Az alábbi (feltevés) mennyiben lehet igaz elsősorban bibliai szempontból és "végső igazságként" (célként) felfogva?

Az 1-es kérdésedre tudok válaszolni: Ez egyáltalán nem állja meg a helyét a Biblia szempontjából.

Az Istenhez való visszatéréshez nem szellemi fejlődés szükséges. Eredetileg az Istennel való közösség adott volt, Isten ajándéka az ember számára: közösségben élhetett vele. Aztán jött a bűn, ami elválaszt Istentől, és ezt a válaszfalat semmiféle szellemi fejlődés nem tudja áthidalni, mivel a bűnnel együtt nem létezik szellemi fejlődés. Olyan ez, mint mondjuk egy féreg a gyümölcsben, ami belülről rothasztja el. Jézus új életet kínál, ami megszabadít ettől a féregtől. És ez egy ajándék, semmiféle nagy tett vagy fejlődés nem kell hozzá részedről, csak beismerni, hogy szükséged van rá és elfogadni.

Gondolj a latorra a kereszten Jézus mellett: nem szellemi fejlődésen ment keresztül, hanem egyszerűen felismerte, hogy bűnös, Jézus pedig nem az, és Jézus segítségét kérte, aki örök életet ígért neki. Ez ilyen egyszerű. A farizeusok ezzel szemben szellemileg nagyon fejlettnek tartották magukat, mondhatni bűntelennek, Jézusnak viszont éppen ellenkező véleménye volt róluk. Ezt mondta nekik:

"Jézus ekkor azt mondta: „Azért jöttem a világra, hogy ítéletet tartsak: hogy akik vakok voltak, lássanak, és akik látnak, vakok legyenek.” Meghallotta ezt néhány farizeus, akik Jézus közelében voltak, és megkérdezték tőle: „Hogyan?! Talán mi is vakok vagyunk?” Jézus ezt felelte: „Ha vakok lennétek, nem volnátok bűnösök. De mivel azt mondjátok, hogy láttok, bűnösök maradtok.” János 9:39-41