Jehova Tanúi miért nem vehetnek részt a politikai életben?

Róma levél 13:1

EZEK UTÁN MEGKÉRDEZEM: HONNAN IS SZEDTÉTEK EZT A FÉLMONDATOT, HOGY "a maguk viszonylagos állásában" - ez ugyanis nem szerepel a görög szövegalapban, és egyetlen más fordítás sem tartalmazza.

UGYANIS EZ HAMISÍTÁS!!!!

"Minden lélek rendelje alá magát a felsőbb hatalmaknak, mert nincs hatalom, csak Istentől; a létező hatalmak Isten által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában" (Új világ jehovista Őrtorony bibliahamisítás)

"Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek." (Károli)

"Mindenki vesse alá magát a fölöttes hatalomnak. Mert nincs hatalom, csak az Istentől, ami van, azt Isten rendelte." (Szent István Társulat)

"Mindenki vesse alá magát a felettes hatóságoknak! Nincs ugyanis hatalom, csak Istentől; amelyek pedig vannak, azokat Isten rendelte." (Káldi-Neovulgáta)

"Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett." (Ökumenikus fordítás)

Azért nem veszünk részt a politikában, mert János 17:16 versében Jézus azt mondta, hogy ,,Nem vagytok része a világnak, mint ahogy én se vagyok része a világnak"

Ez pedig a szavazásra értendő.

Nem szavazunk tökéletlen emberre, mert ahogy látható is a mai világban : ,,ember uralkodik emberen a maga kárára"

János idejében hol volt szavazás??

Tehát nem arra értendő!

A fenti bibliaverset még soha nem tudtátok cáfolni!!!

"Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek" (LUKÁCS 20:25).

Amikor Jézus Krisztus ezt az utasítást adta, nem volt kétséges előtte, hogy Istennek a szolgáival szemben támasztott követelményei előbbre valók annál, amit talán a császár vagy az állam elvár tőlük. Amikor az Ördög hatalmat kínált fel Jézusnak az egész lakott föld királyságai felett, Jézus így felelt: "meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj" (Lukács 4:5–8). Sosem imádhatjuk a 'császárt', legyen az akár a római császár, akár más emberi uralkodó vagy maga az állam.

Jézus nem tagadta, hogy Sátán rendelkezik a világ királyságaival. Később Sátánt "e világ fejedelmének" nevezte (János 12:31; 16:11). I. sz. az első század vége felé János apostol ezt írta: "Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel" (1János 5:19). Ez nem jelenti azt, hogy Jehova feladta föld feletti szuverenitását. Emlékezz csak vissza, amikor Sátán felajánlotta Jézusnak a politikai királyságok feletti uralmat, ezt állította: "Néked adom mindezt a hatalmat...; mert nékem adatott" (Lukács 4:6). Sátán csakis Isten engedélyével gyakorol hatalmat a világ királyságai felett.

Ehhez hasonlóan az állam csakis azért gyakorolja hatalmát, mert Isten mint Szuverén Uralkodó megengedi (János 19:11). Ezért "a fennálló hatalmakról" elmondhatjuk, hogy "Isten által vannak viszonylagos állásukban". Jehova legfőbb szuverén hatalmához viszonyítva az övék jóval kisebb hatalom. De azért ők "Isten szolgái", "Isten közszolgái", mivel gondoskodnak a szükséges szolgáltatásokról, érvényre juttatják a törvényt, és rendet tartanak, megbüntetik a gonosztevőket (Róma 13:1, 4, 6). A keresztényeknek tehát szükséges megérteniük, hogy csupán azért, mert Sátán e világrendszer láthatatlan uralkodója, attól még nem rendelik alá magukat neki, ha elismerik, hogy viszonylagos alárendeltjei az államnak. Istennek engedelmeskednek.

Jézus nem sokkal a halála előtt a következőket mondta a római császár különleges, júdeai képviselőjének: "Az én királyságom nem része e világnak. Ha a királyságom része volna e világnak, szolgáim harcoltak volna, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. Így azonban a királyságom nem innen való." (János 18:36)

Míg Királysága véget nem vet a politikai kormányzatok uralmának, Krisztus tanítványai az ő példáját követik. Engedelmeskednek ezeknek a fennálló hatalmaknak, de nem avatkoznak bele politikai törekvéseikbe (Dániel 2:44; Máté 4:8–10). Jézus irányelveket hagyott tanítványaira, kijelentve: "Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek" (Máté 22:21). Korábban a Hegyi beszédében Jézus ezt mondta: "Ha... valaki (akinek hatalma van, ÚV) egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre" (Máté 5:41). E beszéd szövegkörnyezetében Jézus azt az alapelvet szemléltette, hogy készségesen vessük alá magunkat a jogos követelményeknek, akár az emberi kapcsolatainkban, akár abban, amit a kormány követel tőlünk, ha az összhangban van Isten törvényével (Lukács 6:27–31; János 17:14, 15).

Folyt. köv.

Ezeket a rövid irányelveket arra szánta, hogy ezek határozzák meg a keresztények és az állam viszonyát. E. W. Barnes történetíró a könyvében ezt írta: "Az elkövetkező évszázadokban ha egy kereszténynek kétségei voltak, milyen kötelezettsége van az állammal szemben, Krisztus mérvadó tanításához fordult. Befizette az adót: a kifizetendő adók jóllehet súlyosak voltak — elviselhetetlenekké váltak a nyugati birodalom összeomlása előtt —, a keresztények mégis elviselték. Valószínűleg minden más, államtól származó kötelezettségnek is eleget tettek, feltéve, ha nem kívánták meg tőlük, hogy olyan dolgokat adjanak meg a császárnak, amelyek Istennek jártak" (The Rise of Christianity).

Már ennyiből is egyértelműen tudni lehet, hogy mi az a krisztusi semlegesség, de a következő Írásszöveg még világosabbá teszi mit jelent a "viszonylagosság" és hogy teljes joggal helye van a Rómaiaknak írott versben az érthetőség kedvéért:

(Csel 4:19; 5:29) "Péter és János azonban ezt felelte nekik: „Hogy igazságos-e az Isten szemében inkább rátok hallgatni, semmint az Istenre, ítéljétek meg magatok."

"Péter és a többi apostol így válaszoltak: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek."

Tehát felteszem a kérdést: viszonylagos-e az uralkodók hatalma a keresztények felett, vagy teljes és korlátlan???

A keresztények alárendeltsége az emberi hatalmak iránt nem lehet teljes. Viszonylagosnak kell lennie, azzal a kikötéssel, hogy nem veheti rá Isten szolgáit arra, hogy szembehelyezkedjenek Isten törvényeivel. Érdekes módon F. F. Bruce professzor a Róma 13. fejezetről készített szövegmagyarázatában ezt írja: "A közvetlen szövegkörnyezetből tisztán látható, akárcsak az apostoli írások általános szövegösszefüggéséből, hogy az állam csakis azon a határon belül követelhet engedelmességet jogosan, amilyen célból Isten létrehozta — s ami a fő, nemcsak kellene, hanem ellene is kell szegülni az államnak, ha olyan hűséget követel meg, amely egyedül Istennek jár."

Vajon az életeddel és az imádatoddal kinek tartozol? Istennek vagy embereknek? Ha valaki felesküszik a hazájára, vagy az uralkodójára, hogy minden körülmények között - hangsúlyozom MINDEN KÖRÜLMÉNYEK között, vagyis akár igaza van, akár nem - megvédi azt, akkor az életével és az imádatával kinek számol el és kinek engedelmeskedik?!!

Jehova Istennek még a világi hatalmakét is meghaladó legfőbb hatalma abból is látható, hogy ezeket a hatalmakat "Isten helyezte viszonylagos állásukba". Ez a kijelentés azonban felvet egy kérdést. Néhány évvel azután, hogy Pál ezeket a szavakat leírta, Néró római császár gonosz üldözést indított el a keresztények ellen. Vajon Isten személyesen helyezte Nérót ebbe az állásába? Korántsem! Nem úgy történik ez, hogy minden egyes uralkodót egyénenként Isten választ ki és helyez állásba ’Isten kegyelméből’. Inkább Sátán az, aki némelykor kegyetlen embereket irányít uralkodói állásokba, Jehova pedig (IDEIGLENESEN, nem örökké) megengedi ezt azokkal a próbákkal együtt, amelyeket ezek az uralkodók hoznak feddhetetlen szolgáira. (Vö. Jób 2:2–10.)

Mindazonáltal Jehova igenis személyesen avatkozott be bizonyos uralkodók vagy kormányzatok esetében, hogy ezzel a saját magasabb rendű szándékát szolgálja. A Héber Iratok bőséges információval lát el erről.

A legtöbb esetben azonban Jehova abban az értelemben helyezi az uralkodókat viszonylagos állásukba, hogy megengedi az embereknek az egymáshoz viszonyított hatalmi pozíciójuk elfoglalását, amely azonban mindig alacsonyabb, mint az övé. Amikor tehát Jézus Poncius Pilátus előtt állt, ezt mondta az uralkodónak: "Egyáltalán nem volna semmi hatalmad ellenem, ha felülről nem adták volna neked" (János 19:11). Ez nem jelenti azt, mintha Pilátust személyesen Isten helyezte volna állásába, hanem azt jelenti, hogy csak Isten engedelmével lehetett élet-halál ura Jézus felett.

Ugyanez a helyzet Sátánnal is. Istenkáromló lenne azt állítani, hogy Sátánt Isten indította ellenszegülésre és lázadásra, csakhogy legyen egy "sátánja", akit a világ fölé ültethetett a hű szolgái, valamint az egész emberiség megnyomorítására. Mégis, egyesek szélsőséges értelmezése szerint a Róma 13-ban lévő "felsőbb hatalmak" teljes engedelmességet jelentenek a keresztények számára.

Ez nem attól függ, hogy (emberi mércével mért) "diktatúra" vagy "demokrácia" van-e egy adott területen. Nagyon sok országban ma sincs demokrácia (vagy valamely "igazságosnak" titulált hatalom), mégis szó szerint mindenben engedelmeskednek az ott élő állítólagos keresztények. Sőt, a világtörténelem 2000 éve alatt még kevésbé uralkodott olyan hatalom, melynek az igaz keresztények krisztusi szellemben MINDENBEN engedelmeskedhettek volna - mégis ezt tették azok a milliók, akik annak állították magukat!!!

Isten Királysága NEM RÉSZE e világnak. Akik arra szavaztak, nem foglalhatnak állást olyan viszonylagos és elmúló emberi hatalmak mellett, melyek MEGOSZTOTTSÁGOT okoznak a hívek között. E megosztottság pedig jól tudjuk mennyi és mennyi szenvedést és katasztrófát okozott a világnak.

Észre kellene vennünk, hogy a világi politikai hatalmak mindig a saját önös érdekeiket hajhásszák és ennek érdekében készek megosztani egységes csoportokat is. Ennek volt köszönhető az, hogy hittestvérek milliói mészárolták egymást csak mert nem egy nemzethez tartoztak, vagy nem egy nyelvet beszéltek!