Minden felekezethez tartozó KERESZTÉNYEKHEZ; ki a mi Megmentőnk?

Pietrosol:

A válaszod volt a baj:

"A bennünk élő világosság. Viszont tévedés azt gondolni, hogy ez valláshoz köthető."

Ugyanis Jézus a világ világossága. Csak akkor lesz bennünk élő világossággá, ha befogadjuk Őt, mint tőlünk független, felettünk álló önálló Létezőt. Ekkor bennünk fog élni Szent Szelleme által. Így tehát nem tévedés azt gondolni, hogy ez bármilyen valláshoz köthető, éppen ellenkezőleg, helyes ezt gondolni, mivel ez a tanítás konkrétan a keresztény valláshoz köthető, és a keresztény hívőkhöz szólt a kérdésfeltevés.

Azt gondolom, ez volt válaszoddal a probléma.

# 21!

Lehet, hogy a gyakori pislogás okozza, hogy a vallásos ember nem vesz észre bizonyos sorokat és ezért nem oda figyel, ahol tényleg van!

"Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa tibennetek van"

Hol van Isten országának hierarchiája, ha az ország bennünk van?

"Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván."

Ez sem a hálószobádról beszél.

Köszönöm a válaszokat!

Nem,nem valaki más mert én is úgy gondolom és hiszem,hogy Ő a mi Megváltónk.

Hogy miért kérdés ez?

Azért mert ha Ő a Megváltónk akkor felmerül egy másik kérdés;

"..Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva."(Ézs.63:16)

Ezt írja Ézsaiás próféta.

"És nincsen senkiben másban /Jézus/ idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk"(Csel.4:12)

És ezt írja Pál apostol.

Vagyis a Megváltó, Isten de ugyanakkor Jézus is.

A Biblia viszont mindkét alkalommal csak egyről beszél.

Az Ószövetségben a Megváltó egy égő csipkebokor formájában jelenik meg az embernek,az Újszövetségben viszont már testet öltve jelenik meg az embereknek.

Az Ószövetségben megváltja népét a rabszolgaságból,meg adja nekik a megígért földet olyan módon,hogy elpusztítja mindazokat a nemzeteket akik útjába állnak és idegen isteneket imádnak.

Az Újszövetségben viszont egy egészen más Megváltót ismerünk meg,egy olyan Megváltót aki saját életét adja oda de ezúttal nem csak a kiválasztott népéért hanem a pogányokért is.

Ó.sz.Isten az igazságos de szigorú és könyörtelen Megváltó.

Ú.Sz.Isten az igazságos de szerető és megbocsájtó Megváltó.

A Teremtés történetében mit tudunk meg Istenről?

"És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon."(1Móz.1:28)

És...

"Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz."(1Móz.3:19)

Megtalálható e két személy egyetlen Istenben?

Lehet e istenkáromlásnak nevezni ha azt feltételezzük,hogy maga Isten az Új.szövetségben megjelenő Megváltó?

Ezért született meg ez a kérdés kedves válaszoló.

persze, hogy Isten a megváltó. Mivel az Atya is Isten, meg Jézus is Isten, Isten Fiaként.

És mivel az Atya (Isten) küldte a Fiú (Istent) ezért akárhonnan nézzük, Isten a megváltó: mivel Isten, mint Atya küldte el értünk az Áldozatot, a Fiút, ezért Ő gondoskodott megváltásunkról. És mivel Isten, mint Fiú - Jézus ezt vállalta, Fiúi értelemben is megváltó, egyúttal istenként is. Atyaisten, mint megváltó, áldozatot hozó, Fiúisten, mint megváltó, áldozatot vállaló.

Isten az Ószövetségben is megmutatta könyörületességét, "könyörtelensége" mellett. Szerintem nem könyörtelen, csak szigorú volt a bűnnel szemben. És az Újszöetségben is megmutatta állítólagos "könyörtelenségét" (újraismétlem, a helyes kifejezés: szigorúság) a bűnnel szemben.

Értelmetlen (és lehetetlen) dolog az Atyát szembeállítani a Fiúval. Mint ahogy értelmetlen dolog túlhangsúlyozni akár a kegyelmet, akár a "konyörtelenséget". Mind az Atya, mind a Fiú szeméylében, mind az Ó- mind az Újszövetségben jelen van a két jellemvonás.

Ami közös mindegyikben: aki megalázza magát és megtér bűnös útjáról, annak irgalmaz, aki pedig nem hagyja el bűnét, hanem megmarad benne, annak vége kárhozat lesz.

Akármelyik üdvtörténeti korszakban is élt, és akármelyik formáját ismerte meg Istennek önmagáról adott kijelentéséből.

Pietrosolnak:

Az is meg van írva, hogy Jézus úgy jön el, hogy minden szem meglátja őt.

Meg, hogy testben feltámadva felvitetett a mennybe (ami nem itt van) és nincs itt közöttünk. Testben.

Hogy jön össze a két ige eymással?

Úgy, hogy Szent Szellemben itt van, és ezáltal a mennyország egy "darabkája" van bennünk. Ámde a mennyország a maga teljességében, ott, ahol Jézus az Atya trónján, annak jobbján ül, az meg nem itt van.

Hiszen akkor mindenkinek a fejében/szívében ott csücsülne egy Atyaisten jobbján a Fiúval, az ő külön mennyországával. És ahény keresztény, Annyi Atyaisten és annyi Krisztus lenne.

Krisztus uralma tehát szellemben itt van, szellemben bennünk van a mennyország a Szent Szellem által, de ahol most Jézus van feltámadt testben az Atya jobbján, az nem itt van, hanem a mennyországban, ahonnan bizony eljön ítélni élőket és holtakat, és őt minden szem meg fogja látni.

# 26!

"Az is meg van írva, hogy Jézus úgy jön el, hogy minden szem meglátja őt."

Ez nem mond ellent a fenti idézetnek, János sem a külső valóságot írja le, hanem amit belül "látott". A probléma ott kezdődik, hogy a Jelenések könyvét materializálni akarja az emberi elme, ez viszont elentmond a fenti idézetnek. Az apokalipszis szó lelepleződést jelent, de minden ember világa belül kezdődik. Ahogy az ember a mindennapjait éli, az belső indítékú, ha abban hiba van és a belső tisztulás útját járja, akkor a belső világ lepleződik le a világosság, megértés nyomása alatt.

Figyeld csak, itt sem a fizikai látás folyamatáról van szó: “Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága”.

"Meg, hogy testben feltámadva felvitetett a mennybe (ami nem itt van) és nincs itt közöttünk."

Erről más a véleményem és nem akarok vitázni. Viszont ezt írta: „...elmegyek, hogy elküldhessem...", tehát itt van.

Egész biztos, hogy nem itt van a létezés határa, de ez közvetlenül és nem teológiai értelemben ismerhető meg. Isten országa mindent áthat, de közvetlen kompetenciám magamban van, ahol bizony ott csücsül mindenki.

Nem akarok agitálni, de idáig még logikailag is el lehet jutni.

Ha Isten a lét egésze, akkor kizárt, hogy bárki, bármi létezzen Istenen kívül. Ha én létezem, akkor Istennek része vagyok és Isten az én részem. Ha Isten az én részem is, akkor Istent nem kívül kell keresni, mert már eleve bennem van, ahogy én benne vagyok.

Figyeld csak Jézust, amikor a zsoltárokból idézett: "Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan"

Szia!

Szerintem a kérdésedre János evangéliuma 3:16 a válasz:

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16)

Vagyis a Megmentő az Atya és a Fiú, de a Szentlélek munkája is elengedhetetlen az üdvösséghez: "Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába." (Jn 3,5)

Üdv. Péter

Szia!

Mi, keresztények Jézust nevezzük Megmentőnek a kereszthalálra utalva.

Kommentben feltett kérdésedre válaszolva pedig -Péterhez kapcsolódva- az egész Szentháromság munkája megmentő és megváltó munka.

Ahogy az általad bemásolt ószövetségi részek is mutatják az Atya a választott népet sokszor mentette már meg (az egész emberiséget is minden nap megmenti gondoskodásával). Jézus a kereszthalálával pedig mindannyiunkat megmentett a haláltól. A Szentlélek pedig elvezet Őhozzá. Ez így teljes. :)