Arius püspök tanításairól, igaz ez? (lent)
Arius Libiában született. Nagy szorgalom által szép ismeretekre tett szert, különösen fegyelmezett észjárása és ékesszólása által tünt ki. Kortársai igen komoly és szigorú jelleműnek mondják ámbár nagy lágysággal irt művei az ellenkezőről tanuskodnak. A hiúság- és dicsvágytól pedig éppen nem volt ment. Szt. Péter alexandriai püspök már ifjú korában felvette őt az alsóbbrendü egyházi személyzet sorába de mert nemsokára Meletiushoz pártolt, az egyház közösségéből kizárta. Idővel ugyan ismét visszafogadta őt Péter az egyház kebelébe és alszerpappá szentelte, de ismét kiközösítette, mert Meletiust védte. Csak Péter utódja Achilles vette ismét vissza az egyházba és 312-ben áldozópappá szentelte. 313-ban Alexandriában a Baukalisnak nevezett egyház önálló vezetését bizták rá és kevésbe mult, hogy a nemsokára elhalt Achilles utódjává nem választatott. Azonban Sándor lett püspökké, mire Arius a 317. év körül boszúból v. sértett hiúságból élére állott azon mozgalomnak, mely az egyházat keleten és nyugaton hosszú ideig tartó siralmas helyzetbe döntötté. Sándor püspök t. i, Sokratés szerint (Hist. eccl. I. 5.) papjai; jelenlétében talán nem eléggé határozott kifejezésekkel szólott a Szentháromság tanáról. Arius Sándort igazságtalanúl szabelliánizmussal vádolván, hirdetni kezdette saját tanát, melynek főpontjai a következők: Az isten sokkal fönségesebb, semhogy a világot közvetetlenűl alkotta volna és vele közvetetlen érintkezésben állna; másrészt meg az isten közvetetten működését maga a teremtés sem viselheti el. Ha tehát az isten e világot alkotta, szüksége volt egy közvetítő lényre, mintegy eszközre a teremtésnél, és ez a közvetítő lény Arius szerint az ige (ldgoz) vagyis a Fiu, kinek lényege ennélfogva nem egyenlő az Apával, hanem attól egészen különböző, mert különben ő sem hozhatta volna létre a világot.»
E mondatban mint egy dióhéjban Arius egész tana benne van. Tehát Arius szerint az isten fia (az Ige) nincsen öröktől fogva, nem ugyanazon lényegű az Atyával, hanem az isten teremtménye, az Atya mindenható akarata által a semmiből jött létre; az első és legnemesebb teremtmény, mely által aztán a világ teremtetett; ezen isten és a világ között létező középvaló idővel Jézussal az emberrel egyesült; Jézus tehát nem valóságos isten, de szabad akaratának helyes használata által oly tökéletességre emelkedett, hogy az isten őt fiául fogadta, istenné lett, és most joggal istenként imádtatik. Arius e tévtanának vallási momentuma igen nagy volt. mert Krisztus istenségét tagadta, és ezzel egyszersmind a keresztény vallás isteni mivoltát is. Sándor püspök hiába szólította fel 320-ban barátságos leveleiben Ariust tévtanának elhagyására. Mert ez nemcsak nem engedelmeskedett, hanem ellenkezőleg több püspökhöz irásba foglalt hitvallást küldött és kéré őket, hogy helyeslésük esetére, pártolják ügyét Sándor püspöknél. Fs valóban rövid idő alatt számtalan pártolóra és barátra akadt, kik között legbefolyásosabb volt a nikomédiai püspök Eusebius, ki mint az akkori székesvárosnak püspöke Konstantin császárra és annak nővérére Konstanciára nagy befolyást gyakorolt és több püspök előtt nagy tekintéllyel birt. Arius oldalán állottak még caesareai Eusebius, a híres egyháztörténetíró, Paulin tirusi, Athanáz anazarbei, Patrophilos szkithopolisi püspökök stb. Miután Sándor békés törekvései Arius megrögzött makacsságán hajótörést szenvedtek, Sándor 321-ben Alexandriában zsinatot tartott, melyen Egyiptom- és Libiából közel száz püspök megjelenvén, Ariust követőivel együtt az egyházból kiközösítették, tanait pedig mint eretnekséget egyhangúlag kárhoztatták.De Arius a zsinat határozatalt semmibe sem véve, mindent elkövetett. hogy tévtanai minél jobban terjedjenek. Püspöke által Alexandriából kiűzetve, A. Palesztinába ment és onnan hatalmas pártfogójához, nikomédiai Eusebiushoz levelet intézett, melyben püspöke ellen élesen kikelvén, tanát védelmezi. Valószinűleg ezen levél miatt Eusebius által meghivatván, Nikomédiába. ment, ahol a Sándorhoz intézett levelében tévtanait bővebben kifejté. Itt irta meg főmunkáját is, melynek cime: Thalia vagyis vendégség, melyből csak egyes töredékek találhatók fel Athanáznál (Orat. I. contra Arianos c. 5., 6., 10.). Nagy Konstantin császár az ügyet eleinte csak jelentéktelen teologiai vitatkozásnak tekintette és. mindkét félt megdorgálván, hallgatást parancsolt nekik. De mivel ez mit sem használt, sőt ellenkezőleg a zavar napról-napra nagyobb lett, Konstantin, hogy a vallási viszálkodást megszüntesse, egyetértve I. szt. Szilveszter pápával, 325-ben Niceába az első egyetemes zsinatot egybehivta, hogy az apostolok által hagyományozott tan világosan és határozottan kimondassék.
A püspökök egyhangulag tanuságot tettek az apostoli, községeikben állandóan megőrzött tanról, hogy Krisztus Jézus valóságos isten, egylényegű (dmoousiz consubstantialis) az Atya-istennel és ezen tant az uj tévely ellenében hitvallásban mondották ki, mely niceai hitv.-nak neveztetik. Ariust, ki számüzetéséből Alexandriába már előbb visszatért és a niceai zsinaton is részt vett, a császár a hasonló gondolkozású Theonas marmarikai és Secundus ptolemaisi püspökökkel Illiriába zámkivetette. Hasonló sors érte három hónap mulva a zsinat határozatainak ellene szegűlő Eusebius nikomédiai és Theognis niceai püspököket. Ez az első fázisa az Árius által az egyházban okozott zavaroknak. Ezentúl a főszerepet Athanáz viszi, ki még mint szerpap a niceai zsinaton magát különösen kitüntette, és aki Sándor halála után 326-ban alexandriai érsekké választatván, a katolikus tanok leghatalmasabb védője volt. De Arius hívei arról igyekezték a császárt meggyőzni, hogy ők a niceai határozatot elfogadják és csupán a «dmoousiz» szót vetik el, mivel az a Szentirásban nem fordul elő. S valóban sikerült is nekik a császárt annyira tévutra vezetni, hogy ez A.-nak és a számkivetett püspököknek, kik kétértelmü hitvallásban azon valótlan nyilatkozatot tették, hogy a niceai határozattal egyetértenek, a visszatérést megengedte. Az udvar által kegyelt ariánusok, kik a főszereplő nikomédiai Eusebiustól eusebiusiaknak is neveztettek, most mindenképen azon voltak, hogy az igazhitü püspököket székeiktől elmozdítván, helyükbe Árius-pártiakat tegyenek. Igy történt, hogy 330-ban Eusthatiust, Antiochia jeles főpapját, püspöki székétől megfosztották. Rövid idő alatt több püspököt tettek le és helyükbe Árius-pártiakat léptettek. Ebből természetesen sok községben forrongások támadtak, de az ariánusok nem riadtak vissza elkezdett pályájok folytatásától. Most Athanázt tüzték ki boszujuk áldozatául és a meletiusiakkal szövetkezve, különféle gyanusítások- és alaptalan vádakkal léptek fel ellene a császár előtt, mig végre 335-ben a tirusi álzsinaton püspöki székétől megfosztották; vádlói voltak egyuttal bírái is. A tévutra vezetett császár Trierbe (Galliában) száműzte; hasonló sors érte az ancyrai Marcellust is.
Bocs,hogy egy kicsit hosszú lett de így legalább nagyjából meg lehet érteni a történteket.
Mi a véleményetek eről?
Az i. sz. második századnak körülbelül a felétől a végéig terjedő időszakban tűntek fel azok a papok, akiket ma hitvédőknek hívunk. Ők azért írtak, hogy megvédjék a keresztényiséget az akkori korszak római világában uralkodó ellenséges filozófiáktól. Munkásságuk az Apostoli Atyák írási idejének a végére, és az azt követő időszakra tehető.
A görögül író hitvédők közé tartozik Jusztin vértanú, Tatian, Athenegoras, Teofilus és Alexandriai Kelemen. Tertullianus latinul író hitvédő volt. Vajon tanították ők napjaink modern kereszténységének a Háromságát — azt a tant, mely szerint Isten három egyenrangú személyből (Atya, Fiú és Szent Szellem) álló istenség, mindhárom igaz Isten, még sincs három Isten, csak egy Isten?
„A Fiú alsóbbrendű”
Dr. H. R. Boer az A Short History of the Early Church című könyvében ezt a magyarázatot fűzi a hitvédők tanításának témájához:
„Jusztin [vértanú] azt tanította, hogy a világ megteremtése előtt Isten egyedül volt, és hogy ott nem volt Fiú . . . Amikor Isten a világ megteremtésére vágyott . . . létrehozott egy másik isteni lényt, hogy megteremtse számára a világot. Ezt az isteni lényt . . . Fiúnak hívták, mert ő született; Logosznak hívták, mert Isten Értelméből vagy Elméjéből lett . . .
Jusztin és a többi hitvédő tehát azt tanította, hogy a Fiú teremtmény. Magasrangú teremtmény, elég hatalmas teremtmény ahhoz, hogy megteremtse a világot, de ennek ellenére teremtmény. A teológiában a Fiúnak az Atyához fűződő ezen kapcsolatát alárendeltség-nek nevezik. A Fiú alsóbbrendű, azaz másodlagos, függőségben lévő, és az Atya által létrehozott személy. A hitvédők az alsóbbrendűség elvének a hívei voltak.” (Harry R. Boer: A Short History of the Early Church, 1976, 110. o.)
Dr. Martin Werner a The Formation of Christian Dogma című könyvben ezt mondja a Fiú és az Isten közötti kapcsolat legkorábbi értelmezéséről:
„Ezt a kapcsolatot egyértelműen ’alárendeltség’-nek fogták fel, azaz az alárendeltségnek abban az értelmében, hogy Krisztus alárendeltje Istennek. Bárhol is vesszük szemügyre az Új Testamentumban Jézus kapcsolatát Istennel, az Atyával . . . ez a kapcsolat határozottan alárendeltségi kapcsolatként fogalmazódik meg és akként mutatkozik. Az Új Testamentumban az alsóbbrendűség elvét valló legmeghatározóbb egyéniség — a három úgynevezett szinoptikus evangéliumíró feljegyzése szerint — maga Jézus volt . . . Ez az eredeti nézet szilárdan és kétségbevonhatatlanul képes volt hosszú ideig tartani magát. ’A niceai zsinat előtti időkben minden tekintélyes teológus azt a nézetet képviselte, hogy a Logosz alárendeltségben van az Istennel.’” (Martin Werner: The Formation of Christian Dogma, 1957, 125. o.)
Ezzel egybehangzóan R. P. C. Hanson a The Search for the Christian Doctrine of God című könyvben megállapítja:
„Az ariánus vita kirobbanása előtt (a negyedik században) nem volt olyan teológus a keleti vagy a nyugati egyházban, aki valamilyen értelemben ne tekintette volna a Fiút alsóbbrendűnek az Atyánál.” (R. P. C. Hanson: The Search for the Christian Doctrine of God, 1988, 64. o.)
Dr. Alvan Lamson a The Church of the First Three Centuries című könyvben ezt a bizonyságot fűzi hozzá a niceai zsinat (i. sz. 325) előtt élt egyházi tekintélyek tanításához:
„A niceai zsinat előtt élt Atyák általában, ha nem is egységesen, de támogatták a Fiú alsóbbrendűségét . . . Az a tény, hogy ők a Fiút az Atyától különálló lénynek tekintették, abból a körülményből is nyilvánvaló, hogy nyíltan hirdették a Fiú alárendeltségét . . . Különállónak és alsóbbrendűnek tekintették őt.” (Alvan Lamson: The Church of the First Three Centuries, 1869, 70—71. o.)
Robert M. Grant a Gods and the One God című könyvben hasonlóképpen a következőket mondja a hitvédőkről:
„A krisztusi tan védőiratai, mint amilyen az Új Testamentum is, lényegét tekintve az alsóbbrendűség elvét vallják. A Fiú mindig alárendeltségben van az Atyával, aki az Egyetlen Isten az Ó Testamentumban . . . Ami megtalálható ezeknél a korai szerzőknél, nos az nem a Háromság tana . . . Nicea előtt, a keresztény teológusok csaknem egyetemesen az alsóbbrendűség elvét vallották.” (Robert M. Grant: Gods and the One God, 1986, 109., 156., 160. o.)
A kereszténység Háromsága azt tanítja, hogy a Fiú egyenlő Istennel, az Atyával örökkévalóságban, hatalomban, tisztségben és bölcsességben. A hitvédők azonban azt mondták, hogy a Fiú nem egyenlő Istennel, az Atyával. Alsóbbrendűnek tekintették a Fiút. Ez pedig nem a háromságtan tanítása.
Az első századi tanítás visszatükröződése
A hitvédők és más korai egyházatyák nagymértékben azt tükrözték vissza, amit az első századi keresztények tanítottak az Atya és a Fiú kapcsolatáról. Figyeld meg, hogyan jut ez kifejezésre a The Formation of Christian Dogma című könyvben:
„A korai keresztény korban nem volt jele semmilyen háromságelvű problémának vagy vitának, ami viszont a későbbiekben erőteljes nézetkülönbséget eredményezett az egyházban. Ennek oka kétségtelenül az a tény, hogy a korai keresztények számára Krisztus . . . a magasságos, angyalokból álló égi világ lénye volt, aki teremtve lett, és akit Isten arra a feladatra választott ki, hogy az idők végén létrehozza . . . az Isten Királyságát.” (The Formation of Christian Dogma, 122., 125. o.)
Tovább vizsgálva a korai egyházatyák tanítását a The International Standard Bible Encyclopedia elismeri:
„Az egyház legkorábbi gondolkodásában az az irányzat figyelhető meg, hogy amikor Istennek, az Atyának a létezéséről beszélnek, elsősorban nem úgy beszélnek róla, mint aki Jézus Krisztus Atyja, hanem mint aki minden lét forrása. Ezért Isten, az Atya a legkiválóbb Isten. Olyan jelzők vonatkoznak rá, mint akinek nem volt kezdete, halhatatlan, változhatatlan, szavakkal ki nem fejezhető, láthatatlan, nem teremtés útján létező. Ő az, aki a semmiből mindent létrehozott, beleértve a teremtéshez felhasznált anyagot is . . .
Ez azt sugallja, hogy tulajdonképpen egyedül az Atya az Isten, és a Fiú, valamint a Szellem csak másodlagosan azok. Úgy tűnik, számos korai nézet támogatja ezt.” (The International Standard Bible Encyclopedia, 1982, 2. kötet, 513. o.)
Noha ez az enciklopédia a továbbiakban lekicsinyli ezeket az igazságokat és azt állítja, hogy a Háromság tana elfogadott volt a korai időszakban, a tények cáfolják ezt az állítást. Vedd figyelembe John Henry Newman bíboros, híres katolikus teológus szavait:
„Ismerjük el, hogy a tantételek egész körforgását — melynek az Úr a tárgya — a korai egyház következetesen és egységesen vallotta . . . Egészen más a helyzet azonban a Háromság katolikus tanával kapcsolatban. Nem értem, milyen értelemben mondható el, hogy egyetértés létezett a korai [egyházi tekintélyek] állásfoglalása között . . .
Annak a korai időszaknak a hitvallása egyáltalán nem tesz említést . . . a [Háromságról]. Valóban megemlítenek egy Hármast; de ebben a tantételben semmi olyan titokzatosság nincs, hogy a Három Egy, hogy Ők egyenrangúak, egyformán örökkévalók, mindhárman teremtés nélkül léteznek, mindhárman mindenhatók, mindhárman határtalanok, ilyen állítás nem található ebben a Hármasról szóló tantételben, és soha nem is lehetne kikövetkeztetni belőle.” (John Henry Cardinal Newman: An Essay on the Development of Christian Doctrine, Hatodik kiadás, 1989, 14—18. o.)
Én úgy látom,hogy semmi értelme a további "bizonygatásoknak" ugyhogy 5 dolgot tudok mondani...
"Krisztus nélkül nincs keresztyénség Apcs. 4:10-12
Bűnért való áldozat nélkül nincs megbékélés 1 Ján. 4:10
Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat Zsid. 9:22
Isten Szent Lelke nélkül nincs lelki élet Galata 5:25
Hit nélkül nem lehet Istennek tetszeni Zsid. 11:6
Krisztus nélkül nem vagytok keresztények,ha nem borultok le Krisztus előtt NEM VAGYTOK KERESZTÉÉNYEK!!!!!
Ha Isten Szent Lelke nincs bennetek,NEM VAGYTOK KERESZTÉNYEK!!!!
Tisztelt 23%-os Jehova Tanúja!
Szeretnék reagálni arra, amit írtál:
"Teljesen mindegy, hogy mit magyaráztok bele Polikarp szövegébe, vagy Polikarp mit magyarázott bele a Szentírásba,"
-->Nos, evvel az állításoddal több gond is van. Az egyik az, hogy az Őrtorony rendkívül sokat hivatkozik a korai kereszténységre, hogy akkor ez és ez volt. Azt a látszatot keltik, mintha nekik valóban fontos lenne, hogy mit hittek, azonban a valósággal való szembesüléskor egyértelműen kiderül, hogy csak addig fontos a Tanúknak, amíg azt hiszik, hogy ők is abban hittek, amiben ők. Egyébként a Szent Polikárphoz való hozzáállásod is egyértelműen bizonyítja, hogy titeket abszolút hidegen hagy, hogy mi volt 1900-2000 éve. Engedd meg, hogy ezt bebizonytsam:
Szent Polikárp nem egy átlagos keresztény volt. Először is, a különlegessége abban mutatkozik meg, hogy János apostol tanítványa volt. Tehát közvetlenül Tőle tanult, és vette át a Tanítást. Később ő lett Szent Iréneusz tantómestere. Élete feddhetetlen volt, Isten is kedvelte. Bizonyíték erre az, hogy Isten látomást adott neki a saját haláláról, és tudjuk, hogy amikor arra kényszerítették, hogy káromolja Krisztust, inkább vállalta a mártírhalált. A keresztény szemtanúk beszámolója szerint Szent Polikárp halálakor csoda történt, ugyanis a meggyújtott tűz nem fogott rajta. Végül egy tőrrel döfték át. Szent Iréneusz ezt írja róla:
"Ám Polikárpot az apostolok nem csupán tanították, és sokakkal beszélt, akik még látták Krisztust, hanem az ázsiai apostolok a szmirnai egyház püspökévé is kinevezték őt ... [Polikárp] mindig azt tanította, amit az apostoloktól tanult, s amit az egyház adott tovább, s ami egyedül igaz. Emellett tanúskodik mindegyik ázsiai gyülekezet, ahogyan azok is, akik Polikárp utódaivá lettek a mai napig" (Irenaeus, Adversus Haeres. III. könyv, 4. fejezet 3. verse, és a 3. fejezet 4. verse)."
No most, az a nevetséges, hogy jössz te, és akkor azt mondod, hogy az Őrtorony, aki tele van balhékkal - a beteljesületlen jóslatoktól fogva egészen a tárgyalótermi hazugságig - jobban tudta magyarázni a Bibliát, mint Istennek ez a szent embere xD Ne haragudj, de ez nagyon LOL :DDD Szó szerint nevetséges, erre nem is lehet mit mondani :D
"a Biblia általánosságban NEM BESZÉL SZEMÉLYKÉNT a szent szellemről, a kis %-ban történő megszemélyesítése nem bizonyítja annak tényleges személyes voltát!"
-->Mert te meg az Őrtorony talán jobban tudjátok, hogy a Bibliát hogy kell értelmezni, mint azok, akik ismerték a Biblia szerzőit, illetve utánuk következő nemzedék/nemzedékek voltak mi? Én úgy gondolom, hogy ez vakmerőség és fanatizmus. Méghozzá elég erős. Én inkább hiszek az apostolok tanítványai Bibliaértelmezésének, mint nektek, akik a teológiátokat tekintve Arius követői vagytok. De asszem így mindenki előtt nyilvánvaló, hogy nektek semmi közötök a korai keresztényekhez.
"Tudod, nagyon kettős mérce, mikor minket kritizáltok azzal, ha csak egy (egyébként az Írásokkal összhangban lévő) apró szót is hozzáteszünk a Szentíráshoz, de ti szó szerint szét fantáziáljátok a Szentírást az effajta torzításaitokkal!"
-->Először is, nemcsak ti vagytok Szentháromság-tagadók, hanem az unitáriusok is. Őket mégsem kritizálják, szerinted miért? Azért, mert nyugton tudnak maradni, és nem szítanak gyűlöletet, ahogy ti csináljátok más vallások, illetve azok ellen, akik kilépnek tőletek, és szimplán "elmebetegnek" nevezitek. Normálisak vagytok, most őszintén? Ha azt gondolod, hogy ez normális viselkedés, akkor valami nagyon nincs rendben veletek, nem ártana felkeresni egy szakembert, és elbeszélgetni vele. Tudod, nem normális, hogy valakit "elmebetegnek" hívtok, mert kilép tőletek, és megfogalmazza a saját véleményét. Az unitáriusok sem az igazságot hirdetik, de emberileg sokkal jobbak, mint az Őrtorony, ezt el kell ismerni. Ami pedig a Szentírást illeti, éppenséggel ti vagytok azok, akik torzítjátok. Te ugyanis a Bibliának csak egy - rendkívül torz - fordítását olvasod, és fogalmad sincs arról, hogy amit hirdetsz, az a görögben szó szerint hogy szerepel, mert még arra sem vagytok képesek, hogy egy görög szótárt átnézzetek. Hanem helyette az Őrtorony honlapjáról másolgattok/tanultok, ami azért nuku, mert az az Őrtorony fordítói nem tanultak bibliai nyelveket. Gondolok itt például Nathan H. Knorr-ra, Milton G. Henschel-re vagy Albert D. Schroeder-re. Ezek közül egyik sem tanult bibliai nyelveket. Csodálkozol, hogy névtelenek akartak maradni? :D
"Ez a 4-ik sz.-ban megfogalmazott háromság??? Ezt akarod manipulatív módon beadni nekünk? A Biblia is nevezi Jézust Istennek, mint ahogy EMBEREKET, angyalokat, és még magát az Ördögöt is nevezi annak, de NEM A MINDENHATÓ Istennek!!!"
-->Majd a Szentháromságról mindjárt. Előbb arra mutatok rá, hogy nem mindegy, hogy ki milyen kontexusban van istennek nevezve. Az ördög >>e világ istene<< címen van megjelölve. Jézusról azonban azt mondja az ókeresztény író, hogy "emberi alakban megjelent". A Szentháromság egyik alaptanítása, hogy az istenség egyik tagja, aki egyenlő volt az Atyával, letette az isteni hatalmát, és emberré vált. Ezt mondja ki a Filippi levél: "A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, anem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;" (Fil 2,6-7). Egyébként Tatianoszt azért idéztem, hogy lásd, a 2. században nem úgy evangelizáltak, ahogy ti, hogy azt hirdetitek, hogy Krisztus egy teremtményt. Vagy talán ti is úgy prédikáltok, hogy Tatianosz példáját követve azt mondjátok az embereknek: "Isten megjelent testben emberi alakban" ? Persze, hogy nem! Ugyanis ez utalás arra, hogy Krisztus emberré létele előtt Isten volt -->ezért jelent meg testben. Éppen ezért te is nagyon jól tudod, hogy Tatianosz számára Krisztus közel sem volt teremtmény!
A Szentháromságról: Történelmi bizonyítékunk van arra, hogy ezt a teológiai szakkifejezést, hogy "Háromság" vagy "Szentháromság" - - már a 4. század előtt is használták. Például Antióchiai Szent Theophilosz, vagy Tertullianus. Ne felejtsd el, hogy Arius volt az, aki megjelent a 4. században a Szentháromságtagadó tanításával. Arius ELŐTT Origenész is egyértelműen ír róla, nem ködösen, hanem így szó szerint: SZENTHÁROMSÁG. Szóval azzal a kijelentéseddel, hogy "a 4-ik sz.-ban megfogalmazott háromság" --->egyértelműen tévesnek bizonyultak az ismereteid. Meg volt az már jóval hamarabb is fogalmazva, amint látjuk. Azt javaslom, hogy tedd félre az Őrtorony irodalmat, és olvasd az ókori keresztények műveit.
"számunkra valójában e g y Isten van, az Atya, akiből van minden, és mi őérte; és e g y Úr van, Jézus Krisztus, aki által van minden, és mi őáltala."
-->Ezzel az a probléma, hogy az "EGY"-nek a Bibliában szimbolikus jelentése is van. Ádámról az Éváról azt mondja a Biblia, hogy "és lesznek EGY testté."(Gen 2,24)-->Noha két emberről van szó. Jézus úgy imádkozik a tanítványaiét, hogy "Hogy mindnyájan EGYek legyenek;"(Jn 17,21) -->Noha több emberről van szó... Az EGY tehát nem szó szerinti EGY, hanem lelki értelemben. Ilyen értelemben van EGY Isten. Egyébként meg, ha megnézed a héber szöveget, akkor azt láthatod a Teremtés könyve 1,1-nél, az "isten" szó többesszámban van. Az "Elohim" ugyanis NEM egy istent jelent, hanem "istenek"-et, a "him" ugyanis a többes szám. Szó szerint tehát "Kezdetben teremtették az Istenek az eget és a földet" -->Ez megmagyarázza, hogy Isten miért beszél magáról többesszámban például a (Gen 1,26)-ban.
Nos, ez az én véleményem, tehát ha valóban nem erőszakoskodsz, akkor ezt most megérted. Vagy hányszor szükséges ezt elmondani a Jehova Tanúinak? Vajon élőben sem hagyják békén az embereket?
A "nagy bemásolásra" - ami a JT-k fegyvere az ellen, hogy ne keljen a kínos kérdéseken elgondolkodni, és utánanézni a teológiai és történelmi művekben - csak annyit reagálnék, hogy teljesen önkényes, ahogy az összes többi érvetek, amit tudományosnak akartok beállítani. Hozok is egy példát.
A hivatalos honlapodról másolom a félrevezető című "Mit tanít 'valójában' a Biblia" kiadványból:
"MILLIÓK bálványozzák és tisztelik a keresztet."
-->Ez egy hatalmas ferdítés, ráadásul még rosszindulatú is. Senki sem bálványozza és tiszteli a keresztet. Azt imádják, Aki a kereszten volt -->Jézus Krisztust, ahogy az evangéliumokban is imádták: "
Az pedig monda: Hiszek, Uram. És imádá Őt."(Jn 9,38). A kereszt mindig emlékezteti őket Krisztus halálára. De nézzük tovább:
"A rendszerint „keresztnek” fordított görög szó a sztau·roszʹ. Alapjelentése ’egyenes karó, oszlop’."
-->Semmilyen bizonyíték sem utal arra, hogy a Krisztus halála utáni 300 évben a magukat kereszténynek vallók használták volna a keresztet az imádatban."
-->Hazugság. Az 1-2. századból van bizonyítékunk van arra, hogy a keresztények igenis használták a keresztet - NEM az imádatban - hanem mint istentiszteleti berendezést. Például i.sz. 79-ből - apostoli korszak! - feltártak egy keresztény oltárt, ahol egy KERESZT látható. Tehát nagyon is helyesen teszik, hogy a Bibliában "keresztet" fordítanak, mivel ez is jelzi, hogy a keresztények úgy tudták az 1. században, hogy Krisztus kereszten halt meg. Abba lehet tehát most már hagyni a "pogányozást", meg a "hitehagyot keresztény vallás" és társai kifejezéseket, mert éppenséggel az Őrtorony vallási szervezet az, amely kereszténynek akarja magát mutatni, de valójában NEM keresztény! Ráadásul még hazudik is...
"Krisztus nélkül nincs keresztyénség Apcs. 4:10-12"
Jehova Isten nélkül NINCS Krisztus!
Kedves kérdező, miért feledkezel meg az ilyen EGYOLDALÚ kijelentéseid kapcsán arról az Istenről, akit Jézus is a legjobban szeretett, és akit az "egyedüli igaz Istennek" hívott, vagyis Jehováról?
"Krisztus nélkül nem vagytok keresztények,ha nem borultok le Krisztus előtt NEM VAGYTOK KERESZTÉÉNYEK!!!!!"
De jó is lenne tudnod, hogy mit és kit támadsz. :-) Azt tudtad-e, hogy az ókori időkben a leborulás a tisztelet egyik formája is volt Izraelben?
"Az egyik az, hogy az Őrtorony rendkívül sokat hivatkozik a korai kereszténységre, hogy akkor ez és ez volt. Azt a látszatot keltik, mintha nekik valóban fontos lenne, hogy mit hittek ..."
Alaposan félremagyarázod ezt is tisztelt 24-es válaszoló. Jehova Tanúi azért idézik őket és azért elemzik ki az írásaikat, mert elkötelezettek az igazság kiderítésében, nem pedig azért, hogy MINDENÁRON igazolást találjanak egy hazug hagyományra! Az ún. "egyházatyák" és a "hitvédők" írásai arra kiváló bizonyítékok, hogy leleplezzék azok hamis állításait, akik különböző vallásos tévtanokat akarnak belehamisítani a bibliába. Ugyanolyan módszerrel teszitek ezt, mint ahogyan a Szentírással.
Jó bizonyíték a szemfényvesztésre, a mitikus és értelmetlen "csodákról" szóló történetek, mint ami állítólag Polikárp halálakor történt, s mely a tiszta bibliai igazságoktól messze eltávolodott. Nem fogott rajta a tűz, de a tőr igen. Szomorú, hogy mennyi, de mennyi ember van, akit meg tudnak vezetni ilyen EMBERI MISZTIKÁKKAL. Hol olvasol a bibliában ilyen cirkuszi látványosságszerű beszámolót??? Ha Istennek az lett volna a célja, hogy megmentse, akkor SEMMILYEN halálnem sem fogott volna rajta! Ha pedig nem volt ott ilyen célja, akkor nem csinál ilyen show műsort, amit viszont SOK MÁS HŰSÉGES esetében nem tett meg, őket bizony elevenen elégették! Isten nem személyválogató. De érdekes, ezt a szomorú sorsot (a mártírhalált) még az első századi hűségesek közül sem kerülték el sokan, akikről az IHLETETT, tehát HITELES Biblia beszámol. De ezekben a bibliai beszámolókban nincs ilyen misztikus elem.
Jehova Tanúinak NINCSENEK beteljesületlen "jóslatai" és egyéb "balhéi" sem, mint szervezetnek - ugyebár most jön a szervezet primitív mocskolása bibliai érvek helyett, ha nem tévedek?! Ez mindent elárul rólad és az "igazságodról".
"-->Mert te meg az Őrtorony talán jobban tudjátok, hogy a Bibliát hogy kell értelmezni, mint azok, akik ismerték a Biblia szerzőit, illetve utánuk következő nemzedék/nemzedékek voltak mi? Én úgy gondolom, hogy ez vakmerőség és fanatizmus."
Itt a következő személyeskedő és mocskolódó "érved", ezzel vajon mire mész? Fanatizmus az, amikor valaki minden ellenkező józan érv és igazság ellenére kitart egy hamis tan mellett érzelmi alapon! Jehova Tanúit érzelmi alapú ragaszkodással nem vádolhatod, mert ők (veletek ellentétben) MINDENKOR készek voltak és készek lesznek ezután is változtatni azon, amiben tévedtek.
"Én inkább hiszek az apostolok tanítványai Bibliaértelmezésének, mint nektek"
Én pedig inkább hiszek az APOSTOLOKNAK és Jézusnak, mert Ők benne vannak az ihletett bibliában! Ugye nem baj?
"-->Először is, nemcsak ti vagytok Szentháromság-tagadók, hanem az unitáriusok is. Őket mégsem kritizálják, szerinted miért? Azért, mert nyugton tudnak maradni"
Azért mert sokkal inkább lokális csoport, mely nem cseleszi Isten akaratát (Máté 24:14). S mert ebből következően e sátáni világ részei! Jehova Tanút "gyűlöletszítással" csak az ilyen vakbuzgó emberek vádolják, akik ezzel a tettükkel TÉNYLEGESEN szítják a gyűlöletet ellenünk!!! Erre egyik aljas érvetek az, hogy mi "elmebetegnek" neveztük a tőlünk kilépőket. Nem kell a szemétkedés tőled, én is tudom mit akarsz itt előadni, ismerem a kérdést, le is lepleztem a hozzád hasonló rosszindulatú vádaskodókat!
(Filippi 2:6) "aki, noha Isten formájában létezett, nem foglalkozott az elbitorlás gondolatával, tudniillik azzal, hogy Istennel egyenlő legyen."
Hogy miért ez a helyes fordítás? Azért mert ez van összhangban a szűkebb szövegkörnyezettel és a teljes Írással, valamint nyelvtanilag is pontos. Ez a vers is azok közül a kétértelmű versek közül való, melyet a háromsághívő fordítók egy része ÖNKÉNYESEN torzított el a háromságos értelmezés szerint, mások viszont úgy fordították, ahogy mi.
Melyik gondolat illik bele a szövegkörnyezetbe? Az 5. vers azt tanácsolja a keresztényeknek, hogy az ott említett területen utánozzák Krisztust. Vajon felszólíthatók arra, hogy ’ne zsákmánynak’, hanem jogosnak tekintsék ’azt, hogy Istennel egyenlők’? Semmiképpen sem! Viszont utánozni tudnak valakit, aki „nem foglalkozott az elbitorlás gondolatával, tudniillik azzal, hogy Istennel egyenlő legyen” (ÚV). (Vesd össze: 1Mózes 3:5.) Ez a fordítás azzal is összhangban van, amit maga Jézus Krisztus mondott: „az Atya nagyobb nálam” (Ján 14:28).
A The Expositor’s Greek Testament ezt írja: „Nem találunk egyetlen olyan írásszöveget sem, ahol a [har‧pa′zó] vagy valamilyen képzett alakja [beleértve a har‧pag‧mon′ formát is] ’birtokol’, ’visszatart’ értelemben szerepelne. Kivétel nélkül ’bitorolni’, ’erőszakkal elvenni’ jelentéssel fordul elő. Nem megengedhető tehát átsiklani a helyes értelmű ’elragad’ kifejezésről egy olyanra, amely teljesen más jelentésű, azaz ’erősen fog’” ([Grand Rapids, Mich.; 1967] W. Robertson Nicoll szerkesztésében, III. köt., 436—7. o.).
"Egyébként Tatianoszt azért idéztem, hogy lásd, a 2. században nem úgy evangelizáltak, ahogy ti, hogy azt hirdetitek, hogy Krisztus egy teremtményt. Vagy talán ti is úgy prédikáltok, hogy Tatianosz példáját követve azt mondjátok az embereknek: "Isten megjelent testben emberi alakban""
Ezzel Tatianosz NEM TAGADTA, hogy Jézus nem teremtmény, hogy nem alacsonyabb rendű Istennél, az EGY Mindenhatónál, aki nem Krisztus. Éppen úgy KIRAGADSZ tőle is, mint ahogy a bibliai igazságot torzítod ezzel a sátáni és alattomos módszerrel.
A bibliában az "Isten" szó NEM egy faji kifejezés, hanem magas állású és rangú személyeket jelöl FAJTÓL FÜGGETLENÜL!
"Történelmi bizonyítékunk van arra, hogy ezt a teológiai szakkifejezést, hogy "Háromság" vagy "Szentháromság" - - már a 4. század előtt is használták. Például Antióchiai Szent Theophilosz, vagy Tertullianus."
Nézd csak, hogy mit írtam még az első válaszaim között:
"Tertullianus előtt a Háromságot valójában meg sem említették. Tertullianus „eltérő hitű” háromságtana pedig teljesen különbözik attól, amit ma annak hisznek."
Szerintem jó lenne alaposan elolvasni azokat a válaszokat, mert nagyon meg vagy tévesztve! Ott vannak a hivatkozások is.
"Szóval azzal a kijelentéseddel, hogy "a 4-ik sz.-ban megfogalmazott háromság" --->egyértelműen tévesnek bizonyultak az ismereteid."
De bizony pontos ez így! A háromság ma is ismert verzióját CSAK a 4-ik sz.-ban fogalmazták meg, és még akkor is csak lassan és fokozatosan alakult azzá, amivé, sok ellentmondás közepette. :-)
De ez nem oszt, nem szoroz, ugyanis a Biblia NEM TARTALMAZZA, sőt tagadja és csak ez számít.
"-->Ezzel az a probléma, hogy az "EGY"-nek a Bibliában szimbolikus jelentése is van. Ádámról az Éváról azt mondja a Biblia, hogy "és lesznek EGY testté."(Gen 2,24)-->Noha két emberről van szó. Jézus úgy imádkozik a tanítványaiét, hogy "Hogy mindnyájan EGYek legyenek;"(Jn 17,21)"
Ez csak egy hamis álprobléma, ugyanis Pál az 5-ös versben a szó szerinti "SOK ISTENNEL" állítja szembe azt az "EGY ISTENT", akit elválaszt Jézustól. Logikus, hogy ha a 'sok isten' kifejezés szó szerinti, akkor az 'EGY Isten' is az. Nem is beszélve arról, hogy az 'EGY Urat', vagyis Jézus Krisztust el is elválasztja ettől az EGY Istentől.
A teljes vers így hangzik:
(János 17:21) "hogy mindnyájan egyek legyenek, mint ahogy te, Atyám, egységben vagy velem, és én egységben vagyok veled, hogy ők is egységben legyenek velünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem."
Itt nyilvánvaló, hogy szándék és akarategységről beszél Jézus, méghozzá a görög 'hen' szóval. Ennek az értelmezésnek köze sincs a páli versekhez.
"Egyébként meg, ha megnézed a héber szöveget, akkor azt láthatod a Teremtés könyve 1,1-nél, az "isten" szó többesszámban van. Az "Elohim" ugyanis NEM egy istent jelent, hanem "istenek"-et, a "him" ugyanis a többes szám. Szó szerint tehát "Kezdetben teremtették az Istenek az eget és a földet" -->Ez megmagyarázza, hogy Isten miért beszél magáról többesszámban például a (Gen 1,26)-ban."
Tehát "Istenek", ja ..., akkor ezek szerint politeisták vagytok??? Tudtam én. :-) Látod ez az ördögi tan mire rá nem vezet téged?!
No, pontosítsuk:
Nem többes számú Isten
JÉZUS Istent „az egyedüli igaz Istennek” nevezte (János 17:3). Soha nem utalt Istenre, mint több személyből álló Istenségre. Ezért az egész Bibliában nincs senki, akit Jehován kívül Mindenhatónak neveznek. Máskülönben elveszítené ez a szó a „mindenható” értelmét. Sem Jézus, sem a szent szellem nem neveztetik soha mindenhatónak, mivel Jehova egyedül a legfőbb. Az 1Mózes 17:1-ben kijelenti: „Én Mindenható Isten vagyok.” És a 2Mózes 18:11 ezt mondja: „Jehova nagyobb, mint az összes többi isten.”
A Héber Iratokban az ’eloh’ah (isten) szónak kétféle többes száma van: az ’elo‧him’ (istenek) és ’elo‧heh’ (istenei). Ezek a többes számú alakok rendszerint Jehovára utalnak, de ezekben az esetekben egyes számú „Isten-nek fordítják. Vajon ezek a többes számú alakok a Háromságot akarják jelezni? Nem, semmiképpen! William Smith A Dictionary of the Bible (Bibliai szótár) című művében ezt mondja: „Az a fantázia szülte elképzelés, hogy [’elo‧him’] egy Istenségen belüli három személyű istenségre utalna, aligha találna támogatókra a tudósok körében. Ez vagy fejedelmi többes, ahogyan ezt a nyelvészek mondják, vagy az isteni erő teljességének, az Isten által kinyilvánított hatalom egészének a kifejezője.”
A The American Journal of Semitic Languages and Literatures (A sémita nyelvek és irodalom amerikai szakfolyóirata) című folyóirat az ’elo‧him’-ról ezt mondja: „Majdnem mindig egyes számú igei állítmány és egyes számú jelzői melléknév áll mellette.” Ennek szemléltetésére figyeljük meg, hogy az ’elo‧him’ cím 35-ször fordul elő csupán a teremtési beszámolóban, és minden helyen az ige, amely jelzi, mit tett és mit mondott Isten, egyes számban áll (1Mózes 1:1–2:4). Ez a kiadvány ezzel zárja végkövetkeztetését: „Az [’elo‧him’] tehát minden bizonnyal nyomatékosító és fokozó értelmű többesként fogható fel, amely a nagyság és méltóság leírására szolgál.”
Az ’elo‧him’ szó betű szerinti jelentése: „istenek” és nem „személyek”. Azok tehát, akik úgy érvelnek, hogy ez a szó a Háromságot sejteti, politeistákká, azaz több istent imádókká lennének. Miért? Mert ez azt jelentené, hogy három isten volna a Háromságon belül. De majdnem mindenki, aki a Háromságot vallja, elveti azt a nézetet, amely szerint a Háromság három külön istenből állna.
A Biblia a hamis bálványistenekre vonatkoztatva is használja az ’elo‧him’ és ’elo‧heh’ szavakat (2Mózes 12:12; 20:23). De van, amikor csak egyetlen hamis istenre vonatkoztatja, mint például, amikor a filiszteusok a „Dágon istenükre [’elo‧heh’]” utaltak (Bírák 16:23, 24). Baált is „istennek [’elo‧him’]” nevezik (1Királyok 18:27). Ezenkívül, ezt a kifejezést emberekre is használják (Zsoltárok 82:1, 6). Mózesról is olvasható, hogy ő mint „Isten” [’elo‧him’] kellett hogy szolgáljon Áronnak és a fáraónak (2Mózes 4:16; 7:1).
Nyilvánvaló tehát, hogy amikor az ’elo‧him’ vagy ’elo‧heh’ kifejezések címként utalnak hamis istenekre vagy akár emberekre, nem azt akarják sugallni, hogy mindegyik egy több személyből álló istenség; így a Jehovára utaló ’elo‧him’ vagy ’elo‧heh’ kifejezés sem jelenti azt, hogy ő több lenne egy személynél; különösen, ha figyelembe vesszük a Bibliának e tárgykörben elhangzó egyéb tanúságát.
"Az ördög >>e világ istene<< címen van megjelölve. Jézusról azonban azt mondja az ókeresztény író, hogy "emberi alakban megjelent".
De ez még mitsem változtat azon, hogy az "isten" szó a Szentírásban nem tulajdonnév, hanem egy cím, amit magas rangú személyekre, tehát még emberekre is használj. Talán akkor pont Jézus ne érdemelte volna ki ezt a címet? Mi sem tagadjuk, hogy a Biblia istenként is említi, ezt már ezerszer elmondtuk, de ami a lényeg, hogy ez nem teszi egyenlővé a teremtőjével!
"A Szentháromság egyik alaptanítása, hogy az istenség egyik tagja, aki egyenlő volt az Atyával,"
Egyenlő volna? Akkor ezek a versek miért mondják az ellenkezőjét?
„Az Atya nagyobb nálam”( János 14:28 ).
„Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez” (János 20:17 ).
És ezeket csak azért mondta volna, mert ekkor még ember volt? Nem, ezeket pl. már a mennybemenetele után írja róla a Szentírás:
„Nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya” (1Korintusz 8:6 )
„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja” (1Péter 1:3 ).
„Ezt mondja az Ámen [Jézus] . . . , Isten teremtésének kezdete” (Jelenések 3:14 ).
Ezeket mivel magyarázod? Nem lehet, hogy mégsem nekünk vannak istenkáromló tanításaink?
"Ezt mondja ki a Filippi levél: "A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;"
Ezzel csak az a gond, hogy így egyszerű hamisítás, a zsákmány (rablás tárgya) itt tárgyi esetben van, amit nagyon nehezen lehet csak visszaadni. A szószerinti fordítás így nézne Ki:
"Aki Isten alakjában létezve nem tartotta zsákmány(kén)t (vagy ragadmány(t)-nak) Istennel egyenlőnek lenni."
Tehát szó sincs itt arról, amiről beszélsz, Jehovát sehol sem teszi a Szentírás egyenlővé a fiával Jézussal, erre csak elferdítgetett, meghamisított fordításokkal tudtok "bizonyítékot" felmutatni! Mennyire nevetséges így azon kritikád, hogy nem hasznájuk a görög szótárt, meg hogy a mi fordítóink nem ismerték a görög kifejezéseket és nincs bibliai nyelvi végzettségük, viszont a tények mégis azt mutatják, hogy kiválló munkát végeztek, akiket pedig te tartasz tekintélyes fordítóknak, azok szanaszét hamisították a Bibliát!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!