Mi az örömhír, a kegyelem, vagy pedig Armageddon közeledése?

Egyiket sem. (de tény, hogy a pusztulást senki sem kerülheti el egyszer. A kegyelem meg nem feltételnélküli amnesztia és bűnpártolás).

Maximum a bűnból való megtérést és az Úr szeretetét, igazságát, tanítását kell hírdteni. (de ahogy Jeremiásnál olvashatjuk (23):

21.

Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak.

22.

Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról, és az ő cselekedetöknek gonoszságától.

23.

Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is?

24.

Vajjon elrejtőzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt? azt mondja az Úr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr.

25.

Hallottam, a mit a próféták mondanak, a kik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam.

26.

Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, a kik az ő szívök csalárdságát prófétálják?

27.

A kik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ő álmaikkal, a melyeket egymásnak beszélnek, miképen az ő atyáik elfeledkeztek az én nevemről a Baálért?

28.

A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr.

29.

Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly?

30.

Azért ímé én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától.

31.

Ímé, én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik felemelik nyelvöket és azt mondják: az Úr mondja!

32.

Ímé, én a prófétákra támadok, a kik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr.

A karitatív munka számít és az Úr igazsága.

I Korintusi 1,21 Miután a világ a bölcselet által nem ismerte meg az Istent az isteni bölcsességben, Isten úgy látta jónak, hogy "ostoba" igehirdetéssel mentse meg a hívőket. 22 Miután a zsidók is jeleket kívánnak, hellének is bölcsességet keresnek, 23 mi megfeszített Krisztust hirdetünk a zsidóknak botrányul, helléneknek ostobaságul, 24 a választottaknak maguknak azonban, zsidóknak is, helléneknek is Krisztusul, Isten hatalmául, Isten bölcsességéül.

II Korintusi 5,18 De mindez Istenből támadt, aki a Krisztuson keresztül minket magával kibékített és a kibékítés szolgálatát ránk bízta. 19 Isten volt a Krisztusban, amikor a világot magával kibékítette, amikor nem számította fel nekik az eleséseket, sőt belénk helyezte a kibékítés igéjét. 20 A Krisztus helyett járunk tehát követségben, mintha Isten kérlelne titeket rajtunk keresztül, a Krisztus helyett kérlelünk titeket: Béküljetek ki Istennel! 21 Azt, aki vétket nem ismert, helyettünk vétekké tette, hogy benne Isten igazságosságává legyünk.

---------------------------------------

Az Igehirdetés & Békéltetés szolgálata lett ránk bízva.

Mármint arra gondolsz, hogy a sorszámok elfoglanak egy helyet?:)

Szerintem könnyebben olvasható így a szöveg. De ha idegesít majd figyelek rá.

Meg jobb ha bemásolom, mintha csak hozzákölteném az értelmezésem vagy mutogatnék, hogy ha érdekel, akkor majd megnézitek stb.

#filoszgod

[link]

Ati, na erre varrjál gombot:)

[link]

Mondjuk írhattam volna ezt is:

Az öröm hír:

A bárány már halott :D