Adventisták! Szombati nyugalomnappal kapcsolatban tudnátok segíteni?

Mivel Keresztények az Újszövetség óta vannak (Apostolok Cselekedeteiben van, mióta...), így számunkra fontosabb az, ami az Újszövetségben van.

Ami a nyugalom napját illeti, olvasd el a Zsidóknak írt levél 4. fejezetét.

Egyébként a katolikusok NEM a nyugalom napját ünneplik vasárnap, hanem Jézus Feltámadásáról emlékezünk meg.

Vagy talán a nyugalom napjához kötődne a kenyér megtörése????

Egy Római Katolikus

Írtam és másoltam: Mózes első könyvében csak áldás van a nyugalom napon, ami a hetedik nap. Az ember arra teremtetett, hogy hat napon át dolgozzék, egy napon keresztül pedig csak Istennel töltse az idejét, amikor tényleg nyugalomban van.

Csak a zsidóknak lett megparancsolva a sabbath, ami azért szombat, mert náluk vasárnap volt az első nap és nem hétfő.

Nem vagy ártatlan kérdező, hanem bűnös, mert ragaszkodsz egy nap imádatához! A Biblia világos! Ha neked nem az, akkor ne emberekhez fordulj, hanem Istenhez, ad neked bölcsességet, de kárhozatba lökni embereket a nap-imádat miatt az már bűn! Meg kéne térni ebből a bálvány imádatból és megbánni, nem pedig hazugságokat mellé állítani!

Ha értesz angolul, itt egy gyűjtemény katolikus forrásokból.

Ha kell, megvannak magyarul is, el tudom küldeni

[link]

Kedves kérdező! Meglátásom szerint, te olyan kérdést feszegetsz, mely egy hajszálnyit sem visz közelebb a Biblia igazságokhoz, sőt, eltávolít tőle. :-)

A "meggyőződésed" - akármennyire is ragaszkodsz hozzá - nem pontos bibliai ismereten alapul. A 7 és 9-es válaszolók valódi bibliai választ adtak magára a hamis alapokon álló kérdéskörre, melyet felvetettél.

Hogyan vált a kereszténység nagy részénél a vasárnap az istentisztelet legfontosabb napjává?

Ezt írod: "Nem vitattam, hogy a hét első napján, vasárnap, Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük. Teszem ezt én is, többi keresztény testvéremmel együtt."

Meg még ezt is írod: "Krisztus feltámadását ünnepelni vasárnap: igei dolog."

Ki szerint? Mert bár Krisztus a hét első napján (amely egykor a vasárnap volt) támadt fel, a Bibliában nincs útmutatás arra, hogy ezt a napot meg kellene szentelnünk. Akkor miért állítod ennek az ellenkezőjét? Most te komolyan gondolod, hogy azok szemében, akik ismerik az Írásokat, ezzel hiteles maradsz?

Jézus nagyon egyértelműen bevezetett egy fontos ünnepet a haláláról való megemlékezésül, de szót sem mondott róla, és a Bibliában egy szó sincs arról, hogy a feltámadásáról is meg kéne hetente emlékezni! Pedig ha fontosnak tartotta volna, nyilván elmondja, nem gondolod?

„Az, hogy a régi pogány név a »dies solis«, vagyis a ’Nap napja’ (vesd össze: angol Sunday, illetve német Sonntag) fennmaradt a heti keresztény ünnep számára, túlnyomórészt a pogány és az (úgynevezett) keresztény érzések egyesítésére vezethető vissza, amiért is Konstantin (egy i. sz. 321-ben kiadott rendeletben) a hét első napját ajánlotta pogány és keresztény alattvalóinak egyaránt a »Nap napjának tiszteletére« . . . Így akarta birodalma egymásnak ellentmondó vallásait közös intézmény alapján összebékíteni” (Lectures on the History of the Eastern Church. A. P. Stanley, 291. o.).

"Azt állítani, hogy a vasárnap a nyugalom napja: igeellenes. Van-e az itt lévők közül bárki, aki akár csak egyetlen igeverset tud mutatni a Bibliából, ahol azt írja, hogy legyen ezután a vasárnap a nyugalom napja?"

Látod kérdező, pont ezt a fajta korrekt racionalitást hiányolom én abból, amit az előbb idéztem tőled. Mert ha ilyen egyértelmű feltételt állítasz ennek a problémádnak az igazolására, akkor miért nem vagy következetes, és legalább ugyanilyen alaposan támogatod meg azt, amiben hiszel?! Mert én a fenti kérdésedet úgy költeném át, hogy te tudsz-e olyan igeverset mondani, ahol azt írja, hogy legyen ezután a vasárnap a feltámadásának az ünnepe, ami hetente meg kell ünnepelni?! Csak mert én tudom igazolni, hogy a HALÁLÁRÓL való megemlékezést viszont világosan megparancsolta nekünk - mondom a HALÁLÁNAK a napját, nem az állandósult vasárnapot és a hétfőt, amely napokon ma ünneplitek Jézus halálát, melyet húsvétnak neveztek!!! Most akkor hogy is van ez? Kettős mérce?

"Ha van is néhány igevers, ami alapján "az egyik az egyik napot szentnek tartja, a másik nem, aki különbséget tesz, az Úrért teszi, aki nem, az is az Úrért" még odáig is el lehet menni, hogy szabadságunk van megtartani a szombatot, vagy nem megtartani. Még ez is lehet "hálás vitatéma"."

Itt Pál sem arról beszélt, hogy pl. szabadon eldönthető, hogy megtartod-e a szombatot, vagy sem.

(Róma 14:5a) "Ez úgy ítéli meg, hogy az egyik nap felette áll a másiknak, amaz olyannak ítéli az egyik napot, mint az összes többit; ki-ki a maga értelmében legyen teljesen meggyőződve."

Pál a rómaiaknak írt levelében egy olyan helyzetet említ, amelyről különböztek a vélemények. „Az egyik hiszi, hogy mindent megehet, de aki gyenge, az zöldségféléket eszik” — írja. Mi volt ennek az oka? Nos, a Mózesi Törvény tiltotta a disznóhús fogyasztását (Róma 14:2; 3Mózes 11:7). Csakhogy miután Jézus meghalt, a Törvény már nem volt kötelező érvényű (Efézus 2:15). Azonkívül három és fél évvel Jézus halála után egy angyal közölte Péter apostollal, hogy Isten szemében semmilyen étel sem számít beszennyezettnek (Cselekedetek 11:7–12). Ezeket a tényeket figyelembe véve némelyik zsidó származású keresztény úgy érezhette, hogy ehet disznóhúst vagy valamilyen más ételt, amelynek a fogyasztását a Törvény tiltotta.

De valószínű, hogy más zsidó származású keresztényeknek még a gondolat is visszataszító volt, hogy korábban tisztátalannak tekintett ételt fogyasszanak. Az ilyen érzékenyebb keresztények talán ösztönösen is megbotránkoztak, amikor azt látták, hogy szintén zsidó származású keresztény hittársaik ilyen ételeket esznek. Másfelől elképzelhető, hogy némelyik nem zsidó származású keresztény, akinek a korábbi vallása föltehetően soha nem tiltotta semmilyen étel fogyasztását, csodálkozott azon, hogy bárki is ügyet csinál az étel kérdéséből. Abban persze semmi rossz sem volt, ha valaki tartózkodott bizonyos ételektől, ameddig nem bizonygatta azt, hogy erre szükség van a megmentéshez. Ámde a különböző álláspontok könnyen vitát robbanthattak volna ki a gyülekezetben. A római keresztényeknek vigyázniuk kellett, nehogy az ilyen különbözőségek megakadályozzák őket abban, hogy „egy szájjal” dicsőítsék Istent.

Pál egy másik példát is felhoz: „Ez úgy ítéli meg, hogy az egyik nap felette áll a másiknak, amaz olyannak ítéli az egyik napot, mint az összes többit” (Róma 14:5a). A Mózesi Törvény kimondta, hogy sabbatnapon semmilyen munkát sem szabad végezni, sőt, az utazás is szigorúan korlátozva volt ezen a napon (2Mózes 20:8–10; Máté 24:20; Cselekedetek 1:12). De amikor a Törvény hatálya megszűnt, ezek a tilalmak is elévültek. Egyes zsidó származású keresztények mégis nyugtalankodhattak amiatt, hogy azon a napon, amelyet korábban szentnek tekintettek, bármilyen munkát végezzenek, vagy nagyobb távolságra utazzanak. Lehetséges, hogy kereszténnyé válásuk után is kizárólag szellemi tevékenységeknek szentelték a hetedik napot, pedig Isten szerint már nem volt érvényben a sabbat. Vajon helytelenül jártak el? Nem, hacsak nem állították azt, hogy Isten megköveteli a sabbat megtartását. Pál ezért keresztény testvéreinek a lelkiismeretére való tekintettel ezt írta: „ki-ki a maga értelmében legyen teljesen meggyőződve” (Róma 14:5b).

Igaz, Pál kedvesen arra buzdította testvéreit, hogy legyenek türelmesek azokkal, akik lelkiismereti kérdésekkel küzdenek. De nyomatékosan elítélte azokat, akik megpróbálták ráerőltetni hívőtársaikra, hogy vessék alá magukat a Mózesi Törvénynek, mint ami feltétele a megmentésnek. Például i. sz. 61 körül a hébereknek írt, határozott hangvételű levelében világosan elmagyarázta a zsidókból lett keresztényeknek, hogy a Mózesi Törvény betartása értéktelen, mert a keresztények reménysége Jézus váltságáldozata alapján magasabb rendű (Galácia 5:1–12; Titusz 1:10, 11; Héberek 10:1–17).