Mi a véleményetek arról, hogy valaki nem követője egy vallásnak sem, hanem saját felfogása, és hite alapján szemléli a világot?

Azt gondolom, erős önbizalmú és egészséges kritikával rendelkező emberre vall, ha valaki nem hajlandó egyetlen vallásnak sem tökéletesen fejet hajtani.

Ha kérdéseid vannak a világról, életről, istenről és hitről, de a választ magad alakítod ki, akkor már elindultál egy olyan úton, ahol egyedül magadra számíthatsz. :) Ha téged ez vezet előre, hogy jobb ember legyél, nyugodtan haladj tovább ezen az úton!

Sok sikert!

Kedves kérdező, engedd meg, hogy az első hozzászólónak adott válaszommal válaszoljak:

"Normális dolog, egyéni gondolkozás. Én is ilyen vagyok, nem vagyok vallásos és vannak saját elképzeléseim."

Azt azért nem árt tudni, hogy "nincs új a nap alatt", tehát azok a "saját gondolatok" nagyrészt csak annyira "sajátok", amennyire a szabad akaratra épülnek. De gondolom nem tagadod, hogy amiben hiszel a világnézeted szerint, azt nagyban befolyásolják külső szellemi erők hatásai is, igaz? Az pl., hogy "nem kell tartozni semmilyen vallásos csoporthoz sem", vagy aki hívő, "nem kell gyülekezetbe járni, mert otthon is tudok imádkozni" gondolatok egyáltalán nem új gondolatok - még ha sokan nem is értenek velük egyet, mondjuk a Biblia sem.

Úgyhogy azok, akik büszkék arra, hogy "szabadok", meg "egyénileg gondolkoznak", nagyrészt éppúgy korábbi eszmék és mások hatásai alatt vannak, mint a legtöbb hívő!!! :-)

Nem is ezzel van a baj, hanem azzal, ha a hitünk hiszékenységre épül, ha jobbára csak a "szenthagyomány", vagy a felületesség alapján "döntünk", vagy engedjük, hogy mások döntsenek helyettünk.

Én ezt a "magam módján hiszek" dolgot rettentően veszélyesnek tartom. Jól működik addig, amíg az ember épeszű, de ha jön egy kis összezuhanás, egy feldolgozatlan tragédia, egy válás, munkanélküliség... az ilyen helyzetekben ezek a "maga urai" emberek sokszor teljesen kontrollálatlanul rohannak valamilyen szélsőségbe, legyen az az alkoholizmus, vagy éppen valamilyen fanatikus szektához való "megtérés".

Én azt hiszem, nagyon fontos, hogy az ember egy külső szabályrendszerhez igazítsa magát, ami kontrollt tart felette akkor is, ha a nagy nyomás alatt elveszítené a józan eszét. Igazán van választék, van vagy százféle vallási felekezet, de még ateistaként is többféle erkölcsi irányzathoz, szabályrendszerhez lehet fordulni.

Én szabadszemléletűnek gondolom magamat. Hiszem azt, hogy valakik már előttem felfedezték az Igazságot, nekem csak össze kell szednem, és alkalmaznom.

Viszont egy nehézség van a dologban: A emberi közösség ezeket az eredeti tanokat már elfedte, eltorzította több ezer év alatt, így a dolgok felkutatása nem könnyű. Ezért sem tudok egyik egyház aktív tagja sem lenni: A nagy világvallások jó része már hatalmas üledékbe burkolózott, eltorzult, nincsen önmagában már spirituális átalakító hatása, ami a lényeg lenne, ami a szabadulást adná a szenvedés alól.

Talán a buddhizmus egyszerűbb ágai, mint pl. a Zen még nagymértékben hordozza-e tanokat. A buddhizmusban "könnyebb" volt megőrizni, mivel nincsenek a képben dogmák, főleg gyakorlatra épül. Persze tudok a buddhizmuson belül is ágazatokat, ahol Buddhát már kb. Istennek tekintik, mikor ő sem tartotta magát annak, és nem is volt az, csak egy ember aki rájött a lényegre.

Kérdező,

Hasonlóan a többiekhez nekem is van saját elképzelésem és hitem, de az már túlzás, hogy birkának nevezel valakit csak azért mert olyan dolgokban találta meg a hitét amiben sok más ember is hisz. Legyen az bármilyen vallás. Egyébként, hogy egy kicsit kötekedjek, lehet mindenkinek saját elképzelése, de az még nem jelent azt, hogy az úgy is van.

Én azt mondom az igazság ezer próba után is igazság marad, tehát az aki valóban az igazságot keresi, próbára meri tenni és remélhetőleg teszi is a hitét/elképzelését, hogy megbizonyosodjon arról, nem egy délibábot kerget.

Azok az emberek pedig semmivel sem jobbak a vallásosaknál akik kitalálnak maguknak saját hitet, de alátámasztani az elképzeléseiket már nem tudják. Ezeknek az emberek talán élénkebb a fantáziája, de a hit nem fantázia szüleménye.

A tiszta hit mentes a dogmáktól, biztos alapokon nyugszik és bizonyítható is logika alapján. Amely ezen kritériumoknak nem fele meg, nem más mint fantazmagória.

Bocs ez lemaradt:

Pendulum92-vel teljes mértékben egyetértek. A hit apró morzsáit az előttünk járók már korábban elejtették, nekünk csak össze kell szedni.

Nincs olyan ember a világon akinek a hite ne hasonlítana valaki máséra. Sőt, a saját elképzeléseinket mások hitének darabkáiból állítjuk össze úgy, hogy az számunkra megfelelő legyen.

Lehet hogy ez valakinek egyéniséget és szabad gondolkodást tükröz, csak azt felejtik el sokan, hogy ettől még nem lesz valóság. Az igazásg sosem fog senkihez sem idomulni, nekünk kell azt felismerni és amennyiben úgy találjuk, hogy a jelenlegi hitünk eltér ettől, újra kell gondolnunk az egészet. Na ez az a lépés ami miatt az emberek mégcsak hallani sem akarnak vitáról, vagy mérlegelésről, vajon igaz e ami gondonlak, mert itt kiderülhet, hogy amit eddig igaznak véltek, valójában csak önámítás. Ezzel pedig senki sem szívesen szembesül.

Az igaz hívőt pont az különbözteti meg a többitől, hogy nemcsak hajlandó önvizsgálatra, hanem ponthogy kutatja azokat a forrásokat melyek megcáfolhatják az igazát. Amennyiben a hite kiállja a próbát, nemcsak megmarad, hanem erősebbé/edzettebbé is válik ezáltal.

Aki beéri azzal, hogy van egy sajátos elképzelése, annak nem is igazán lesz ennél több.

Szia!

Dícséretes, de ez nem mindenkinél járható út. Nagyban függ a tudat tisztaságától, vagyis attól, hogy ki mennyire képes önmaga őreként létezni. Aki elveszti önmagát, annak szüksége van a külső kontrollra.

Ahogy Eckhart Tolle ezt igen találóan megfogalmazta: "Törvények, parancsolatok, szabályok és előírások azoknak kellenek, aki el vannak vágva attól, akik ők: a bennük lévő igazságtól."

"Törvények, parancsolatok, szabályok és előírások azoknak kellenek, aki el vannak vágva attól, akik ők: a bennük lévő igazságtól."

Tényleg így lenne? Én nem hiszem! Milyen "igazság" munkálkodik pl. ma az ukrán-orosz mészárlás résztvevőiben és azokban, akik uszítják őket és gerjesztik a konfliktust? Ne legyünk már ennyire naivak emberek! Ha nincs egy EGYETEMES törvény, mely MINDEN emberre érvényes, akkor kitörölhetjük a "bennünk lévő igazsággal".

"A hit apró morzsáit az előttünk járók már korábban elejtették, nekünk csak össze kell szedni.

Nincs olyan ember a világon akinek a hite ne hasonlítana valaki máséra. Sőt, a saját elképzeléseinket mások hitének darabkáiból állítjuk össze úgy, hogy az számunkra megfelelő legyen."

Én ezzel nem egészen értek egyet. Vagy hogy pontos legyek, kiegészíteném a saját tapasztalattal. Ugyanis az embert különböző hatások, élmények, tapasztalatok érik, amelyek befolyásolják világnézetét, és ezért sajátos, individuális elképzelése vagy hite alakulhat ki a világról. Vagy éppenséggel a tapasztalatai megerősítik, vagy éppen gyengítik korábbi hitét (amelyek mások elejtett hitmorzsáiból álltak).