Hogy mentette ki Noé a sós vízi állatokat?

A biblia nem tartalmazza Istennek minden tettét, hanem főként azokat, amik az ember üdvösségére vonatkoznak.

Jézus tetteiről is az van megírva, hogy csak töredéke szerepel a bibliában, mert ha mindet leírták volna, a föld nem tudta volna befogadni.

Noé-vízözön történetben sincs minden leírva. Tippelgetni emberi ésszel lehet, de sok értelme nincs.

Mondok egy példát:

Tegyük fel Isten odatett egy óriási kupolát az édesvíz köré....

Mondjak még?

Az az Isten, aki a Veres tengert falként két oldalra állította, amíg Izrael száraz lábbal átkel, nem megtehette volna, hogy szóljon az édes és sós víznek, hogy egy bizonyos határt nem léphetnek át?!

...és biztos van harmadik, negyedik tipp, és van még egy, ahogyan valóban megtörtént. :)

Nem vagyok vallásos, de azt kellene megérteni, hogy Noé elbeszélése nem egy fejezet a történelemkönyvből, hanem egy példabeszéd, ami csupán arra hivatott, hogy átadja a mögötte rejlő tanulságot.

Mondok egy példát.Mindenki ismeri a holló és a róka meséjét.Meg lehetne kérdezni, hogy hogy tud beszélni a róka és a holló, hogyan szerez egy holló sajtot, hogyan bírja el a csőrében repülés közben, de teljesen felesleges.A mese nem arról szól, hogy tényleg volt egy róka, meg egy holló, hanem arról a tanulságról, amit át akar adni a mese.

A Noé ugyanez.Tény, hogy a történet hézagos és semmiképpen nem állja meg a helyét(ahogy a fentebbi mese sem teszi), ha szó szerint arra koncentrálunk, amit leírtak benne, de nem is ez a feladata.A lényeg, hogy az, aki olvassa, megértse a tanulását a példabeszédnek.

Remélem, hogy most már érted, miért volt felesleges feltenned a kérdést.

Nézd kedves kérdezö,

Ha egy okos ember valamit megalkot, tudja is hogyan kell vele bánni.

A Teremtöröl tudod mit ír a Biblia? Az Ézsaiás 55:9 "Mert amiképpen magasabbak az egek a Földnél, akképen magasabbak az én gondodolataim gondolataitoknál..."

Tudod nagyon sok olyan dolog van, amit nem értünk. Isten észt adott nekünk, azért teszük fel a kérdéseket, például ezt is mint Te. :)

Kíváncsiak vagyunk, Isten így teremtett minket. Ez is érdekessé teszi az életet.

Ö teremtette a természeti törvényeket is. Naponta milliónyi csodát láthat az emberiség maga körül, amit teljesen természetesnek tart.

Példa: a DNS, meg aztán hogy egy parányi sejtböl kifejlödik egy kész kis emberke, mi hajtja, mi adja ezt az eröt? Ki programozta be a sejteket, hogy az emberke füle ne a térdén nöjjön ki?

Hidd el, a Teremtö, aki magasan felette áll az emberiség tudása felett /amely olyan gyakran változik/, tudta mit csináljon a vízözönkor is :)

Egyértelmű, hogy a Bibliát nem szó szerint kell venni, minden története csak jelképes, néhány tanító szándékú, leginkább a fabulákhoz hasonlítanám.

Isten létezésének feltételezése pedig felesleges és komplikálttá, értelmezhetetlenné teszi a világot számunkra.

A világ működését leíró modellekbe felesleges alaptalan változókat ültetni. Isten létezése alapszinten mindent megválaszol (felszínes válasszal azt tegyük hozzá), de összetettebb kérdésekben, vagy mélyebb kutatásoknál semmi haszna sincs.

Szia!

Majdnem minden halnak, legyen az édesvízi vagy tengeri, vére és a különböző testnedvei meglepően hasonló Összetételűek. Vérük sótartalma például az édesvíz és a tengervíz sótartalma között helyezkedik el. Koncentrációja valójában a közönséges tengervíz koncentrációjának körülbelül az egyharmada, ami nem csak a sót (NaCl), hanem sok más anyagot is magában foglal. Egy tipikus özönvíz előtti tenger sótartalma valószínűleg alacsony volt, mintha két rész édesvizet egy rész tengervízzel elegyítenénk. Azonban éppúgy, ahogy a mai óceánoknak és tengereknek sem azonos a só tartalmuk, valószínűleg az özönvizet megelőzően is lehetett eltérés - nem is biztos, hogy kevés - tenger és tenger között, sőt egy tengeren belül is.

Az élőlények sok csodálatos, félig áteresztő membránnal rendelkeznek, amelyeken egynémely folyadék vagy gáz átjuthat, de más nem. Ilyen félig áteresztő membránok például a hajszálerek, a kapillárisok falai. A tüdőnkben lévő oxigén ugyan át tud jutni a hajszálvékony falakon, és össze tud vegyülni a vérünkkel, a vér azonban normális esetben nem tud átlépni rajtuk. Azok az anyagok, amelyek át tudnak jutni a membránon (mint például az oxigén), az egyensúly fenntartása érdekében a magasabb koncentrációjú helyről (tüdő) fognak az alacsonyabb koncentrációjú hely (vér) felé vándorolni. Ezt a folyamatot ozmózisnak hívják.

Mi gondjuk lehet a halaknak a vízzel? Az édesvízi halak vérének sótartalma nagyobb (kisebb koncentrációjú a víz), mint az életterükként szolgáló vízé, így a víz az ozmózis hatására beszivárog a vérükbe. Az édesvízi halak esetében ez a probléma úgy oldódik meg, hogy ritkán isznak, és veséjük vizeletet választ ki. Ellenben a tengeri halak vérében kevesebb a só, mint a tengervízben, melyben élnek, így az ozmózis kikényszeríti a vizet a testükből. Veséjük olyan kevés vizet pumpál ki, hogy ritkán vizelnek.

Az özönvízkor a halak nagy valószínűség szerint megpróbáltak a víztömegnek olyan részében megmaradni, amely komfortos számukra, mivel az olyan környezetet biztosított, mint amilyen az özönvíz előtti élőhelyük volt. A sós, föld alól feltörő víz, amely a Föld egész felszínét elborítottá, feltehetően nem keveredett el azonnal a kevésbé sós, özönvíz előtti tengerek vízével. Minél nagyobb volt egy tenger az özönvíz előtt, annál hosszabb ideig tartott, míg összekeveredett és szétterjedt, és annál jobban el tudta szigetelni halállományát az özönvízkor megjelenő sáros, forró és sós

áramlatoktól. Ezenkívül feltételezhető, hogy az özönvíz előtti tengerek majdhogynem „úsztak” a sűrűbb, sárosabb, sósabb víz felszínén.

Százötven nap elteltével (I.Mózes 8:3 szerint) az özönvíz teljes víztömege az újonnan formálódott óceáni vízgyűjtő medencékbe kezdett rendeződni. A szárazföldi medencékben megrekedt halak voltak édesvízi halaink feltételezhető ősei. Az ezt követő évtizedekben hullott csapadék majdnem minden özönvíz után keletkezett állóvíz sókoncentrációját felhígította. A természetes szelekció során azok a halak, amelyek képtelenek voltak alkalmazkodni a csökkenő sómennyiséghez, kipusztultak. Azoknak azonban, amelyek tudtak, nem kellett úgy versenyezniük az erőforrásokért, és még tovább tudtak alkalmazkodni az alacsonyabb sótartalmú vizekhez. Mivel a halak gyakran és óriási számban szaporodnak, korlátozott számban ugyan, de minden generációban voltak egyedek, amelyek képességeikben rövid időn belül alkalmazkodni tudtak a megváltozott környezethez, és megtanulták szabályozni a testükben lévő vízháztartást.

Azoknak a halaknak, amelyek az új óceánokban kötöttek ki, idővel alkalmazkodniuk kellett a tengervíz növekvő sótartalmához. Ha ez nem sikerült, a megváltozott körülmények áldozataivá váltak. A túlélők népesítik be napjaink tengereit. Amely halak pedig képtelenek voltak elviselni ezt a változást, kihaltak. Ez nagyban segít megértenünk, miért éppen a tengeri állatok fogyatkoztak meg a legnagyobb mértékben. Van azonban néhány halfajta, a legismertebb közülük a lazac, amely mind az édesvízhez, mind a tengervízhez tudott alkalmazkodni. Elképzelhető, hogy a lazachoz hasonló, nagyobb tűrőképességgel rendelkező halak már az özönvíz előtt is léteztek.

Üdv. Péter