A halál után az igazak máris Krisztushoz kerülnek?

Van élet a halál után?

„HA MEGHAL az ember, vajjon feltámad-é?” — kérdezte Jób patriarcha mintegy 3500 évvel ezelőtt (Jób 14:14). Ez a kérdés már évezredek óta foglalkoztatja az embereket. A különböző korokban az emberek minden társadalomban eltűnődtek ezen, és különféle hitnézetek születtek a témában.

Sok névleges keresztény hisz a mennyben és a pokolban. A hinduk viszont a reinkarnációban hisznek. A muszlim nézőpontot magyarázva Muávija emír, aki egy iszlám vallási központban segítőként tevékenykedik, ezt mondta: „Abban hiszünk, hogy a halál után lesz egy ítéletnap, amikor Isten, Allah elé járul az ember, és ez éppen olyan lesz, mintha egy bíróság elé járulnánk.” Az iszlám hit szerint Allah akkor majd értékeli mindenkinek az életútját, és a személyt vagy a paradicsomba, vagy pedig a pokol tüzébe küldi.

Srí Lankán a buddhisták és a katolikusok egyaránt szélesre tárják az ajtókat és ablakokat, amikor haláleset történik házukban. Meggyújtanak egy olajlámpát, a koporsót pedig úgy helyezik el, hogy az elhunyt lábai a bejárati ajtó felé nézzenek. Úgy hiszik, hogy ezek az intézkedések megkönnyítik, hogy az elhunyt szelleme, vagyis lelke eltávozzon a házból.

Ronald M. Berndt, a Nyugat-ausztráliai Egyetem munkatársa elmondja, hogy az ausztrál őslakosok azt hiszik, hogy „az emberi lények szellemileg elpusztíthatatlanok”. Bizonyos afrikai törzsek hite szerint az egyszerű emberek a halál után szellemekké válnak, míg a kiemelkedő személyiségek ősszellemekké lesznek, akiket tisztelni kell mint a közösség láthatatlanul jelen lévő vezetőit, és kérelmekkel lehet hozzájuk fordulni.

Egyes országokban a halottak állapotáról kialakult hiedelmek a helybeli hagyományok és a névleges kereszténység egy fajta keverékét alkotják. Nyugat-Afrikában sok katolikus és protestáns között általános szokás például, hogy tükreiket befedik, amikor valaki meghal, nehogy valaki belenézzen a tükörbe, és meglássa az elhunyt személy szellemét.

Az emberek csakugyan sokféle választ adnak arra a kérdésre, hogy mi történik velünk, amikor meghalunk. Ám mindegyik elképzelés azon alapul, hogy valami az emberen belül halhatatlan, és tovább él a halál után. Némelyek úgy vélik, hogy ez a „valami” egy szellem. Afrika és Ázsia egyes részein például, valamint olyan csendes-óceáni területeken, mint Polinézia, Melanézia és Mikronézia, sokan azt hiszik, hogy van valamiféle szellem — nem pedig lélek —, amely halhatatlan. Bizonyos nyelveken nincs is olyan szó, melynek a jelentése ’lélek’.

Van az élő embereknek szellemük? Vajon a szellem valóban elhagyja a testet a halálkor? Ha igen, mi történik vele? Milyen reménység van a halottak számára? Ezeket a kérdéseket nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Akármilyen társadalmi vagy vallási hátterű is az ember, a halál olyan tény, amellyel szembe kell néznie. Tehát ezek a kérdések mindannyiunkat érintenek, méghozzá igencsak személyes módon, ezért mindenkit szeretnénk arra buzdítani, hogy vizsgálja meg őket.