Van olyan része a Bibliának, ahol egyértelműen kimondják, hogy azonos neműek közt tilos lenne a szerelem?

Én nem tom', bár a farizeusok nem a homo kérdést tették fel Jézusnak, de azért az alapállapotot szerintem elmondta:

Máté 19

4. Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket,

5. És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.

Szerintem itt két, elég élesen elhatárolódó nemű emberről beszél, nem két emberről általánosságban.

" római levélben Pál a pogány orgiákra reagál, ahol _heterok_, akiknek a homoszexuális aktus természetellenes, pusztán rituális okokból szexelnek egymással. nem homoszexuálisokról van bennük szó, főleg nem szerelemről, hanem szexről. (amúgyis egy meleg férfi nem tudja "elhagyni" az asszonynépet, ha soha nem volt vele)"

A római levélben egy szó sem esik arról, hogy Pál itt a "pogány orgiákra" utalna, ami gondolom egyenlő a "templomi prostitúcióval", hiszen a homoszexuálisok rendszerint erre hivatkoznak. Ha mégsem, akkor az azt jelenti, hogy még köztük sincs egység ennek a szakasznak a magyarázatában. Vegyük mindenekelőtt észre, hogy az (1,18-32) ige egy logikailag összefüggő, el nem választható szakasz. A 18. vers az értelmezésben a döntő, mert megnevezi az alanyokat. Azokról az emberekről szól az ige, "az igazságot hamissággal feltartóztatják." (Róm 1,18). Figyeljétek meg, hogy az apostol általánosságban beszél ezekről az emberekről, nem szűkíti a kört, nem azt mondja, "rituális szertartásokat végző emberekről van szó" - ezt csak a homoszexuálisok teszik hozzá, figyelmen kívül hagyva a "hozzá se tégy, el se végy elvet" (5Móz 4,2). A 19-20. versek arról beszélnek, hogy a 18. versben szereplő embereknek nincs semmilyen mentségük a viselkedésükre, mert egyrészt Isten létezéséről tanúskodik a teremtett világ. Voltak, akik ezt felismerték, de ezt figyelmen kívül hagyták. Ennek következtében a 22-25. versek ezeknek az embereknek az erkölcsi leépüléséről szólnak. Mivel elfordultak a Teremtőtől, ezért "Annakokáért adta is őket az Isten szívök kivánságaiban tisztátalanságra"(Róm 1,24). Nagyon fontos, hogy megjegyzi az ige, hogy Isten megengedte, hogy a saját kívánságaik érvényesüljenek ezeknek az embereknek az életében. Éppen ezért itt szó sem lehet heterókról, mert egy normális heteroszexuális embernek nincsenek homoszexuális kívánságai. Ha vannak is, az már nem heteró, hanem minimum biszexuális. Az iménti válaszadó ezt írta:

"amúgyis egy meleg férfi nem tudja "elhagyni" az asszonynépet, ha soha nem volt vele"

Ez egy elég gyenge érv. Millió olyan esetről lehet hallani, hogy heteró életet éltek, aztán egyszer csak "rájöttek", a saját nemükhöz vonzódnak és homoszexuális kapcsolatot kezdtek élni. Na de menjünk tovább. Pál azt írja, hogy "Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra;..."(1,26/a). De mi ez a tisztátalan indulat? A vers második felében megtudjuk. Az, hogy "az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre:" (1,26/b). Majd a következő vers még nyilvánvalóbbá teszi ezt a gondolatmenetet:

"Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban."(1,27)

Az érhetőség kedvéért ismétlem: Egy összefüggő szakaszról van szó, ami a 18. versben kezdődik. Tehát itt nem valamiféle rituális szertartásokról van szó, hiszem azokról egy betű sincs. A 26-27. versben szereplő férfiak és nők azonosak azokkal, akikről a 18-21.vers beszél, akik az "az igazságot hamissággal feltartóztatják." Általánosító jellege miatt tehát alkalmazható bárkire, aki így él. Körülbelül úgy, ahogy Pálnak a (2Tim 3,1-5)-ben található eszkatologikus próféciája sincs kifejezetten egy csoportra alkalmazva, hanem általános jelentése van azokra nézve, akik úgy élnek. Ha valaki például pénzsóvárgó, akkor illik rá a leírás függetlenül attól, hogy milyen származású és a többi. Visszatérve a római levélre nagyon feltűnő, hogy Pál a férfiaknak közti nemi kapcsolatot "fertelmességnek" nevezi. Már az Ótestamentumban is megfigyelhető, hogy Isten népe kifejezetten utálatos bűnnek tartotta az ilyen dolgot. Sodomában például amikor a bűnös férfiak körülvették Lót házát, és követelték, hogy adják ki nekik a két angyalt, hogy fajtalankodjanak velük, inkább helyesebbnek tartotta ha kiadja nekik a két szűz leányát (Móz 19,5-8). Ez is sokat mondó.

Így a végére még egy dolgot jegyeznék meg. A 27. vers azt mondja, hogy azok a férfiak "elhagyván az asszonynéppel való természetes élést" - vagyis ebből teljesen nyilvánvaló, hogy Pál szerint az a >>természetes<< ha egy férfi egy nővel él szexuális életet, az összes többi természetellenes, lásd a 26. verset! Úgy gondolom, nincs szükség ennél mélyebb vizsgálatra, ezért is nem hivatkoztam a görög szövegre. Teljesen világos, hogy Pál apostol a római levél 1 fejezetében a homoszexuálisok ellen szólalt fel!

Mikor a Szentírás házasságról ír, akkor mindig férfi és nő kapcsolatának írja le és nem két férfi vagy két nő. Nem azt írja, hogy két ember, hanem azt, hogy férfi és nő.

A szerelem alapvetően a házasságra irányul, hogy azzal, akivel kölcsönösen szeretjük egymást, családot alapítsunk. Ez csak egy férfi és egy nő között működik.

@Kérdező

Ha elolvastad az eddigi kommenteket, akkor meg lett válaszolva a kérdésed is. De akkor tömörebben:

"ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt ébredt vágy bennük:" (Róm 1,27 - RÚF 2014)

Pál apostolnak azt a kijelentését, hogy "egymás iránt ébredt vágy bennük" vonatkoztathatod az érzelmekre is, ahogy itt a topikban már utaltak rá. Mivel a szövegkörnyezetet figyelembe véve az apostol negatívumként beszél róla, így igen, a homoszexuálisok közötti érzelmi kapcsolat is bűn.

Végigolvastam a kommenteket és nekem a hosszas magyarázatokból és idézetekből az jött le, hogy az a vallás amit én eddig a szeretet és végtelen emberség vallásának ismertem meg, és az az Isten aki inkább feláldozta saját fiát azért, hogy minden bűnös, aki megbánja bűnét üdvözülhessen azt mondja, hogy ha két azonos nemű ember szereti egymást akkor azoknak bizony meg kell halni. Nem is akárhogy, hisz nem azt mondjátok, hogy haláluk után Isten a pokolra küldi őket, hanem azt állítjátok (idézem):

"Ha valaki férfival hál együtt, úgy, ahogy asszonnyal szoktak együtt hálni, ez utálatosság, amelyben mindketten részesek, ezért meg kell halniuk, vérük visszahull rájuk.” /Lev 20,13/"

Meg KELL halniuk, tehát meg kell őket ölni! És ez a gyilkosság nem bűn, hisz a kiontott vér nem a gyilkosok lelkén szárad, hanem "vérük visszahull rájuk" (a meggyilkoltakra). Majdhogynem azt állítjátok, hogy kereszténi cselekedet volna a homoszexuálisok elpusztítása. A történelemben egy emberről tudok aki emberbaráti buzgósságból gondolta ugyanezt. Igen. adolf hitlerról beszélek.

Ne haragudjatok de ezzel kapcsolatban három dolgot szeretnék csak mondani:

Egyrészt az ilyenek miatt gondolom azt, hogy a Biblia szó szerinti használata többet árt mint használ a lélek épülésének, mert egyszerűen erkölcstelenség/embertelenség mindent szó szerint venni (ha nem így gondoljátok fegyverbe és irány a legközelebbi melegbár!)

Másodszor hiszem, hogy a fentieket csak Ti tartjátok igaznak és Isten nem ítél el senkit azért ami nem egy döntés hanem egy veleszületett "hajlam" kérdése (ne mondjátok, hogy döntés, nem éltek benne, nem tudhatjátok mit érez az aki meleg).

Harmadszor pedig nem értem, és soha nem fogom felfogni, hogy emberek, akik szeretetről ekkora hitbuzgósággal áradoznak, akik mosolyogva ölelnek keblükre bárkit aki a legnagyobb bűnöket követtek el (akár ellenük vagy szeretteik ellen)ha megbánják bűneiket; mégis ekkora gyűlölettel és ellenszenvvel nyilatkoznak olyanokról akikkel életükben két szót sem beszéltek. Hogy ítélkezhettek ilyen kegyetlenül, minden lelkiismeret furdalás nélkül??? Igen, tudom. "vérük visszahull rájuk.” /Lev 20,13/"

(tudom, hogy ezért sokan lehúznak, és sajnálom, hogy talán indulatos, és sértő, helyenként túlzó voltam, de némelyikőtök kommentjét olvasva úgy érezem mintha tőrt döfnének a szívembe, úgy, hogy életemben nem ártottam senkinek és ott segítettem embertársaimban ahol tudtam, önzetlenül. Sajnálom...)

67%-es ismerni kéne a kontextust is, Pál a Rómába tartó útja során találkozott pogány templomi prostitúcióval. ezekben a versekben róluk ír, a görögökről és egyéb nem zsidókról a 14-es versben:

14 Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok.

15 Azért ami rajtam áll, kész vagyok néktek is, akik Rómában vagytok, az evangyéliomot hirdetni.

Amikor ezt írja a pogányokról 20-as verstől:

20 Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.

21 Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.

22 Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek;

arra reflektál, hogy hiába nem zsidók valakik, attól még felismerhetik az Istent a teremtésből. A következő vers szól a bálványimádásról:

23 És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.

Pál pedig arra következtet, hogy a bálványimádás MIATT adja Isten őket arra, hogy egymással szexeljenek:

24 Annakokáért adta is őket az Isten szívök kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék;

már csak azért sem lehet homoszexualitásról szól, mert az nem úgy alakul ki, hogy valaki madarak meg csúszó mászó állatokat imádnak. itt egyértelműen heterókról van szó, hisz csak a heterók tudják _felcserélni_ a nekik "természetes" hetero szexet homoszexuális aktusra. Semmikíppen nem a homoszexuális orientáció, sem pedig a szerelem van elítélve. Itt szerelmről szó sincs. Kizárólag orgiák és bálványimádás.

25 Mint akik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett, aki mind örökké áldott. Ámen.

Itt Újra a bálványimádásról ír.

26 Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre

Itt újra arról ír, hogy a bálványimádás _következménye_ a rituális hierodulia - prostitúció és orgiák.

27 Hasonlóképpen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban.

Vagyis a hetero férfiak, akik az asszonnyal éltek (ami nekik a természetes), a rituális orgiák miatt elhagyják az asszonyaikat.

Összegezve: Pál nem homoszexuális szerelemről ír, de még csak nem is homoszexuális emberekről. Aki ezzel a verssel akarja a melegeket elítélni, az a saját gyűlöletét próbálja alátámasztani és belemagyarázni egy bibliai versbe, aminek semmi köze a homoszexuálisok párkapcsolatához.

@12:57

"67%-es ismerni kéne a kontextust is, Pál a Rómába tartó útja során találkozott pogány templomi prostitúcióval"

Írásmagyarázatoddal az a baj, hogy figyelmenkívül hagyod a hittudomány szabályait. Amikor a Bibliát magyarázzuk, a történelmi háttérre csak akkor szabad hivatkozni, amikor a szöveg__szó szerint__hivatkozik a történelmi háttérre, mint ami szükséges az adott szakasz megértéséhez. Írásmagyarázatod ugyanazon a téves teológián alapszik, a liberális kutatknak adja meg az alaphangot arra, hogy a Jel 17-ben szereplő asszonyt Róma városával azonosítják. Ők is a történelmi háttérre hivatkoznak, a próféta a római korban írta meg a könyvet, és figyelmenkívül hagyják, hogy a bibliai hagyományban az asszony mindig egyházat jelképez. Írásmagyarázatod ott sem pontosan helyes, hogy a történelmi kontextust önkényesen értelmezed. Az egykori Római Birodalom romjain feltárt zsinagógák többszörös férőhellyel rendelkeztek, mint amennyi zsidó lakott a városban. Ma már tudjuk, hogy a pogányok közül óriási számban látogatták a zsidó istentiszteleteket, - ezért is volt a keresztnység terjedése olyan gyorsan - sőt a keresztény korban már levél is ment, hogy valamit csináljanak, mert a pogány templomok kezdenek kiürülni. Írásmagyarázatodban mégis feltételezed, hogy a pogány rítusok olyannyira el voltak terjedve, hogy Oélnak erről külön kellett volna írni. De nem is itt követed el a hibát, hanem itt:

"Pál a Rómába tartó útja során találkozott pogány templomi prostitúcióval. ezekben a versekben róluk ír, a görögökről és egyéb nem zsidókról a 14-es versben:"

Írásmagyarázatodban ismét önkényesen értelmezed azt, amit apostol mondani akar. A 14. versben Pál egy szóval sem mondja, hogy az ott említett görögök illetve barbárok azonosak lennének a templomi prostitúciót végző személyekkel. Pál altalánosságban beszél róluk. Írásmagyarázatod akkor lenne helyes, ha a felsorolást követően pál oda írná, hogy - "akik, a templomi prostitúciókat végeznek" - ez azonban nem szerepel a szövegben. Ez ugyanolyan, mintha én azt mondanám, hogy a 14. versben szereplő barbárok és görögök azonosak a Mithrász-kultuszt gyakorlókkal (ami közismert volt Rómában), holott egy betű sem esik róla. Írásmagyarázatoddal hozzá teszel a Bibliához, holott meg van írva: "Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy." (Péld 30,6). Írásmagyarázatod azonban még ott is téves, hogy a 14. versben szereplő görögöket és barbárokat összekevered azokkal, akiknek a 20. vers szól. A 13. versben Pál apostol ugyanis az evangélium hirdetéséről szól, a 14 versben pusztán felsorolja azt, hogy ez kikre korlátozódik. A 15-17 vers is még az evangéliumgondolatát fejezezi ki. A 18. versben azonban egy új gondolat kezdődik, amely tart egészen a fejezet végéig. Ott azokról az emberekről van szó, akik "az igazságot hamissággal feltartóztatják."(Róma 1,18/b). Ezek nem lehetnek azonosak azokkal, akik a 14. versben szerepelnek, mert a 15-16. vers nyilvánvalóvá teszi, hogy ezek már tudnak Istenről és nyilvánvalóan elutasították. Írásmagyarázatodban azonban ismét elkövetsz egy hibát:

"Pál pedig arra következtet, hogy a bálványimádás MIATT adja Isten őket arra, hogy egymással szexeljenek:"

Írásmagyarázatodban elköveted azt a hibát, hogy kiragadsz egy igét, és saját magad adsz neki értelmet. Amint már említettem, ez a gondolat menet a 18. versben kezdődik, ahol azokról az emberekről van szó, akik elutasították az igazságot, és "menthetetlenek."(Róm 1,22). Ennek a gondolkodásnak a következménye a bálványimádás, ami a bibliai gondolkodásban mindent magába foglal, ami elválasztja az embert Istentől. Ha az ember ugyanis az fizikai vagy lelki bálványimádásba esik, gondolata megromlik és lesülyedhet olyan mélyre, hogy végül természetellenes vágyai támadnak. Ezt mondja itt el Pál. Nem heterókról van szó, hanem azokról az emberekről, akik valaha heterók voltak, de az igazság elutasítása következtében természetellenes vágyaik támadtak. (Gondolom ismerősek azok a történetek, amikor bizonyos férfiak és nők "rájöttek", hogy a saját nemükhöz vonzódnak. Na ennek a lelki hátterét mondja el itt Pál). Még valamit szeretnék mondani: Amikor Pál írja ezt a levelet, akkor nem az érintettek szemszögéből beszél, (..."ők úgy gondolják, hogy"...). A saját maga véleményét mondja T/3 személyben hogy "természetellenes" "fertelmességet" cselekedtek ezek az emberek.

Összességében tehát írásmagyarázatodat nem tudom elfogadni. Pál ebben a levélben az emberek erkölcsi lesülyedéséről beszél, aminek a legalján ott van a homoszexualitás. Ezt bizonyítja az is, hogy az Egyháztörténelem 2000 éves időszakából egy fecni sem maradt fent, ami támogatná az értelmezésed. Írásmagyarázatodat a homoszexuálisok és az őket támogató emberek találták ki, az Ókeresztény Egyház - az apostolok kotrási és utódjai, az Egyházatyák előtt ismeretlen volt.