Jobb ember leszek, ha a Biblia szerint élem az életem?

"Látod, megintcsak az a probléma, hogy a sajátos kontexusodból indulsz ki"

Sajátos kontexus???

Egy nagy fenét! A tudományos módszertan eléggé általános, és elfogadott.

Tehát nincsen itt semmiféle saját kontexus. Kérem bizonyítani, és elfogadom!

Az ateista gondolkodás nem "vallási" (fogadd el, hidd el!) alapú, hanem tényekkel alátámasztott ok-okozati kapcsolatrendszer.

Egyszóval a bevett módon kérem bizonyítani.

Az egyik hit kérdése a másik belátható, és meg nem cáfolható. Én csak az utóbbit kérem, semmi többet!

@Dowd

"Sajátos kontexus??? Egy nagy fenét! A tudományos módszertan eléggé általános, és elfogadott."

-->Saját kontextusból indulsz ki, mert Istent a magad világában akarod elhelyezni, hogy úgy bizonyítsa magát, ahogy az a te világképednek megfelel. Ez egy óriási logikai hiva. Erre még rátesz egy lapáttal, hogy az "általánost" is általánosként értelmezed, külösen a teológia témakörében. Talán a görög filozófia egyik ága, a szkepticizmus tesz utalást arra, hogy az ilyen dolgokat nem lehet egzaktként értelmezni [régebben olvastam, már nem tudom fejből idézni]

"Az ateista gondolkodás nem "vallási" (fogadd el, hidd el!) alapú, hanem tényekkel alátámasztott ok-okozati kapcsolatrendszer."

-->Felételezem ezeket Dawkinstól és társaitól szedted :-) Nos, evvel akkor állítsuk szembe a történelmi valóságot: az "ateizmus" kifejezést az ókorban nem egzaktként azokra alkalmazták, akik nem hittek semmilyen istenben. Azokra is alkalmazták, akiknek volt hitük, viszont elutasítottak valamilyen vallásos eszmét. Például az ókori keresztények elutasították a görög-római pogány isteneket, ezért a rómaiak ateizmussal vádolták őket. Semmi köze nem volt ennek a "tényekkel alátámasztott ok-okozati kapcsolatrendszer"-hez. Még a modernkori ateizmusnak sem ez volt az alapja, amikor megalakult a 18. század végén. Nem is megyek bele a részletekbe, hogy mi volt akkor az ateizmus, nézz csak szét a francia forrdalom dokumenumai között, hogy milyen őrjöngést rendeztek Párizsban. Szóval ha megkérhetlek, akkor ne akarja engem ilyen újkori eszmkékkel kioktatni, rendben? Az, hogy te értelmezed az ateizmust valahogy, az a te dolgod. Én is értelmezem, viszont amint látod, az én értelmezésem történeti alapú. Abba pedig már nem is megyek bele, hogy mi a "vallásos gondolkodás", mert nem akarok kisregényt írni.

"Az egyik hit kérdése a másik belátható, és meg nem cáfolható. Én csak az utóbbit kérem, semmi többet!"

-->Csakhogy a Bibliában a "hit" nem egyenlő a sehogy sem bizonyítható "hiszékenységgel", a görög eredetiben szó sincs ilyenről.

Egyébként meg nem akarlak téged megbántani, de a magam részéről nem látom értelmét a beszélgetésnek. Neked nem tanítanod kéne, meg bizonyítékokat követelni, hanem tanulnod, mert több területen is hiányosságaid vannak. Én is tanulok, mert én sem vagyok mindenben profi. Az előbb ajánlottam neked egy könyvet Pascaltól, a kiváló matematikustól. Amint elmondtam, azt a könyvet Pascal a kereszény hit védelmében írta. Ha nem olvasod el, akkor az azt jelenti, hogy időt sem akarsz szánni arra, hogy megismerd a keresztény hitet. Én vettem fáradságot, és elolvastam több ateista könyvet is, ez alapján tehát biztos alapokon áll a hitem és utasítom el a te világnézetedet. Te azonban éremnek csak az egyik oldalát ismered. Ha meg akarod ismerni a másik oldalát is, akkor tedd félre egy kicsit az eddigi világnézeted és olvass más szakirodalmat. Ameddig nem teszed, a kérdéseid provokációnak minősülek, mert nem kereső, hanem vitázó ember vagy, ezekből pedig jutott már bőven nekem mind az ateista, mind a vallásos oldalról, így nekem ennyi elég volt.

:DDDDDDDD

Egyszerűen csak nem értjük egymást :) Nagyon jól szórakozol azon, hogy szemantikai kérdéseket feszegetsz holott nagyon is jól érted amit mondok :)

Nem sajátos világkép elvárni, hogy ha isten létével találkozunk, akkor azt tényként elfogadhassuk.

A hit első lépése a hiszékenység, hogy elhiszed azt amit. aztán válik meggyőződéssé. (szerintem)

De mindegy is, ha nem óhajtasz beszélgetni akkor ne tedd!

Köszönöm Pascal könyvét, én megvárom Hawking következő könyvét inkább :) Van köztük némi különbség, és nem csak műszerezettségben :D

Igen, nem hajlok meg egy Isten előtt amelyikre zéró a bizonyíték. És egy olyan könyv előtt sem, amely egy nem bizonyított "isten szava".

Kitérsz. Nyilván nem tudod bizonyítani ezért van ez a hosszú szál :)

#32:

> "Az ateista gondolkodás nem "vallási" (fogadd el, hidd el!) alapú, hanem tényekkel alátámasztott ok-okozati kapcsolatrendszer."

"Felételezem ezeket Dawkinstól és társaitól szedted :-) Nos, evvel akkor állítsuk szembe a történelmi valóságot: az "ateizmus" kifejezést az ókorban nem egzaktként azokra alkalmazták, akik nem hittek semmilyen istenben. Azokra is alkalmazták, akiknek volt hitük, viszont elutasítottak valamilyen vallásos eszmét. Például az ókori keresztények elutasították a görög-római pogány isteneket, ezért a rómaiak ateizmussal vádolták őket. Semmi köze nem volt ennek a "tényekkel alátámasztott ok-okozati kapcsolatrendszer"-hez. Még a modernkori ateizmusnak sem ez volt az alapja, amikor megalakult a 18. század végén. Nem is megyek bele a részletekbe, hogy mi volt akkor az ateizmus, nézz csak szét a francia forrdalom dokumenumai között, hogy milyen őrjöngést rendeztek Párizsban. Szóval ha megkérhetlek, akkor ne akarja engem ilyen újkori eszmkékkel kioktatni, rendben? Az, hogy te értelmezed az ateizmust valahogy, az a te dolgod. Én is értelmezem, viszont amint látod, az én értelmezésem történeti alapú. Abba pedig már nem is megyek bele, hogy mi a "vallásos gondolkodás", mert nem akarok kisregényt írni. "

Az egy dolog, hogy mit takart régen az ateizmus. Jelenleg azonban mást takar. Az ateizmus valóban nem hit alapú, legfeljebb erősen filozófiai értelemben. De nem ezen kéne vitatkozni, hogy ki mit ért ateizmus alatt, hanem megállapodni valamiben, hogy ne beszéljetek el egymás mellett. Nevezhetjük materializmusnak ha úgy jobban tetszik, vagy akár kótyonfittynek is, a lényeg, hogy ugyanazt értsük a kifejezés alatt. Márpedig jelenleg az ateizmus azt jelenti, hogy nem hitalapú eszmerendszer szerint gondolkodik az ember, hanem a kézzelfogható, bizonyítható valóságot ismeri el valóságnak.

Tehát lehet ide keverni az azokat a dolgokat, amelyeket régen értettek az ateizmus alatt, de ma már mást értenek alatta. Ennyi erővel ide lehetne keverni azt is, hogy régen a keresztények agyonverték azt, aki azt merte mondani, hogy Isten nem létezik, vagy több isten is létezik, vagy ide lehetne keverni az inkvizíciót, a máglyahalálokat, satöbbit. De nem lenne fair, mert a mai kereszténység (hálistennek) már nem az a kereszténység, ami a régmúltban volt. Éppígy a mai ateisták sem azok már, akik az 1800-as évek Franciaországában ámokfutkároztak, tehát nem fair dolog idekeverni őket, az eszmerendszerüket.

Értsük a kifejezések alatt azt, amit ma jelentenek, és ne azt, amit régen jelentettek, és akkor nem beszélünk el egymás mellett.

@Dowd

"Nem sajátos világkép elvárni, hogy ha isten létével találkozunk, akkor azt tényként elfogadhassuk.

A hit első lépése a hiszékenység, hogy elhiszed azt amit. aztán válik meggyőződéssé. (szerintem)"

-->Én úgy gondolom, tény és tény közt is van különbség. Ami valakinek tény, az nem biztos, hogy másnak is az, és fordítva. De hogy világos legyen, hogy mit értek a sajátos világkép alatt: Például Hawking egyik érve Isten tagadására az, hogy a Nagy Bumm előtt nem létezett idő, így Istennek ideje sem lehet előidézni azt. Ateista logikával ez bizonyára ésszerű érv, azonban a professzor nem számol avval, hogy Isten időn kívül áll. (Különben a Nagy Bumm model alapvetőleg egy katolikus paphoz köthető, [javíts ki ha tévedek]). Egyébként meg a görög eredetiben a hit alapvetően bizalom, és bízni csak annyit tudunk, akit ismerünk.

"Igen, nem hajlok meg egy Isten előtt amelyikre zéró a bizonyíték. És egy olyan könyv előtt sem, amely egy nem bizonyított "isten szava".

-->Nem is kell meghajolni, én nem is kényszerítelek rá. Viszont ahogy én megismertem azt a könyvet, egész biztos vagyok benne, hogy Isten szól általa az emberekhez, és rajte keresztül Őt ismerem meg. Viszont maximálisan tiszteletben tartom a nézeteidet, azonban én sem hajolok meg az ateista eszmék előtt.

"De mindegy is, ha nem óhajtasz beszélgetni akkor ne tedd!"

-->Beszélgetni szívesen beszélgetek bárkivel, de nem kenyerem az erőszakos hittérítés. Ha valaki nem hisz, akkor tudomásul veszem, viszont korrekt módon kérhetem, hogy más is tartsa tiszteletben, hogy meg vagyok győződve arról, hogy Isten létezik. Tehát lényegében arra céloztam, hogy ha mindenkinek megvan a maga meggyőződése, és senki sem enged, akkor értelmetlen hosszúra nyújtani a témát.

Viszont klassznak tartom ezeket a beszélgetéseket, mert legalább megismerhetem más emberek gondolatvilágát.