Hogy is van ez az üdvösség dolog, és feltámadás?

T. kérdező, a kérdésed nagyon zavaros. Az első bekezdésedből tudok kiindulni, mert a másodikban kiragadott idézetek vannak, melyek nem az első bekezdésedben említett dolgokat érintik.

Az első mondatodra azt tudom mondani, hogy valószínűleg rosszul tudod, vagy nem voltál elég világos, hogy konkrétan mire gondolsz. Mi abban hiszünk, ami a bibliában van! Abban pedig nincs olyan, hogy a millenniumi időszak előtt feltámadás történik, ha ugyan a földi feltámadásra gondolsz - mivelhogy az lesz a többség, az égi életre csak kevesen támadnak fel.

A földi örök élet reménységére Armageddon után, tehát az 1000 éves időszak megkezdésével fokozatosan támadnak fel azok, akiket Isten méltónak talál erre (nem tudom honnan szedted ezt a "középosztályt", ISTEN ÍTÉL). Azért csak 'reménység', mert bár annak, aki hűséges marad, már nem kell többé meghalnia, de lesz az 1000 éves időszak végén egy végső próba, melyben a prófécia szerint sajnos sokan meghalnak még.

Ez az 1000 éves időszak lesz egyúttal az a bizonyos gyakran emlegetett "ítéletnap". Ez időszak alatt élők által véghezvitt cselekedetek számítanak majd ama "könyvtekercsekben", melyről a Jelenések könyvében olvashatsz.

A Máté 24-ik fejezetéből idézett versek pedig az Armageddon előtti időszakra prófécia. Jézus a jelenlétéről, vagyis az "utolsó napokról" a következő magyarázatot adta:

(Máté 24:40–44) "Akkor két férfi lesz a szántóföldön: az egyiket elviszik, a másikat otthagyják; 41 két asszony őröl majd a kézimalomnál: az egyiket elviszik, a másikat otthagyják. 42 Kitartóan virrasszatok hát, mert nem tudjátok, melyik nap jön el az Uratok.

43 De azt az egyet tudjátok meg, hogy ha a házigazda tudta volna, melyik őrszolgálatkor jön a tolvaj, ébren maradt volna, és nem engedte volna, hogy betörjenek a házába. 44 Emiatt ti is legyetek készen, mert olyan órában jön az Emberfia, amelyben nem gondolnátok."

Azok a személyek, akik ’otthagyatnak’, azok lesznek, akik a gonoszokkal együtt pusztulnak el Armageddonkor. Tehát én inkább azt javasolnám, hogy legyünk azok között, akik ’felvétetnek’, akik teljesen Jehovának szenteltek. :-)

"A földi örök élet reménységére Armageddon után, tehát az 1000 éves időszak megkezdésével fokozatosan támadnak fel azok, akiket Isten méltónak talál erre"..."de lesz az 1000 éves időszak végén egy végső próba, melyben a prófécia szerint sajnos sokan meghalnak még. "

Kontra:

Jel 20,5,6

A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.

Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.

Akkor vegyük sorra. A 144.000 felkentről ezt írja a Jelenések:

„És életre keltek, és királyokként uralkodtak a Krisztussal ezer évig” (Jelenések 20:4b).

Vajon ez azt jelenti, hogy ezek a bírák csak azután támadnak fel, miután a nemzetek elpusztultak, és Sátánt és a démonait a mélységbe vetették? Nem. A legtöbbjük már nagyon is él, hiszen Armageddonkor Jézus oldalán fog harcolni a nemzetek ellen (Jelenések 2:26, 27; 19:14). Pál is rámutatott, hogy a feltámadásuk nem sokkal Jézus jelenlétének a kezdete, vagyis 1914 után megkezdődik, és némelyek előbb támadnak fel, mint mások (1Korintusz 15:51–54; 1Tesszalonika 4:15–17). Feltámadásuk tehát egy időszak alatt megy végbe, amikor is egyénenként megkapják a halhatatlan élet jutalmát az egekben (2Tesszalonika 1:7; 2Péter 3:11–14).

Itt az égi reménységű felkentekről van szó, és ezért a következő mondat egy beszúrásnak tekinthető a 'többi halottról' (akik a földi örök élet várományosai), mert az, amit ezután ír János a 20-ik vers b részében, szintén a felkentekről szól:

„(A többi halott nem kelt életre addig, míg véget nem ért az ezer év.)” (Jelenések 20:5a).

Az ’életre kelt’ kifejezést szintén a szövegkörnyezet fényében kell értelmezni. Ez a kifejezés különböző körülmények között mást és mást jelenthet. Például Pál ezt írta a felkent keresztény társairól: „ti vagytok azok, akiket az Isten megelevenített, jóllehet halottak voltatok vétségeitekben és bűneitekben” (Efézus 2:1). Igen, már az első századi, szellemmel felkent keresztényeket is ’megelevenítették’, amikor a Jézus áldozatába vetett hitük alapján igazságossá nyilvánították őket (Róma 3:23, 24).

Jehova a keresztény kor előtti tanúit is igazságossá nyilvánította abban az értelemben, hogy a barátai lehettek. Ábrahámról, Izsákról és Jákobról úgy beszéltek, mint ’élőkről’, jóllehet már halottak voltak (Máté 22:31, 32; Jakab 2:21, 23). Azonban nekik és az összes feltámadónak, valamint az Armageddont túlélő hűséges más juhok nagy sokaságának, illetve az új világban születendő gyermekeiknek még el kell jutniuk a tökéletességre. Ezt Krisztus, valamint a társkirályai és társpapjai fogják megvalósítani Jézus váltságáldozata alapján az ezeréves ítéletnapon. Annak a napnak a végére „a többi halott” abban az értelemben ’kel életre’, hogy tökéletes lesz.

Visszatérve azokhoz, akik „életre keltek, és királyokként uralkodtak a Krisztussal”, János ezt írja: „Ez az első feltámadás” (Jelenések 20:5b).

Milyen értelemben az első? Időrendben ez az „első feltámadás”, mivel akiknek részük van benne, ’zsengék az Istennek és a Báránynak’ (Jelenések 14:4). De a jelentőségét tekintve is az első, mivel akik ebben részesülnek, azok Jézus társuralkodói lesznek az égi Királyságban, és ítélkeznek az emberiség többi része felett. Végül pedig a minőségét tekintve is az első. Jézus Krisztuson kívül a Biblia egyedül azokról a teremtményekről írja, hogy halhatatlanságot fognak kapni, akik az első feltámadás során támadnak fel (1Korintusz 15:53; 1Timóteusz 6:16).

„Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban; ezek fölött nincs hatalma a második halálnak” (Jelenések 20:6a).

Ahogy Jézus a szmirnai keresztényeknek megígérte, ezeknek a győzteseknek, akik „az első feltámadásban” részesülnek, nem árthat többé „a második halál”, amely a megsemmisülést, a feltámadás reménye nélküli pusztulást jelenti (Jelenések 2:11; 20:14). Az ilyeneken „nincs hatalma” a második halálnak, mivel romlatlanságot és halhatatlanságot öltötték magukra (1Korintusz 15:53).

„hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és királyokként fognak uralkodni vele az ezer év alatt” (Jelenések 20:6b). Jézussal együtt ők alkotják ezer éven át az egyetlen kormányzatot. Papokként az emberiség javára fordítják Jézus tökéletes emberi áldozatának értékét, és így eljuttatják az embereket a szellemi, erkölcsi és fizikai tökéletességre. Királyokként egy egész földre kiterjedő emberi társadalmat hoznak létre, amely Jehova igazságosságát és szentségét tükrözi majd vissza. Bírákként pedig az ezer év alatt Jézussal együtt szerető módon irányítják az engedelmes embereket az örökké tartó élet felé (János 3:16).

És ezután jön a végső próba.

„Mi lesz a jele a jelenlétednek és a világrendszer befejezésének?” (MÁTÉ 24:3)

Krisztus jelenléte (parúziája)

(Máté 24:3 — görögül: τὸ σημεῖον τῆς σῆς παρουσίας [to szé·mei′on tész szész pa·rou·szi′asz])

A jeruzsálemi templom lerombolása és a dolgok zsidó rendszerének a vége nem esett egybe Krisztus jelenlétének az idejével, és a dolgok egész világrendszerének a befejezésével. Ennek ellenére Jézus a hosszú válaszában a kérdés minden területét mesterien kezelte. Elmondta nekik, milyen lesz a helyzet Jeruzsálem pusztulása előtt, és azt is közölte velük, hogy várhatóan milyen lesz a világ az ő jelenléte alatt, amikor Királyként fog uralkodni az égben, és készen áll arra, hogy véget vessen a dolgok egész világrendszerének.

Első jelentése „jelenlét”. Ez azt jelenti, hogyha a „jel” látható, akkor Krisztus — jóllehet láthatatlanul — jelen van és már eljött Királyság-hatalmába. A „világ vége” kifejezés is nagyon megtévesztő. Ez ugyanis nem a föld végét, hanem sokkal inkább a dolgok sátáni rendszerének a végét jelenti (2Korinthus 4:4).

Jézus a válaszában nem csupán egyetlen eseményt jelölt meg, mint „jelt”. Sok eseményről és helyzetről beszélt.

„két férfi lesz a szántóföldön: az egyiket elviszik, a másikat otthagyják; két asszony őröl majd a kézimalomnál: az egyiket elviszik, a másikat otthagyják” (Máté 24:40, 41). Akik készen lesznek, azokat „elviszik”, vagyis megmentik, amikor ez az istentelen világ elpusztul. A többieket „otthagyják” a pusztulásra, mivel ők önző módon csak a saját dolgaikkal voltak elfoglalva. Lehet, hogy ezek közé tartozik majd néhány olyan személy is, aki egyszer már a világosságra jött, de nem virrasztott kitartóan.

Mi vajon milyen helyzetben leszünk abban a döntő pillanatban? Készen állunk, vagy felkészületlenül talál az a nap? Sok függ attól, hogy most mit teszünk.

Ha eljön ez a kritikus idő, te milyen helyzetben leszel? A pusztulásra otthagyottak vagy a túlélésre felvettek között leszel-e? A helyes útbaigazítás követése céljából érdemes újra megvizsgálni Jézus példázatát: „Ahol a test, odagyűlnek a sasok is” (Lukács 17:34–37; Máté 24:28).

Jézus itt a távolbalátó, egységes cselekvés szükségességét hangsúlyozza. Azok, akik a túlélésre felvétetnek, hasonlítanak azokhoz, akik rendszeresen összejönnek és javukra fordítják az Isten által biztosított szellemi táplálékot.