Szerinted Ádám és Éva története ténylegesen megtörtént, "történelmi" esemény, vagy egy szimbolikusan értendő, az emberi természetet leíró "mese"?

Szerintem szimbolikusan értendő, és a hittantanárom véleménye is alátámasztja ezt. Az előttem válaszolók is mondták, hogy ez egy példázat, hogy az emberek mindig, minden korban megértsék az üzenetét. Attól még, hogy nem szószerint olvasod a Bibliát, lehetsz jó keresztény. Sőt szerintem a Bibliában nagyon fontos, hogy néha elgondolkozzunk egy adott példázat,példabeszéd mondanivalóján.

Amúgy is akkor hol lennének a dinoszauruszok? :)

Aki ma komolyan elhiszi, hogy a bibliai teremtés története valós, azzal valami nagyon komoly probléma van.

Csak egy kérdés: mit csináltak a növények a Nap megteremtéséig a -200 fokban?

Ez ugye lehetett egy nap - de 1000 év is.

Mondjuk egy percig se bírják, mert üveggé fagynak.

Gratulálok annak a sok agyasnak, aki ezt a választ lepontozta. Persze írni senki sem tud rá semmit.

Ezért nem halad előre az emberiség.

A Bibliában szinte minden szimbolikus.

Az emberi természet része a kíváncsiság és a tudásvágy, tehát gyönyörűen bemutatja az emberi értékeket.

Szervusz

Attól, hogy nem ismertem a dédszüleimet, ők mégis léteztek. Éppen így van Ádámmal és Évával is. Ha nem léteztek volna, most mi sem olvashatnánk egymás írásait :)

Attól, hogy mi esetleg nem ismerünk, illetve nem ismerünk el valamit, attól az még létező dolog lehet.

Ádámnaak és Évának MI vagyunk a bizonyítékai. Sajnos bűnös hajlamuk minden átkával együtt :(.

"attól az még létező dolog lehet"

Valóban.

De Ádámról és Éváról TUDJUK, hogy nem léteztek.

Nem kell találgatni.

Szerintem is-is.

A teremtés egy nagyon összetett eseményt mesél el pár mondatban, ezért elég leegyszerűsített. Erre nem azt mondom, hogy szimbolikus, de mégsem teljesen veszem szó szerint, hisz minden verszakra juthatna egy egész könyvtárnyi írás, ha teljes egészében lenne elmesésve.

A bűnbeesést pedig abszolit szimbolikusnak tartom. A bibliában rengetegszer fordul elő a fa és a gyümölcs kifejezés, mégis szinte soha nem növényekről van szó. A fa az életet szimbolizálja (életstílust is akár), a gyümölcs ennek az élet(vitel)nek a következményeit, a kígyó pedig a "csábítót". Tehát az ember nem letépett egy almát, hanem egy élet(vitel)nek a gyümölcseire volt kíváncsi, amin keresztül a jót és rosszat is megtapasztalhatta. Ugyan így nézek a "meztelenségre" és ennek a tükrében a teremtést is hasonlóan (egy leegyszerűsített bár valóságalappal rendelkező történetnek) tekintem.