Az új világ fordítás tartalmazza azokat a könyveket amelyek a katolikus fordításban szerepelnek de a protestánsban nem?

"Nem. A korai keresztények eredetileg más Bibliát használtak, mint a mai, 66 könyvből álló protestáns Biblia."

Te már arról az időről beszélsz a második sz.-tól kezdődően, amikor a bibliában megjövendölt hitehagyás kezdett komolyabban kibontakozni és erőteljesebb hatással lenni a keresztény szellemiségre, sajnos a tények arra mutatnak, hogy természetesen nem előnyére. Tudjuk, hogy számtalan szektára szakadt a későbbi kereszténység és súlyos viszálykodás jellemezte a következő századokat. Nem csoda hát, hogy a Biblia ihletése, leírása után a szent szellem által meglévő kánon is módosult alkalmanként a különböző irányzatokat képviselők által. A 4-ik sz.-ban hatalomra segített katolikusok kerültek ki győztesen ebből zűrzavarból, de ez természetesen POLITIKAI győzelem volt, nem a krisztusi kereszténység győzelme. Hol volt az már akkor abban az egyházban ... Nagyon nagy mellényű dolognak tartom, hogy a katolikus egyház is dicsőséget kér a logikusan és nyilvánvalóan az első sz. végére befejezett Szentírás kánonjának a meghatározásából! Teljesen nyilvánvaló, hogy aki ihlette, annak volt joga annak meghatározása is, hogy mi tartozzon a kánonba.

@23:16

Nem jó, amiket mondassz, javaslom a történelem további kutatását, mert:

1. Nem volt semmiféle második századi hitehagyás, ezt csak Jehova Tanúi találták ki, mert a 2. századi keresztények teológiája nem fér össze az ő nézetükkel. Ha a hitehagyók alatt a hamis tanítókat érted, akkor azok kezdettől fogva ott voltak az egyházban, hiszen János a leveleiben, amelyeket köztudottan a 90-es években írt már megemlékezik ezekről a tanítókról (1Jn 4,1), akik kijöttek a világba. Ugyanez van az Apokalipszisben is, ahol Jézus azért dícséri meg az efézusi egyházat, mert leleplezte a hamis tanítókat (Jel 2,2).

2. A 2. században semmiféle hitehagyás nem volt, már csak azért is, mert akik a 2. századan éltek, azok közül többen az életüket még az 1. században élték le. Például Antiochiai Szent Ignác, aki mártírhalált halt, fennaradt levelei kiváló képet nyújtanak az 1-2. századi kereszténység hitvallásáról. Vagy Szent Polikárp, aki János apostol tanítványa volt - tehát ő is egy bizonyos szinten 2. századi keresztény. Ennek a bátor férfiúnak Isten látomást is adott, és amikor mártírhalált halt, nem fogott rajta a láng, ahogyan azt egy korabeli ókeresztény dokumentum bizonyítja. Ez egyértelművé teszi, hogy Isten különleges védelmét élvezte ez az ember. És ugyancsak megemlékezhetnék még arról a sok derék keresztényről a 2. századból, akik nem tagadták meg Krisztust, és inkább vállalták hogy az oroszlánok elé vessék őket. Ezek az emberek azonban daloldva, boldogan mentek be az arénába, mert boldogok voltak, hogy Krisztusért szenvedhetnek. Hősiességük, még a római közönséget is meghatotta.

Nem volt semmiféle hitehagyás tehát, a kereszténység tiszta volt. A legnagyobb hitehagyást én inkább a 4. század idejére tenném, amikor Arius püspök kitalálta a Jehova Tanúi teológiáját, hogy Krisztus csupán egy teremtmény és elindította az ókor egyik legnagyobb eretnekmozgalmát, az ariánus-mozgalmat. Nos, ez tényleg egy nagy hitehagyás volt, mert sem az apostoli atyák, sem pedig az egyházatyák nem állítottak ilyet eretnekséget addig.

3. Ami a kánont illeti: A keresztények az első században amint említettem másféle Bibliát használtak. Az apokrif iratok és a deuterokanonikus könyvek is az egyház Bibliájának a részét képezték. A mostani, 66 könyvből álló protestáns Bibliát Luther Márton készítette, amikor kiiktatta belőle a deuterokanonikus könyveket, noha az egyház kezdetben az alexandriai kánont használta, némely apokrif (Énok, Illés, Mózes) könyvével együtt.

8.Hazudsz.Én le tudnám adni a névsort de anyira terjedelmes,hogy,bele unnál az olvasásba.

Ugyan is mind szakemberek voltak,és a kutatok közül voltak akik egy témát oldottak meg,mert annyira volt szükség,vagy annyival tudta támogatni a fordítást pld "holttengeri tekercsek"