Minden felekezethez tartozó KERESZTÉNYEKHEZ; ki a mi Megmentőnk?

#9-essel nem értek egyet.

Az Atyaisten nem áthelyezte a Fiúisten életét Mária méhébe, hanem Mária fogant a Szent Szellemtől. Jézus, a fiúisten, aki előtte nem rendelkezett testtel, testté lett, de ez azt jelenti, hogy Mária fogant, azaz a petesejtje fogant. Így lett Jézus Dávidnak fia és lehet egyben ura is, mivel Szellemben az Atyaistentől fogant.

Mégis, mivel testté lett, Mária, mint minden más ember, nem volt bűntelen. Egy bűntelen szellem egy bűntől megromlott testben foganva örökölte a kísérthetőséget. Csak így állhatta ki a próbákat. Mivel Isten a maga testetlen Szellemi mivoltában nem kísérthető a gonosztól.

A válasz másik része: senkit se hívjunk Atyánknak, mert egy a mi Atyánk, az Isten a mennyben. Jézus pedig így lett egyszülött fiúból elsőszülött testvérré, sok testvér között. Róma8:29/b "...hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között."

A helyes igei gondolkozás tehát továbbra is szem előtt tartja az eredeti fogalmakat: Isten, aki egyben Atya, Fiú és Szent Szellem, Atya képében a mennyben maradt, Szent Szellem által nemzette Jézust, aki öröktől fogva volt, Jézus a Fiúisten. Isten egyszülött fia volt. Miután Jézusban aló hitünk miatt mi is Isten fiaivá lettünk, így már nem egyszülött, hanem elsőszülött Fiú. Az Atyaisten továbbra is Atyaisten, Jézus pedig nem atyánk, hanem Atyaisten Fiaként ő maga is Isten, és a mi urunk, királyunk, elsőszülött testvérként a mi bátyánk, és ha megtartjuk parancsolatait, akkor a mi barátunk is.

Szia!

A bennünk élő világosság. Viszont tévedés azt gondolni, hogy ez valláshoz köthető.

Két szóban.(szavakban)

Jézus Krisztus

Alfa Omega

Királyok Királya

A Szent Szellem elleni bűnnel kapcsolatban pedig annyit, hogy Jézus vére még ezt is elfedezi. Ugyanis a görög eredetiben egy szándékos, tudatos és IDŐBEN FOLYAMATOSAN tartó állapot az, amiről azt mondja Jézus: nem bocsáttatik meg sem a Földön, sem a mennyben.

Nem helyes azonban az az értelmezés, hogy ha bárki egyszer is valamit akár meggondolatlanul, akár szándékosan szólt a Szent Szellem ellen, akkor soha nem nyer bocsánatot. Mivel az ige a magyarban is így van leírva: aki a Szent Szellem ellen SZÓL, és nem pedig úgy, hogy aki a Szent Szellem ellen SZÓLT. Tehát, ha szóltál is ellene, de felismerésre jutottál, hogy Jézus Isten fia, megbántad és bocsánatot kértél érte Jézustól, akkor megbocsátja.

Máskülönben értelmetlen lenne Jézusnak minden további érvelése, simán mondhatta volna, hogy, "na, ti most kimondtatok egy bűvös varázsszót, innentől nincs visszaút, mehettek a pokolba" - ehelyett észérvekkel szól hozzájuk, hogy még ebből a megkeményedett állapotukból is megtérhessenek. Tovább folytatva már megint úgy szólítják őt, hogy "Mester", és Jézus- dühösen bár, de - azt monja, nem adatik nekik más jel, mint halála és feltámadása. Minek adatna nekik jel, ha már úgyis mindegy lenne, ha már úgyis végérvényesen elvágták volna magukat. Az ige tágabb szövegösszefüggése, értelmezése és a görög eredeti igeidő figyelembe vétele szerintem sokaknak jelenthetne szabadulást, akik rettegnek attól a tudattól, hogy ezt elkövették és soha nem nyerhetnek bocsánatot.

Mint ahogy én elkövettem. Biza nem is egyszer, sajnos. Most mégis itt vagyok, kegyelmet nyertem, és hiszem, hogy Jézus az Isten Fia.

Júdás nem káromolta a Szent Szellemet, sehol sem írja ezt az ige. Hanem elárulta Jézust. Felsmerte vétségét, "vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el."

Ha emiatt érzett bűntudatában nem a farizeusoktól várt volna bűnbocsánatot (amit nem kapott és nem is kaphatott meg), és nem önmagán hajtotta volna végre az ítéletet, hanem hitt volna benne, hogy Jézus az ő bűneiért is meghalt, és tőle kért volna bocsánatot, akkor Jézus neki is megbocsátott volna.

Júdással az volt a baj, hogy nem találta meg a megbánás helyét: Jézus Krisztust.

Jézus.

De ez miért kérdés?

Szerinted valaki más?

Jézus Krisztus, mindörökké, akinek a karjából nem tud engem a sátán kitépni.

de ti nem hisztek, mert nem az

én juhaim közül valók vagytok. Az én juhaim

hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők

pedig követnek engem. Én örök életet adok

nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem

ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én

Atyám, aki nekem adta őket, mindennél

nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az

Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”