Lehet, hogy mégsem csak a Szentírás a kizárólagos forrása a hitnek? (Részlet a kifejtős részben. )

"Levelemben azt írtam nektek, hogy ne keveredjetek többé egy társaságba paráznákkal, 10 de nem úgy értve, hogy általánosságban e világ paráznáival vagy a kapzsikkal, a zsarolókkal vagy a bálványimádókkal. Különben bizony ki kellene mennetek a világból. 11 Most azonban azt írom nektek, hogy ne keveredjetek többé egy társaságba senkivel, akit testvérnek neveznek, de parázna vagy kapzsi vagy bálványimádó vagy szidalmazó vagy részeges vagy zsaroló. Az ilyennel még csak együtt se egyetek."

Erre ezt kérdezed:

"Ez miért nincs benne a Bibliában, annak ellenére, hogy fontos, hiszen hivatkozik rá?!"

Ki szerint fontos? Te szerinted, vagy az így gondolkozó emberek szerint, de nem Isten szerint. Mert ha szerinte is fontos lenne, benne lenne az elfogadott kánonban. A Biblia írói alkalmanként külső hivatkozásokra utalnak, mint Pál, egy valószínűleg korábbi levelére, amit a Korinthusziaknak írt. De ettől még az nem lesz "egyenrangúan" fontos az ihletett írásával.

Neked alapvetően a kanonikusság megállapításával van bajod. Ezt alaposan meg kell vizsgálnod. De ha csak egy forrásból teszed, hiszékennyé válsz.

A római katolikus egyház úgy véli, az ő feladata meghatározni, hogy mely könyvek tartoznak a Biblia kánonjába; erre utaltak a karthágói zsinaton (i. sz. 397), ahol a könyvek katalógusát összeállították. Ez azonban nem igaz, hiszen a kánont, beleértve a Keresztény Görög Iratok könyveinek listáját is, addigra már összeállították, és nem valamely zsinat döntötte el azt, hanem az Isten szent szellemének irányítása — ugyanazé a szellemé, amely azoknak a könyveknek a megírását ihlette. A későbbi, nem ihletett katalógusok készítőinek bizonyítékai csupán abból a szempontból értékesek, hogy mintegy elismerik azt a bibliai kánont, amelyet Isten szelleme hagyott jóvá.

A kánoni jelleg meghatározása. Milyen isteni ismertetőjelek határozzák meg a Biblia 66 könyvének kánoni jellegét? Az iratnak mindenekelőtt Jehova földi ügyeivel kell foglalkoznia, az embereket az ő imádatához kell irányítania, mély tiszteletet kell ébresztenie az ő neve és földi munkája, valamint szándékai iránt. Továbbá legyen elegendő bizonyíték arra, hogy valóban ihletett, azaz a szent szellem alkotása (2Pét 1:21). Ne hivatkozzék babonákra és teremtményimádatra, inkább szeretetre és Isten szolgálatára indítson. Egyetlen ember írásában sem lehet olyasmi, ami ellentmond az egész mű belső összhangjának; ellenkezőleg, minden egyes könyvnek a többivel egységben igazolnia kell, hogy egyetlen szerzője van: Jehova Isten. Azt is elvárjuk az írásoktól, hogy a legapróbb részletekre vonatkozóan is pontos bizonyítékokkal szolgáljanak. Ezek mellett az alapvető, nélkülözhetetlen vonások mellett vannak még különleges bizonyítékai is az ihletettségnek, és így a kánoni jellegnek az egyes könyvek tartalma alapján; ezeket mindegyik bibliai könyv bevezető anyagában megtárgyaltuk. Ezenkívül vannak még egyéb különleges körülmények is, egyesek a Héber Iratokra vonatkoznak, mások a Keresztény Görög Iratok esetében nyújtanak segítséget a bibliai kánon kialakulásának meghatározásához.

Nos, mindennek nem felelnek meg azok az ún. apokrif iratok, melyeket a katolikus egyház elfogadott.