Van olyan része a Bibliának, ahol egyértelműen kimondják, hogy azonos neműek közt tilos lenne a szerelem?

" Nem heterókról van szó, hanem azokról az emberekről, akik valaha heterók voltak,"

öngól :D a homoszexuálisok soha nem voltak heterók :D valóban heterókról van szók, akik elhagyták a hetero szexet, nem homokosokról. q.e.d.

"öngól :D a homoszexuálisok soha nem voltak heterók :D

valóban heterókról van szók, akik elhagyták a hetero szexet, nem homokosokról. q.e.d."

Tévedsz, ugyanis sajnos több olyan eset van, amikor valaki heteroszexuálisból lesz homoszexuális. Az esetek többségében ezt a jelenséget úgy magyarázzák az illetők, hogy "rájöttek arra", hogy a saját nemükhöz vonzódnak (keress rá). Az egyik esetnek évekkel ezelőtt az ország fele is szemtanúja volt, amikor egy valóságshowban egy eredetileg hetetoszexuális lányból leszbikus lett:

[link]

Heterókról pedig nem szólhat Pál. >>Próbáld megérteni<<, hogy egy normális heteroszexuális embernek >>nicsenek<< homoszexuális vágyai. Ha vannak, akkor már biszexuális. A páli levélben olyan emberekről van szó, akik akik olyan mélyre süllyedtek, hogy "elváltoztatták a természet folyását természetellenesre:"(Rm 1,26). Innentől fogva ők nem heterók többé, körülbelül úgy, ahogy a fenti napilap-cikkben olvasható Rita sem volt már az.

"Az esetek többségében ezt a jelenséget úgy magyarázzák az illetők, hogy "rájöttek arra", hogy a saját nemükhöz vonzódnak"

Ez is egy borzalmas nagy tévhit amit minden esetben heteroszexuálisok hangoztatnak. A valóság viszont teljesen más. Ezekben az esetekben az illető saját magával is elhiteti hogy hetero. Megpróbál a társadalmi elvárásoknak megfelelően élni mert fél a megbélyegzéstől, a szégyentől, a kirekesztéstől stb. Sokan családot alapítanak, gyereket vállalnak. Csak aztán az évek múlásával a sok elfojtott érzelemmel már nem tudnak mit kezdeni és kénytelenek saját maguknak és a környezetüknek is beismerni, hogy egész életük egy hazugságra épül.

Az általad felhozott példa (valóságshow) pedig azért sántít de nagyon mert a producerek egy interjúban annak idején elismerték, hogy direkt olyan személyiséget kerestek, akinek az identitása nem áll biztos talajon, így egy ilyen zárt helyzetben megingatható. A "románcuk" előre megtervezett showelem volt amit a nép szépen bekajált. Egy szexuális irányultságával tisztában levő embert nem lehet csak úgy "megingatni".

"normális heteroszexuális embernek >>nicsenek<< homoszexuális vágyai"

ugyanígy egy normális homoszexuális embernek nincsenek heteroszexuális vágyai, tehát amit írtál, marhaság.

"Tévedsz, ugyanis sajnos több olyan eset van, amikor valaki heteroszexuálisból lesz homoszexuális. "

persze, ők a biszexuálisok, de itt most homoszexuálisokról van szól a kérdés, akik soha nem voltak heteroszexuálisok (mivel homoszexuálisok).

Kérdező, az a kérdés, hogy bűnös-e egy meleg ember, mert ilyen hajlama van, hogy a saját nemét szereti, vagy az a kérdés, hogy két meleg közt „plátói” szerelem van? :)

Egy igehirdetés a témában:

[link]

Felháborít az a szájtépés, ami az eddigi két tucat válaszban tetten érhető. Pedig egy tök értelmes kérdés volt. Szó sincs itt vallásról vagy nem vallásról, csak gyűlölködésről mind a két oldalon... természetesen keresztényi szellemben

A kérdésre válaszolva:

Az az alapvető félreértés, hogy a homoszexualitással kapcsolatban az Egyház nem tilt valamit, hanem véd valamit, mégpedig a családot. A család, a házasság szentsége pedig annyira mélyen gyökerezik a Bibliában (karácsony, kánai mennyegző, teremtéstörténet, páli levelek...), hogy akármennyire is kompromisszumkész legyen az Egyház, egyszerűen nem lehet belemagyarázni az ellenkezőjét.

A Biblia alapján mi, keresztények azt valljuk, hogy a házasság:

- kizárólagos

- egyenrangú

- szabad elhatározásból létrejövő

- életre szóló

- férfi és nő között létrejövő

- gyermekeket befogadó és nevelő

- szeretetközösség.

Mindegyik pont mögött több tucat bibliai vers és kétezer év teológia van. Egyik sem fontosabb a másiknál, tehát az Egyház nem a homoszexualitást pécézte ki magának, ugyanúgy (és ugyanazért) tiltakozik a válás, a házasságon kívüli szex, az abortusz vagy a családon belüli erőszak ellen is. Ugyanis védünk valamit, a keresztény családot, ami az egész vallásunk egyik legfőbb értéke.

#27:

ez csak azért van, mert az elváltak nem szerveznek felvonulást maguknak, és nincsenek benne kétnaponta a híradóban.

Egyébként ez csak történelmi kor kérdése, ötven-száz éve a válás vagy a házasság előtti szex (fogamzásgátlás!) volt akkora botrány és vitatéma, mint ma a homoszexualitás, ötven év múlva pedig... ki tudja, min fogunk akkor vitatkozni?

#29: maga a szerelem csak egy érzés, egy állapot - nem olyan dolog, ami önmagában bűn lehetne.

A katolikus misében mondják: "vétkeztem gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással" - tehát érzéssel nem.

Szóval nem hiszem, hogy a szerelem érzése bárkinél bűn lehetne, ha nem származnak belőle szavak és tettek.

És ha ez kegyetlenül hangzik, csak gondoljatok bele, hogy a szerelem elfojtása mennyire hétköznapi dolog (homoszexualitástól függetlenül). Heteróként is hány szerelmet kell elfojtani magunkban, ha a halálig tartó hűséget meg akarjuk tartani! De még ennél is hétköznapibb példa a viszonzatlan szerelem: amikor a másik szabad döntése miatt kell elfojtanunk saját szerelmünket (ami bizony a kereszténység előtt nem volt mindig így, a férfiak a legtöbb kultúrában kérdezés nélkül megkaphatták, akit akartak). Bizony, a keresztény házasságban az a "szabad elhatározás" nagyon kemény döfés volt az akkori világnak, és talán nagyobb vita zajlott körülötte, mint ma a homoszexualitás körül!

Bűn lenne egy reménytelen szerelem, ha nem torkollik erőszakoskodásba és kényszerítésbe? Bűn egy férjnek beleszeretni a csinos kolléganőjébe, ha az nem vezet udvarláshoz és félrelépéshez? Bizonyára nem. Így hát az azonos neműek felé érzett vonzalom sem lehet bűn.