Keresztények! Mi a véleményetek azokról az üzenetekről, amiket különböző szentek, Mária, Isten vagy Jézus küld nekünk valakin keresztül?

A Boldogságos Szűz Mária megjelenései, a máriajelenések az Egyház karizmatikus-misztikus jellegének kifejezési formája. A máriajelenések esetében a tudaton belüli történésrôl, ún. képzeleti látomásról van szó. A testi jelenségektôl eltérôen (amikor külsô benyomás éri az érzékszerveket) e jelenéseket helyesebb úgy meghatározni, mint a hitbeli megismerés intenzívebb formáját, ami rendkívüli érzelmekkel és élményekkel van egybekötve.

Az egyháztörténelem ismételten beszámol ilyen rendkívüli erejű vallási tapasztalatokról, melyek többnyire megtéréssel végzôdnek. Az evangélikus teológia is képes az egyház karizmatikus-misztikus jellegének megnyilatkozásai közé sorolni a Mária megjelenéseit. Ezek a keresztény vallásosság azon eseményei közé számítanak, ,,amelyeket racionális értelmezéssel nem lehet teljesen megmagyarázni, s alkalmasak arra, hogy mind az iskolás teológia tömör formuláinak, mind a klasszikus természettudomány egyoldalú valóságfogalmának problémát jelentsenek'' (D. Rössler).

A jelenség oldaláról tekintve a máriajelenések többnyire egyszerű hívekkel, laikusokkal történnek, akik így az egyházi hivatal számára pozitív kihívást jelentenek. A konfliktus abból adódik, hogy az ilyen események természetfelettisége az esemény megfigyelésébôl még nem bizonyított. A magánkinyilatkoztatáshoz hasonlóan egész sor kritériumot kell figyelembe venni:

1. A látnok egészsége és erkölcsi feddhetetlensége. A misztikus teológia a lelkek megkülönböztetésekor a klasszikus erényekre utal: az igazmondásra, komolyságra, alázatra, békülékenységre, szeretetre és szerénységre. Az újabb, a pszichológiával gyarapított látásmód is figyel a látnok erkölcsi-lelki életére.

2. Azt is meg kell vizsgálni, hogy az állított tanítások megegyeznek-e a Szentírás tanításával és az Egyház hitletéteményével. Nemcsak a lehetséges ellentmondásokra kell vigyázni, hanem arra is, hogy a valóban eredeti hangsúlyok megmaradjanak és a biblikus hit ne változzék fenyegetô tanítássá. Mivel a keresztény kinyilatkoztatás elmozdíthatatlan központja Jézus Krisztus személyében van, minden késôbbi kegyelemnek egyetlen értelme van: az, hogy ezt felelevenítse. A máriajelenéseket nem tekinthetjük a biblikus tanítás kiegészítésének, hanem impulzusnak, hogy Jézus Krisztus eredeti kinyilatkoztatását a sajátos idôbeli szituációban új erôvel konkretizáljuk és éljük. Így tekinti Aquinói Szent Tamás is. (STh II-II.1,74).

3. Az említett megjelenések lelki környezetét is vizsgálni kell. Igazán vallásos mozgalom származik-e belôlük? Növekszik-e a hívôkben az Isten és a felebarát szeretete? Itt az evangélium szava igazít el: ,,Gyümölcseikrôl ismeritek fel ôket'' (Mt 7,16).

A helyi püspök vagy a Szentszék vizsgálata ilyen kritériumok alapján elutasíthat egy jelenést, mint pl. Heroldsbachban, Garabandalban, San Damianóban vagy Montechiariban. Medjugorjére vonatkozóan az egyházmegyei hatóság fenntartásokkal élt; a Szentszék újabb vizsgálatot kezdett. Amikor az egyházi hivatal részérôl pozitív állásfoglalás történik, nem dogmáról van szó, ezért a hívôknek megmarad a személyes döntési joguk (ti. hitelesnek fogadják-e el a jelenést vagy sem): emberi hittel, amely az okosság szabályait követi, elfogadható; de nem kötelezô a teológiai hit, ami az üdvösséghez szükséges igazságokra vonatkozik. Tiszteletteljes elutasítás és kritikus tartózkodás a pozitív egyházi ítéletalkotás után is lehetséges (DS 3011).

Ha a búcsújárásban lelkipásztori és spirituális szempontból értékeljük a máriajelenéseket, akkor annak a bizonyítékát láthatjuk bennük, hogy Mária állandóan hozzátartozik a keresztények zarándokútjához. Ez a meggyôzôdés a feltámadás reményébôl és abból az ezzel összefüggô hitbôl él, hogy a Krisztus-követôk a halál után is összetartoznak. Komolyan meg kell gondolni, hogy a megfeszített és feltámadt Krisztusról szóló evangélium végsô szótlanságát nem érintheti a jámbor közlések utáni vágy és kívánság. A misztikus élmény is éppen a csúcspontján szótlan. Ezt nemcsak a fatimai üzenettel, hanem Medjugorjéval kapcsolatban is meg kell fontolni.

Mit tartsunk a Mária jelenésekről?

1. ALAPELVEK

a) Első alapelvünk, hogy ilyenek lehetőségét elvben nem zárhatjuk ki. Isten megengedheti, hogy ilyenek is legyenek.

b) Második alapelvünk: ha a jelenés ellene mond a kinyilatkoztatásnak, vagy azt kiegészíteni akarja, feltétlenül elvetendő. Minthogy ugyanis a kinyilatkoztatás ideje az 1. sz. végén lezárult, minden magánkinyilatkoztatás legfeljebb a Krisztusba vetett hit mélyítésére és a bűnbánat előmozdítására szolgálhat, nem egyébre.

2. TOVÁBBI SZABÁLYOK:

a) Hogy egy jelenés és az azzal kapcsolatos kijelentések összeegyeztethetők-e a kinyilatkoztatással vagy sem, annak eldöntésére egyedül az egyházi tanítóhivatal képviselője illetékes; nem perdöntő az élménynek vagy az ennek nyomán jelentkező hiedelemnek intenzitása. Az Egyház általában a kísérő csodák alapján dönt. Döntését megnehezíti, hogy számolnia kell a lélek tudattalan részéből fakadó illúziókkal és a tömegszuggesztió erejével.

b) Az egyházi döntés sohasem a jelenés megtörténtét mondja ki, hanem annak elfogadhatóságát: mivel nem mond ellene a kinyilatkoztatásnak, azért szabad elhinnünk; nem esik a babona bűnébe, aki elhiszi. A természetfeletti okosság ellen viszont vétkezhet, aki nem hiszi.

c) A jelenés hogyanja. Lehet, hogy Mária megdicsőült teste jelenik meg látható alakban. A megdicsőült test ugyanis tökéletes eszköze lehet a léleknek. A feltámadt Jézus is tetszés szerint tette magát láthatóvá, felismerhetővé, vagy láthatatlanná, ill. felismerhetetlenné (emmauszi tanítványok). -- Vagy pedig az történik, hogy Isten úgy hat a látnok érzékszerveire, hogy Szűz Máriát véli látni és hallani. Ilyenkor is lehet Mária-jelenésről beszélni.

d) Nem valószínű, hogy a jelenéskor közölt igazságot maga az istenanya fogalmazza úgy, ahogy azt a látnok tolmácsolja. Valószínűbb, hogy a Szent Szűz csak a gondolatot közli az illető lelkével, ő pedig egyéni stílusa, korának vallási elképzelései és a korabeli kifejezési formák szerint fogalmazza meg és tolmácsolja a gondolatot.

e) Ha a jelenések megtérést hirdetnek és eszközölnek, de azt nem egyoldalú fanatizmussal és nem az egyházi tekintély ellen irányuló éllel teszik, akkor olyan esetben is elfogadhatók, amikor azok hitelességét, történetiségét még komoly valószínűséggel sem lehet megállapítani. Hiszen ez esetben is az üdvözítés szolgálatában állnak.

f) A jelenéseknek egy időszakban vagy egy helyen való gyakorisága viszont a jelenés megtörténte ellen szól, hiszen Istennek a Bibliában, az egyházi hagyományban és a teológiában annyira hangsúlyozott transzcendenciájával és ,,rejtettségével'' (Iz 45,15: Deus absconditus) nehezen lenne összeegyeztethető, hogy ilyen rendkívüli utakon is minduntalan üzeneteket küldjön számunkra.

g) ,,A Szentlélek... sajátos kegyelmeket is oszt szét a hívők minden fokozata között... Ezeket a karizmákat... hálaadással és vigasztalódással kell fogadnunk... Valódiságukat illetőleg... azokra tartozik az ítélet, akik elöljárók az Egyházban, és akiknek különösképpen feladatuk nem a Lélek kioltása, hanem az, hogy vizsgáljanak felül mindent, és a jót tartsák meg (vö. 1Tesz 5,12.18-22; E 12.)''.