Egy ateista is ugyanúgy szereti Dosztojevszkij műveit?

Egy író vagy egy mű kedvelése/szeretete nem függ attól, hogy valaki hisz bármilyen Istenben vagy nem, bármilyen vallásban vagy sem.

Ha eszerint választaná sz ember az olvasmányait, jóformán az egész világirodalom kimaradhatna, hiszen a legtöbb könyvben - közvetve vagy közvetlenül - benne van a vallás.

Ez normális is, hiszen csaknem a XX. századig - eltekintve néhány kivételtől - a vallás olyan természetes és magától értetődő volt, mint a lélegzés.

Aki szereti az irodalmat, nem ezek szerint választja ki az olvasmányait.

Rengeteg érvet lehetne erre felhozni, de remélem, így is értehető, amit írtam.

Nekem a kedvenc regényem, Az ember tragédiája - nem csak azért, mert kötelező olvasmány volt. Igaz, gimiben, még nem voltam ateista.

Viszont, ha szereted Dosztojevszkij műveit, az nem hinném, hogy probléma lenne. Gondolj csak bele, manapság, ki hisz az ógörög istenekben? Róluk mégis készülnek könyvek, filmek (lesz egy újabb Herkules film). Akik írják (a könyveket, filmek forgatókönyveit), ők, vajon vallásilag, hova tartoznak?

Más ateista, a Bibliát olvassa, nem azért, hogy kiforgassa. Ebben sincs semmi probléma.

A lényegre térve: nem vagy megpecsételve (hogy mit olvasol, mit nézel, ha nincs, akkor, akár, alkothatsz is). Ez nem hit kérdése.

Ahogy az előző írja, a szocializmus idején kiadták Dosztojevszkij minden regényét, és én végtelen élvezettel olvastam el őket többször is meggyőződéses ateizmusom dacára. A Viskó nevű fertelmet meg tényleg ne emlegessük,ha irodalomról beszélünk.

Olvasd el inkább Graham Greentől a Monsignor Quijote-t, amelyben egy pap és egy ateista polémiáját követheted végig, és ha még mélyebb rétegeibe óhajtasz merülni a világlátásnak, tedd magadévá Mann Varázshegyét.