Azok, akik nem esznek tisztátalan állatokat, vagy egyáltalán húst bibliai alapon, Ők hogyan magyarázzák ezt a részt?

Úgy látom, azt gondolod, sokat tudsz (még azt is, hogy milyen egy idegen ember egészsége). Jó neked.

Imádság által van elválasztva, vagyis a hálaadás, amit előbb is említ Pál, az, amin keresztül, ami mentén magamhoz veszem az ételt.

>>'Mivel itt egyértelműen eledelről beszél, nyilvánvaló, hogy nem emberről ír.'

Szóval ha kedvező neked, akkor figyelembe veszed a szövegkörnyezetet, ha meg nem, akkor nem. Megintcsak, jó neked.

Szóval sem mondtam, hogy egészségügyi törvény lenne. Az étkezés tisztaságát az Istenhez hasonló szentséggel hozza összefüggésbe az Írás, vagyis a világtól, a nem megszentelttől való elkülönülés, magunkat tisztán megtartás a lényeg.

Olyat sem mondtam, hogy azért engedelmeskedek ebben is az Istennek, hogy sokáig éljek. Semmit sem valamilyen remélt haszonért teszek, ami az Ő rendeléseit illeti. Hanem hálából és szeretetből, ahogy a gyerek engedelmes a szülőnek, ha szereti.

(Tisztességtelen olyan dolgokat felhozni, amit nem állítottam, és arra kényszeríteni engem, hogy cáfoljam, mintha mondtam volna. Fárasztó és távol van az igazságosságtól.)

Bibliai alapja van a húsfajták megkülönböztetésének (étkezésre ajánlott vagy nem, azaz tiszta vagy tisztátalan). Végig lehet követni Ó és Újszövetségben, hogy Isten véleménye erről nem változott meg, és nem ezért jött Jézus sem, hogy bővüljön a étlap.

Ezt a levelet Pál apostol ("nagggyon" zsidó háttér, annak étkezési szokásaival), írja Timotheusnak (hivő zsidó anya, és görög apa háttér) egy olyan személyes levélben, ahol fel sem merül, hogy a "tisztátalan" állat ehető. Pál Timótheust még körül is metéli! (ez nem is lenne kötelező, de semmi nem is tiltja és hasznos volt a misszióban). El tudjuk képzelni, hogy ezek után a disznóhúst reklámozza?

Ez nem egy 21. századi vega kontra húsevő vita, hanem az efézusi tévtanítók ellen bátorítja Pál a tanítványát.

(egyes magyarázatok szerint volt egy gnosztikus vonal:miszerint az anyag/ a test önmagában gonosz, így sanyargatni kell, és házasodni se szabad, mert nem szabad a gonosz testet továbbörökíteni, az élvezet tiltott. Lehet, h az eledelekre is hoztak szigorításokat, de lehet, hogy a másik tévtanítás törvényeskedő zsidókhoz kapcsolható, akik még mindig a ceremóniákat is be akarták tartatni (Kolossébeli levél: "ne érints, ne illesd, ne kóstold") "A melyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennök semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók."

Én így magyarázom ezeket, igyekezve azt figyelni, hogy mikor írták, ki kinek, és milyen témák foglalkoztatták az embereket abban a korban. Ezért alakult ki a meggyőződésem, hogy az ehető állatok listája mit sem változott, de az ehető állatokat a Biblia nem tiltja (Jézus is evett halat, bárányt).

Az látható, hogy te így magyarázod, ámde a Biblia nem öntörvényű embereknek íródott. A Bibliát nem neked kell magyaráznod, mivel az értelmezi önmagát, különösen akkor, ha megengeded Isten Szellemének, hogy kijelentse a számodra. Ha azonban emberi tradíciókra hallgatsz, akkor eltéveszted a lényeget. Az, hogy "Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal", vagy azt jelenti, amit értünk alatta, vagy azt, hogy a Földön élő állatok nagyobb hányadát nem Isten teremtette. Ezek volnának a tisztátalan állatok. Ezek azok az állatok, amelyek nem kérődznek és nem párosujjú patások egyszerre, illetve nem pikkelyekkel borított halak, nem tartoznak a galamb, vagy tyúkfélékhez, illetve az egyenesszárnyúak közül a valódi sáskák közé. Nem tudom, kihagytam volna-e valamelyiket, de nem ez a lényeg. A teremtés leírása szerint Isten teremtette a szárazföldi kisállatokat, nagyállatokat, csúszómászókat, halakat, és egyebeket. Ezekről mondja Pál, hogy mindegyik jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal. Az igazán fontos dolgokat, amelyek a nemzsidó hátterű hívőknek is kötelező érvényűek, azt az Újszövetség is megerősíti, ugyanis az Ószövetség törvényei soha nem vonatkoztak a nemzetekre, sőt azt mondja Pál, hogy " a Törvény vége Krisztus, minden hívőnek igazságára" (Rm 10,4). A vérevés tilalma azonban, amit az Újszövetség háromszor is megerősít, nem Mózes által adatott, hanem Noé által, aki mindannyiunk ősapja az özönvíz utáni világban. De Noénak sem adatott egy hosszú tilalmi lista azokról az állatokról, amelyeket nem volt szabad megenni, pedig a tiszta és tisztátalan állatok fogalma már ismert volt Noé számára, ez kiderül a szövegből. Isten mégis szó szerint ezt mondta Noénak Károli szerint:

"Minden mozgó állat, amely él legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat. Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek." (1Móz 9,3-4)

Ezt nem lehet félreérteni, ha az ember jóhiszemű: minden mozgó állatot nekünk adott Isten eledelül, ahogyan a növényeket. Egyedül a zsidók számára korlátozta a Törvény által a megehető állatok körét, amit soha nem terjesztett ki a nemzetekre. Azaz a nemzetekből megtértek továbbra is ehetik a Törvény tilalmi listáján szereplő állatokat, ha van rá gusztusuk, és hálát tudnak adni érte Istennek.

Amúgy meglehetősen zavarbaejtő lenne az, ami Péterrel történt az ApCsel 10,10-16-ban:

" Megéhezék azonban, és akara enni: míg azonban azok ételt készítének, szálla ő reá elragadtatás; És látá, hogy az ég megnyílt és leszálla ő hozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre: Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak. És szózat lőn ő hozzá: Kelj fel Péter, öljed és egyél! Péter pedig monda: Semmiképpen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant. És ismét szózat [lőn] ő hozzá másodszor is: Amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak. Ez pedig három ízben történt; és ismét felviteték az edény az égbe."

Értem, hogy itt nem ételről, hanem olyan emberekről van szó, akik a Törvény szerint tisztátalanok voltak, és azért adta Isten ezt a látomást Péternek, hogy kijelentse neki az aktuális programot, azaz azt, hogy Jézus Krisztusban Isten kiterjesztette a kegyelmét minden emberre, "aki Őt féli, és igazságot cselekszik" (35. vers). Ám elképzelhetetlennek tartom a Biblia alapján, hogy Isten akár csak gondolati szinten is olyat mondjon, vagy mutasson egy hívő embernek, ami egyébként utálat előtte. Ez ellent mondana a Jakab által mondottaknak, miszerint "az Isten gonoszsággal nem kísérthető, Ő maga pedig senkit sem kísért" (Jk 1,13).