Azok, akik nem esznek tisztátalan állatokat, vagy egyáltalán húst bibliai alapon, Ők hogyan magyarázzák ezt a részt?

Kedves kérdező, az általad említett igerészletben nem a vegetarianizmus vs. húsevésről van szó, hanem arról, hogy egyes keresztények megütköztek azon, ha valaki a bálványoknak áldozott húsból evett. Pál azt mondta, hogy ima és könyörgés által megszenteltetik az étel (1Tim 4,5), vagyis nem oszt vagy szoroz, ha azt az adott állatot, aminek a húsát megeszi, pogány istenségeknek áldozták, ezért hiszik a hitben erősek, hogy bármit megehetnek, ha előtte hálát adtak a valódi forrásnak - Istennek - és megáldották (ez azonban semmiképpen nem vonatkozik a vérre!). Ha azonban van a jelenlétünkben egy keresztény tesó, aki azt hiszi, hogy a bálványoknak áldozott húsból nem szabad enni - ezt az embert nevezi Pál hitben erőtlennek-, akkor az ő jelenlétében nem szabad megenni azt a húst, ami bálványáldozatból származik, mert az a tesó megbotránkozna ezen, és esetleg elszakadna az Úrtól. Ezért ennek a tesónak a jelenlétében, ha csak bálványáldozatból való hús van, inkább zöldségféléket eszik az, aki szeretet szerint akar cselekedni, akár teljes életében. Ez azonban nem arra vonatkozik, ha valaki elhatározza, hogy ő márpedig egyáltalán nem hajlandó húst enni, akkor az ő jelenlétében nem szabad húst enni. Ha ezt az 1 Mózes 9,3 ellenére elhatározta, ehhez joga van, legalábbis mindenki magáról ad számot Istennek, de ahhoz nincs joga, hogy a Róma 14,21-gyel megzsarolja a környezetében élő embereket, hogy amennyiben őt szeretik, nem esznek húst a jelenlétében.

Például Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás nem vegetáriánusok voltak, hanem törvénytisztelő zsidó fiúk, és azért nem voltak hajlandóak enni a király által meghatározott húsételekből, mert az nem volt kóser, ezért a törvény szerint nem volt joguk megenni, ezért kértek zöldségeket (Dán 1,3-16). Az, hogy Dániel nem volt vegetáriánus, kiderül abból, hogy amikor részleges böjtöt tartott idős korában, leírja a Biblia, hogy mitől tartózkodott huszonegy napig. Ez egyben azt is jelenti, hogy sem előtte, sem pedig utána nem tartózkodott ezektől. "Azokon a napokon én, Dániel, bánkódtam három egész hétig. Kívánatos étket nem ettem, hús és bor nem ment az én számba, és soha sem kentem meg magamat, míg el nem telék az egész három hét." (Dán 10,2-3)

"A kérdés továbbra is arról szól, hogy aki válogat a

húsok között bibliai alapon, vagy szintén bibliai

alapon nem eszik húst, az mivel magyarázza a

kérdésben szereplő idézett."

Ha valaki hívő létére válogat a húsok között, azt nem ítélhetjük el. Ha viszont ezt a szokását a Bibliára hivatkozva teszi, azzal átakarja írni Isten Igéjét, az Újszövetséget, ami már gonosz. Ha még sürgeti is, hogy mások is tartózkodjanak bizonyos húsoktól, az velejéig romlott, mivel a saját lelkiismeretét is kiégette. Ahogy írta valaki, el van szakadva a hittől. Egy materialista bigott vallásos, amiből meg kell térni.

""Ezek tiltani fogják a házasságot, OLYAN eledelektől tartózkodnak majd, melyeket Isten hálaadással való FOGYASZTÁSRA TEREMTETT azoknak, akik hívek és az igazság felismerésére eljutottak. Mert az Isten minden teremtménye hasznos és semmi sem elvetendő, amit hálaadással veszünk magunkhoz, mert megszenteli Isten beszéde és az imádság.""

Itt is látszik, hogy azokon az ételeken belül mondja, hogy azok mind jók, amelyeket az Isten evésre teremtett (és amelyek közül egyesek nem akartak megenni néhányat, vagy az is lehet, hogy kimondottan vega étrendet gyakoroltak, és ezzel állítja szembe az apostol az igazságot, mely szerint a tiszta állatok mind megehetőek). A "megszentel" görög szó (hagios) értelme elválasztani, elkülöníteni valamit (a szó gyökere "másmilyen" "különböző" értelmű). Itt azt mondja, hogy az Isten beszédei, rendelései, tudomásunkra hozott akarat az, ami elválasztja a megehetőt a nem étkezésre szánttól.

Más fordítás szerint valakik: ""követelik a tartózkodást azon ételektől, amelyeket Isten a hívő s igazságismerő embereknek hálaadással való élvezetére rendelt."" Tehát itt egy olyan gyakorlatról ír az apostol, ami olyan ételektől akarta távoltartani a hívőket, amelyeket pedig amúgy az Isten evésre adott mindazoknak, akik ismerik az Ő beszédeit, parancsolatait, azaz az igazságot. Ebben az értelemben folytatja a gondolatot úgy, hogy Istennek minden adománya, amit az ember számára megadott, jó, és nem szabad hagyni, hogy félrevezessenek ebben mások. Ebbe a körbe - az embernek fogyasztásra megadott ételek - nem tartoznak bele a tisztátalan állatok, tehát ez a szöveg egyáltalán nem hagyja jóvá azoknak a fogyasztását.

Kedves kérdező!

Tudom, hogy nem értesz egyet, de nem arról szólt a kérdés, hogy a tiédhez hasonló véleményeket hallj, hanem hogy megtudd, hogyan támasztja alá a saját gyakorlatát az, aki különbséget tesz az állatok között. Én ezt írtam le. Nem meggyőzni akarlak semmiről. Ezt élem meg, erre kaptam értelmet és vágyat az Örökkévalótól.

Én jelenleg még itt élek, a földön, hústestben, anyagban és anyagból, ezért nem tudok mindent el-szellemiesíteni. Hiszem, hogy bennünket Isten teremtett, hogy Ő az, aki ismeri minden porcikánkat, sejtünket, már születésünk előtt, anyánk méhében Ő formál bennünket. Ezért megbízom minden olyan rendelésben, amit Isten a testünkkel kapcsolatban adott, hiszen Ő alkotta meg a hústestet, Ő tudja a pontos 'használati utasítást' is, és mi csak hálásak lehetünk, mert ezt kinyilatkoztatta nekünk. Természetesen van szellemi tartalma minden parancsolatnak, hiszen az Isten szellem, de ez a mélyebb értelem nem teszi semmissé vagy feleslegessé a konkrét, gyakorlati rendelést. Isten a javunkat akarja, nem csak az örökkévalóságban, hanem már itt, a földi életünk során is. A parancsolatok megcselekvése nem „törvénykezés”, hiszen nem saját erőből tesszük, nem saját kitalálás alapján, nem emberi módon, hanem mennyei Atyánk Szelleme által, ami a szívünkbe írja fel a törvényeket, vagyis a bensőnk fog egyetérteni az Isten természetével, és ez által gyakoroljuk is rendeléseit. A törvény nem ment meg, igaznak kizárólag a Krisztus vérére tekintettel vagyok beszámítva Isten előtt. A megtérést követő folyamat során pedig sajátommá, természetemmé válik minden, ami az Örökkévaló szájából származik.

Pál az ellen ír, hogy valakik a hús nélküli táplálkozás életmódját erővel akarják másokra kényszeríteni. A római levél idézett helyén viszont személyes döntés alapján egy egyszeri alkalom a téma, amikor a hitben kezdő testvér kedvéért nem eszem húst, nehogy megbotránkoztassam. (amúgy ott a húst nem evő ember nem „vallási meggyőződésből” teszi ezt, hanem éppen azért, mivel nincs ismerete és kezdő, gyenge a hite.) Ezt a két helyet egymással ellentétbe állítani alaptalan.

Részemről nem „igénylek” semmit, te vagy a kérdező, te kérdezel.

Ha mondatokra vagy szavakra boncoljuk széjjel az Írást, akkor sok mindenre eljuthatunk, csak az igazságra nem. Én nem tudom figyelmen kívül hagyni a „minden teremtett állat” előtt álló szöveget, amelyben a „hálaadással való fogyasztásra rendelt” ételekről van szó. Szerintem Pál sem kezdett itt egy másik gondolatba, nem írt egy sorral feljebb a kimondottan evésre teremtett dolgokról, csak hogy a következő mondatban ennek ellentmondjon.

Ha mindenáron görögözni akarunk, akkor érdemes megnézni a „teremtett állat” helyén álló szót (ktisma), melynek jelentése nem tartalmazza az állatokra való leszűkítést, hanem egyszerűen „teremtményt” jelent. Ugyanez a szó van Jakab1:18-ban, ahol a szentekről mondja, hogy az Isten teremtményeinek zsengéi. Vagyis az ember is beletartozik ebbe a fogalomba. Ezek szerint ehetünk emberhúst?

Írod:

>> ’Isten engedélyezett, tiszta állatai mind meg vannak szentelve, el vannak választva. Nem kell elválasztódniuk könyörgés, hit és Isten igéje által.’

Pontosan. Nem is ír olyat az apostol, hogy „el kell választódniuk”, hanem azt mondja, már el vannak választva (a görögben befejezett igeidőben). Éppen ezért lehet hálaadással fogyasztani azokat. Hiszen az Isten már kijelölte, mi alkalmas evésre és mi nem.

Timotheus és Pál olyan korban és kultúrában éltek, ahol fel sem merült a törvény megkérdőjelezése, maga Timotheus gyerekkorától a szent Írásokból tanult, ami akkor kizárólag a (nagy valószínűséggel LXX fordítású) ószövetségi könyveket jelentette. A mi modern gondolkodásunk nehezen látja be azt, ami nekik természetes volt, nem szorult külön magyarázatra. A szöveg számunkra már félreérthető, de ez csak a mi gondolkodásmódunk hiányossága.