Hívő tanárok/tanárnők! Ti hogyan szolgáltok a gyerekek felé? Mikor beszéltek Istenről? Egyáltalán tudják, hogy azok vagytok?

Nagyon tetszenek az eddigi válaszok. Úgy látom (gondolom), azért alapvetően különbözik a helyzet a kisebb és nagyobb gyerekeknél.

Én egy emelettel feljebb, felsőoktatásban tanítok, és tudom, hogy ez nagyon más helyzet, de nekünk egyszerűen muszáj ilyen kényes témákról beszélni. Nem tudsz társadalmi problémákról úgy tanítani, hogy nem mész bele vitákba a cigánykérdésről, vallásokról, politikáról. Nagyon fontosnak tartom, hogy ilyesmiről ott az órán úgy vitatkozzunk, hogy mindenki hozza magával a saját véleményét, mert így érzik a saját bőrükön ezeket a konfliktusokat, és így tanulják meg elfogadni a másik ember véleményét. Nagyon fontos élmények azok, hogy "Lám, a Józsi milyen jó fej / a Kati milyen jó csaj, mégis ezt meg azt gondolja". Meggyőződésem, hogy ezekre az élményekre gimnáziumban is szükség lenne.

Ugyanis egyre inkább azzal szembesülök, hogy a közoktatásból kikerülő fiataloknak fogalmuk sincs a vallásokról, mert a szüleik és tanáraik ezt tabuként kezelték. Harmadéves egyetemisták komoly bajban vannak, ha össze kell foglalni a kereszténység és az iszlám tanításának főbb különbségeit, és őszintén meglepődnek, hogy mondjuk egy hívő keresztény társukkal lehet értelmesen beszélgetni, vagy akár elmenni sörözni. Azt gondolom, ezeket az előítéleteket már az iskolában le kéne vetkőzni. Mindezt egy olyan korban, ahol talán minden eddiginél jobban keverednek a vallások és etnikumok, és csak a saját személyes életükben naponta találkozni fognak a legkülönbözőbb vallású emberekkel. Hogyan fog kapcsolatot, akár barátságot építeni egy muzulmán kollégájával, ha fogalma sincs az iszlámról, és nem MER a vallásról beszélgetni?

Szóval nagyon nagy veszélynek tartom azt, hogy a vallás és politika tabuvá válik a családokban és az oktatásban. Az életünk része, és MUSZÁJ beszélni róla. Azt gondolom, hogy még elfogultan is jobb beszélni róla, mint sehogy, mert ha sokan beszélnek róla elfogultan, akkor azért kijönnek a különbségek, árnyaltabb lesz a kép, és éppen ez nevel önálló gondolkodásra, különböző világnézetek felismerésére és elfogadására. Ha nem beszélünk róla, akkor csak démonizáljuk az egészet, és abból csak előítéletek és gyűlölködés származik.