Krisna-tudatúak: honnét veszitek a 'szabad akarat' hitét, vagyis melyik szöveg alapján, és mit értenek rajta? Ha lehet, idézzétek a pontos részt, részeket e szövegből!
válasza:Ha te nem látod a szenvedést, az nem feltétlenül probléma, hanem még sok mindent meg kell élned. Az, hogy a Krisna-völgyben élő szerzetesek gyötrődnek, ez természetes, mert senki sem mondta, hogy könnyű ez az út! Ez nagyon nehéz, de tudod, hogy igaz.
Ajánlom figyelmedbe a buddhista négy nemes igazságot: [link]
Ezek durva dolgokra hívják fel a figyelmet.
válasza:"Szerintem a buddhisták gyávák, és főként emiatt alapvetően életképtelen lények. Félnek élni, és nem is tudják azt megtanulni"
Mire alapozod ezt a kijelentésedet? A világiak ugyanúgy tevékenykednek a világban, mint a nem-buddhisták. Sokan azt hiszik, hogy minden buddhista élete csak a lemondásról szól, s a hegyekben meditálnak életük végéig, közben ez nagyon nem így van.
A lemondás a szerzetesekre jellemző, a világiak az erényes életet gyakorolják. Miért lenne ez gyávaság?
Ez egy nagyon összetett kérdés sok válasszal, de ha csak annyit elfogadsz, hogy tulajdonképpen az ÖSSZES buddhista el akar lobbanni, ki akar lépni a világból, vagyis mint önálló, tudatos, egyéni élet MEG AKAR SZŰNNI, s ezt tekinti végső célnak, nem életképtelenek és gyávák?! Csökkenteni akarják még a vágyakozási képességüket is a cél érdekében. Olyanok, mint az anorexiás, aki egyre apróbb sütőben süti az egyre apróbb és egyre sótlanabb halát.
Az olyan buddhista pedig, aki alig bír élni, de a haláltól is nagyon fél a lelke mélyén, a karmában való hitét is gyávaságból használja menedékként. Jó neki a hit, hogy konzerválhatja a nyomorult kis szenvedésekkel teli életét egy olyan alacsony szinten, ami kezelhető és elviselhető számára.
De ebbe kár belefolyni jobban, nem ez itt most a téma. Én már se a kereszténységgel, sem a buddhizmussal nem foglalkozok, mindkettőt szánalmasnak látom. A Krisna-tudatban se hiszek, de tetszik az a pozitív felfogása, amit én megláttam benne.
válasza:"Az olyan buddhista pedig, aki alig bír élni, de a haláltól is nagyon fél a lelke mélyén, a karmában való hitét is gyávaságból használja menedékként. Jó neki a hit, hogy konzerválhatja a nyomorult kis szenvedésekkel teli életét egy olyan alacsony szinten, ami kezelhető és elviselhető számára. "
Az igazi buddhista nem fél a haláltól, hanem örömmel fogadja, ha itt az ideje. Akiket ismertem buddhistákat, egyáltalán nem féltek a haláltól, sőt..
A karmába való hit meg mióta gyávaság? Tudod, hogy egyáltalán mi a karma? Mert a karma ok-okozatot jelent, tehát, hogy cselekedeteid visszahatnak rád. Szerintem ez inkább felelősségteljes gondolkodás, mintsem gyávaság.
A buddhisták pedig nem azért akarnak kiszabadulni a létforgatagból, mert gyávák lennének, hanem azért, mert értelmetlen itt őrlődni. Megszületsz, éled jól vagy rosszul az életed, meghalsz, kezded újra megint. Nem a szenvedés a probléma, hanem az, hogy értelmetlen körbe-körbe ugyanazt csinálni.
Az a baj, hogy nem ismered a buddhizmust, mégis lenézed..Ajánlom, hogy tanulmányozd át a témát, ha már ennyire ellenséges vagy, mert az, amit nyugaton buddhizmusnak neveznek, közel sem az, mint amit keleten..
Hidd el, eleget foglalkoztam korábban a buddhizmussal is, de többet már biztosan nem fogok!
A karmával nem az a baj, hogy hiszik, hogy a cselekedeteknek következményei vannak, hogy létezik egyfajta ok-okozati viszony. Ez nagyszerű, ezzel nincs baj. Csakhogy feltöltik EGYFAJTA erkölcsi tartalommal a karmát, az ok-okozati viszonyt úgy értelmezik -nem mind, de a legtöbben-, mint erkölcsi alapű ok-okozati viszonyt. Ez nem tudományos szemlélet, hanem a karma menedékként való használata, és ez a baj. A cselekedeteim nem a fizikai törvények alapján hatnak, hanem a dharma alapján, vagyis egyfajta nem bizonyított, de sokak által megnyugtató és kielégítő -ezért is hiszik!- erkölcsi törvény alapján. Örömködhet a kihasznált, csicskásított, nyomorult helyzetben lévő buddhista, hogy majd az erkölcsi törvény, majd a karma "helyreteszi" úgyis a gonoszt, aki őt kihasználta, megalázta, stb. "Valaki" bosszút áll helyette, mikor a lelke mélyén tudja, hogy maga képtelen lenne rá, viszont nagyon is igényli.
"A buddhisták pedig nem azért akarnak kiszabadulni a létforgatagból, mert gyávák lennének, hanem azért, mert értelmetlen itt őrlődni. Megszületsz, éled jól vagy rosszul az életed, meghalsz, kezded újra megint. Nem a szenvedés a probléma, hanem az, hogy értelmetlen körbe-körbe ugyanazt csinálni. "
Meglepődsz, ha azt mondom, hogy számomra meg nem értelmetlen itt őrlődni?! Akkor se, ha van reinkarnáció.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!