Katolikusok, a parázna gondolat és egy szentmisére nem menés súlyos (halálos) bűn?

A parázna gondolatról addig nem tehetsz, ameddig felvillan benned. De, ha elidőzgetsz rajta, akkor már gond van. Ki tudod söpörni a fejedből, igyekezhetsz meg is tenni.

Ha nem mégy el egyszer a misére, miért kellene miatta meghalnod? Ennyire kegyetlennek ismerted meg Istent? Ugye, nem!?

Akár katolikus vagy, akár nem, akár hívő, akár nem, el fogsz patkolni. Szóval bármit is teszel, halálra vagy ítélve.

A bűnt meg nem azzal követed el, hogy a vallás által kitalált előírásokat nem követed.

Egyik sem bűn. Nem is lehet az, az elképzelés is abszurd. Az ember szexuális lény, értelemszerű, hogy van nemi vágya, és a párjával, vagy egyedül él is nemi életet.

A szentmisére nem menni pedig önmagában nem lehet bűn. A bibliában egy szó nincsen arról, hogy neked oda kell járnod, sőt azt mondja, hogy ha imádkozol a saját hajlékodban tedd ahol senki más csak te és Isten.

Nem tudom ezt ki mondta neked, de jó nagy fanatikus lehet.

Gondolom, egy aktív, gyakorló katolikus válaszát várod.

Én úgy tanultam, hogy ha tudva, akarva szállsz szembe Isten akaratával, akkor halálos bűn.

Tehát ha azért nem mész misére, mert lusta vagy, nincs kedved, akkor igen, az súlyos bűn, meg kell gyónni.

Ha azért nem mész, mert önhibádon kívül nem mehetsz, pl. beteg vagy, akkor az nem bűn.

A parázna gondolatnál is valahogy úgy lehet, hogy ha csak úgy bevillan, arról nem tehetsz, ha viszont még elidőzöl rajta (tehát tudatosan foglalkozol vele), akkor az halálos bűn.

Amúgy én is azt tapasztalom, hogy sokszor nehéz elhatárolni a kettőt. De nekem, mondom, az segít, hogy felteszem magamnak a kérdést: tudatosan követtem-e el a bűnt.