Az alábbi (feltevés) mennyiben lehet igaz elsősorban bibliai szempontból és "végső igazságként" (célként) felfogva?

Az eredeti buddhizmusban nincs személyes Isten fogalom!

Kedves kérdező, ez a megfogalmazás nekem kissé ködös ..., de lehet, hogy velem van a baj. Mit jelent "visszatérni" Istenhez? Mert mikor voltunk "lényegében" azonosak vele? Az ember a Biblia szerint Isten "hasonlatosságára" van teremtve, de ez nem külső képességekben hasonló hozzá, hanem belső értékekben. A mormonok hisznek egy, a bibliaitól merőben eltérő filozófiát erről.

Nincs is, de ki mondta, hogy Isten személyes? Ezt csak az ábrahámi vallások mondják.

Egyébként igen, főleg a hinduizmuson belül vannak irányzatok, amik ezt vallják. Pár éve jelent meg magyarul egy véda, ami ezzel, és a megvilágosodással foglalkozik. Az a címe, hogy Vaszistha Jóga. Olvass bele, ha érdekel.

A Biblia ezt nem tanítja.

Isten és ember hogyan lehetne azonos?

Isten Teremtő, öröktől fogva létező.

AZ ember teremtmény, halandó, bűnbe esett. Isten bűntelen.

Majd azok az emberek, akik a mennybe jutnak, ők már nem lesznek halandóak, és akkor már bűntelenek lesznek, de sohasem lesznek isteni képességeik, sohasem lesznek egyenlőek Istennel.

A hinduizmus szerint Isten bennünk van, végső lényegünk azonos vele. Mindenki betölt bizonyos szerepeket életeken át, majd miután elérte a megvilágosodást, visszaolvad Istenben. A megvilágosodás pedig annyi, hogy kifejleszteni a vágytalanságot, és ráébredni arra, hogy valójában ez az egész élet káprázat (májá): valójában csak álmodunk, még mindig Isten vagyunk.

Erre van is egy zen mondás, mely szerint megvilágosodni olyan, mintha napokig keresnéd a lovadat, aztán rájössz, hogy rajta ültél egész végig.

Szerintem ez sokkal emberségesebb, és elfogadhatóbb. Miért vagyok esendő, bűnös, gyarló? Csak azért, mert nem is az én hibámból valakik megettek egy almát? Meg mi az, hogy az ember napról napra szaporítja a bűnt? Láttatok már buddhista szerzeteseket/apátokat? Akik képesek uralni mind az érzékeiket, mind az elméjüket? Mert az olyan ember szerintem nem sokat vétkezik. Persze, manapság az emberek többségére igaz, hogy hibáznak, ezért könnyen rá lehet mondani, hogy esendőek vagyunk, és ez a bűn hibája..

4-es:

"Legyetek azért tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok is tökéletes!

A szellemi emberünkben ugyanannyi erő van, mint Jézusban. Ha megváltoztatjuk a gondolkodásunkat, "megújítjuk az elménket", ez az erő ki fog belőlünk áradni.

Különben meg a Bibliában is vannak utalgatások erre.

"Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél."

János ev., 17. 21-23

Csak ugye manapság már máshogyan értelmezik. De pl: a buddhizmus elfogadja Jézust bódhiszattvának.

Jézus a Megváltó. Semmilyen más vallásban nincs megváltás. Az ő áldozata tette lehetővé az emberek számára, hogy isteni erővel rendelkezzenek.

Minden más vallásban neked kell áldozatokat hoznod, itt pedig Isten hozott áldozatot érted, neked "csak" el kell fogadnod.