Lehetséges, hogy nincsen ma egyetlen egy, Isten előtt igaz egyház sem?

Szervusz

Istennek mindig is volt népe itt a földön. Jézus megalapította keresztény gyülekezetet, ők lettek a "magja", az az Isten földön lévő népe, akivel foglalkozott, ahogyan az a Cselekedetek könyvében bőven le van írva.

A Máté 24:45-47 része pedig azt írja le, hogyan gondoskodik Jézus napjainkban az övéiről. Bárki csatlakozhat hozzájuk, aki akar. Senki nincsen semmire kényszerítve.

Szia!

Az emberiség egésze az igaz egyház. Aki szeletel az a teljességet szeleteli, mert nincs meg benne sem a vágy, hogy megvalósuljon a közösség (közös-ség, közös-ég). Ha megtalálod az ilyen törekvésű egyének csoportját, helyben vagy.

Nos Jákob, azaz Jakab, az Úr atyjafia más véleményen volt:

"Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése. Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és imádsággal kéré, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig: És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld megtermé az ő gyümölcsét." (Jk 5,16-18)

Vagyis hasznos, erős az igaz energikus, kitartó könyörgése, kérése, imádkozása, közbenjárása. Erre hozza fel példának Illést, aki imádkozott, és meghallgatta őt az Úr. De ha visszalapozunk a 1 Királyok 17. és 18. fejezeteihez, akkor láthatjuk, hogy Illés sem volt tökéletes, ezért mondta Jakab, hogy hozzánk hasonló természetű volt. Miután megölte a Baál papjait, elmenekült Jézabel királyné haragja elől és meg akart halni, mert rájött egy gonosz nyomás. Egyáltalán nem volt az a kőszikla jellem, amit te az igaz emberről feltételezel, ezért az angyalnak kétszer is fel kellett ébresztenie, hogy engedelmeskedni tudjon Istennek.

Asperrimus!

Ezt is olvasd el: "Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” És ezt mondva meghalt. Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: „Ez az ember valóban igaz volt.”

Az igazság csak abban ölt testet, aki maga igazzá válik. Tudod:"...az újbort új tömlőbe kell tölteni."

Látom, ti ikertestvérek vagytok, vagy olyasmi. A "dikaiosz" hetvenhatszor fordul elő ebben a formában az Újszövetségben. Magának a szónak több jelentése is van: igazságos, jogos, méltányos, tisztességes, pártatlan; illő, pontos, kötelességtudó, illemtudó, becsületes, igaz, Isten jogrendjéhez igazodó, megigazult.

Kíváncsi volnék, hogyan tölthette be az új tömlőre vonatkozó kritériumot József, Jézus nevelőapja, vagy Nátánáel, vagy Kornéliusz százados. Új tömlővé az újjászületés valósága által válhat az ember, ami nem létezett Jézus Krisztus feltámadásáig, illetve Kornéliusz még nem volt újjászületve, amikor Péter meglátogatta, hiszen előtte hallania kellett az Evangélium üzenetét, amivel kapcsolatban pozitív döntést kellett hoznia. Vagy például Lót hogyan tölthette be az igazság általatok felállított feltételeit? Elkísérte Ábrámot a Kánaán földjére, és mindketten meggazdagodtak. Mikor feszültté vált köztük a légkör a pásztoraik miatt, akkor Lót elhagyta Ábrámot és elköltözött Szodoma környékére. Később, amikor az angyalok ellátogattak Szodomába, már bent lakott a városban Lót is a családjával, sőt, a történetből az is kiderül, hogy a lányai közül többen is szodomai emberhez mentek férjhez. Amikor Isten elpusztította a gonosz várost, Lót kimenekült angyali támogatással a maradék családjával, feleségével és két hajadon lányával. A felesége nem hallgatott az angyalokra, ezért az ítélet rá is lesújtott, így csak hárman maradtak. Ebben az állapotban Lót teljesen nincstelenné vált, mégsem ment vissza nagybátyjához, hanem ehelyett elment, és barlangban lakott a lányaival, akik leitatták, és vérfertőzést követtek el vele, melynek két nép, az Ammoniták és a Moábiták lettek az eredményei, akikkel Izraelnek nagyon sok baja volt a későbbiekben. Péter, Jézus legfőbb apostola, akit a korabeli Egyház fejének is lehet tekinteni emberi oldalon, mégis igaznak nevezte Lótot, méghozzá ugyanazzal a "dikaiosz" kifejezéssel, amiről beszélünk (2Pét 2,7-8). Ennek fényében nem áll meg, amit mondotok. Mi lenne a megoldás? Kitépjük a Bibliából ezeket a lapokat? Felülbíráljuk Jézus választását, és lefokozzuk Péter apostolt, vagy letagadjuk, hogy Ő írta ezeket a sorokat? Vagy inkább magunkban változtatjuk meg a bibliai megigazulásról, igazságról alkotott elképzelésünket?