Különböző keresztény egyházak és felekezetek röviden hogyan vélekednek a fegyveres katonai szolgálatról és miért?

Köszönöm az eddigi válaszokat! Tehát ha jól értem, vannak egyházak, melyek egyértelműen állást foglalnak a fegyveres katonai szolgálat mellett (persze az mindig kérdéses és változó, hogy kit szolgálnak) és vannak, amelyek nem fogadják el a katonai szolgálatot, vagyis akik tán egyértelműen elutasítják, mint az első válaszoló által említett Jehova Tanúi. De ezek szerint a Péter által képviselt út valahol a kettő között van?

Pontosítanám a kérdésem. Olvasni itt olyan véleményeket, hogy létezik a "krisztusi semlegesség", mely egy hadsereg szervezett kötelékén belül semmilyen fegyvertelen (akár szellemi) támogatást sem tart helyesnek biblikusan az adott fegyveres erők ideológiai támogatását, kiszolgálását illetően. Tehát gondolok itt hivatásos tábori lelkészekre, orvosi, ápolói személyzetre, stb. Kedves Péter, ti akkor ezektől nem tartjátok távol magatokat, csak a tényleges fegyveres katonai szolgálattól? Vagy az is csak szabadon választott, úgymond "lelkiismereti kérdés"? Nem értem?

Persze hogy nem tiltja a katonáskodást szó szerint, hiszen Jézus javarészt nem törvényekben, paragrafusokban fogalmazott, mint azt a mózesi törvény tette, hanem alapelvekben, így egy sereg dolog nincs szó szerint leírva, mégis tudjuk, hogy helytelen. Pál pl. beszél arról, hogy a mi fegyverzetünk nem fizikai, vagy "hadviselésünk" nem igazi fegyverekkel történik, hanem "szellemiekkel" és felsorolja a szellemi öltözéket.

Nem véletlenül utasították el az első keresztények kb. az első 150 évig a hadseregben való fegyveres katonai szolgálatot. Egy keresztény (Krisztus-követő) számára ez nem elkerülhetetlen, hanem nélkülözhetetlen ennek megtagadása, csakúgy mint az sem elkerülhetetlen, hogy véres, gyakran testvérgyilkos háborúkban vegyen részt bármely nemzet oldalán.

"A hazafiság csak egy szó; vagy azt jelenti, hogy az én hazám, ha igaza van, ha nem, ami becstelenség, vagy azt, hogy az én hazámnak mindig igaza van, ami bárgyúság."

(Patrick O'Brien)