze igazolja. Például amikor Isten elsőszülöttséget ajándékoz Dávidnak, a királyok közötti rangjáról beszél (Zsolt 89:28 LXX), hiszen a családjában az utolsó fiú volt. Jákób megvehető jogi pozíciónak tartotta az elsőszülöttséget (1Móz 25:31 LXX, Zsid 12:16). Isten Izraelt mint népet a kiváltságai miatt nevezi elsőszülöttjének (2Móz 4:22 LXX; a Jer 31:9 LXX szerint viszont Efraimot).

6. A szövegkörnyezet

A szövegkörnyezet az Örökösről szól, aki mindennél előbb volt, minden felett van, mindenkit mindenben megelőz (1:17-18), és akiben van a hívők öröksége. A 16. vers szerint a világ en autó, azaz "őbenne" vagy "ővele" teremtetett, másrészt di’autú, azaz "általa", tehát ő maga volt a teremtés alanya, harmadrészt eisz auton, azaz "őrá nézve" (Károli, MBT) vagy "ővégette" (Csia), "beléje torkollóan" (Vida) lett teremtve. Az eisz auton-t egyes fordítások úgy értelmezik: "számára" vagy "érte" teremtetett minden, ti. hogy az övé legyen (Katolikus, Káldi, Békés-Dalos).

7. Amit a szöveg nem mond

Nem azt mondja, hogy Krisztust az egész teremtett világ hozta létre, hiszen a szövegkörnyezet éppen az ellenkezőjét állítja: Krisztus teremtett mindent (vö. Jn 1:3). Nem azt mondja, hogy Krisztus a Teremtő (ho ktisztész) elsőszülöttje, és így az első teremtmény lenne (ez ui. prótotokosz tú ktisztú lenne).

8. Értelmezésbeli lehetőségek

Az "egész teremtés elsőszülötte" kifejezés értelmezése a birtokos szerkezet értelmező felbontásától függ. Pusztán logikai szempontból több eset is lehetséges lenne:

Jézus az egész teremtett világnak az első szülötte. Ez logikailag is abszurdum, és a tágabb bibliai összefüggések szerint is lehetetlen.

Jézus az egész teremtési folyamatnak az első szülötte, az első teremtett lény. Ez azonban csak logikailag lehetséges, a tágabb bibliai összefüggések szerint azonban nem.

Jézus az elsőszülött (jogaival rendelkezik) az egész teremtés fölött. Ez az egyetlen logikai és biblikus lehetőség.

9. Tágabb bibliai összefüggések

A Biblia sehol sem nevezi Krisztust teremtettnek (ktisztheisz), teremtménynek (ktiszma) vagy első teremtménynek (prótoktiszma vagy prótoktiszisz). Konkrétan a teremtő (ktisztész) főnévvel sem illeti, de igenis kijelenti, hogy ő teremtett mindent, és nélküle semmi sem jött létre, ami lett (Jn 1:3, Kol 1:15-17). Mindebből logikusan következik, hogy nem tartozhat a teremtett, lett dolgok közé, tehát "első teremtmény" sem lehet. A Bibliában csak egy Teremtő van, maga Isten (1Móz 2:4-7, Csel 14:15), Isten pedig mindent saját maga teremtett a saját kezével (Neh 9:6, Ézs 44:24, 45:12, 48:13, Zsolt 95:5-6). A teremtés egyedül és közvetlenül Isten műve. Más kérdés, hogy Isten több, mint Atya: Fiú is, és amikor Isten teremtett, akkor az Atya, a Fiú és a Szentlélek teremtett.

10. Más helytelen fordítások és értelmezések

Nem elfogadható értelmezés "az egész teremtésben az elsőszülött" (Raffay, Csia). Még ugyanebben a gondolatmenetben, a 23. versben találunk olyan szöveget, amelyet így lehet fordítani: en paszé ktiszei = "az egész teremtésben [az ég alatt]". Ha Pál a 15. versben ugyanerre gondolt volna, akkor minden bizonnyal ott is ilyen egyértelműen (en ktiszei) fogalmazott volna. Ez a fordítás Krisztust a teremtmények közé sorolta volna, amit Raffay, az evangélikus püspök biztos sem hitt.

Az "elsőszülött a teremtmények közül / között" (MBT, Békés-Dalos, Soós) csak akkor lehetne elfogadható, ha a szöveg prótotokosz ek tón ktiszmatón lenne; ennek a szerkezetnek csak a 18. versben van nyelvészeti alapja (ek = ból, ből, közül), ahol Pál szerint Jézus az "elsőszülött a halottak közül" (prótotokosz ek tón nekrón).

A "minden teremtménynek előtte / teremtménynél előbb született" (Károli, Czeglédy, Ravasz és hasonlóan Buday) szintén elfogadhatatlan. A prótotokosz jelentései közül egyet kiválaszt ("először született"), a főnevet pedig időhatározóra és igére bontja fel. Ez önmagában még nem lenne megengedhetetlen, de a szövegkörnyezet alapján láthatjuk, hogy Pál nem Krisztus születésének időpontjáról beszél, hanem a kilétéről (Isten képmása), a szerepéről (teremtés) és a rangjáról (örökös).

Az "[Isten] elsőszülöttje az egész teremtés előtt" (Kecskeméthy) értelmezése is Károlit követi, megfogalmazása a régi óegyházi hitvallásokra emlékeztet ("született, de nem teremtetett"), de ugyanúgy figyelmen kívül hagyja Pál gondolatmenetét, aki nem Krisztus születésének az időpontjáról beszél.

A "minden teremtmény elsőszülött(j)e" (Masznyik, Káldi, SzIT, Vida) egyszerű értelme ("minden teremtménynek az elsőszülötte"?!) Krisztust a teremtmények első szülöttévé tenné, ilyesmit azonban valószínűleg soha senki sem hitt.

Minden teremtmény elsőszülötte: Gör. prototokosz = elsőszülött: itt a felsőbbrendűséget és az örökös preegzisztenciát jelenti, és nem azt, hogy első-teremtmény, mint azt néhány ariánus szekta tartja. Az Ószövetség szóhasználata tanulságos. Dávidot elsőszülöttnek nevezik a Zsolt 89:27-ben, de nem azért, mert szó szerint első gyermeke lett volna Jesszének (hiszen ő volt a legfiatalabb), hanem azért, hogy ezzel Izrael királyságának hatalmát érzékeltessék vele. Hasonlóképpen a Jer 31:9 Efraimra utal mint elsőszülöttre, holott Manassze volt időrendben az első (Ter 41:50-52). Izrael nemzetét Isten így hívta: „az én elsőszülött fiam” (Kiv 4:22). A zsidó rabbinikus írók pedig az Atyaistent nevezték Bekorah Shelolam-nak, ami pontosan ugyanazt jelenti, mint amit Szent Pál használt itt: minden teremtmény elsőszülötte. A prototokosz a Zsid 1:6-ban Jézus címeként szerepel. A kontextusban viszont Jézust Mindenhatóként (1:3), Isten dicsőségének kisugárzásaként (és képmásaként) (1:3), Teremtőként (1:10), imádandóként (1:6) van ábrázolva, és Istennek hívja az Atya (1:8). Ezek a sajátosságok csak Istenre vonatkozhatnak.

Példabeszédek 8,22-31: A teremtő bölcsesség

„Az Úr bírt engem útjai kezdetén, mielőtt valamit teremtett kezdettől. Öröktől fogva elrendeltettem és régóta, mielőtt a föld lett. Még nem voltak a mélységek, és én már fogantattam vala; még a vizek kútforrásai ki nem fakadtak; még a hegyek nagy tömegben meg nem állapodtak; a halmok előtt születtem én. Még a földet nem teremtette, és a folyóvizeket és a földkerekség sarkait. Mikor az egeket készité, jelen voltam; mikor bizonyos törvénnyel kerítést vont a mélységek körül, mikor az egeket ottfenn megerősíté, és megmérte a vizek kútjait, mikor a tengernek kimérte határát, és törvényt adott a vizeknek, hogy át ne menjenek határaikon; mikor a földnek alapokat vetett; ővele voltam, mindeneket elrendezvén, és gyönyörködtem naponkint, mulatván előtte minden időben, mulatván a föld kerekségén; és gyönyörűségem, az emberek fiaival lenni.”

Magyarázat:

Az isteni bölcseség ismét mint személy lép föl, hogy az embereket fölhíja követésére. A mi itt a bölcseségről mondatik, részint a teremtetlen isteni, részint a teremtett emberi, s az isteniben részt vevő bölcseségre illik, azért mind Krisztusra alkalmazható, ki a teremtetlen és teremtett bölcseséget személyében egyesitette; ez okból sz. Athanáz, naz. Gergely, Ágoston, Béda, s a többi egyházatyák és tanítók az alább mondottakat Krisztus Jézusról értik.

Isten birt engem létele kezdetén, azaz, öröktől fogva. E szavak jelentik, hogy az Atya mindenkor a Fiuban, a Fiu mindenkor az Atyában volt (sz. Jerom.). Erről legszebb s legteljesebb értelmezést ad a szeretett tanítvány, János 1,1. Kezdetben vala az Ige (a Bölcseség), és az Ige Istennél vala, és Isten vala az Ige. A héber befejezés, mely a fönebbi fordításban igy adatik „birt engem“, így is adható: „teremtett engem“ Igy fordítják a LXX. értelmezők, s e fordítás szerint, többen a sz. atyák közől, Jézusra vonatkozólag értelmezik ez igéket, a mennyiben ő, mint Isten fia, lelket, mely teremtetett, vőn fel, és megtestesűlt. Szerintük Jézus lelke minden teremtett lények mintaképe volt. S a mennyiben az ember átalán a teremtés koronája, minden teremtmények összes fogalma, egy kis világ: ennélfogva nemcsak az ős mintakép, az ember Jézus, hanem minden tökéletes ember többé kevésbbé nevezhető a teremtett dolgok előképének; és azért az egyház nem eshetik megrovás alá, midőn a 22–32. v. igéit a boldogságos Szűzre, a tisztaság és tökéletesség példányára alkalmazza.

---

A megszemélyesített bölcsesség fogalma (a Péld 14,1-ben a megszemélyesítés még csak pusztán irodalmi fogás) Izraelben a babiloni fogság után fejlődött ki, mikor a politeizmus már nem jelentett komoly veszélyt az egyisten-hitre. Míg Jób 29-ben és Bár 3,9-4,4-ben dologként, kívánatos értékként jelenik meg a bölcsesség, addig a Példabeszédek újabb keletű, első részében (1,20-33; 3,16-19; 8-9. fejezet) már személyként szerepel. Itt (8,22-31) maga beszéli el saját eredetét (22-26. vers) és tevékeny részvételét a teremtés művében (27-30. vers), valamint az emberek közt játszott szerepét, hogy ti. Istenhez vezesse őket (31.35-36. vers) Sirák fia ezt a tanítást majd továbbfejleszti: Sir 1,1-10 még Jóbra emlékeztet (Jób 28), de Sir 4,11-19; 14,20-15,10 és mindenekelőtt 24,1-9 már túllép a Péld 8-on. - De mindezekben a szövegekben, melyekben a Bölcsesség - más helyeken az Ige vagy a Lélek - személyes jelleget kap, nehéz megállapítani, mi a költői fogás, mi a vallási képzelet szülötte és mit kell új kinyilatkoztatásnak tartani. - Végül a Bölcs 7,22-8,1 azt a benyomást kelti, hogy a Bölcsességnek (a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása - 7,25) része van az isteni természetben, de az elvont kifejezéseket, melyekkel a szöveg leírja, éppúgy lehet Isten tulajdonságaira érteni, mint egy külön személyre. - Az Ószövetség-ben ily módon lefektetett tant az Újszövetség döntően tovább fejleszti azáltal, hogy Krisztus személyére alkalmazza. Jézust a bölcsességnek, Isten bölcsességének mondja (Mt 11,19, párh.: Lk 11,49; vö.: Mt 23,34-36; 1Kor 1,24-30). Miként a Bölcsesség, úgy Krisztus is részt vesz a világ teremtésében és fönntartásában (Kol 1,16-17). - Végül a János-evangélium előszava az Igét a teremtő Bölcsesség vonásaival ruházza fel, és Krisztust az egész János-evangélium úgy mutatja be, mint az Isten bölcsességét (Jn 6,35). Innét érthető, hogy a keresztény hagyomány Justinus óta Krisztust látta az ószövetségi Bölcsességben. - A liturgia a Péld 8,22-31-et Máriára alkalmazza, aki a megváltás művében együttműködött Fiával, miként a Bölcsesség - e szöveg szerint - munkatársa volt a Teremtőnek.

"teremtett": így fordítja a héber igét (qanani) a görög és szír szöveg (vö.: Sir 1,4.9; 24,8-9). Aquila, Symmachus és Theodotion nyomán Jeromos a Vulgátában szerzett-nek fordítja a szót, nyilván azzal a szándékkal, hogy elejét vegye az ariánusok félremagyarázásának, kik a Bölcsességgel azonosított Igét (Krisztust) teremtménynek tartották.

---

A Példabeszédek könyve 8. fejezetében van egy leírás a bölcsességről. Ezt a fejezetet előszeretettel alkalmazzák Jézusra, mintha egy prófécia lenne róla, vagy pedig egy leírás a személyéről.

Ezzel a Jézusra való alkalmazással azonban nekem van néhány probléma. Először is, a messiási utalások az Ószövetségben vagy teljesen egyértelműek (pl. Ézs 53), vagy ha nem is teljesen világosak, az Újszövetség egyértelműen Krisztusra vonatkoztatja őket (pl. ApCsel 2-ben Péter beszédében stb.). A Péld 8-at azonban sehol senki nem alkalmazta az Újszövetségben Jézusra, és Salamon sem utal rá, hogy többet kellene a fejezetbe belelátnunk a bölcsesség leírásánál. Épp ezért, bár szép párhuzamnak tűnik a Jézussal való azonosítás, a bibliai alapot mindenképp nélkülözi.

A másik probléma, hogy a Jézussal való párhuzamállítás tévtanításoknak jelenthet alapot. A 22-36-os verseket szokták leginkább Jézusra érteni, és valóban találhatunk hasonlóságokat. Azonban ez nem jogosít még fel a direkt és egyenes megfeleltetésre. A szakasz így kezdődik ugyanis: “Az ÚR [JHVH] útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. Az ősidőkben formált engem, kezdetben, a föld keletkezése előtt” (Péld 8:22-23, MBT). Ha megpróbáljuk ezt teljesen Jézusra alkalmazni, eljutunk oda, ahol az index fórumán az egyik JT érvelt: Jézus nem más, mint egy teremtett lény, Isten első teremtménye.

A 9. fejezetből kiderül, hogy miért hasonlít annyira a bölcsesség leírása Jézushoz (pl. aki a bölcsességet követi, az életet találja meg, és kegyelmet kap stb.). Itt ezt írja Salamon: “A bölcsesség kezdete az ÚRnak [JHVH-nak] félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet” (Péld 9:10, MBT). A bölcsesség megtalálása tehát nem más, mint Istent félni és megismerni. Az Újszövetségben ennek módja pedig a Jézusban való hit. Ezért olyan hasonló a bölcsesség leírása Jézus szerepéhez. A Biblia magyarázza a Bibliát elv alapján (nem pedig ‘a hagyomány magyarázza a Bibliát’) a bölcsesség itt nem Jézus, hanem ahogy Salamon beazonosította: egy olyan viselkedés, melyet az istenfélelem és az istenismeretre való törekvés jellemez.

Ugyanakkor érdekes (sőt, szomorú!) látni, hogy milyen teológiát képesek emberek építeni egy versre (ti. arra, hogy Jézusnak kezdete van). És teszik ezt egy olyan verssel, amely nem is róla szól. Azáltal pedig, hogy a keresztény írásmagyarázók is beállnak ebbe a sorba (Jézus = a bölcsesség a Példabeszédekben), csak a lovat adják a tévelygés alá.

A bölcsességnek a Példabeszédek könyvének 8. részében található megszemélyesítését egyes teológusok Krisztusra való utalásnak tekintik, s mint ilyet a Szentháromság ószövetségi bizonyítékaként tartják számon. Ugyanakkor tudjuk, hogy az ariánusok is előszeretettel használták ezt a szakaszt, mivel Krisztus teremtett voltát látták benne bizonyítottnak. A Péld 8 patrisztikus értelmezése valóban Jézusra érti a szöveget, az “alkotás” szót pedig “fölé helyez” értelemben használja. Athanasziosz különösen a 25. verssel védekezik, mely az alkotás szóval ellentétben a születést hozza, hasonlóan a Zsolt 110,3-hoz. Csia Lajos ugyanakkor a Szentlelket látja megjelenni ebben az igeszakaszban. Az igehely azonban problémás, egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy akár Jézusról akár a Szentlélekről lenne itt szó. A héber nyelv ismeri a nyelvtani nemeket. A Példabeszédekben a megszemélyesített, teremtett, nőnemű Bölcsesség beszél hozzánk. Ezt maga a szöveg is megerősíti. A Péld 7,4 szerint “mond a bölcsességnek: nővérem vagy te, az eszességet ismerősödnek nevezd.” “Én, a bölcsesség együtt lakom az okossággal.” (Péld 8,12). Nehéz elképzelni, hogy ebben a kontextusban hogyan lehetne a bölcsességet azonosítani Isten Fiával, hiszen akkor ugyanazon logika szerint ki lenne az eszesség, okosság? A Péld 9 szerint a Bölcsességnek lányai vannak, vajon őket kivel “azonosíthatjuk”? Ha más nem, ez mutatja, hogy itt valóban példabeszédről van szó, semmi többről. Sőt, ellenpárja is van a Bölcsességnek: a “balgaság fecsegő asszonya” a Péld 9,13-ban. Nem lehet tehát ebből az igéből Isten, vagy Szent Fia lényére következtetni, különösen más, világos igehelyekkel szemben.

11. Isten előre megmondta, hogy emberré lesz

Jézusból nem "utólag csináltak Istent", hanem már az Ószövetség is azt jövendölte, hogy Isten emberré lesz. Keresztelő János az ÚR számára készített utat. Ezt Isten először Ézsaiással (40:3) ígérte meg: "Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek!" Ki érkezik? Az Úr. Kinek kell egyenes ösvényt készíteni? Istenünknek (vö. Mt 3:3). Végül az utolsó számon tartott prófétával, Malakiással (3:1) is megígérte: "Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az ÚR, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! – mondja a Seregek Ura." (Mal 3:1 vö. Mt 11:10). Kinek a követe lesz János? Az Úré. Ki előtt egyengeti az utat? Az Úr előtt. Ki jön el templomába? Az Úr. Az Úr azonban Zakariással azt is előre megmondta, hogy mi fog történni vele a földön [pontos fordításban]: "...néznek majd rám, akit átszegeztek, és siratják őt, mint egyetlen fiút" (Zak 12:10 vö. Jn 19:37, Jel 1:7).

1. Jézus példátlan dolgokat tett

Rendkívüli, csodás jeleivel megmutatta, hogy uralkodik a természet erői (Mt 8:26-27, Lk 5:4-11), az anyag törvényei (Mt 14:19, Jn 2:1-11), a tér korlátai (Jn 4:46-54), a démoni hatalmak (Mt 8:16-17,28-32, Mk 1:27,34, Lk 4:35 vö. Kol 2:15), a betegségek (Mt 9:20-22, 32-33, 12:9-21, Lk 4:39-40, 5:12-15 stb.) és a halál (Mt 9:18.23-26, Lk 7:11-17, Jn 11:1-44) fölött. A prófétákkal ellentétben azonban "kenetét" (felhatalmazását) részben a tanítványaival is megosztotta, hogy azok is jeleket tegyenek "az ő nevében", tehát a tőle kapott küldetésként és az ő igazolásaként (Mt 10:1, Lk 10:17-19, Mk 9:38-40, 16:15-20). Mózes és Illés is tettek nagy csodákat, de ezek végső soron nem őket, hanem az Istent igazolták Izrael és a népek előtt. Jézus csodái azonban olyan "jelek", amelyek Jézusról tanúskodtak, arról, hogy ő az, akinek mondja magát, és hogy róla szóltak a messiási jövendölések.

12. Jézus nem hétköznapi csecsemő volt

Jézusnak nem volt emberi apja. Édesanyja, Mária szerint Istentől fogant (Lk 1:32,35 vö. 2:19,51). Keresztelő János anyja, Erzsébet a Szentlélek ihletésére úgy szólította Máriát, hogy "az én Uram anyja" (Lk 1:41-43), és nyilvánvalóan nem az anyósára gondolt, hanem Istenére vagy Messiására, ami – a fentiek alapján – ugyanaz. Férje, Zakariás azt jövendölte Keresztelő Jánosról, hogy "az Úr előtt" fog járni (Lk 1:76). Az Úr angyala is azt jövendölte Zakariásnak születendő fiáról, Jánosról: "Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével … hogy felkészült népet állítson az Úr elé." Egyértelmű volt, hogy ki érkezett meg közénk az első karácsonykor.

13. Jézus szerint ő már emberi élete előtt is létezett

Jézus maga utalt rá, hogy már születése előtt is létezett (Jn 6:62), hogy "nem evilágból" származik, hanem "fentről" jött (Jn 8:23), az Atyától (Jn 16:28). Kijelentette, hogy már Ábrahám előtt (Jn 8:56-58), sőt a világ kezdete előtt is létezett, dicsőségben az Atyánál (Jn 17:5).

14. Jézus közvetítőnek tartotta magát Isten és ember között

A jeruzsálemi Templom az Isten és ember közötti kapcsolat egyetlen földi helye volt, de Jézus szerint az ő személyében még a Templomnál is nagyobb volt jelen (Mt 12:6). Úgy tekintett magára, mint aki a látható és a láthatatlan világ között közvetít, mint aki Jákób lajtorjája (Jn 1:51 vö. 1Móz 28:12). Kijelentette, hogy az Atyához nem juthat senki, csak általa, mert ő az út (Jn 14:6). Tanítványai is így látták (ApCsel 4:12).

15. Jézus szerint Isten őbenne ismerhető meg, sőt látható

Jézus szerint senki sem ismeri az Atyát, csak ő, a Fiú (Mt 11:27, Jn 10:15), az Atyát csak általa lehet megismerni (Lk 10:22), és csak aki őt ismeri, az ismeri az Atyát (Jn 8:19). Nincs ember, aki az Atyát valaha is látta volna vagy láthatná (1Tim 6:16), Jézus mégis azt állította, hogy ő látta az Atyát (Jn 6:46, 1:18). Sőt, boldog az, aki őt láthatja (Lk 10:23), mert aki őt látja, látta az Atyát (Jn 14:9), hiszen ő az Atyában van, és az Atya őbenne (14:10).

16. Jézus a "Vagyok"

Kijelentette, hogy ő nem evilágból származik, és aki nem hiszi, hogy ő a "Vagyok", az a bűneiben hal meg (Jn 8:23-24), ahogy saját elárultatását is azzal az indokkal jövendöli meg, hogy amikor az megtörténik, tanítványai elhiggyék, ő a "Vagyok". Ez a kifejezés nem más, mint Isten ószövetségi önmegnevezése: "Vagyok, aki vagyok" / "A Vagyok" (2Móz 3:14, héber ehjeh, LXX görög egó eimi). Isten az Ézs 43:10-ben is így fogalmazza meg Izrael kiválasztásának célját: "...hogy tudjátok, és higgyétek, és megértsétek, hogy én vagyok [az] (héber aní hú, LXX görög egó eimi), előttem nem lett Isten, és utánam sem lesz". Jézus a Jn 8:24-ben és a 13:19-ben szó szerint ugyanezt mondja saját magáról ("hogy én vagyok [az]", hoti egó eimi). A Gecsemáné kertben a Jézust kereső katonák megkérdezték, hogy melyikük Jézus, és amikor ő megszólalt: "Én Vagyok [Az]" (egó eimi), azok hanyatt estek (Jn 18:5-6).

17. Jézus mint a Fiú, az Emberfia és az Isten Fia

A Biblia "istenfiaknak" (héber b'né Elohim) nevez angyalokat (Jób 38:7, Zsolt 36:9) és Isten "fiának" nevezi a zsidóságot kollektíve, mint egész népet (Hós 11:1). Ugyanakkor egy zsidó sem nevezhette Istent személyesen az ő saját apjának, mint aki magától Istentől származik, mert ezzel magát is Istenné tette volna (vö. Jn 10:33).

Jézus két sajátos kifejezéssel utalt önmagára: ő az "Isten Fia" és az "Ember Fia". A "… fia" szerkezet más nyelvekhez hasonlóan többnyire a héberben is rokoni viszonyt fejez ki (pl. Jóna fia, Simon), de sajátos héber nyelvtani jelenség is, amely nem rokonít, hanem minősít, például "az engedetlenség fiai" (Ef 2:2) azok, akik engedetlenek, ahogy a "halál fia" pedig halott.

Egyrészt tehát amikor Jézus "az Ember Fiának" vallotta magát (Mt 16:13), ez először is azt jelenti: "aki Ember". Másodszor, ez a kifejezés egy ószövetségi apokaliptikus látomás alakja, aki "a Hatalmas jobbján ül", és aki a földre visszatérve a népek királya lesz (Dán 7:13-14 vö. Mt 26:63-66, 25:31). A reakciókból ítélve Jézus kortársai pontosan értették, hogy az Ember Fia címmel Jézus milyen hatalmat igényel magának.

Másrészt Jézus "az Isten Fiának" is vallotta magát, ami azt jelenti: "aki Isten". Az Atyához való viszonyát tekintve ő Isten egyetlen Fia (Jn 3:16; "egyszülött" = egyetlen), ezért ő a Fiú (1Jn 1:3, 2:22-24, 3:17, 4:9,14, 5:12 stb.), akinek Isten személyesen a saját Atyja (Mt 11:27, Lk 10:22, Jn 10:32-38), aki által az Atya tanít és cselekszik (Jn 14:10-11). Mint mondta: "minden, ami az Atyáé, az enyém" (Jn 16:15), hiszen "én és az Atya egy vagyunk" (Jn 10:30). Jézus önmagáról tett kijelentéseit a zsidók azért értették úgy, hogy "ember létére Istenné teszi magát" (Jn 10:33), mert a szavait ószövetségi és héber füllel nem is lehetett másként érteni.

Megjegyzendő, hogy az Újszövetség szerint a hívők is "Isten fiai" (Gal 3:27), de míg A Fiú eleve, örökké, saját természete szerint Isten, a hívők az ő isteni természetének – jellemben, halhatatlanságban, dicsőségben – csak a részeseivé válnak az Isten kegyelméből (2Pt 1:4, 2Kor 3:18, 1Jn 3:2, 1Kor 15:53-54).

18. Tanítványai is hitték, hogy benne Isten lett emberré

Ő az "egyszülött Isten" (monogenész = egyszülött, azaz egyetlen, Jn 1:18), aki "Istennél" volt és "Isten" volt (Jn 1:1-2), aki "Isten formájában" volt (morphé = az alak, amelyről valaki felismerhető) és "Istennel egyenlő" volt (Fil 2:6, iszosz = egyenlő, mint a mérleg két karja). Előbb létezett mindennél, minden általa lett teremtve, és minden általa áll fenn (Jn 1:3, Zsid 1:3, Kol 1:16-17), tehát Teremtő és Megtartó (vö. Ézs 44:24, 45:12).

Mégis "testté lett" (Jn 1:14, 1Tim 3:16), mindenben az "emberekhez hasonlóvá" lett (Fil 2:7, Zsid 2:14). Közben nem adta fel Isten voltát, hanem felvette emberségünket, ezzel önmagát mintegy "megüresítve" (Fil 2:7) ideiglenesen lemondott például dicsőségének állandó sugárzásáról (Mt 17:1-8) és mindentudásáról (Mt 24:36). Tanítványai a feltámadása után "az Istenükre és az Urukra" ismertek benne (Jn 20:28), és később így is írtak róla (Jn 1:1,18, Róm 9:5, Ef 5:5, Tit 2:13, Zsid 1:3, 1Jn 5:20).

A Jézusban megjelent Fiú a láthatatlan Isten látható "képe" (eikón = látható kép, Kol 1:15, 2Kor 4:4), az Isten lényének (hüposztaszisz) a "képmása" (kharaktér = bevésés, lenyomat; mint pénzen a kép), és az Isten dicsőségének a "kisugárzása" (apaugaszma, Zsid 1:3), ezért Isten dicsőségének ismerete a hívő számára Krisztus "arcán" (proszópon, 2Kor 4:6) ragyog fel. Őbenne valóban "velünk [van] az Isten" (met'hémón ho theosz, Mt 1:23).

19. Mindezt a teljes Biblia összefüggései igazolják

Az Úr Isten, Jahve Elohim mindenütt jelenlevő szellemi lény (Zsolt 139, Jn 4:20-26, ApCsel 17:28). Jézusban mégis maga az Úr, az "Első és Utolsó", azaz Egyetlen Isten halt kínhalált megváltásunkért (Ézs 44:6 vö. Jel 1:8, 22:13 és 1:17-18, 2:8), tehát Isten valóban "a saját vérével" váltotta meg egyházát (ApCsel 20:28).

Ezért Jézus a mi "nagy Istenünk és üdvözítőnk" (Tit 2:13 vö. 3:4-6), és ahogy "nincs más üdvözítő", csak Jahve (Ézs 43:11), úgy "nincs üdvösség más névben" (azaz másban), mint Jézusban (ApCsel 4:12), akinek a neve azt jelenti: "Jahve az üdvösség" vagy "Jahve üdvözít". Egyedül az Úr "nevére", azaz előtte hajol meg minden térd (Ézs 45:23), és Jézusnak ez a "minden név fölött való név" (ti. a Legnagyobb Név: JHVH) adatott, hogy előtte hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és a föld alatt, elismerve, hogy Jézus Krisztus Úr (Fil 2:6-11, Róm 14:11 vö. Jn 20:28). Az ószövetségi ígéret (Jóel 3:1-5) is úgy szólt, hogy Isten kiönti a Lelkét; ezt a Messiás tette meg (ApCsel 2:7 vö. Jn 14:16-17, 16:7), akinek a feladata a Szentlélekkel keresztelés (Mk 1:8, ApCsel 1:8, 2:4).

2. Jézus példátlan tekintéllyel és tekintélyigénnyel lépett fel

Nincs ember vagy (ark)angyal, aki joggal követelhetett volna magának olyan tekintélyt, amilyet Jézus követelt magának. Azt állította, hogy az Atya az ő kezébe adta a végső ítéletet (Jn 5:22,27), és hogy az emberek az alapján fognak megítéltetni, hogy elfogadják-e az ő tanítását (Jn 12:48-50). Azt hirdette, hogy aki benne bízik, az nem megy ítéletre, hanem már most átment a halálból az életbe (Jn 5:24). Kijelentette, hogy ő itt és most, még ebben az életben képes megszabadítani embereket a bűn rabságából (Jn 8:34,36). Egyeseknek megbocsátotta a bűneit, pedig ezt egyedül Isten teheti meg (Lk 5:19-26, 7:36-50, Jn 8:1-11). Egy embernek a másik ember elleni bűnét ugyanis csak a sértett fél bocsáthatja meg; mivel azonban minden ember elleni bűn egyúttal Isten elleni bűn is (1Móz 39:9, Lk 15:21), Isten a maga részéről azt a bűnt is megbocsáthatja, amiért a vétkes már nem tudott bocsánatot kérni, vagy a sértett nem akart megbocsátani. (Ezzel összefüggésben tanította azt, hogy aki nem bocsát meg másoknak, annak Isten sem bocsát meg, Mt 6:14-15). Tudni kell, hogy akkoriban még működött a Templomban az állatáldozati rendszer, az isteni bűnbocsánat elnyerésének egyetlen, törvény szerint járható útja (Zsid 10:1-10).

Jézus szerint azonban őbenne még "a Templomnál is nagyobb" volt jelen (Mt 12:6), Ábrahám is előre látta "az ő napjait" (Jn 8:56-58), és a próféták és a királyok is őt szerették volna látni (Lk 10:23-24). Azt állította, hogy csak ő látta az Atyát (Jn 6:46), és aki őt látja, az látta az Atyát (Jn 14:8-10 vö. 1:18), és csak aki őt ismeri, az ismerheti meg az Atyát (Jn 8:19). Kijelentette, hogy őt is úgy kell tisztelni, mint az Atyát (Jn 5:23). Elfogadta emberek imádatát (Mt 4:10 vö. Jn 9:38, Mt 28:9, Lk 24:52), pedig az imádat csak Istennek jár, azt nem fogadhatja el sem ember (ApCsel 10:25-26), sem angyal (Jel 19:10). Sőt, kijelentette, hogy hozzá lehet imádkozni, mert aki majd az ő nevében őtőle kér valamit, azt ő megadja neki (Jn 14:14 vö. ApCsel 7:59).

Jézus nem egyszerűen beszélt az Istenhez vezető útról, az igazságról és az életről, a feltámadásról, a helyes erkölcsről és gyümölcsöző szolgálatról – ezeket mind saját magával azonosította ("Én vagyok..." mondások). Ő az Atyához vezető út, a való igazság és az élet (Jn 14:6), az egész világ számára ő maga a világosság, azaz a helyes erkölcsi mérce (Jn 8:12, 9:39-41), nélküle nem lehet gyümölcsöző módon szolgálni Istent (Jn 15:1-8), és aki benne bízik, annak örök élete van, mert azt ő fogja feltámasztani, aki maga a feltámadás és az élet (Jn 5:21, 6:40, 11:25-26).

3. Az adopcianizmus és az arianizmus

Ezek az irányzatok az előbbiekkel szemben látják a helyettes váltság szükségességét, de az egész üdvösséget egy felmagasztalt embernek (adopcianizmus) vagy egy félisteni-angyali lénynek tulajdonítják (arianizmus). "Üdvözítőjük" tehát teremtmény, akinek azonban szerintük is bűntelennek kell lennie, hogy mások helyett bűnhődhessen.

Ami az emberi megváltó elképzelését illeti, egy ember elvben képviselhetné az emberiséget. Ezen túl azonban egy olyan feltételnek sem tudna megfelelni, amely a Biblia szerint a megváltótól elvárható.

• Az emberek megváltójának például bűntelennek kell lennie, olyannak, ki maga nem szorul megváltásra. Nincs azonban ember, aki ne vétkezne (Róm 3:23, 5:12), és az ember egyetlen vétkével is az egész törvény ellen vét (Jak 2:10). És mivel Istennek senki sem adhat váltságot önmagáért (Zsolt 49:8, Zsid 5:1-3, 9:7), logikus, hogy másokért sem.

• Ha a megváltót az különböztetné meg a megváltandóktól, hogy a kivételes kenete vagy istentudata által bűntelen tud maradni, akkor kérdés, hogy Isten miért nem adja meg ezt mindenkinek? Ha azért nem, mert ennek a feltétele a kivételes életszentség, akkor meg az a kérdés, hogy azt hogyan érhetné el ezt bárki is kivételes kenet vagy istentudat nélkül?

Ami a félisteni-angyali megváltó elképzelését illeti, a Biblia említ emberi formában megjelenő angyalokat. Angyali lény azonban emberfeletti hatalom birtokosaként sem maga Isten, és embernek tűnve sem ember, az emberiségnek nem része.

• Az ariánus modell szerint a megváltóban az emberi lélek helyét egy "tökéletes" félisteni-angyali lélek foglalta el, emberi része csak testruha volt. Jehova tanúinál is Isten Mihály arkangyal "életét" helyezte Mária méhébe, hogy "tökéletes ember" jöjjön létre. A tökéletesség (bűntelenség) e rendszerekben azt van hivatva biztosítani, hogy a megváltó Isten számára elfogadható engesztelő áldozat lehessen.

• Egy részben angyali, ezért nem teljesen emberi lény azonban hiába bűntelen, nem képviselheti az emberiséget. Ehhez bűntelennek és teljesen embernek is kell lennie. Ez azonban – a fentiek alapján – csak úgy történhet meg, hogy nem csupán ember, hanem annál több. Ez a "többlet" viszont nem lehet egy másik, nem emberi teremtmény vagy annak egy része (egy angyal vagy annak elméje, lelke, életereje), mert ettől még ez a lény ugyanúgy kívülálló marad, akinek semmi köze az ember és az Isten közötti drámához.

Krisztus embersége és istensége azonban egyaránt valóságos és teljes volt, mert – és ezt nagyon fontos meglátni – egyik sem lényének egy-egy "része" volt, hanem lényének két természete. Egyszerre és teljesen Isten és ember, ezért valóban közvetíthet Isten és ember között. Isten pedig, aki a teljes emberségünket magára vette, ezért a teljes emberségünket képes helyreállítani, sőt saját isteni természetének részesévé tenni. Ez az, amit a protestáns teológia "megdicsőülésnek", az ortodox teológia pedig "átistenülésnek" hív.

A Biblia szerint tehát az emberiség megváltójának egyfelől szükségszerűen embernek kell lennie (Róm 5:15,18-19, 1Kor 15:21-22, 1Tim 2:5-6). Miért? Mert ha nem lenne teljesen és valóságosan ember, akkor nem lehetne az emberiség jogos képviselője, és mert akkor helyette egy kívülálló harmadiknak kellene kiengesztelnie Istent, ami azonban etikailag elfogadhatatlan. Ha ugyanis Krisztusban nem Isten, a Fiú lett volna emberré, akkor a bűnök bocsánatáért a köszönet nem az Atyát, hanem ezt a harmadik kívülállót (embert, angyalt vagy angyalembert) illetné. Eben az esetben azonban

• az Atya igazságtalan lenne, ha egy ártatlan kívülálló rovására, és nem a saját kárára venne magának elégtételt (ha elengedjük más tartozását, az a mi kárunk marad),

• vagy erkölcsileg tehetetlen, ha az ártatlan kívülálló magától jelentkezett volna "megoldani Isten problémáját" (a konfliktus feloldására a sértett és a vétkes között van szükség),

• vagy mindkettő: igazságtalan és erkölcsileg tehetetlen despota lenne, ha az ártatlan kívülállót annak akarata ellenére jelölte volna ki a feladatra.

A Biblia szerint az emberiség megváltójának Istennek is kell lennie (Jn 1:1,29, 1Kor 2:8, 5:7, 15:45,47). Miért? Mert ha nem lenne Isten is, akkor nem lenne képes teljesen megmenteni a benne bízókat.

• Hogyan lett volna képes egy teremtmény elviselni Istennek az egész világ bűne által kiváltott haragját és bosszúját? Jézus ugyanis ezt tette (Ézs 53:2-10, Jn 1:29, 1Pt 2:24, 2Kor 5:21).

• Hogyan lenne képes egy teremtmény egyszerre a világon minden hívő életére, tettére, szavára és gondolatára odafigyelni, és szükség szerint mindentudó emlékezettel, bölcsességgel, teljhatalommal cselekedni? Jézus pedig ezt teszi: tanítványaival van minden nap a világ végéig, akárhol is járnak (Mt 28:20).

Valóban neki adatott (vissza) minden hatalom a mennyen és a földön (Mt 28:18, Ef 1:20-23, Fil 2:6,9-11). A mindenütt jelenvalóság, a mindentudás és a mindenhatóság azonban kizárólag Isten képessége. Teremtmény (ember, angyal) egyszerre csak egy helyen tud lenni, nem tudhat mindent, és a hatalma is korlátolt. Ezért teremtmény egyszerűen képtelen lenne bibliai értelemben véve megmenteni a benne hívőket.

Kedves Kérdező:

Nézzük csak a kérdésed elejét:

"Ez itt két undorító tévtanításnak(a Szentháromság tagadása, Jézus Istenségének a tagadása) a cáfolata, amit a jehovások terjesztenk"

...és végét:

"Egyébként miért van az, hogy még mindíg csak tereled a szót, és nem reagálsz arra, amire kértem, hogy reagálj. Konkrétan, hogyan magyarázzátok az igeverseket, amiket kigyüjtöttem itt nektek?"

Tök olyan, mintha itt ugráltatni akarnál bunkó módon meg lenézően, pedig válaszoltam már. 10 perc után én is leléptem volna tőled ha látom hogy nincs értelme beszélgetni veled.

A 10:37-es választ én írtam, és annak a végén érthetően és logikusan próbáltam érvelni a képviselős példázattal és a katonatiszt történetével. Így válaszolva a kérdésedre a felsorolt verseiddel kapcsolatban. Vagy nem volt érthető, vagy el sem olvastad. Sajnos a legtöbb Bibliafordításban a JHVH-t is Úrnak fordították (lsd: Református Biblia magyarázó jegyzetekkel 2Mózes 3:13-15-höz tartozó lábjegyzet), így ez bezavarhat és hát persze hogy a háromságtanítást támasztja alá.

Egyébként a Reformátusok is háromsághívők, mégis, a [link] címen található online Bibliában a Példabeszédek 8:22-höz tartozó kereszthivatkozások a Kolosszé 1:15,17-re mutatnak, ahol Jézusról van szó, mint a teremtés kezdete. Próbáltam különböző Biblafordításokból érvelni nehogy azt mondja nekem bárki hogy én forgatom ki a verseket.

Erre mit kapok? Több oldalas ellenvetéseket, hogy azokat a Bibliaverseket nem úgy kell értelmezni. Hát akkor minek írjak/ írjunk ide egyáltalán?

De hadd segítsek egy kicsit: Ha egyszer Jézus az Isten FIA, akkor semmilyen más egyház vagy emberi gondolkodás több millió oldalas érvelése után sem fogom azt hinni, hogy az Isten Fia az maga az Isten, amikor ez egy egyszerű és közérthető hasonlat ami a természetben is megfigyelhető és Isten és Jézus egymás közötti mélységes kapcsolatára utal. Ők szellemi lények, náluk nincsen párkapcsolat, és Jézus mint első teremtmény minden más teremtés létrejöttében közreműködött (Kol 1:16).

Hihetetlen, hogy a teológiai iskola meg a hagyományokhoz való ragaszkodás, vagy nem tudom mi, ennyire megzavar titeket!

Ezért nincs értelme itt válaszolni semmire. Magam is tök hülye vagyok hogy beszálltam ebbe.

Kedves kédező, süt belőled az utálat. Ez nem méltó egy istenfélő emberhez.

SZERINTEM, aki jómagam nem keresztény vagyok. De látom, te engem alapból lepontoztál.

Második.