Hívő tanárok/tanárnők! Ti hogyan szolgáltok a gyerekek felé? Mikor beszéltek Istenről? Egyáltalán tudják, hogy azok vagytok?

Bár nem vagyok se tanár se hívő azért leírnám a véleményem.

Szerintem az ilyen témának megvan a maga helye és ideje, mégpedig hittan órán. Az ilyen jellegű órák/foglalkozások kifejezetten az ilyen témának ad otthont.

Édesanyám óvónő és hívő. Bár nem egyházi intézmény, de ott is vannak kifejezetten ilyen jellegű foglalkozások.

Az még csak egy dolog hogy nem minden szülő örülne ha az otthoni nézetekkel ellentétes dolgokat tanítanának, de engem pl. diákként is kifejezetten zavart amikor szóba került ilyen téma, pláne ha ez az órától/beszédkörnyezettől teljesen független.

Az persze teljesen más téma ha egy diák szünetben felkeres egy ilyen tanárt hogy beszélgessen vele.

Egy pedagógusnak vallásilag, világnézetileg és politikailag független kell lennie. (már ha nem kifejezetten ilyen jelegű dolgokat oktat, pl. hittan, politológia, evolúció, stb.)

A középiskolai történelemtanárom egészen odáig ment hogy első órán ismertetett három elméletet az ember létrejöttével kapcsolatban (Darwin, teremtés, fantasztikus) és kikötötte hogy mindenki szabad akaratától függően akár felelésben/dolgozatban azt mondja/írja amelyikben hisz.

3. Válaszoló voltam, és az utolsónak üzenném, hogy azért a dolog nem ilyen egyszerű. Van olyan eset, amikor a gyerek maga kéri a beszélgetést. Kb. 8 éves lehettem, mikor meghalt az osztályfőnököm, és emlékszem, hogy az új osztályfőnöktől mennyi hülyeséget kérdezgetett az egész osztály (8 éves gyerekek ugye, kb. ekkor kezd pontosan tudatosulni egy gyerekben a halál fogalma). Voltak köztük Istennel, a túlvilági élettel, mennyországgal kapcsolatos kérdések is. Mit mondhatott volna ez az osztályfőnök? Hogy nem válaszol, hanem akit érdekel a téma, menjen el hittanórára?

Vagy esetleg egy gyakoribb példa, egyik kis óvodásomnak hunyt el nem rég a dédije, akit nagyon szeretett. A kislány az óvodában is mondogatta mindenkinek, hogy a dédije felment a mennyországba Isten mellé, meg ilyesmi, gondolom, amiket otthon mondtak neki. Erre a többi gyerek tőlünk, óvónőktől kezdett kérdezősködni, hogy hol van Isten, hol van a mennyország és hasonlók. Egyházi ovi vagyunk, de ha ugyanez egy állami oviban történik, mit tegyen az óvónő? Ilyen helyzetekben kénytelen válaszolni a kérdésekre, és nyilván a saját hite szerint fog válaszolni.

Még csak a gyakorlatomat csinálok, szóval nincs még túl sok tapasztalatom, de azért válaszolok.

Szaktanár vagyok/leszek, történelmet tanítok, így az órák általában nem erről szólnak. Viszont nemrég tanítottam a reformációt, ami ugye vallási téma. Állást nem foglaltam, hanem elmondtam a szükséges tudnivalókat az egyes felekezetekről. Igazából a tanulókat nem nagyon érdekli a téma, sőt... (16 évesek) Mikor kérdeztek, akkor válaszoltam: pl. mikor nem tudták, hogy mi az az Úrvacsora. Megmondtam, hogy mit mondanak a katolikusok, és hogy ehhez képest miben különböznek a protestánsok, de ennyi. Ha kérdezték volna, hogy szerintem melyik az igaz, akkor megmondom, hogy katolikusként én azt vallom, de nem nagyon mentem volna bele a témába, mert nem az a lényeg.

Nem egyházi iskoláról beszélünk, ezért nagyon óvatosan kell kezelni a témát. Egyik szaktársam szintén gyakorlatot csinált itt, és a tanárok kicsit kritizálták, hogy mikor a vallásokról tartott órát, akkor a power-pointos hátterén (!) csak keresztény szimbólumok voltak és ez sértő lehet másokra... (de egyébként az órán nem csak a kereszténységről volt szó, hanem a vallásokról általában.)

Mivel hívő vagyok, ezért inkább tanítanék egyházi iskolába, ahol mondjuk a reformációról tuti bővebben beszélnék, meg az egyéb egyháztörténeti témákról is.

Én is tanár leszek. Ha csak nincs valamiféle ok/alkalom, akkor nem kell beszélni erről...

Szerintem objektíven kell kezelni ezt, még az egyház által fenntartott intézményben is vannak nem vallásos diákok, és hátrányos helyzetbe is hozhatod őket, szerintem sokat árthat, úgyhogy óvatosan, mert hiába a rosszaság náluk, az ő lelkük bizonyos szempontból törékeny, maradandóan is árthatsz, a világképük képlékeny, de emiatt - hiába a jószándék - lehet pont az ellenkezőjét éred el, ha meg akarod őket győzni! (Ne feledd más-más személyiségűek.) Az erkölcsi és hitbéli nevelést külön kell végezni (persze a vallásos embernek a hit útmutatást ad, de térítés nélkül is jóra lehet nevelni).

Az én biológiatanáraim még az elején mondták, hogy a hithez jogunk van, viszont ha ezt a pályát választjuk, akkor a tudományos eredményeket meg kell tanulni/majd tanítani/, tehát nem foglaltak állást, nem mondták meg mit higgyünk, vagy mit kellene! Azt neked sem szabad, felnőttként úgyis eldöntik, te csak az erkölcsi neveléssel törődj!

Én nem vagyok tanárnő, abból a szempontból tudok hozzászólni, hogy szülőként mit gondolnék.

Semmi emberellenes eszmének nem örülnék, ha ilyesmivel traktálnak a gyermekemet.

Rasszizmus, homofóbia, mindenféle kirekesztő eszme. És számomra a kereszténység nem egy értéket képviselő dolog. Melegágya mindenféle kisebbség meghurcolásának, folyton politikával foglalkoznak a kisebb-nagyobb egyházak, a melegek betegek, az óvszer rossz és még tudom is én mik. Ilyenekkel ne tömjék a gyerek fejét az iskolában.

Pokollal, ördöggel meg főleg ne ijesztgessék a kicsiket.

Azzal a mentalitással sem, hogy imádkozz és isten segít. Nem kell semmit sem tenned csak hinni.

Az ima meg csak arra való, hogy isten ne taposson el, mint egy bogarat. Könyörögni, kérni egy felsőbb hatalmat, mindig egyszerűbb mint tenni a dolgunkat.